Bölcs-balga, boldog(talan) lélek

Állatorvosi ló vagy „táltos paripa”

Földi-égi pokol vagy Jóisten országa

Magyarán szóló életminőség-vizsgálódó

Életrontó-javító ember VIII.

Amit ember közvetlenül-közvetve

magának-másnak használhat-árthat

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,

Oly kevélységben, olyan gőgben él!

A világot fitymálják ajkai,

S minth' az eget akarná szántani

Orrával, oly magasra tartja fel.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?

Ember barátom, a te életed.

Rohanva jő az idő s elrohan,

Egy kezében bölcsőd pólyája van,

S másikban koporsódra szemfödel.

Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?

Hódítál népeket, országokat?

Hódítani csak gyávákat lehet,

S az uralkodás ilyenek felett

Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.

Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?

Veled hal meg s a föld alá viszed,

Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,

S ott őrzi azt egy pár kis századig,

S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?

A nép is elvesz, melyhez tartozol.

Az ország, melyben most él nemzeted,

Tenger volt egykor, s újra az lehet,

S e föld is semmiségbe oszlik el.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. szeptember

*

Kevélység.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni

*

A kevélység

„Négy formában

mutatkozik meg

a gőg felfuvalkodottsága:

amikor azt gondoljuk, hogy

a jó tőlünk származik;

amikor azt hisszük, hogy

ha fentről kapjuk,

érdemeink miatt kapjuk;

amikor annak a meglétével büszkélkedünk,

ami nincs nekünk;

amikor, másokat megvetve

egy bizonyos tulajdonság

egyedüli birtokosának igyekszünk látszani.”

Nagy Szent Gergely

*

Minden rossz gyökere

„Nincs olyan bűn, amely

némely esetben ne a kevélységből,

más esetben ne a kapzsiságból származna.

Vannak ugyanis olyan emberek,

akik kapzsiságuk miatt válnak kevéllyé,

míg mások kevélységük miatt válnak kapzsivá.

Az első csoportba tartozók [...] nem szeretnék a pénzt,

ha nem úgy gondolnák, hogy általa kiválóbbá lehetnek. (...)

A második csoportba tartozók pedig nem vágynának arra,

hogy kitűnjenek, ha nem úgy gondolnák,

hogy ily módon nagyobb gazdagságra tehetnek szert [...].

Tehát mindkettőt nevezhetjük minden rossz gyökerének.” 

Petrus Lombardus (1100 k. – 1160)

*

Mi a fösvénység:

itt tünik föl épen,

hol, könnyel, megtört lelkeink lemossák:

nincs nagyobb kín a Hegy bármely körében!

Mert szemeinket sohsem a Magasság,

csak földi kincsek vonzották örökké:

azért ver földre minket az Igazság.

S mint a fösvény nem gondol másra többé

kincsén kívül, s a jót felejti tenni:

úgy kellett nékünk itten nyűgözötté

– kezünk és lábunk megkötözve – lenni;

s mig tetszik majd az igazságos Úrnak,

mozdulatlan heverünk e helyen mi.

Dante: Isteni színjáték

*

Kapzsiság

„Bármennyit is

értél el, többre vágysz,

és bármennyit szereztél,

még mindig hiányzik neked valami.

A fösvénység sohasem

csökken a keresettel,

hanem csak lángra kap.

A kapzsiság lépcsőfokai olyanok,

hogy minél magasabbra jut,

annál gyorsabban kapaszkodik tovább.”

Szent Ambrus (339-397)

*

„Minden bajnak gyökere”

A hét főbűn közül talán

a fösvénység futotta be

az elmúlt kétezer évben

a legnagyobb karriert.

A túlzott mértékű szerzés

és az ugyancsak túlzott mértékű

birtoklás vágyában megnyilvánuló fösvénység

koronként eltérő megítélésére jellemző,

hogy „minden bajnak gyökeréből” idővel

társadalomszervező, civilizációs tényezővé válik.

A főbűnök hetes rendszerében a fösvénység

sokáig bizonytalan helyzetben, átmeneti bűnként szerepel:

Thomas of Chobham (kb. 1160-1233/1236)

egyfajta „kevert bűnnek” tekinti.

Szerinte a fösvénység ugyanis látható bűn,

ha uzsora, lopás vagy rablás formájában nyilvánul meg,

de rejtve marad, ha „csupán”

a felesleges javak birtoklásaként jelentkezik.

A korai egyházatyák gondolkodásában

a fösvénység szűkebb és tágabb

értelemben vett célja is hamar megjelenik:

szűkebb értelemben a kapzsiság a pénzre irányul,

tágabb értelemben azonban mindenre,

ami megszerezhető, birtokolható (ilyen akár pl. a tudás).

A szűkebb értelmében a pénzre irányuló fösvénység

sajátos etimológiáját adja Sevillai Izidor (556-636):

szerinte a latin avaritia ’fösvénység’

az aviditas auri ’az arany iránti vágyakozás’

kifejezésből származik.

Horváth Krisztián 

*

R.O.M.A. –

Radix Omnium Malorum Avaritia

A fösvénységet már Szent Pál is

igen előkelő helyre pozicionálja (1Tim 6,10):

Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság.

Szent Pál e meghatározása vezet oda,

hogy idővel a fösvénység komoly rivalizálásba kezd

a minden bűnök eredeteként számon tartott kevélységgel.

Olyannyira, hogy társadalmi helyzettől és attól függetlenül,

hogy egyházi vagy világi személyekről van szó,

a fösvénység mindenhol elburjánzik.

Idővel maga Róma, a kereszténység központja

is a fösvénység par excellence példájává válik;

a végletekig korrupt, kapzsi és fösvény klérussal

szemben születik meg a Szent Pál-i intelemnek megfelelő

kritikus akrosztichon: Róma,

azaz Radix Omnium Malorum Avaritia –

a kapzsiság minden rossz gyökere.

Horváth Krisztián 

*

Névtelen Politikus

„Politikus, emellett sok pénze is van.

Külsőre átlagos, nincs benne semmi különös.

De az érződik, az lerí róla, hogy nagy a hatalma.

Képzeletében végtelenül sikeres,

magát különleges, egyedi lénynek gondolja.

Nem fél attól, hogy

baklövéseket vagy hibákat követ el,

mert imádóinak csapata mindig kész

az ő döntő súlyú szavát elfogadni.

És ez tetszik neki.

El tudja hitetni,

hogy minden neki köszönhető,

hogy rá nem vonatkoznak a szabályok,

a ’törvény előtti egyenlőség’.

Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné

úgy kezelni őt, mint a többieket.

Ez az ’előjoga’ valamiképpen

a tetteiben is megjelenik,

és ez még hatalmasabbá teszi őt.” 

Laura Bazzicalupo Kevélység

*

A hatalom akarása

„Az egész emberiség

általános törekvésének

elsősorban az újabb és újabb

hatalom iránti örökös

és szüntelen vágyat tartom,

amelynek csak a halál vet véget.”

Thomas Hobbes: Leviatán (1588-1679

*

Ország-

vezetők/vesztők

"Négyféle vezetőember

lehet egy ország élén:

Prokrusztész, Napóleon,

Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész

egy elgondolás híve,

melybe nemzetét

belekényszeríteni akarja,

ha törik, ha szakad.

Napóleon

szenvedélyes játékos

és akár nyer, akár veszít,

mindenképpen tékozol.

Samu bácsi

úgy ül az uralkodói teremben,

mint egy fűszerboltban,

dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón

az isteni ihletre figyel,

minden tette az örök mértékből ered

és országa virul." 

(Weöres Sándor)

*

Ragadozó és balek préda

Amikor nem tudod elfogadni,

hogy kinek, minek, hova születtél,

s elégedetlenné válsz/tesznek helyeddel,

akkor könnyen olyan hiszékennyé válhatsz,

hogy beveszed még azt a mesét is, hogy

van a rókapártnak tyúkvédő tagozata…

*

Három

imakérés

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram,

hogy megtegyem azt,

ami rajtam múlik,

s adj elég bölcsességet,

hogy e két esetet

mindig, újból és újból

meg tudjam különböztetni egymástól...

*

A

vallásod

„segítsége”

1.

Ha szegény vagy, ez biztos jele annak,

hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő Istennel,

mert akkor meghallgatná imáid és megáldana bőséggel -

Így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,

de még a bűntudatod súlya is víz alá akar nyomni…

2.

Ha beteg vagy,

akkor elárulod magadról,

hogy gyenge a Jóisten-hited.

Pláne, ha nem inkább „testi”,

hanem még a mai protokoll szerint

is úgymond pszichoszomatikus a baj,

vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!

(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)

*

A „hős” csapdája

Mivel te sem vagy meggyőződve arról,

hogy az ügyért érdemes ekkora áldozatot hozni

(biztonságod, családod egzisztenciáját, nyugalmát)

ezért mindenki mást szar gyáva alaknak tartasz,

és így a permanens önimádatodban sütkérezel:

egyedül csak te nem vagy megalkuvó kispolgár…

*

Hiányzó hős

A férfiak akkor is

lapulnak, mint szar a fűben,

amikor éppen legény kell, kellene a gátra!?

(mindenki arra bazíroz, hogy majd valaki más…)

*

Csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer négy ember, név szerint:

Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.

Egy szép napon szóltak Mindenkinek,

hogy akadt egy fontos munka,

sürgősen meg kell csinálni.

Mindenki biztos volt benne,

hogy Valaki megcsinálja.

Bárki megcsinálhatta volna,

viszont Senki se csinálta meg!

Valaki dühös lett emiatt,

mivel ez Mindenki dolga lett volna.

Mindenki úgy gondolta,

hogy Bárki megcsinálhatná,

és Senki nem vette észre,

hogy Mindenki kerüli a munkát.

Végül Valaki lett,

akit Mindenki okolt,

amiért Senki nem csinálta meg azt,

amit Bárki megtehetett volna.

*

Besúgók

és provokátorok

Míg az előbbi „csak”

a bizalmadba férkőzve fülel és jelent,

addig a másik aktív, és hülyeségre bíztat,

lenyuszizva vakmerő tettekre ragadtat,

hogy felsüljél, lebukjál, elvesszél…

*

A tartótiszt

Ő csak a munkáját végezte,

szakmailag jól, megbízhatóan stb.

És nem az egyház megsemmisítésén,

de a Politika diktálta korlátozásán fáradozott…

Igaz, aljasul az emberek rosszabb énjére alapozva:

olyanokat akart/tudott beszervezni spicliskedésre,

akik zsarolhatóak voltak: szégyellték a bűnüket,

illetve „hazafias buzgalomból” jelentkeztek,

mert ez szép karrierrel kecsegtette őket…

*

Isten nem ver bottal

Nem akárki álmodik akármit.

Ha nem tiszta a lelkiismereted lefekvéskor,

Számolhatsz a rossz alvással és a rémálmokkal…

De az egyre jobban ébredező bűntudatod miatt

nappal is a lelkiismeret kínpadján találhatod magad…

*

Betegítő titkok

A tartótiszt sem mondja/mondhatja el

legszűkebb családjának sem mi a munkája.

De a beszervezett besúgók többsége is hallgat,

és hallgathat is, hisz nem kerül nyilvánosságra…

(Bár így kiteszi magát annak, hogy leleplezzék,

és akkor szánalmas magyarázkodásba kezdjen…)

De isten nem ver bottal – a fájdalmas beismerés,

a bűnvallás halogatása jó melegágya a betegségnek,

a tartósan megnyomorított életnek, korai halálnak…

*

Fentről alá…

Előbb magasra felemelnek,

egy kicsit belekóstolsz a jóba,

(ezt persze nem vakvéletlennek,

de a magad érdemének tartod –

még ha ezt netán egykoron

mint besúgó érdemelted is ki...)

Majd hirtelen, váratlanul,

éppúgy ok nélkül elejtenek,

és jóval mélyebbre zuhansz,

mint az eredeti helyzeted...

*

Pokoljáró

dudás sors

1.

Álbarátok,

pályatársak ölelgetnek,

a közeledbe férkőzve kifaggatnak,

hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,

hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…

(és oda is döfik)

2.

Sok-sok régi

”jó-akaródról”

kell elgondolnod: 

nem volt a családi barát

valójában egy ócska ügynök? 

És ha egy besúgód épp lebukik,

akkor hogy ne nézz mindenkire úgy,

mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?

Akkor Ők nyertek, ha rosszhiszeműre torzul lelked!

*

Balhit

Jó dolog tudni azt,

amit neked tudni érdemes,

de még mindig jobb, ha nem tudod

mintha önelégülten azt hiszed,

hogy tényleg tudod...

Ugyanez áll a baráti

kapcsolatokra, baráti körökre is.

Jobb eset, ha éppen

most nincs, de érzed hiányát,

mintha abban a hiszemben vagy,

hogy neked van!

Mi az, hogy van:

nem is egy, de több tucat:

cimbora, haver, kollega,

hittestvér, sporttárs stb.

Csak a bajban,

későn derül ki:

senki se áll melléd…

*

Bizalom

Az jó emberi élet levegője

Ha egy veremben ketten vannak,

ahonnan csak úgy lehet kijutni,

ha az egyik bakot tart,

akkor a másiknak meg kell ígérnie,

hogy kihúzza majd őt,

De erre csak a szava a biztosítéka –

nem hagyja őt ott az a szemét…

(Sok állatmese szól erről,

ahogy a róka átveri így a farkast)

*

Jó/balszerencse

Te vagy az a halász,

aki kifogja az aranyhalat,

aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,

míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

melyet így már sokkal inkább éreztek nyomornak…

*

Három kívánság

Hármat kívánhattok a jótündértől,

s neked üres a hasad, így hirtelenkedve

nem nagy dolgot, csak kolbászt kérsz,

amire a méltán dühös feleséged

rosszat kíván: nőjön rá a kolbász az orrodra...

Na, most már mit lehet tenni:

a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra,

hogy legalább visszanyerd emberi ábrázatod...

*

Az

aggódó

félkegyelmű

„Az aggodalom olyan,

mint ha előre fizetnél kamatot

egy még le sem járt tartozásra.”

A legtöbb esetben pedig

a megfizetés soha

nem is válik esedékessé.

Gondold végig:

amikor aggódsz,

92% esély van arra,

hogy olyan adósságért

(képzelt dologért) fizetsz kamatot,

ami nem is a te tartozásod,

ráadásul az egészséged kárára.

Hát nem ostobaság ez?

Vegyük például

a repüléstől való félelmet:

tizenkilencezer évig

minden nap repülnöd kellene,

hogy elérd a repülőgép

-szerencsétlenség valószínűségét.

Mégis a hat legfélelmetesebb

halálok közül ez az egyik.

Bob Gass

*

Melldaganat

Ha agyon aggódod magad gyerekeidért,

amivel persze egy fikarcnyit sem segítesz,

csak egy rossz pótcselekvésben bizonygatod,

hogy te milyen jó (amúgy bűntudatos) anya vagy,

és nem is akarod engedni-segíteni a leválásukat,

mi több: sokkoló trauma, hogy „elhagynak” téged,

és közted és férjed közt nincs házi béke, sőt!,

akkor jön a „rák”, amit se kés, se sugár, kemo

nem fog gyógyítani, csak megkínoz a halál előtt…

*

Módosult

tudatállapotok

Se halló, se látó szerelmes

Fejbe, kupán, agyon verve

Álomittas kábulatban

Begyógyszerezve

Alkoholos befolyásoltságban

Belőve – bedrogozva

Rájön a bolondóra

Megőrjíti a tétlenség

Az éhségtől hallucinálsz

Szuggerálva, hipnotizálva

Mániásan vagy depressziósan

Elrévülve – elmerengve

Átszellemülve – istenülve - elragadtatva

*

Összekoccanások

Ahogy a kellemes részegség

mámorában, bódulatában

nem csinálsz nagy ügyet abból,

ha a lábadra lépnek,

nem kezdesz vitázni,

veszekedni, netán verekedni,

úgy a szerelmi kábultság,

megbabonázottság, vakság

átsegíti a két embert

az összeilleszkedés nehézségein,

hogy hamar elsimuljanak az érdességek

- ágálva, haragosdit játszva

nem lehet szeretkezni -

hogy ne csináljanak

a bolhából elefántot...

*

Kezelés

Az orvos kezeli a beteget.

A csodadoktor kézrátétellel gyógyít.

De mi magunk is kezünk gyöngéd simogatásával

naponta óvjuk meg szeretteinket a betegségtől,

mert így is éreztetjük a vonzalmunkat, szeretetünket,

- mert az önleértékelése a betegségek melegágy -,

vagy érintésünkkel, masszírozásunkkal segítjük javulását…

*

Kínzómesterem

Csak az, aki közelről

és régóta ismer engem,

az tudja legjobban, hogy

mi az érzékeny pontom.

És ráadásul: ha velem él,

s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva

s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…

*

Vamp

férfiak szerelmét

számítóan kihasználó nő,

aki tudatosan kelti fel

személye iránt az erotikus vágyat,

de ő maga hideg marad,

partnere érzelmi kiszolgáltatottságával visszaél,

azt saját anyagi, egzisztenciális hasznára fordítja,

vagy egyszerűen csak élvezi szexuális hatalmát.

A vamp „tönkreteszi" a férfiakat

(ha hagyják magukat),

s amikor hasznukat már nem veheti,

könnyedén otthagyja őket.

Az elnevezés a vérszívó vámpír

legendájából származik.

(Popper Péter)

*

Reviczky Gyula

Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony

(Örömnek éje, áldalak!)

S angyalka jár kis csöngetyűvel,

Hol gyermekek zsivajganak:

A házhoz tartozók szemében

Mosolygó békefény derül.

Mindenki vígad a családban,

Az agglegény busúl csak egyedül.

Vannak talán jó ismerősi,

A kik meghívják szívesen?

Mit ér! az agglegény e körben

Karácsony-este idegen.

Az egygyé tartozó családdal

Érzése, kedve nem vegyül.

Csak elmereng, busul magában.

Mily szomorú sors lenni egyedül.

És mennél hangosabb a kis kör,

Annál inkább elmélyed ő.

Az ifjuság elszállt fölötte.

S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...

Óh, mert olyan sivár az élet

Feleség és család nélkül.

Köznapnál szomorúbb az ünnep,

Nem izlik a falat sem egyedül.

Leverten tér rideg lakába,

S vádolja némán önmagát:

Elvesztegetted ifjuságod',

S ujat az ég többé nem ád.

Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,

Nyüg nélkül élsz, függetlenül...

Ah, annál nehezebb leszen majd

Utód nélkül halnod meg egyedül!

*

Agglegényadó

az utóbbi években

a népszaporodás előmozdítására

javasolt adónem, amelynek fizetésére

a bizonyos korhatárt elért

nőtlen férfiakat köteleznék.

Elméleti és gyakorlati szempontból

egyaránt erős ellenzéke van.

Egyesek szerint ellenkezik

az < adóerkölcs követelményével,

hogy az adó az esetleges betegséget,

kényszerű egyedülséget,

szerencsétlenséget büntesse.

Úgyszintén nyilvánvaló, hogy az A.,

ha elég magas kulcsú,

esetleg növeli a házassági hajlandóságot,

de semmiképpen nem emeli

a házasságok termékenységét.

így még kitűzött célját se szolgálja.

Pallas Lexikon, 1893.

*

A „kerítőnő”,

aki összeboronálna

szerinte összeillő fiatalokat,

amiben a kiszemelt ara is partner,

és próbálkozik kész helyzet teremtésével,

de az utolsó pillanatban megszökik a legény,

szégyenben hagyva a lányt, agglegény sorban magát...

(Babits Mihály: Hatholdas rózsakert – megfilmesítve is)

*

Savanyú a szőlő

Mivel csak azt tekinted,

hogy neked mire és hogyan

van a Másikból szükséged,

- mintha egy mobil telefont,

guminőt vennél a piacon -,

de megfordítva már nem!

Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

megideologizálod a kényszer egyedüllétet,

túlhangsúlyozod agglegénységed előnyeit…

*

Magány

A magány is

- mint minden más –

Csak addig csábító, amíg nem kényszer.

ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,

okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben,

s ahhoz, hogy vidám magányban éljen,

okvetlenül szükséges a lehetősége,

hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

FEKETE ISTVÁN

*

Öregedő agglegény

Visszaszámlálás közben...

Aki azért még szeretne társat találni -

Az idő nem neked, sőt ellened dolgozik:

Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz!

A mindennapi gyakorlat híján csökkenő

figyelem/szeretet/alkalmazkodóképesség)

*

Nyitott házasság

Közös megegyezéssel

és nagyon diszkréten intézve,

S kínosan ügyelve ár, hogy

„semmi érzelmi komplikáció”.

Csak azt nem érted sehogy:

miért halt korán az asszony,

s hogy miért agglegény még

harmincon túl is a három fiú…

*

Miért

maradtál család/utódtalan agglegény?

mert sok/csak rossz házasságot láttál,

mert mamahotelben hagytad magad kényeztetni,

mert akit neked kellett volna, neked nem kellett,

mert akinek te kellettél volna, neked nem kellett,

mert életben/filmen csak papucsférjet láthattál,

mert túl gazdag voltál, nem hittél a nőknek,

mert túl szegény voltál, elkerültek a nők,

mert nem akartál/tudtál volna más(oka)t eltartani,

mert nem akartál a gyerekek miatt elszegényedni,

mert túl sokáig kivárva megrögzültek a szokásaid,

mert nem tanultál meg bölcs kompromisszumot kötni,

mert az alkalmazkodásnak csak hátrányait láttad,

mert nem volt testvéred/barátod együttélni nevelni,

mert a Hivatással szerinted nem összeegyeztethető,

mert a szerzetes, a pap csak cölibátusban élhet,

mert a gyerekkori molesztálás megundorított…

mert nem kúráltad lelki eredetű impotenciád,

mert tévesen felfedezni vélted „melegséged”,

mert te nem voltál méltó senkihez,

mert hozzád senki sem méltó…

stb. stb.

*

Hivatás-

tévesztés

Leereszkedik

a remete a hegyről,

Bemegy a vendéglőbe

s kér ételt-italt - és nőt...

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb

a nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan…

*

EDWARD LEAR:

A KÉT AGGLEGÉNY

Egy házban élt két Agglegény, kik nem maradtak veszteg:

egyik fogott egy Egeret, a másik meg egy Kekszet.

És akkor így szólt az, amelyik Egeret fogott:

“Ez épp kapóra jön, mert itthon minden elfogyott.

Nincs más, csak egy kis citromunk meg egy kanálka mézünk,

és vacsorázni mit fogunk? Hisz nincs már semmi pénzünk.

És félő, hogy ha vacsorára semmit sem eszünk,

hajunk és szempillánk kihull, és soványak leszünk.”

A másik erre így felelt (aki Kekszet fogott):

“A Töltött Egérnél bizony nincs fájinabb dolog!

A Töltelékbe Hagyma kell, no meg Pemetefű –

csak hát ezekhez hozzájutni nem o’an egyszerű.”

És akkor a két Agglegény a városba eredt,

és kértek kölcsön Hagymát, no meg Pemetefüvet.

Hagymát, azt kaptak, Pemetét viszont sehol se leltek,

pedig bejártak minden Boltot, Piacot és Kertet.

De jött egy ember: “Látják ottan azt a nagy hegyet?

A tetejére meredek Szörpentin-út vezet,

és odafönn egy bölcs Öreg, egy Remete lakoz,

ki egész nap egy tudományos nagy Könyvet lapoz.

Azt mondom: fogjon Remetét, kinek nincs Pemetéje,

és igen apró cikkekre meg cakkokra metélje.

S ha megvan, nincs is hátra más, csupáncsak őt elég

a Hagymával jól elkeverni, s kész a Töltelék!”

És akkor a két Agglegény, tovább nem késlekedve,

a meredek Szörpentin-úton fölmászott a hegyre.

És odafönn a hegytetőn volt egy sziklás üreg,

s ott elmélyülten olvasott ama Tudós Öreg.

Ráordítottak: “Félre Könyv! Na rajta, Bölcsek Bölcse!

Az időt itt ne, inkább otthon Egerünket töltse!”

A Bölcs Remete nem felelt egy árva szót sem erre,

s a nagy Könyvvel jól rásózott a két nagy kopasz fejre.

És hegyen-völgyön, városon, Szörpentin-úton át

csak gurult a két Agglegény, hazáig meg sem állt.

De akkorára élelem már otthon nem maradt:

az Egér fölfalta a Kekszet, aztán elszaladt.

Így aztán meghitt kis lakuk elhagyták csendesen,

és attól fogva nem hallott felőlük senki sem.

Havasi Attila fordítása

*

Pozitív vagy negatív dimenzió

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor/játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…