|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőségvizsgáló mondat
EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – XIII.
Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre
Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy
Jókai Mór
Első május.
Óh be szép vagy első Május!
Zöld a mező, a fű között
Ezer millió pimpimpáré
S rajta ezer millió bogár.
Óh be szép vagy első Május!
Fák belepve virághóval,
Piros hóval a baraczkfák,
Az orgonafák lilával.
Óh be szép vagy első Május!
Lánykák szednek gyöngyvirágot
S osztogatják az ifjaknak,
Egy-egy csomót tiz krajczárért.
Óh be szép vagy első Május!
Gazda alkuszik zsidóval
Repczéjére, mely virágzik,
S gyapjujára, mely legel még.
Óh be szép vagy első Május!
Csattogány zeng minden ágon,
Dallal, illattal dús a lég.
- De nem ott ám, hol én ülök.
*
I. A rózsában gyönyörködő, tüskéiért istenkáromló
II. Önmagának kísérleti alanya: mit bír ki egy ember?
III. Nagy gerendát kezdett faragni, de fogpiszkáló lesz
IV. Kis szálkát is lát mások, nagy gerendát se a saját…
V. Ő királyi sasként szaros piaci legyek után kapdos
VI. Kiradírozhatatlan ceruza: írja, mi van a rovásodon
VII. Kipécézett szavakon lovagló, részletekben elvesző
VIII. A ki nem kényszerített hibáit megismétlő, halmozó
IX. Két végéről hevesen égeti élete egy gyertyaszálát
X. Hálófeszítő: áldozatát leső és a vergődését élvező
XI. Köröz, kerülget: vérszagra gyűlő hiéna/dögkeselyű
XII. Ő kérdések nélkül temetkezik a könyvhegyek alá
XIII. A humor magaslata: lenézhetne „óriási” gondjaira
*
I. A meggondolatlan: szelet vető, vihart arató
II. A jó színészi képességű-emberismeretű szédelgő
III. Jobb ügyhöz méltó buzgalom: bűnbanda szekértoló
IV. Aki csak este duhaj legény, másnapos rongyember
V. A hatalmasat ütő, de már az első pofontól kinyiffanó
VI. Kóbor numera miatt a nem kívánt gyereket eltartó
VII. Másnak bármit megbocsátó, de magának semmit
VIII. Magát bűntelennek tartó, ezért máshoz irgalmatlan
IX. Magát minden testi-lelki erőfeszítéstől megóvó
X. Vakok között félszemmel könnyen királykodó
XI. Pénzét nem használó, párna alatt rejtő-őrző
XII. Mint akinek égeti a kezét, a pénzét úgy szóró
XIII. A színdinamikáról (szín)vak emberrel vitázó
*
Jókai Mór
Életphilosophia.
Minthogy mostan a legjobb rend
Egymással beszélni per kend,
Tudós, avagy tudatlan szent
Ide hallgasson tehát kend.
Hogy ha már egyszer odabent
A kályhapadon ülhet kend:
Mást, a ki még meg nem pihent
Oda se is eresszen kend,
Jól megnagyságoljon mindent,
A kit nagy urnak talál kend,
Annak kiabáljon éljent,
Kitől maga is élhet kend.
Hogyha nagy ur egyet füllent
Azt igaznak esküdje kend;
Ha igazat mond a jöttment,
Az ellen tiltakozzék kend;
Ha valaki van odafent,
Annak szekerét tolja kend;
De ha alá felé menend,
Hagyja szépen gurulni kend,
Hogy légyen minden bajtól ment!
Az erősebbel tartson kend,
Ha pedig megszorítják kent:
Fordítsa jobbra a köpenyt,
Igy még nagyraviheti kend.
*
I. A gyermekszületés/nevelés csodáiról lemaradó
II. A kicsi helyett kocsit választó, ön-nem-örökítő
III. Házasság elől megfutamodó önleépítő önkímélő
IV. Katonaság elsunnyogó edzetlen, élményszegény
V. A csak a tanárnak/iskolának tanuló stréber diák
VI. Inspiráció nélkül napi rutinmunkát se végző
VII. Ihlet/áldás nélkül buzgón, gépiesen üzemelő
VIII. A versenyben akár csalva is nyerő önsajnáltató
IX. Kincsét/szívét a széfben őrző, minden ajtót záró
X. Házassága után magányos, kapcsolatait leépítő
XI. A háza felépítése közben otthont nem teremtő
XII. Az önmagát felaprózó: kifolyik kezéből az Egész
XIII. A tűzzel játszó, s így a családi lakóházát felgyújtó
*
I. A kölcsöne visszakapásáig nem nyugvó/jól alvó
II. Egy életfelmentő lelki betegséget kereső-találó
III. Boldogság: a kiválasztottak privilégiumának tudó
IV. A háta mögött álló medvére sandítva legénykedő
V. Birka iskola: az oda sem ballagó, jutalmat is kapó
VI. A divathullámos parvenü: mindent szürkére festő
VII. Az ünnepnap se szent: a profán restancia ledolgozó
VIII. Dög-unalmas délutánjain a halandóságán háborgó
IX. A túl buzgón imádkozó, s tényleg örök életet kapó
X. A végrendelkezés helyett halál elleni szert kereső
XI. A háborús idők takarékosságát békeidőre átmentő
XII. Vészhelyzet szülte ideiglenes megoldást állandósító
XIII. A „korához illően” életét szürkítő, redukáló, leépítő
*
Jókai Mór
Kedves édes fiam uram.
"Kedves édes apám uram,
Hogy' leszünk a télen?"
"Kedves édes fiam uram,
Nem veszünk el éhen."
"Kedves édes apám uram,
Kevés lesz a pénzünk!"
"- Hát a mire pénz kellene,
Olyasmit nem vészünk."
"Nincsen czukor, nincsen kávé,
Üres már a tonna!"
"- Jó früstök lesz, fiam uram
Kenyér és szalonna."
"Hugocskáim megszokták már
A czukrot és kávét."
"- Czukrot kapnak - a méhesben
S pörkölhetnek - málét."
"Itten lesz a nevem napja,
Hogyan iszunk Cliquot-t?"
"- Azt nem iszunk, hanem iszunk
Ha szomjazunk, - vinkót."
"Ha nincs pénze az embernek
Télen hogy kártyázik?"
"- Hát: - krétára fiam uram.
Vesztünk, nyerünk százig."
"Drága Pesten most a szállás,
Hanem azért még van."
"- Ingyen lakunk, fiam uram
Az ősi hajlékban."
"Nem mehetek bálba, mind ki-
Maradok a tánczból."
"- Itt van fiam, az istálló
S tehén, borju tánczol."
"Szép leánynak miből vegyek
Télen szép bukétot?"
"- Hű arádnak nem kell bukét,
Csak a szived, légy ott."
"Egész télen csak nem foszthat
Itt az ember tollat!"
"- Világért sem; itt a könyvtár,
Ülj le mellé s olvass."
"Hát a divat? csak nem járok
Az idei »dzsekk«-ben"
"Mondok egyet, hogy segithetsz
Ebben az esetben?
Mit tavaly eldobtál, vedd fel,
A magyar nadrágot,
S csinálj abból uj divatot,
S - hazafiuságot!"
*
A pesti zsinagóga.
Egyszerre kezdénk építtetni
Egy templomot, ők is, mi is.
Az övéké rég készen áll már,
Mienknek még teteje nincs.
Hogyan maradhatánk mi így el?
Ok arra lehet nagyon sok:
Azt a hitelezők építék,
Emezt pedig az adósok.
(1859)
*
P. s.
Az ember „objektív” életminősége,
és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága
nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt
hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve
is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.
Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,
de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.
Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”
védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.
Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem
a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…
Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…
A baj felismerése a gyógyulás kezdete.
A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.
A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!
Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!
Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -
ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.
Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…
|
