Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

EMBERKÉPEK: IGAZMONDÓ TÜKÖR – II.

Szellemiség és megtestesülés – életkép és lélekrajz

Választás, tett/mulasztás – magatartás/jellem és sors

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,

S hatalmas hévvel többé nem teremt!

Elhűlt az élet édes forrósága,

Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.

Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.

S mint a halottnak nincs lélegzete:

Szellő se moccan. Minden éjbe hal.

A bús rögöt örök fagy vonja be.

De bár kiégve, bár megfagyva régen:

A szomorú gömb ott bolyong az égen,

Más, boldog, élő csillagok sorában,

Mint egykoron, a hév s erő korában!

Forog, forog, hurcolván azt a fényt,

Amit hő napja hullájára hint.

Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,

A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant

Mindaz, mi egykor alkotó elem,

Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:

Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,

Vágy és öröm... édes megindulás,

Szent érzések túláradtán a könny,

Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,

Csak változatlan, fásult, bús közöny,

Unott, rideg kopárság, rémes űr!...

És mégis él, mégis szünetlenűl

Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,

Rád néz s nem csap meg a halál szele.

A pezsgő létben – meg van fagyva bár –

Mint önmagának temetője jár.

Kivűl ragyog... belől örök setét.

Hurcolja folyvást meghalt életét!

p 1

p Saját kárán sem okul, nemhogy másén/példázatén

p Képmutatása hódolat az erény előtt: ő jónak látszik

p Ha nincs más, s. k. ringatja hamis illúziókba magát

p Szőnyeg alá sepert bajok időzített bombáján jógázó

p 2

p A „barátról” a bajban derül csak ki: szesztestvér

p Úgy jár, mint balga Midasz: minden vágya teljesül

p „Őszinteségi rohamos”: tapintatlan, bilikiborító stb.

p Felelősségfóbiás: inkább örökre nagy gyerek marad

p 3

p Könnyű kirabolni, alamizsnáért pitiz kifosztónak

p Tánc helyett „falábakkal” tántorog és vánszorog

p Beteges spóroló: mindig csak romló almát eszeget

p Ő kívánhatott bármit: még jó, ha nem lett rosszabb...

p 4

p Fát vág és siránkozik, minden szilánkhoz szisszen

p Háborog, kikel magából, ha a strandon lefröcskölik

p Jobb eset, ha nem ismeri, rosszabb, ha szégyelli őseit

p Múltat végképp eltörlő, mindent nulláról elölről kezdő

p 5

p A zsarnokot nevelő és nyomorgó gyerekkényeztető

p Többet tenne a napba, mint belefér (pajzsmirigyes)

p Ha arcul köpik, a reakciója rúgási „engedélyt” is ad

p Beszállt a sárdobálásba, és le sem mos(hat)ta magát

p 6

p Soha nem ő nevet utoljára, pedig az nevet igazán!

p Nem élteti a jó humor, de ön-gyilkolja a maró gúny

p A humor magaslatról eltörpülne „óriási” gondja, ha…

p Túl nagy nevetéseinek - kiadós - sírás lesz a vége

p 7

p A gyereked már rég meg sem kérdezi: mit hoztál...

p Aki mondja másra, az magára: ki, mint él, úgy ítél

p Nincs jó-rossz: ő nem ítél, hogy ne is ítéltessen meg

p Csodagyereknek induló, az elhülyítésében kollaboráló

p 8

p Nyilvánvalót bizonygat, a bizonyítandó evidens

p Csak kocsmában nagyhangú, otthon papucs alatt

p Hazai pálya helyett az oroszlánbarlangban játszó

p Hálás az uraságnak: kitaposta az ajándék cipőjét...

p 9

p A balek, aki biztosan tudja: itt-ott hol az a piros...

p Konfrontáció kerülő: elszemtelenedik a piaci légy

p Nem öl/irt egeret, patkányt, sőt: asztalt terít nekik

p Magához nem hív vendéget – de ő hívatlan vendég

p 10

p „Csak” a bor igazságától tartó Büszke Absztinens

p A gondolkodás neki csak gond, nem terheli magát

p Az elfojtottan ellenszegülő, aki így cukorbeteg lesz

p Az „önkiadástól” majrés, így önfeledt játékra képtelen

p 11

p Millió emlékei közül főképp a negatívat hívja elő

p Nem lát át a szitán: a báránybőrbe farkas bújt bele

p Mérges kígyót melenget keblén: felenged, megmarja

p Felelősségtől menekülő parancsteljesítő biorobot-gép

p 12

p Nem csak sorba áll a pofonért, de még tolakszik is

p Se zene, se beszéd, de életjáték terén sem rögtönző

p Önátkozó: Csipkerózsika álmot alvó, ébresztő nélkül

p Összeuszítható társával: kifosztja a nevető harmadik

p 13

p Hamupipőkét csinál magából: tűt keres a szénakazalban

p Igazság/nyelvtudás hiányt felcsavart hangerővel pótolná

p Kopár lelkivilágú: kiirtotta onnan a még jó tündéreket is!

p Miért pont ő ugorjon a fuldokoló gyerek után a folyóba?

*

Sár vagy arany

A jó kezdés már fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese, közmondás, példabeszéd, életkép

rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,

akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség

s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.

Az ún. jóbarátainktól – de legfőképpen önmagamtól –

védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.

Más akár meg is ölhet, de kárt nem tehet lelkemben...

Aki mer, az nyer - a bátraké a szerencse/kegyelem…!

A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból

ne csináljunk sarat, de fordítva, és becsüljük aranyunkat.