|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Hivatások, árulások és pokoljárások
A társadalmi elit, a kiválasztottak – VIII.
A fejétől-szívétől ficánkol vagy bűzlik a hal
Legszebb hivatás vagy leghitványabb mesterség
Jókai Mór
Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.
Már hogy mi itt emberhússal élünk,
Hogy megnyúzzuk az idegent,
Hogy az orrát menten elharapjuk
Az utazónak idebent.
Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk
Vendégünk étele közé,
S mindent, ki sauf-conduit nélkül jár,
Kegyetlenül agyonverünk.
Hogy a külföldön ily hirben álltunk
Azt nagyján neked köszönjük
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Hogy a tudatlan nép most kezdi még
Tanulni az ábéabot,
A táblabiró olvasni sem tud,
S csupán daczból járat lapot;
Azt is de német poéták irják,
Ugy forditják le magyarra,
A magyarból nem telik ki egyéb
Csak kulcscsináló s varga.
Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,
Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen
Oh liebe allgemeine Zeitung;
Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,
Hogy ősi eredetünk szláv,
Vagy hát vérszerinti atyafiak
A czigányokkal legalább.
Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,
Zenénk czigány, tánczunk oláh,
Még a zsinoros dolmányunkat is
Török volt ki kigondolá.
Hogy minden javunktól igy megváltunk
Ez a te sűrű érdemed
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon,
Lakói medvék, farkasok;
Uratlan pusztákon a vadlovak
És vadtehenek száma sok.
Kasszelből ide tóduljon eztán
Hát a kivándorlók rajja,
Csak azért is, hogy harczi szellemet
Oltson ezen puha fajba.
Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,
Hanem ők, köszönjék neked
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Hogy a paraszt minálunk rabszolga,
Kit a nagy úr bottal fizet,
Hogy boszorkányokat égetünk,
S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.
Hogy ököljog volt nálunk a törvény,
Nagy lárma a törvényhozás.
A gyöngébb hang letorkolása,
Üstöktépés és pofozás,
Ebből állt ősi alkotmányunk:
A világnak ezt hirdetéd
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Irtál rólunk szép geographiát:
Viznek nevezted a hegyet,
Nagy városból csináltál kis falut,
Megtetted lónak a legyet,
Fedeztél fel köztünk uj népeket,
Neked tetsző civilizatiót,
A többi barbar, és még abból is
Eldugtál egy pár milliót.
Egy tollvonásod millió halálunk:
Igaz, hogy tudtunkon kivül:
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Végül még azt is bebizonyitád,
Hogy csak vitézek sem valánk.
Ugy néha egy hires verekedő
Akadt, akadt köztünk talán.
De ugy egészben véve nem lehet
Rólunk épen elmondani,
Hogy ősi harczos dicsőségünknek
Hirében volna valami.
Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,
Historiád másról tanít,
Oh liebe allgemeine Zeitung!
Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,
Ez volt a legfájdalmasabb.
Neveztél minket derék nemzetnek,
Óh a szivünk majd meghasadt.
Miveltek, hősök és jó barátok
Levénk előtted izibe.
S azokhoz, a kik őt így szeretik
Óh a magyarnál nincs hivebb!
Az égre is kérünk: ne fogd pártunk!
A többi ment; ez fáj: - ne tedd,
Oh liebe allgemeine Zeitung!
p 1
p Úgy csinál, mintha a puszta tényekből bármi is következne
p Úgy akar szülni, hogy megússza a vajúdás gyötrelmeit (mintha)
p Úgy akar sikerélményhez juttatni, hogy alacsonyra teszi a lécet
p Úgy adok információkat mintha csak apály és özönvíz lehetne
p
p 2
p Ugrás az ismeretlenbe, fejesugrás a sekély/krokodilos vízbe
p Tűzszerész pályán: gyorsan futni, ha korán robban a bomba
p Tűzoltó: örök készenlétben áll, de nem keresi az éles bevetést
p „Túszait” kényére-kedvére terrorizálja: ízlésficamos rajztanár
p
p 3
p Turnét bonyolító: az ország minden részébe visz jó zenekart
p Turistaként az országot átutazó, és közben a jónépet fellázító
p Túlreagálással ő maga reklámozza a kapitális baromságokat
p Ő is túllép e mai kocsmán, de csak az értelemig, és nem tovább
p
p 4
p Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, nem tud elhelyezkedni…
p Túlerőlteti a hangszálait: de suttogó propagandistának még jó…
p A túlbuzgó önkéntes együttműködő: Állami Egyházügyi Hivatal
p Túlasszimilálódó cigány értelmiségiként a bőrét is kifehérítené
p
p 5
p Túl sok titkot bíztak rá, retteghet a kifecsegéstől, kínvallatástól
p Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót-kiadót találni
p Túl jó a regény: típusaiban sokan magukra ismernek és megutálnak
p Tud nyíltan éhség-sztrájkolni és titokban is böjtölni, ha szent a cél
p
p 6
p Tud bővölködni/szükséget szenvedni - nem fogad szegénységet
p Tudósít ő minden csata frontjáról, ahol ember küzd a jobb életéért
p Tudósa és mestere vagy annak: kit, mivel és hogyan vesztegessünk
p Tudományos-fantasztikus regény-film festő: vonzó-taszító jövőkép
p
p 7
p Tudja, tanítja és gyakorolja: nem kicsit ártani a legkisebb is tud…
p Tudja, mivel lehet meghatni embereket és ebből elég jól meg is él
p Tudja, mily csalira harapnak rá a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak
p Tudja, ki a bűnös/ gyilkos, de – éppen ezért - nem mer tanúskodni
*
Jókai Mór
A magyar nyelv ismét itthon.
Hozott az ég! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv!
Lelkünk lelke, szivünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy irjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
Szállj a jó táblabiróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és ujságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
"Beszéltem a magyar nyelvet,
De b'z én nem olvasgatám."
(1859)
*
p 8
p Tudja, hol a határ: akadémikust, egyetemi tanárt már nem bírál
p Tud ő hangulatot teremteni: ha kell, még össznemzeti gyászost is…
p Tud ő titkot tartani, de csak hogy azután majd azzal zsarolhasson
p Tudok annyit beszélni, hogy az jó vastagon be is fedje az igazságot
p
p 9
p A tőle telhető legtöbb, ha a nyomás dacára tüntetően hallgat
p Tudnia kell nagyon biztosan titkosítani/széles körben publikálni is
p Tudnia kell hallgatni gondolatcsíráiról, hogy durva láb le ne tapossa
p Tudja, mikor kell példabeszédekben s mikor expressis verbis beszélni
p
p 10
p Tudja, mit-hogyan tudunk, de még inkább azt, amit-ahogy nem
p Tudatja, mit muszáj és érdemes tudni és mit felesleges, sőt káros…
p Tudatja, mennyire más a tudás, a művészet és a hit titkainak jellege
p Visszhangtalanságban is működik, de keresi a legszigorúbb kritikát
p
p 11
p Tudatosítja: ő az átlagnál jelentősebb – jó vagy rossz – példakép
p Tudatos vásárlók mozgalmát szervezi, lapját szerkeszti, szavát viszi
p Tud(at)ja, mily végzetes következménye lehet egy kis tévedésnek is
p Tudását nem méregkeverésre, de gyógyszer/kúra kiötlésére használó
p
p 12
p Velem csempészteti be védett otthonomba a televíziót (trójai faló)
p Tréfából vaklármát csap, hogy azután már ne is vegyék őt komolyan
p Történelemkutatói eredménye: állásfoglalás rázós társadalmi ügyben
p Komoly fejtörés, agyakrobatika: a régmúltat kéne neki rekonstruálnia
p
p 13
p Jószolgálati küldött-közvetítő: a társadalmi békére törekvő
p Leadja a vészjelzést: az igazságtalan rend is időzített bomba
p Törekedni a megmérettetésre: gördülj fel függöny, ítélj publikum
p Tökmindegy, hogy növendékéből mi lesz: pandúr lesz vagy betyár
*
Jókai Mór
Kriminális vallatás.
(Varsói jelenet.)
Ki vagy, mi vagy? megállj! felelj:
Minek neked ez a sastoll?
Kalap mellé, jelnek, ugy-e?
"Dehogy sastoll, dehogy sastoll,
Dehogy sastoll édes uram.
Ludtoll biz ez: irok vele
Novellákat, meg verseket."
Hát ez mi a kezedben itt?
Gyilkos csákány, tiltott fegyver,
Kit akartál agyonütni?
"Dehogy csákány, dehogy csákány,
Dehogy fokos édes uram.
Mankó biz ez; támaszkodom
Reá, mert fáj a tyukszemem."
Mi itten e gyanus csomag?
Fekete por! lőpor ugy-e?
Hol az ágyud? mingy' add elő!
"Dehogy lőpor, dehogy lőpor,
Dehogy lőpor, édes uram.
Porzó biz ez: rossz élczemen
Lőpor volna, se' sülne el."
Mi áll ki a zsebedből itt?
Hah sorba írt gyanús nevek!
Komplott, rebellek lajstroma!
"Dehogy komplott, dehogy komplott,
Dehogy komplott, édes uram.
Tavalyi előfizetők,
Kiket az idén nem lelek."
Hát ez mi a hónod alatt?
Felhívás? proklamáczió!
Borzasztó népfelkelésre,
"Dehogy prokla-, dehogy prokla-
Mátzió az édes uram.
Előfizetési programm.
Mely nem igen kelt föl senkit."
Pedig látom a szemedből,
Hogy nálad még valami van,
A mi tiltott, a mi fegyver.
"Igaz uram van egy helyem,
A mely maga egy árzenál;
De oda te be nem jöhetsz;
Mert annak nincsen ajtaja."
*
Társadalmi elit
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, kényeztető stb. stb.
|
