Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – XIV.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled'
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj',
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod'.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe' majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád' ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

*

I. Kontrasztként tart barátot: ő így lesz szebb-okosabb

II. Akkor kezd igazi életét élni, ha egyszer nyugdíjas lesz

III. Magát nem zavartatva beleszarik a saját fészkébe is

IV. Magát született vesztesnek tartó besárgulva irigykedő

V. Magát nem alázza meg, de hogy más tegye, megengedi

VI. Önmagát mentve hiábavalónak tart boldogságkeresést

VII. Magát mentendő másokat rágalmaz, bemárt, befeketít

VIII. Magát Istennek képzelve élő-éber lelkiismeret altató

IX. Magát absztinensként a legszabadabb embernek hiszi

X. Magas lóról beszél, az ő arcát se lehet megsimogatni

XI. Magára zárja lakását - magára nyit tévécsatornákat

XII. Magának tudja be sikereit: első kudarca kétségbe ejti

XIII. A maga védője, elfogulatlan bírája, rabtartója is lenne

*

I. Mindenben csak a legrosszabb kifutással számoló

II. Ő nem lop, ő csak tippadó, értelmi szerző, orvgazda

III. Kalákás hatványozás helyett magából gyököt vonó

IV. Vészhelyzetet idéz elő, hogy „hősként” menthessen

V. Maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha

VI. Maffiafőnök akar lenni - nem adózva sokat keresni

VII. Lusta, gyáva felkötni a gatyát, inkább felköti magát

VIII. Meccsen kívül is pankrációt, alibi játékot produkáló

IX. A levajazott bundameccsekere nagy tétben fogadó

X. Lenézve az állatot elveti ingyenes jó tanítómesterét

XI. A dilettáns festegetésről lemondó, ha ő nem zseni

XII. Borivásról lemondó, nehogy pityókásan kibeszéljen

XIII. Kitagadja fiát, ha nem az lesz, ami ő lehetett volna

*

I. Életfelmentő betegsége, mint a fuldokoló mentőöve

II. Lelkében feladta, valaha élettársa-élethivatása lesz

III. Topmodell trükk-képhez hasonlítgatja asszonykáját

IV. Legszebb ajándékát használt vécépapírba csomagoló

V. A legelső a barátja lakomáján/elérhetetlen a bajban

VI. Lebecsüli a vak szokás hatalmát, nem reflektoroz rá

VII. Lebecsüli a Gonosz hatalmát, így épp ő lesz jobbkeze

VIII. Irgalmatlan szamaritánus: idegent nem elsősegélyez

IX. Régi szokás ellen lázadó, de újat-jobbat nem alkotó

X. Látná már a medvét - színházban is állatheccre vár

XI. Látatlanban az ördögnek ígéri megfogant gyermekét

XII. Józanul mulat - részegen köt házassági szerződést

XIII. A jogosnak tartott bűnbakkeresésre bejelentkező

*

I. A párbeszédre képtelen: Echó magát hallja vissza

II. Látatlanban saját halálos ítéletére is szignót tesz

III. A randevún lábujjhegyre áll, házasan sarkára sem

IV. Akkori magát, életét hibernálva találna álöröklétet

V. A zsákmányból kegyesen alamizsnát osztó kifosztó

VI. Önredukáló: végleg lemond élte fontos dimenzióiról

VII. Kőkeményen robotol, de nincs türelme ihletre várni

VIII. Ő könnyen megharagszik, de nehezen bocsát meg

IX. Ökörkövetkezetes: csak rohan előre a szakadékba

X. Aki korpa közé keveredik és ott felfalják a disznók

XI. Önbeskatulyázó, -stigmatizáló, -elkönyvelő, -leíró

XII. Az őt pofon ütőnek kedvet is csinál a rúgásokhoz is

XIII. Kardot ránt, általa vész el (tolvajból rablógyilkost)

*

Ady Endre

A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha nehányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…