*
a legutóbbi ÉLŐ MŰSOR
1.00.34-től 1.28.42-ig
Márki Anita beszél arról,
hogy főként anyagi megfontolásból
milyen jogi-lélektani hadviseléssel,
bábalejáratással, félelemkeltéssel
terelték és terelik a várandós nőket
a férfi - privát - nőgyógyászokhoz,
és így végül a betegek köz kór-házába,
ahol ma szülés helyett: császármetszés)
illetve a még drágább magánintézetekbe...
(Ezek az "orvosok" végzik rutinszerűen
és privilegizáltan a szintén jól fizető
ún. abirtuszokat/magzatgyilkosságot is...)
Stb. stb.
*
egy új bejegyzés FB oldaláról:
A héten két olyan hír is felröppent, ami alapjaiban változtathatja meg a szülészeti ellátást. Az egyik, hogy tervezetként szóba került, hogy több vidéki kórházban csak nappal lehet majd szülni, éjjel és hétvégén pedig csak a megyei központi kórházban. Hangsúlyozom, mielőtt pánikba esnél, hogy ez még csak tervezet! Ugyanakkor ilyen életszerűtlen, szakmaiatlan, anyákat semmibe vevő, a döntéshozók abszolút hozzánemértését megcsillogtató gondolatnak sosem szabadott volna eljutnia odáig, hogy egyáltalán valakik ezen vitázzanak, mint lehetséges megoldásról.
A szülést nem lehet időre befejezni, ill. csak úgy, ha rákényszerítik az anyákat a császármetszésre. Már így is 41-42% körüli az arány, esélyes, hogy így jóval több lesz. És mi lesz az otthonszülést tervezőkkel? Nekik 20 percnyi távolságra kell lennie a háttérkórháznak. A legtöbb szülés éjjel történik, akkor mindenki csak a megyeszékhely 20 km-es körzetében szülhet majd otthon?
A másik hír: az egészségügyi dolgozók fél éve nem mondhattak fel a munkahelyükön, de ezt június 15-től újra megtehetik. Ahogy március 1-én is több, mint ötezren elhagyták az állami szférát vagy esetleg magát a pályát is, most is elképzelhető, hogy egy újabb felmondási hullám következik. Ami tovább ronthatja a kórházi ellátás színvonalát (az állami kórházakban, a magánkórház más).
És szerinted mi a megoldás? Hogyan készülsz a bizonytalanra? Hogyan éled meg lelkileg?
2020 év végén írtam egy posztot, ahol utaltam arra, hogy nagy változások várhatóak idén a szülészeteken. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi lesz, de éreztem. Hú, volt olyan csoport, ahol szétszedtek, hogy miért ijesztgetem a kismamákat. És tessék, megint itt van az újabb bolondéria. Én sosem ijesztgetek, csak igyekszem mindig megkeresni, hogy ami van, vagy ami lehet, abból hogyan lehet kihozni a legtöbbet. Most is ez a célom.
Arra nincs ráhatásunk (vagyis, ha sok kismama egyszerre szót emelne, akkor lehetne...), de általában nincs ráhatásunk arra, milyen szabályokat találnak ki egyik percről a másikra. Arra viszont van, hogy mi megtegyünk mindent, hogy biztonságban érezzük magunkat a szülésünkön. Szerintem nincs más választás, mint minél többet tanulni a vajúdásról, szülésről, az élettani szülésről, a háborítatlanságról, amíg rá nem jön a kismama, hogy képes a teste szülni, amíg meg nem érik benne a teljes bizonyosság. Csak a belső biztonságunkat tudjuk most építeni, de azt igen, és az a legfontosabb. Akkor lehet, hogy rájövünk, hogy nem is kell kórház a szüléshez. Támogató szakszemélyzet kell, aki lehet, hogy orvos, lehet, hogy egy jó szülésznő vagy bába. Van élet a kórházakon túl is.
Ja, és tudod, hogy szerintem mi a célja ennek az egész folyamatnak? Az állami ellátást meg akarják az évek alatt szüntetni, vagy legalábbis nagyon minimálisra csökkenteni, és mindenkit át akarnak terelni a magánkórházakba, ahol jó sok pénzt le lehet húzni a családoktól olyanért, amit tulajdonképpen az anya egyedül visz végbe, és ingyen is meg tudná csinálni.
Egyre többen érdeklődnek az otthonszülés iránt. Az élet kikényszeríti, hogy visszatérjünk az emberibb, méltóbb, háborítatlan szülésekhez. És hirtelen az otthonszülés díja nem is fog soknak tűnni, hiszen a legolcsóbb magánkórházi csomag is duplájába kerül, de lehet a nyolcszorosáért, tízszereséért is szülni...
Úgy szeretném, ha egyre többen elhinnék végre magukról, hogy tudnak szülni, képes rá a testük, és nem engednék, hogy olyan helyzetekbe kényszerítsék őket, ami méltatlan mindenkire nézve!
|
