Bölcs-balga - boldog-boldogtalan ember

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

Eugéniusz:

Önsorsrontás ABC

Életminőség-hiány/rontás ötletlajstrom

Reviczky Gyula

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!
Igazság, mély, egyhangu bánat.
S én hiszem is, de úgy szeretnék
Örülni mégis a világnak.
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.

Porember, óh, tanuld meg itten,
Hogy a teremtés elhibázott.
Maradj meg régi bűneidben;
Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.
Légy aljas! bűnre vagy teremtve.
Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

Átkozd anyádat, születésed',
Utálatos légy önmagadnak.
Zokogj! nagy bűnhödés az élet,
S a boldogságnak vágya van csak.
Légy koldus vagy a sors kegyeltje:
Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,
Hanem szükséges; ez vigasztal.
Szükség határoz tetteidben.
Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!
Sorsod előre van kiszabva,
Mint sötétedés holdba', napba'.

Urad két óriási zsarnok:
A körülmények és a véred.
Gyötör a vágy sokszor s akarnod
Még sem lehet, te törpe, féreg!
Csak hurczolod tovább a vétket,
S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.
Erőd nincs jónak lenni mindég.
Önző vagy s gyáva halni bátran,
Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.
Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,
S élsz bűneidnek, kínaidnak.

Mert együgyűnek lehetetlen
Érezni kéjek hevülését.
S ha tán eszes vagy, ép' a szellem
Csepegteti szivedbe mérgét.
Nyugalmadat elűzi kétség.
Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,
Végetlen önzés lakja mélyét.
Tenbűnödet mindenha jobban
Beczézed mint a más erényét.
S minél kisebb vagy és silányabb,
Más ellen annál több a vádad.

Ha buta volnál, mint az állat,
Nem volna, hidd el, annyi vétked.
Az ész a fájdalom tenálad;
Az ész tipor a sárba téged;
Mert jámbor erkölcs és a szellem
Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.
Félt mindig, a ki sosem ártott.
Hazugság minden álom ára,
Ismerd s utáld meg a világot.
Ne gondolj véle: búban, üdvben
Nézz hidegen rá, megkövülten.

Keresd az üdvöt nyugalomban,
S ne higyj a jóban, szeretetben.
A világ legrosszabb a hogy' van
S az ember átka véghetetlen.
Erénye, üdve, vágya semmi,
S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!
Takarjon el most rózsafátyol.
A boldogságban én hiszek még,
Bár tőlem minden percze távol;
S lelkem bár szomorú halálig,
Örömre, boldogságra vágyik.

S bár könnyem' látja minden óra,
Szivem rajong, szeret, remél még,
S illatlehellő, mint a rózsa,
Bár eltaposták, összetépték.
S ha nem leszek is soha boldog:
Szeretek, álmodom, rajongok!

*

p 1

p Ittas: nem lát ördögöt - elbújt a szerződés részleteiben

p Lelki teherbírás tesztelő: az ellenségével költözik össze

p Nem istene sugallatára, de csoportnyomásra oltakozó stb.

p Bedugja mind a két fülét: egyfolytában csak magát hallja

p 2

p Jó ügy alázatos szolgálata helyett egy szemétdomb ura

p Oly elfoglalt: őneki nincs ideje keresni az isten Országát

p „Aranyköpése”: „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p Ép elméjét megbontó: a kijózanodásig szándékosan őrült…

p 3

p Lelki nemesedését a teste rafinált gyötrésétől váró

p A legkisebb szenvedéstől is irtózó - ő inkább nem szül

p Fájdalomfóbiás önérzéstelenítő: inkább gyönyört se érez

p Világmegváltó álmodozóból lett álmos/alvajáró adófizető

p 4

p Árulkodó megszólás: mondja másra, mondja magára

p Minden áron egy csoporthoz tartozna, az önfeladásig

p Bármiről lemond, mindent lenyel: vegyék be a játékba

p Nem sokallja a „szabad szólás” félcédulás stigma árát

p 5

p Játék az élet: ha nem megy, kiszállna: nem ér a neve

p Csatanyerése csak pirrüszi győzelem – háborúvesztés

p Nem akar/már nem tud lazítani: elpattan a feszített húr

p A rosszkedvű adakozó, az örömtelen magához is fösvény

p 6

p Naphosszat gyötri agyát: hajszálpontos álomemlékek

p Mindent gyűjt, nem selejtez: raktárlakásából kiszoruló

p Isten nem ver bottal: a ronda lelke teljesen kiül arcára

p A jótündér a bolond kívánságát is teljesíti – attól koldul

p 7

p A kevesebb több lenne: sok száz ismerős/egy igaz barát

p Fék nélküli kerékpárral rohan a vesztébe a züllés lejtőjén

p Mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt káros

p A tudás keserű gyökereiből nem kér, csak édes gyümölcséből

p 8

p Nem ver gyökeret, nincs otthona, hajtja „cigány vére”

p Olcsó vigasz: savanyú az a szőlőt, amit ő már nem ér el

p Neki mindegy, csak gomba legyen: ehető/mérges/bolond

p Mindent dafke fordítva csinál: elbújva eszik, utcán kakál

p

p 9

p Aki örök haragot tartva más vétkéért önmagát bünteti

p Ami ingyen van, azt nem értékeli: a szellemi közkincsek

p A mindent pótló szerelmet holtáig helyettesítené mással

p Újabb boldogságpirulákat faló, de a detoxikálóban végző

p 10

p Nem lesz soha felnőtt: gyerekből infantilis, majd szenilis

p Oly szerény mafla: életszínjátékában csak statisztaszerepű

p Gyakorlat teszi a mestert: már semmi szépre nem emlékszik

p Mosakodás helyett mást bemocskolva tisztábbnak látszódódó

p 11

p A jónál is jobb helyzet kell: elpuskázod a nagyvadat

p Szabadságot akar, de az árat, pl. felelősséget sokall

p A maszkabál után is az álarcában, jelmezében maradó

p Végkimerülésig fut a szekér után: nem akarja felvenni

p 12

p Tovább nyújtózkodó, mint a takaró ér: kínos pénzzavar

p Épp a biztonsági célból lassan autózó ön/közveszélyes

p Mohó homo: a kincsesbarlangból jó rosszul jön ki: halva

p Ki nem érdemelhetőket követel: ajándék, szívesség, hála

p 13

p Előbb rosszat szól, majd aztán gondolkodik: visszaszívja

p A kisujjad sajnálod, a lábat levágását meg későn bánod

p Nálad ez a bőség zavara: most melyik ujjad harapjad meg

p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni: belerokkansz

*

Plusz helyett nulla/mínusz

A magának/szeretteinek ártó lény

(Balgaságok, jóhiszemű ártalmak,

és rejtett öngyilkos élethazugságok)

Amit csak egy ember magának árthat.

Csak az ember lehet önsorsontó balga lény,

maga/társa többnyire jószándékú kártevője –

az állat csak akkor, ha parazita átprogramozza.

Miért van annyi és olyannyira boldogtalan ember,

miért él, dönt, halogat, cselekszik önérdeke ellen,

jobb ügyhöz méltó buzgón vágja maga alatt a fát?

Mindenki saját sorsának kovácsa, jónak-rossznak?

De hát nem más/mások az okai legfőbb bajainknak?

Születési hely/idő, a hátrányos helyzetű család stb.?

Mostoha/kényeztető szülők, iskolai tanítók-nevelők?

Rossz mester, szolgáltató, orvos, hivatalnok/állam?

Csak csodamesében lehet Hamupipőke királylány?

Mindenki a Jóisten édesgyermeke, és jó sora is lesz,

Ha nem hamis az istenképe, a minek ő a földi mása.

Mostoha szorgos lány aranyt lel, míg a rest kedvenc…

Lélekbátor akarót repíti a sors, nem akarót vonszolja

Más akár meg is ölhet, de lelkedben kárt nem tehet!?

Magadtól/jószándékú baráti segítőtől védjen meg Isten,

a gonosz ellenséggel elbánsz majd valahogy magad is…

De hogy lehet boldog a súlyos, krónikus, halálos beteg?

Ha külső csapásnak fogod fel, ez csak hosszú szenvedés,

amit még a rosszat jól csináló protokoll orvos is tetézhet,

De ha lelkedben az ok, akkor ez isteni jel: változtatni kell!

Szabadságra vagy teremtve, választani jó és rossz között –

gyáván, büntetlenül nem hárítható át a felelősség sorsodért.

A mese rólad szól, ismerj magadra, megistenülve-lélekbátran

itt és most változtass: legyen teljesértékű életed a halál előtt…