Bölcs-balga - boldog-boldogtalan ember

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

Eugéniusz:

Önsorsrontás ABC – IV.

Életminőség-hiány/rontás ötletlajstrom

BABITS MIHÁLY:

INTELEM VEZEKLÉSRE

Mivel e földön jónak lenni oly nehéz -

erényeid elhagynak mint az ifjuság,

de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák

s ha netán elfáradva az uton leülsz,

mind köribéd telepszik és arcodba néz

nyugodtan, mintha mondanák: «Nem menekülsz!» -

s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,

kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,

megint előjön, kezed nyalja, s mintha már

lelked belső helyein és zugaiban

kotorna nyelve ragadósan, síkosan,

és érzed már hogy többé nem kergetheted

s nem verheted hacsak magadat nem vered -

verd! verd! ezer bün nyelve lobog benned mint a tűz

és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz:

te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár

s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét

s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,

mint a bélpoklos poklát mely benne rohad

és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület

vak égését, ezt a sivár belső tüzet

amelyben minden bölcs erő és fiatal

erény ugy illan el, mint tűzben az olaj,

légbe leng fel és híg egek felé enyész -

mivel e földön jónak lenni oly nehéz!

*

p 1

p Miért pont ő legyen tisztességes? Kiterítik őt is úgyis…

p Ő hol kis tehetetlen porszem, hol a mindenható isten

p Ő mindenki eszén túljár: kettős ügynökként jól keresne

p A két végéről égeti a gyertyát: mielőbb megboldogulna…

p 2

p Csak karját kellett volna kinyújtania szíve választottjáért

p Még az unokái is átkozzák a síremlékműve kamatát nyögve

p Egy sértődős mimóza, aki futballbírónak ön-jelölteti magát

p Nem ül bele a mentőcsónakba, neki Isten ígérte eljövetelét

p 3

p Bármire képes, hogy öt percig csak róla beszéljen a világ

p Részegen teherbe ejt egy világcsúfját: a nyakán maradnak

p Meglopja magát: a gyönyörű pásztorórákból kóbor numerák

p Igazoltan boldogtalan: hisz rosszkor és rossz helyre született

p 4

p Felveszi a kesztyűt: belemegy a sárdobálásba: hogy néz ki…

p Nincs új a Nap alatt, minden „déja vu”: semmin se csodálkozó

p Moslékká egybekeveri a fogásokat, hisz úgyis egy helyre megy

p Rablógazdálkodást folytat a közös legelővel: ott fű nem terem

p 5

p Drágakő, csiszolt gyémánt helyett korán szürke hamuvá égett ki

p Készakarva öntorzító: esze kidagasztja fejét, szíve összezsugorítva

p Ellenségnek mindent őszintén bevall, barát előtt makacsul hallgat

p A kapott címek, rangok a pozitív visszajelzése, hogy ő jó úton jár

p 6

p Csömört kap a sok édes semmittevéstől: munkamánia a terápia!?

p Előbb alaposan kiélvez minden tiltottat, majd öregen szánja-bánja…

p Megfogadja: ha ma nyer a csapat, akkor zsákbamacska-nőt vesz el

p Nem ismeretlen katonája, s nem hősi halottja a lelki hadviselésnek

p 7

p A táplálkozási lánc végén áll – még ő tanuljon növénytől/állattól?

p Ha képes csúzlit gyártani, miért is ne lődözné le a szelíd galambot

p Hősködve magának akar minden sikert, a - várható - kudarc is övé

p A halmozódó titkolt-szégyellt bűnei miatt egyre zsarolhatóbb lesz

p 8

p Egész hónapban koldusként vegetál, de egy napig habzsi-dőzsi

p Dafke madárijesztőnek öltözve elriasztja magától embertársait

p A divat kedvéért vett cipő: elnyomorított lábfej, rossz járás/tartás

p Előre iszik a medve bőrére - az elbizakodottság a kudarca fő oka

p 9

p Önmaga ellensége: a saját fogaival ássa ki önön sírgödrét

p Háborog a lelke, ha ebül szerzett javait tőle is tovább-lopják

p Annyira jellegtelen, hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet

p A bohóctréfán megsértődik, és párbajra hívja vagy feljelenti

p 10

p Majd, ha meghal, akkor a mennyekben ő is „megboldogul”,

p Életében ki lehetne boldog, majd halála után avathatják…!?

p Hogy lehetne most boldog, ha holnap tragikus csapás érheti

p Ha halála „jobb létre szenderülés”, akkor élni nem oly jó dolog

p 11

p Ha valami elromlik házában, csak Mekk mesterhez fordul

p Ájult rajongó: Mesterét vakon követő, a kútba is utána ugró

p A polcain sorba rakva állnak naponta teleírt panaszkönyvei

p Mindig a romló/rohadó almát menti/eszi, sohasem az épeket

p 12

p Világát varázstalanító: kiirt belőle jó-rossz tündéreket

p Múltban lemaradva bóklászó/előrefutó: soha nincs jelen

p Neki soha nem jön el a tett ideje: „Ejh, ráérünk arra még!”

p Irtózik csendtől, egyedülléttől: így nem is építgetheti a lelkét

p 13

p Kikacag sírókat és csodálkozik, hogy alaposan elagyabugyálják

p Olyan könnyelmű, mintha minden ismételhető/jóvá-tehető lenne

p A süllyedő hajóról rejtjelezve, találós kérdésben küld vészjelzést

p Eddig legjobb gazdasági vállalkozása: a sivatagban homokot árul

*

Plusz helyett nulla/mínusz

A magának/szeretteinek ártó lény

(Balgaságok, jóhiszemű ártalmak,

és rejtett öngyilkos élethazugságok)

Amit csak egy ember magának árthat.

Csak az ember lehet önsorsontó balga lény,

maga/társa többnyire jószándékú kártevője –

az állat csak akkor, ha parazita átprogramozza.

Miért van annyi és olyannyira boldogtalan ember,

miért él, dönt, halogat, cselekszik önérdeke ellen,

jobb ügyhöz méltó buzgón vágja maga alatt a fát?

Mindenki saját sorsának kovácsa, jónak-rossznak?

De hát nem más/mások az okai legfőbb bajainknak?

Születési hely/idő, a hátrányos helyzetű család stb.?

Mostoha/kényeztető szülők, iskolai tanítók-nevelők?

Rossz mester, szolgáltató, orvos, hivatalnok/állam?

Csak csodamesében lehet Hamupipőke királylány?

Mindenki a Jóisten édesgyermeke, és jó sora is lesz,

Ha nem hamis az istenképe, a minek ő a földi mása.

Mostoha szorgos lány aranyt lel, míg a rest kedvenc…

Lélekbátor akarót repíti a sors, nem akarót vonszolja

Más akár meg is ölhet, de lelkedben kárt nem tehet!?

Magadtól/jószándékú baráti segítőtől védjen meg Isten,

a gonosz ellenséggel elbánsz majd valahogy magad is…

De hogy lehet boldog a súlyos, krónikus, halálos beteg?

Ha külső csapásnak fogod fel, ez csak hosszú szenvedés,

amit még a rosszat jól csináló protokoll orvos is tetézhet,

De ha lelkedben az ok, akkor ez isteni jel: változtatni kell!

Szabadságra vagy teremtve, választani jó és rossz között –

gyáván, büntetlenül nem hárítható át a felelősség sorsodért.

A mese rólad szól, ismerj magadra, megistenülve-lélekbátran

itt és most változtass: legyen teljesértékű életed a halál előtt…