Fényév távolságra a boldogságtól

Először a Búza téri piacon figyeltem fel a hangos nevetésére, a virágárusok előtti standon az ismerősével vitatkozott a szobanövények gondozásáról. Magyarázkodás közben többször bele túrt fekete göndör hajába, sötétbarna szemei tekintélyt parancsolóan sugároztak. Érett nőként kábé harmincon felül saccoltam, bár kopott kék farmer felszerelésében lehetetlen volt a korát megállapítani. Szerdán és szombatonként rendszeresen visszatért a piacra, néha összevillantak a szemeink a standom előtt; bosszantott, mert nálam sohasem vásárolt, se zöldséget, se gyümölcsöt…

Még három hét után sem tudtam felhívni magamra a figyelmet, kezdtem megelégelni a dolgot, így az egyik hivatásos kofa, Lujzi néni ugrott be helyettem, hogy lekövethessem ezt a különleges „egyiptomi” szépséget (a különleges barna bőre miatt kapta tőlem ezt a jelzőt). Nagy nehezen végül sikerült ügyesen a nyomába eredni az egyik segédemnek; megtudtam, a Liliom utcában a Lupkovics villában lakik.

A következő szombaton már három beosztottam figyelte érkezését a piacra, így szabadnapos kofaként „véletlenül ”mellé léptem, éppen házi szalonnára próbált alkudni:

- Maga hölgyem nem a Lupkovics villában lakik? – indítottam sejtelmes mosollyal.

- Ismernünk kellene egymást? – nézett rám fürkésző tekintettel.

- Többször láttam itt bóklászni az áruk között, és ilyenkor mindig megkérdeztem a környező árusoktól, ki ez az angyal?

- Hagyja ezt az ócska bevágódó szöveget.

- Juci, Kati, Éva?

- Zsanettnek hívnak.

- Értem. Nekem is valami Zsanettről pletykáltak a kofák… hozzá is tették, legyen számodra az a nő egy álomkép, hiszen a Lupkovics villa egy feltörhetetlen elefántcsonttorony a városban, lehetetlen oda udvarolni.

- Ne haragudjon, de ilyen rámenős szöveget még nem hallottam. Újra megkérdezném, maga most udvarol?

- Hogyan hangzana ez tegeződve?

- Te most akkor udvarolsz?

Az utolsó kérdésénél szándékosan visszavonultam, az első csatát megnyertem, sikerült érdekessé tennem magam. A következő szombaton már kézfelnyújtással jeleztem, a mi standunkon találja a legolcsóbb és legfinomabb zöldségeket. (Teljes kínálatunk leárazását Zsanett megjelenése pillanatára időzítettük.) Színpadi tökéletességgel játszottuk el a nagy bevásárlás jelenetét, és amikor tele lett a kosara, véletlenül megjelent unokaöcsém Petike, így elkísérhettem őt egészen a villáig; útban a Liliom utca felé aztán kitárulkoztam:

- Átéltem egy meglátni és megszeretni villanást, de nem tartozom az epekedő Elemérek táborába, akik nyafogó lelkizéssel próbálják érzelmeiket előadni.

Az, hogy többször veled álmodtam Zsanett éjszakánként tudom, nem a legelfogadhatóbb érv, ettől van egy komolyabb: mindig a nő választ, erre szeretnék neked időt adni. – próbáltam hirtelen elhadarni mindent.

- Még meg sem ismertelek és Te már lerohansz! Talán inkább ezért beszéljünk másról –válaszolt zavartan. - mondjuk a zöldségekről.

A brokkolit főzési technikája mellett ragadtunk le, majd aranyos kislányáról kezdett beszélni, válása nagyon megviselte; hümmögéseimet a megértés jeleként fogadta el. Amikor villa előtti bekötőúthoz értünk átfogtam a derekát és magamhoz szorítottam:

- Tőlem félsz, vagy önmagadtól?  kérdeztem, s ekkor egy pillanatra összeért az orrunk hegye.

Néma csönd volt a válasz… majd hirtelen könnycseppek jelentek meg a szemében:

- Mindkettőnktől. - suttogta a fülembe. - Én itt cseléd vagyok, bár hivatalosan házvezetőként szolgálok Lupkovicséknál, a kislányommal ezért kapunk egy szobát és egy kis pénzt is.

- Hány éves a lányod?

- Tíz.

Az emeleti ablakban ekkor hirtelen megmozdult a sárga függöny; Zsanett hírtelen eltaszított magától:

- Lebuktunk; tudod a ház asszonya tisztességes magatartást vár el tőlem, ugyanezt kérném tőled is.

- Van benned egy furcsa félelem, és ezt nem tudom hova tenni. Segíts feloldani Zsanett...egyedül képtelen vagyok…

- Fejezzük be!

- Érzem, most reszketsz! Mitől félsz? Az ott fent gubbasztó idős nő nem az anyád, csak a főnököd.

- Abbahagynád? – kérlelt fátyolos hangon és elindult a villa bejárta felé.

*

Hat héten át hiába strázsáltam a zöldséges pultok mögött a Zsanett eltűnt a piacról, valószínűleg mást küldhettek helyette. Végül levélírásra szántam el magam, nehezen ment, hiszen sohasem voltam a szavak embere; a nővérem Noémi tanácsát is kikértem, hosszasan elemezte elég hatásosak -e a soraim. Javaslatára megmaradtam kofának:

- Egyelőre nem szabad Zsanettnek megtudnia, hogy a megye legmenőbb zöldség-gyümölcs nagykereskedője vagy Tibikém. Tartsd meg az inkognitódat!

A többször átfogalmazott levelem végén Zsanettet randira hívtam a Vaskúti tó partján lévő Terasz vendéglőbe. Akkor még nem tudtam, levelemet Lupkovics asszonyság a kastély „úrnője” bontja fel; teljesen ledöbbentem, amikor Zsanett helyett szombaton este pontos időben megjelent a lefoglalt asztalomnál. Először arra figyeltem fel, a bejárati ajtónál a két pincér egy tolókocsis nőt emel be, amelyben egy őszes hajú negyven év körüli nő ül.

Körülnézett a vendégek között és azonnal kiszúrta az asztalomat, egyenesen felém navigálta elektromos meghajtású kocsiját:

- Jó estét Tibor. – mondta vékony hangon. – Zsanett küldött.

- Hogyhogy Ő? – motyogtam zavartan. -  Zsanettet egy jellemes nőnek tartom, nem feltételezem róla, másokat bízna meg, hogy helyettesítsék egy randin.

- Nézze Tibor, egyenesen a lényegre térek, beavatom magát a mi kis családi titkunkba, de cserébe a szavát kérem, soha nem mondja el senkinek!

- Szavamat adom, megígérem, de csak ha muszáj!

- Előtte igyunk valamit, ha jól látom egy üveg villányi szárazbort rendelt; a kedvencem.

- Akkor véletlenül eltaláltam az ízlését –emeltem fel az üveget és félig megtöltöttem poharainkat. Koccintás előtt rákérdeztem:

- Mire iszunk?

- A kölcsönös őszinteségre!

- Úgy legyen!

- Ne feledje; a szavát adta. Nem azért jöttem, hogy lebeszéljem Zsanettről, de tudnia kell, mi négyen különös családot alkotunk. Februárban lesz öt éve a férjecském Ádám karambolozott egy terepjáróval, az anyósülésen mellette ültem, és mint látja, az összeütközés után nyomorék lettem.

Azon a hideg ködös téli estén, születésnapi partin voltunk a városi kaszinóban, Ádám sokat nyert, háromszor jött neki a tizenhatos szerencseszáma. Éjfél után útban hazafelé a jeges úton jóval túllépte a megengedett sebességet, átsodródtunk az út másik térfelére; nem tudtuk elkerülni az ütközést a velünk szemben szabályosan közlekedő Range Roverrel. Ádi megúszta a balesetet egy bokaficammal, engem három műtéttel sikerült megmenteni a biztos haláltól. A terápiás kezelések után megnyugtattak, még húsz évig vígan elélhetek a tolókocsiban. A kaszinóban nyert milliók egy részét orvosokra, ápolónőkre és gyógyszerekre költöttük, és költjük a mai napig.

A páromnak sikerült felvirágoztatni informatikai cégét, a munkába menekült annyira mardosta belül a lekiismeretfurdalás. Féltem, a házasságunk kútba esik, férjem szeretőt keres majd, hiszen ő még fiatal, negyvenöt éves… én pedig egy negyvenkét éves nyomorék vagyok. Ekkor jött a képbe Zsanett, állást keresett, az átmenti hajléktalan szállóról küldték hozzánk takarítónak. Egzisztenciális lesüllyedése akkor kezdődött, amikor férjével már nem tudták fizetni a svájci frank lakáshitelt, később már a lakás rezsijét sem; férje inni kezdett, elhagyta, elváltak mielőtt a lakásukat elárverezték majd kiskorú gyermeke nevelőszülőkhöz került. Mindenáron vissza akarta szerezni lányát az állami gondozásból, mi felajánlottunk neki minden lehetőséget, ha elfogadja a feltételeinket.

- Milyen feltételeket?

- Nálunk egy jól fizető állást kapott, a lánya felügyeletét visszakapta, házvezetőnő lett a villában. Egyetlen kitétel volt még; minden pénteken pótolnia kell engem a hitvesi ágyban egy órán keresztül. Az első hónapok mindenki számára nehezek voltak, de valójában ajánlatom mégis négy embert tett boldoggá. Böbe a kislány visszakapta az anyját, a férjem nem kujtorgott rossz lányok után, Zsanett a villában anyagi biztonságra lelt, és engem is egyfajta elégedettség tölt el ebben a tolószékben, ha látom mosolygós arcukat. A kaszinónyeremény mellett a biztosítótól is kaptunk egy komoly összeget, befektetéseink is jól kamatoznak, ezért Zsanett kisnyugdíjas szüleit is tudjuk támogatni minden hónapban egy komoly összeggel; meg tudtuk akadályozni a lecsúszásukat.

- Minden olyan szépen hangzik. – vágtam oda cinikusan. – Akkor én most úgy kerültem ebbe az idilli képbe, mint zavaró tényező.

- Ér maga annyit, hogy Zsanett felrúgja ezt a megállapodást?

- Az egész, amit itt elmondott olyan gyomorforgató asszonyom, egyáltalán miért osztotta meg velem?

- Ismerem a maga fajtáját; maga nem szeret osztozkodni senkivel. Mióta is ismeri Zsanettet?

- Tizenegy hete, és azt hiszem, vonzódik hozzám.

- Belül kicsit tisztességtelennek érzem, de el kell mondanom, az elmúlt tizenegy hét minden pénteken szerelme azóta is összebújik a férjemmel a másik szobában, amíg én Böbére vigyázok, tökéletes harmóniát érzékelek közöttük, mert magnóra veszem közös hörgésüket.

- Maga megvette azt a szerencsétlen nőt és most az érzelmeimet akarja kilúgozni belőlem!

- Nálam felesleges handabandáznia. – fintorgott Lupkovicsné. – Lenyomoztattam magát Tibor, Zsanett kísérője az öreg kertészünk már hetek óta jelezte, mennyire liheg utána. Ha jól tudom maga a Lenin Tsz főkertésze volt kilencvenig, aztán később harminckilenc hektár földdel és huszonegy hektár erdővel gyarapodott a földárverések után. A város körüli három virágkertészetben résztulajdonos, a piac ötöde a magáé; ráadásul három vendéglőt is üzemeltet.

- Csak kettőt.

- Maga egy csóró zöldséges szerepébe bújt a szerencsétlen asszony előtt. A gazdag nagyvállalkozó álruhában és a szegény lány romantikus meséje, na ne nevettessen!

- És ha igen? – mondtam védekezésül. – Zsani az első találkozásunkkor az egyszerű kofát kedvelte meg bennem, a sógornőm helyett ugrottam be árusítani.

- Figyeljen ide Tibor; két malomban őrölünk; maga a mi kis családunk furcsa harmóniáját próbálja összetörni, és persze a gyerekes rajongása miatt az orráig sem lát.

Ha Zsanett is ezt érezné, megtagadta volna a péntek estéket a férjecskémmel. Tegyünk próbát! Mondjuk a jövő héten elküldöm bevásárolni, intézze úgy, hogy hazakíséri, és ajánljon fel mindent, amit egy csóró kofától lehetséges, albérletet, közös piacozást, közös gyereket. Ha igen mond és képes felrúgni ezért mindent, akkor esküszöm, lemondunk róla!

- Akkor már elkezdhetik keresni Zsanett utódját. – vágtam oda búcsúzóul az asszonyságnak. Letettem egy kétezrest borosüveg mellé, udvariasan biccentettem a fizetős pincér felé, majd a ruhatár felé vettem az irányt:

- Ha nyertem hozzon nekem egy csokor liliomot, ha vesztettem egy tengerparti nászutat fizetek! –kiáltott utánam és megnyomta a tolókocsi inditógombját...

*

A következő szombaton tizenegy óra körül tűnt fel Zsanett, kopott fekete farmernadrágot viselt, világos pólóval, egyenesen a zöldséges standunk felé tartott.

- Hű de csinos. – mormogta az orra alatt segédem. 

- Szép jó napot kívánok az uraknak. – mondta harsányan Zsanett. - Szeretném elkérdeztetni a főnököt egy kávéra ide a szomszéd Márka presszóba, elengedi? - fordult Zsolti felé, aki vigyorogva bólintott:

- Természetesen.

A piac kijáratát elhagyva a ferencesek parkjában kötöttünk ki:

- Nem magamtól jöttem hozzád, küldtek. – kezdte mentegetődzve Zsanett.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy… Lupkovicsné beszélt rá?

- De igen! Tisztázni a dolgokat, mert nagyon durván bekavartál az életembe. Mit akarsz tőlem Tibi?… már mindent tudsz rólam?… cseléd vagyok, házi kurva, ha kell, társalkodónő, és ha az asszonyom holnap megkérne, leszbikus lennék…

- Az életed végéig ezt akarod csinálni Zsanett? Azt hiszed, ha a lányod nagyobb lesz, nem fog észrevenni mindent? … hogy fogsz majd akkor Böbe szemébe nézni?

- Meg fog bocsátani, hiszen érte és apámékért tettem és teszek mindent.

- Ha azt mondanám neked, hogy jövő héten nyerek a lottón és kiszabadíthatlak ebből a beteges családból, eljönnél velem? …

- Lehet…

- Igen, vagy nem?

- A gazdagság ígéretével hitegetni a legszánalmasabb szegénységi bizonyítvány. – mondta bölcselkedően. –Volt időm álmodozni a Deák úti hajléktalan szállón majdnem egy évet szívem.

Ez a mondat elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, megértsem, elvesztettem a fogadást… az asszonyság győzött.

- Hát akkor Isten véled. – mondtam neki. –nem kísérlek tovább, nem tartom helyesnek, ha tovább gyötörnénk egymást; búcsúzóul egy puszit nyomtam a homlokára majd a taxiállomás felé baktattam.

Másnap a villától kissé távol pakoló kocsimból kilestem, mikor viszi Zsanett a lányát az iskolába, becsengettem Lupkovicsékhoz, megleptem egy csokor liliommal az asszonyságot, elismerve vereségemet.

– Neki egy pénzes pali kellett volna, nem egy csóró piaci kofa. – nyugtatott meg a nő, miután átvette a csokrot. Búcsúszásom előtt kikérezkedtem a WC-re és ahogy előtte elterveztem egy  mini kamerát rejtettem el a fürdőszobában  a zuhanyzó függönytartó előtt.

A következő szombaton Zsanett feltűnését már fél tíz körül jelezték a piac szélén strázsáló biztonsági őrök; azonnal felé indultam.

- Beszélnünk kell. – néztem rá szigorúan. - A lányodról van szó.

- Tessék? – nézett rám értetlenül.

- Sétáljunk el a park felé, és ott folytathatom - mondtam szelíden, elindultunk a Rákóczi úton.

- Ha valami maszlag dumával akarsz etetni, az felesleges. – mondta higgadtan. – Az asszonyom elmesélte, milyen nagy nőcsábász vagy, a piac kandúrja... Én csak a következő áldozatod lehettem volna; zöldséget árulsz, de állandóan friss húst keresel a piacon a vevők között.

-Egyszóval kétfélét beszélt az asszonyság - villant meg az agyamban.- Érdekei szerint keverte a lapokat… Hirtelen erős indulat lett úrrá rajtam, megfogtam a vállait, megráztam és erősen a szemébe néztem:

- Az, hogy szeretlek Zsanett, mi sem bizonyítja jobban, nem érdekel, kivel bújtál ágyba eddig; de csak eddig! Kihasználnak téged és a lányodat is! A vén kéjenc férjének a nyomorék felesége igyekszik kedvébe járni, téged felszolgál neki minden pénteken, a kislányod fürdéséről pedig felvételeket készítenek. Véletlenül, amikor ott jártam, megpróbált lebeszélni rólad a vénasszony. Kiszúrtam a fürdőszobában a zuhanyzórúd mellett egy ügyesen elrejtett videó kamera van beépítve; így végig nézhetik a zuhanyzásokat és a fürdőzéseket. Mi lesz, hogyha nagyobb lesz a lányod, gondolod, beéri ezzel? Neked kell eldönteni a mocskos pénzért meddig akarsz maradni ebben a perverz családban.

- Ezt nem hiszem el, most találtad ki az egészet!- ordított rám megdöbbent arccal.

- Tudod mit, ha a kamerát ott találod, ma este költözz hozzám a lányoddal, de nekik egy szót sem, hogy rájöttél mindenre! Megígéred? Itt a címem, Kürt utca 14; édesanyám lakik ott és várni fog benneteket.

A kamera trükk bejött, Zsanett még aznap este elhagyta Böbével a  villát. Eltelt fél év, nagy lakodalmat csaptunk, mint a népmesében és…

*

Hét év múlva kicsit sanyarú képpel fordultam ki a bíróság tárgyaló terméből. A hosszú folyosó végén egy őszülő  hajú nő várt, Lupkovicsné volt az; tolókocsijával, mintha szándékosan akarta volna elállni az utamat.

- Remélem, megismer engem Tibor. - nézett fel rám, túlrúzsozott arcán mintha kárörvendő mosoly jelent volna meg. – Lupkovicsné vagyok, az ön rossz ómenje; a bíróságnál dolgozó rokonom súgta meg, ma fogják kimondani magára a válóperi ítéletet, ma kopasztják meg!  De hol van Zsanett?

- A teremben maradt az ügyvédnőjével, valamit megbeszélni.

- Emlékszik, amikor be akartam bizonyítani a maga Zsanikája a pénzünkért velünk maradt volna… elismerem nagy húzás volt, mert azzal a „piszkos kamera trükkel” elcsábította. Megérte?

- Most csődben vagyok.- néztem a szemébe keserű mosollyal. -A fölöttem csapdosó hullámok zajában csak a kifosztásomra szakosodott ügyvédek és végrehajtók okoskodását hallom, és Zsanett sátáni kacaját. Csak tudnám, mi jöhet még ez után?

- Tibor, maga egykor sikeres üzletember volt komoly élettapasztalattal, és lám vak szerelmesként, birkaként tűrte megnyírását kifosztását, és most az elveszett lenyírt gyapját könnyezi, vagy éppen a balekságát siratja?

- Én azt hittem… nagyon szerettem őt a lányával együtt.

- Olyan szánalmasan, kisfiúsan néz rám, nem tudom megérteni- vágott vissza éles hangon. - Annak idején felborította családi harmóniánkat egy mesterkélt családi boldogság egyensúlyát, s lám megfizetett érte…

- Szóval akkor maga most boldog, hogy így lát engem?

- Hogy lehetnék boldog? Tavaly márciusban a férjem lelépett, Zsanett utódjával, az új házvezetőnőnkkel. Belátom felesleges volt ide jönni, hiszen a káröröm csupán csak néhány másodpercig tartott bennem… Most már sajnálom önt, nem azért jöttem ide, hogy tanácsot adjak, mégis azt kell mondanom, hogy legyen magában kurázsi, mutassa meg igenis képes felemelkedni a nehézségeken. Van valami terve?

- Újra kezdem egyszerű zöldséges kofaként.

- Sok szerencsét hozzá Tibor! Azért ne feledje, a piac tele van csinos, szingli nőkkel, úgyhogy ne nyalogassa a sebeit sokáig. – mondta bíztatóan és megnyomta az indítógombot a tolókocsi bal karfáján.

R. Kovács László