Bölcs-balga - boldog-boldogtalan ember

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

Eugéniusz:

Önsorsrontás ABC – VII.

Életminőség-hiány/rontás ötletlajstrom

Reményik Sándor

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!

Fölibe ezer réteg tornyosul,

De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Néha magamban látom, néha másban.

Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,

Ha rossz órámban eltűnik egészen

Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

A rárakódott világ-szenny alatt.

A rámrakódott világ-szenny alól,

Kihűlt csillagok hamuja alól

Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim, jertek, segítsetek,

Egy kapavágást ti is tegyetek,

Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:

Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.

Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.

S bár világ-szennye rakódott reája,

Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

p 1

p Legalább kudarcai gyűjteményével világrekordot döntő

p Ha egy rossz lóra is tett, fut a pénze után és még költ rá

p A kishitűség ördögi körébe záródó, már nem is próbálkozó

p Az ő lelki békéjének talpköve: nem ad és nem kér kölcsön

p 2

p Elégedetlen a barátaival, ellenségéhez fordul pártfogásért

p A tudása puzzle-darabkái sehogy állnak össze egész épületé

p Olyan ajándékot is elfogad, ami vesztegetés, kompromittálás

p Senkitől semmi ajándék – mert ő nem akar lekötelezett lenni

p 3

p Ha nem önfejű, a züllés lejtője elején még fékezhetett volna

p Teljes önellátásra rendezkedik be: önsimogató/becéző/ringató

p Alárendeltjeitől kér munkájáról/művéről tárgyilagos véleményt

p A susztertől kérdi azt is, hogyan kellene remekművet festenie

p 4

p Nem nyílik ki szeme a szellemvilágra/spiritizmus szúrja ki

p A legközelebb lenni Istenhez: a Csomolungma tetején táboroz

p Örök isteni bölcsesség helyett gyorsan avuló szakismeretek…!

p Falánkságát féken tartó: csak az utált ételeivel „táplálkozó”

p 5

p Csak egyszer műveli meg kertjét, majd „Istenre bízza”

p Nem kockáztat magvetését; az biztos, amit most megeszik

p Nem tanul a Történelem Mestertől, nehéz éveket ismételget

p Egy dologban nagyon „konzekvens”: hibái megismétlésében

p 6

p Levegőzve, táplálkozva ő minden falatot mástól vesz el

p Külső horzsolásai ellátva, a belső vérzésről mélyen hallgat

p Háborog a lelke, hogy a Nap egyformán süt jókra, gonoszokra

p Pályatársaiban kiiktatandó riválist, és nem szövetségest látó

p 7

p „Megölte” az anyját születésekor, bocsánatot kér, hogy van

p Ha annyival jobb a túlvilág, önkezűleg/fejűen rövidít utat

p Mindig jól járna - látatlanban ürömből is a nagyot szakító

p Az érzéki csalódás áldozatául esik – csak a szemének hisz

p 8

p Ha beállnak elé a sorba, presztízskérdés a „jogorvoslat”

p Nemhogy felnőne a feladathoz, de eltörpül az „óriás” láttán

p Nem vár tovább jobb sorára: előlépteti és kitünteti önmagát

p Bűne rabságában senyvedő, de a Váltságot gőgösen elutasító

p 9

p Egy rossz házasságból általánosít és sohasem nősül meg

p A lehető leglelkiismeretesebben hajt végre bűnös parancsot

p A célját Isten adta, az szent, ahhoz bármi eszköz megengedett

p Egy ideig önmegtartóztató, azután kicsapongással ön-kárpótló

p 10

p Ha egyszer vendég a gazdagnál, menten kienné vagyonából

p Kecskéhez elölről, lóhoz hátulról közelít: csoda, hogy megjárja?

p Elégedetlen az álmaival, ezért sóvárog, epekedik a másokéi után

p A folyóba esve egy másik fuldokolóba/szalmaszálba kapaszkodik

p 11

p Nevetve vesz fel kölcsönt, kínkeservesen, sírva-ríva törleszt

p Már rég véget ért a színi előadás, de ő még mindig Napóleon

p Ha van egy boldog pillanata, a homokórát rögtön megállítaná

p Illemtudatlanul már eleve nagy hátránnyal indul ismerkedni

p 12

p Leginkább Épp a legegyenlőtlenebbül eloszló javakra vágyik

p Ha a legjobb dolgok ingyen vannak, akkor úgy nem is kellenek

p Prófétaként tündököl: a kutya odaadóan hallgatja prédikációját

p Karót nyelt fapofa/idétlenül vihogó: elég a kisujjamat mutatni…

p 13

p A szamár képtelen dönteni két egyenlő szénaköteg között

p A két szék között a pad alá eső, két lánytól is kosarat kapó

p Ha nem produkálja folyton magát, akkor levegőnek néznék?

p Az emberekben csalódva ezentúl a kutyával lakik, eszik, alszik

*

Arany János -

AZ ÖRÖK ZSIDÓ

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott...
Tovább! tovább!

Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!

(1860.)

*

Plusz helyett nulla/mínusz

A magának/szeretteinek ártó lény

(Balgaságok, jóhiszemű ártalmak,

és rejtett öngyilkos élethazugságok)

Amit csak egy ember magának árthat.

Csak az ember lehet önsorsontó balga lény,

maga/társa többnyire jószándékú kártevője –

az állat csak akkor, ha parazita átprogramozza.

Miért van annyi és olyannyira boldogtalan ember,

miért él, dönt, halogat, cselekszik önérdeke ellen,

jobb ügyhöz méltó buzgón vágja maga alatt a fát?

Mindenki saját sorsának kovácsa, jónak-rossznak?

De hát nem más/mások az okai legfőbb bajainknak?

Születési hely/idő, a hátrányos helyzetű család stb.?

Mostoha/kényeztető szülők, iskolai tanítók-nevelők?

Rossz mester, szolgáltató, orvos, hivatalnok/állam?

Csak csodamesében lehet Hamupipőke királylány?

Mindenki a Jóisten édesgyermeke, és jó sora is lesz,

Ha nem hamis az istenképe, a minek ő a földi mása.

Mostoha szorgos lány aranyt lel, míg a rest kedvenc…

Lélekbátor akarót repíti a sors, nem akarót vonszolja

Más akár meg is ölhet, de lelkedben kárt nem tehet!?

Magadtól/jószándékú baráti segítőtől védjen meg Isten,

a gonosz ellenséggel elbánsz majd valahogy magad is…

De hogy lehet boldog a súlyos, krónikus, halálos beteg?

Ha külső csapásnak fogod fel, ez csak hosszú szenvedés,

amit még a rosszat jól csináló protokoll orvos is tetézhet,

De ha lelkedben az ok, akkor ez isteni jel: változtatni kell!

Szabadságra vagy teremtve, választani jó és rossz között –

gyáván, büntetlenül nem hárítható át a felelősség sorsodért.

A mese rólad szól, ismerj magadra, megistenülve-lélekbátran

itt és most változtass: legyen teljesértékű életed a halál előtt…