Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Eugéniusz: Rontás/romlás ABC – IV.

Igazmondó tükör az ön/ember/világ-

ismeret és szeretet bátor keresőinek

Ideáltípusok, kulcsfogalmak, életképek,

példabeszédek - szabad ötletek jegyzéke

Vörösmarty Mihály
A merengőhöz

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843.

*

p 1

p Jobb sorsra érdemes dallomok bugyuta/gonosz szöveggel

p Kb. 100 ezer vegyszer van forgalomban – kemikáliák kora

p Ő ím ígyen kereskedik: döglött kutyát cserél dög macskára

p Kettős életet él: egyet, ha látják, másikat, ha titokban teszi

p 2

p Kevés ember dolgozik, sok a bürokrata, aki profin gátolja

p Ki erőt nem nyer kegyéből, annak sors ad észt ütlegekkel

p Ki nem ismeri valami örömét, az sohasem is vágyik rá: vak

p Kicselezi a cenzúrát: ő saját kezűleg heréli, kasztrálja művét

p 3

p Kiengedni képes, uralni nem a palackba zárt szellemet

p Kimondta az igazat, ezzel meg is mentette lelke nyugalmát!?

p Kínkeservesen kiszenvedett szellemi gyöngyeit disznók elé veti

p Kisközösségek rombolása, civil körök bomlasztása a szakmája

p 4

p Kismamát orvosi tekintéllyel ijesztgető, „kaparásra” rávevő

p Kitántorog, elmenekül idegenben cselédkedni milliónyi ember

p Szabadlábon van, de ő mégis minden nap „rabmunkát” végez

p Klub kemény magokban ölik egymást – maga a Foci meg rohad

p 5

p Kognitív disszonancia – „megmagyarázza”, hogy a rossz az jó

p Kollektív amnézia elősegítése, előidézése, fenntartása, őrzése

p Kórházban születni, elválasztva, és ott is halni meg elhagyottan

p Szülőotthon, egészségház? Az nem termel se profitot, se beteget

p 6

p Kóros, halálfóbiás lelke vész-híradót lát minden semmiségben

p Pénzfeldobás: fej vagy írás – te így döntesz, ha van alternatívád

p Kormány-bizonyítványt jól kimagyarázó: szart aranynak mondó

p Koszos, rongyos és büdös stb. madárijesztő: külcsín-belbecs!?

p 7

p Kötelező védőoltások: egyest gazdagító, ketteskét betegítő

p Közterületen nincsenek padok, sem ivóvíz a pihenni vágyónak

p Tolvajt szül: lakáskulcs a lábtörlő alatt (ezt még ki is írja a falra)

p Lassú érzékelésű-felfogású: már régóta eszik a lábát, mire észleli

p 8

p Le lehet ma érettségizni KRESZ vizsga és bölcselkedni tudás nélkül

p Legfeljebb olvasod a verset, hallgatod a dalt, de nem írsz, énekelsz

p Legjobb titokban tartani, ha netán egy igazán csendes helyet találsz

p Legszebb a lét, ha mit sem kell töprengeni: gondterhelt gondolkodó

p 9

p Fárasztaná a gondolkodás erőfeszítése, könnyen átengedi másnak

p Legyen legalább egy nap dolce vita, majd jöhet akár a sok év börtön

p Nagyobb lett már mára a világ adóssága, mint az összes vagyona

p Apokalipszis: lehull a lepel: az illuzionista nem varázsló, de bűvész

p 10

p Lelkében van a baj, s magától futna - ő nincs helyén/rendben

p Lovat adnak a „megélhetési” tolvajok, sőt még a rablók alá is

p Ma már még a Balatonra sem érdemes autóstoppal elindulni

p Maga helyett mást küld pisilni, fotóshoz, gyónni, sőt udvarolni

p 11

p Magyar gyerekből muszlim ellenséges katona: janicsár

p Majdnem nullára redukált az esélye: pedig, ha merne, nyerne

p Csak legeslegutoljára kerül „lelkész” elé a „szervi” meddő nő

p Már gyerekként az iskolában párt-kiskatonává dresszírozva

p 12

p Már avítt a gyertyafényes esti vacsorás párterápiás együttlét

p Csak más bőrét viszi a vásárra - más farkával veri a csalánt

p Maximális életcélja a kudarc kerülése, illetve a minimalizálása

p Expressis verbis ő soha nem foglal állást: csak sejtet, sugall

p 13

p Média rejtett sugallatok: csak munkával itthon nem élhet jól

p Még egy ma oly angyali kisgyermek is sátán lehet vénkorára

p Még fülbe se mászik a jó régi, máris tolakszik a vacak új ”dal”

p Még nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy bevallja a gyengeségeit 

*

Fóti dal

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.

1842.

Vörösmarty Mihály

*

p 1

p Még ő maga se érti írását: ez csak krikszkraksz, ákombákom

p Még soha nem hegedült, nem tanulta, de ha fizetnek, akkor tud

p Megindult a „sárga veszedelem”, kifizet(het)etlen csekkek özöne

p Ma megkönnyítik a jogi törvények: „abortusz”, válás/bontóper…

p 2

p Megnyugszik benne: ő csak egy kapcarongy statiszta szereplő

p Hatástalanított csodafegyver: diliflepnis a „szólásszabadsága”

p Mikor mi előnyösebb: hol gyerek, hol felnőtt lenne: csiki-csuki

p Minden bevesz/kúrát, beavatkozást kibír, csak dúlt lelkét hagyják

p 3.

p Minden egész eltörött: össze nem illő darabokban, romokban

p Minden focimeccs „élő adásban” látható, „csak” grund nincsen

p Minden új mondatnál (premier) a debütáló lámpaláza, drukkja

p Majdnem mindene ép és egészséges, csak éppen a torka véres

p 4

p Mindenhol fáj a teste, ahova ujja ér (csak mert benne a szálka)

p Mindenki megfélemlítve: ha egyet mukkan, már elveszti állását

p Mindenkit pártállami függésbe hozva/tartva: kérvény, pályázat

p Hol jóvá-tétlenül államosítanak, hol meg rabló privatizálnak

p 5

p Mint Pilátus Jézus vére ontásában, oly ártatlan: mossa kezeit

p Ő még sohasem fáradt el nagyon, így még sosem pihent egy jót

p Módszeres a kontra-szelekció: hülyék, buták, tudatlanok előre

p A kinevezett vezető is tud alkalmatlanságáról: főnöke kegyence

p 6

p Bárki bárminek kinevezhető, s bármikor leváltható: orvos, tanár

p Munka-alkoholista nagybeteg, aki büszkén féltéglával veri mellét

p Munkaideje leteltével már elsősegélyt sem nyújtó „orvosdoktor”

p Nagyszerű állás: a vakszerencse segítette, nem tudta megtartani

p 7

p Napi betevő szellemi falat a mérgezett alma mater konyhájából

p Az egyik iskola mindent megengedő, a másik meg katonai nevelő

p Napirendes, megszokott kilakoltatások - kisvárosnyi hajléktalan

p Naponként újra ellenállni? A könnyű siker, a csábító Nagy Céda

p 8

p Soha nem a ruhát szabják a katonához, de mindig fordítva

p Nem csak mosónők öregszenek-halnak korán, de a férfiak is

p Nem – csak - alultájékozott, de még rosszabb: dezinformált

p Nem elszigetelt Robinzonként él, mégis palackpostán üzenget

p 9

p Nincs a környékén csendes hely/időszak: non stop zajártalom

p Nincs korlátja: ki milyen éhbéres, mennyire alázott alkalmazott

p Verbális nyelve és szókincse határa a világáé is: szűk látókörű

p 10

p Oly nagy a lapok (látszat) sokfélesége: ki se férnek a standra

p Óriás ő, csakhogy félkarú és agyaglábon álló, így oly sebezhető

p Ott kopog ajtónkon mindig az irigység ördöge: behívod-eteted

p Otthonod kapu- és telefoncsengőjén ügynök, politikus zaklat

p 11

p Ő a bevásárláskor érzi: ő Valaki - ő fizet/őérte van a bolt(os)

p Ő ágyúval lő verébre, bizton pusztuljon el: kerül, amibe kerül

p Ő fél lábú rokkant, mégis jelentkezik a Tarzan-válogatásra

p Ő is „tud” jól táncolni, de csak akkor, ha a kályhától indulhat el

p 12

p Ő nem halottlátó – a holt költővel/versbetűkkel nem társalgó

p Ő nem Hamlet: őrültséget mond-tesz, nincs benne rendszer

p Ő nem kér tűzkeresztséget, már/pont ütközet előtt dezertál

p Ő nem kért életajándékot: nem köszöni, ócsárolja, visszaadja stb.

p 13

p Ő nem tudja, aláírt-e 1956-ot mocskoló levelet, ő részeg volt

p Önerős, tündér segítség nélküli, azt elutasító örök Hamupipőke

p Örök szereplési viszketegségben „szenved”: amit persze élvez

p Örökalvó Csipkerózsika: nem várja, így nincs is ébresztő csók

*

Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR 
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél. 

1843. augusztus 26. előtt

https://www.youtube.com/watch?v=O9UIw-xm-aQ

*

P.s.:

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…