|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőségvizsgáló mondat
EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – XII.
Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre
Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy
Páskándi Géza
NEM IGAZ!
Nem igaz, hogy a rács a rabság,
hanem az igás szolga-szégyen,
hogy csövön kopogsz és ülsz a priccsen,
mert távíród, se könyved nincsen,
az atomszázad közepében.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem az ember szégyenében,
hogy poklokra szállott az Éden.
Ki tudja, hányszor kaszabolta
kis zsuppjainkat tatár-horda,
vityillónk omlott szellőtől gyakran,
de áll időn át moccanatlan
börtönök béna rendje.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem a gondolatban,
belül a szürke agyban
felismerés, ó már te ködlesz,
hogy amíg vályogot vetsz,
azt hiszed, házad épül,
ámde végül
az is bitorló börtönöd lesz.
Nem is rácsban van a rabság,
a kintiekre gondolásban.
akik ölelnek és aratnak -
nem a rácsban, hanem a gondban,
hogy a rabok, jaj, kint maradtak.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem hogy ember lehull,
s így kell, hogy éljen,
szűkölve féljen,
munkátlanul.
Tunyuló észre, s ölbe tett kézre
ítéltetett,
ő, aki földből,
Isten javából,
izmos erőből,
munka porából,
úgy vétetett.
Nem is a rácsban van a rabság,
nem is a hajtépésben,
céltalan sok lépésben,
falhoz forduló imában,
nem is a múltban és a mában,
okoskodásban, a kerekben,
nem is az idegingerekben,
hanem az indulatban
felugró vad tudatban,
hogy jaj, az a boldog, aki tudatlan!
Nem is a rácsban, nem a falakba
vágyunkkal vésett nőalakba',
hanem szép eszünk tengelyében,
ekörül forgunk este, délben
s ez a bolyongás el sose ül.
Rabság helyett nem a szabadság,
hanem a szebbnek tűnő rabság
csalogat minket már egyedül,
s a hitetlenség tengelyére,
mint könnyű légy a lágy fogóra
ráragadunk, s nincs olyan óra,
hogy ne donognánk - jövőtlenül!
*
I. Nem társulva, egy emberként áll szemben a Hatalommal
II. Tudta, hogyan kellene gyereket neveli, míg neki nem volt
III. Jobban keres, ha hétköznap csak alva látja „drága kölkeit”
IV. Egy életre elveszített kedvű: éneklés, írás, színjáték, tánc
V. Drága időt pazarló: feltalálna meleg vizet, csőben a lukat
VI. A disznók elé szór gyöngyöt, méltatlanra pazarolja életét
VII. A mindig, magával, más mindenkivel szórakozó szétszórt
VIII. A rendetlenség és a vasfegyelem közül véli választhatni…
IX. Bűntudatos: nem tud éltében anyjának mindent viszonozni
X. Behódoló, meghunyászkodó, elvből az erőshöz dörgölődző
XI. A templomban alvás hagyományát egész évre kiterjesztő
XII. A halálos betegen „megbolonduló”: mindenkivel vádaskodó
XIII. A még friss, sajgó, még be sem hegedt sebet durván feltépő
*
I. Nyitott - csak a másiknak kötelező a házastársi hűség
II. A kis tüzet még nem oltó, a nagyot meg már nem tudó
III. A felesleges, játékos álriadoztató: a bajban már hiába
IV. Horzsolás: úgy jajveszékel, mintha elevenen nyúznák
V. A homousion-homoiusion vitában ölre megy, ölni kész
VI. A kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: pl. gaz-igaz
VII. Kiadás-bevétel nyilvántartó: ily alapon dob kapcsolatot
VIII. Kecskére bíz káposztát, pedofil pesztonkára a gyerekét
IX. Későn szülő, lemarad a nagymama kor jutalomjátékról
X. A jó mindig saját érdeme, a rosszat balsorsának betudó
XI. A jó/rossz szellemiség harcában örök semleges marad
XII. A mindig az éppen győztesre ácsingózó/az oldalára álló
XIII. Rendszeres ügyködéshiányát nagy fogadkozással pótló
*
I. Az élet ajándékával, talentumával rosszul sáfárkodó
II. A házas: sorvadni hagyja egyéb létfontos kapcsolatait
III. A hatalmát megtartaná, csak a felelősséget osztaná
IV. A gyermekszülések után már főként/ kizárólag: anya
V. Gyerekei közé vet viszály magot: így uralkodik rajtuk
VI. A fegyvert hibáztatja, noha ő tartotta kezében s célra
VII. A csata előtt már készen áll kudarca magyarázatával
VIII. Bűvész-trükkel imitálná a természetfeletti csodatételt
IX. A boldogság neki hamis illúzió vagy gyerekkori ábránd
X. A bajban előbb magát menti, a családját majd esetleg
I. A „barátság” féltő: nem mond ki életmentő igazságot…
II. Tékozló fiú: az álfenegyerek hazatér gazdag apucihoz
III. Beszélget: vizsgahelyzetet teremt, ahol leégetheti társát
*
I. A csodás légvár-életműve omlását halálakor átélő
II. A leggyengébb láncszem, aki miatt bukik a csapata
III. Egérkét kikacagó-felfaló, hálócsapdába eső oroszlán
IV. Gyávaság rágalmat vakmerősködéssel cáfolni akaró
V. A szülő akaratának holtig feltétlen engedelmeskedő
VI. Anyját szentté avató, az ördög ügyvédjét elhallgató
VII. A Sátánt e világ teljhatalmú urának képzelő, gondoló
VIII. Az ördögöt krampuszkának bagatellizáló, eufemizáló
IX. A pofonok fogadásával a rúgáshoz is kedvet csináló
X. Testi épségét féltő: kisujja levágása helyett meghaló
XI. A szeres önnyugtató-altató, vagy élénkítő-serkentő
XII. A gyávaság vádjára vakmerő tettel önveszélyeztető
XIII. A „Ne szólj szám, nem fáj fejem” taktikát „jól” betartó
*
Páskándi Géza:
Hét vers
Hétfő
Hétfőre hó, egészség,
pozsgás lesz az egész hét:
gömbölyded, kicsattan,
tavaszra rügy kipattan.
Kedd
Keddre kedvet, szép könyvet,
így lesz a nap még könnyebb,
mézes-vajas kenyeret,
Cirmosnak meg egeret,
egérkének mély lyukat,
hadd leljen egérutat!
Szerda
Szerdára szűrt, szép ruhát,
bongyor-gyapjas jó puhát,
dunyha mélybe tollpihét,
nem pörpatvart, hajcihőt.
Csütörtök
Csütörtökön csütörtököt
ne mondjatok, sütőtökök,
hanem édes és parázs
legyen mindegyik falás!
Péntek
Pénteken a tiszta pitvar,
ragyogjon a kerek udvar.
Tükör minden tál, pohár,
nézz bele: munkálkodtál.
Szombat
Szombatra már többet érsz,
hatra tanított a hét,
füzetedben hat a leckéd –
hatszor okosabb fejecskéd!
Vasárnap
Vasárnapra virradóra
később kelt a csergőóra,
aztán játék, játék, játék –
új hét, mennyi játék vár még!
*
MONDÓKA
Hétfőn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnára dűl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan
*
NÉPDAL
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni,
Hej, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni.
Csütörtökön írni,
Pénteken számolni,
Hej, szombaton kérdezni:
Mit fogunk dolgozni?
Bár mindig úgy volna,
Hogy vasárnap volna,
Hej, minden szegény legény
Kedvére mulatna!
*
P. s.
Az ember „objektív” életminősége,
és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága
nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt
hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve
is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.
Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,
de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.
Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”
védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.
Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem
a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…
Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…
A baj felismerése a gyógyulás kezdete.
A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.
A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!
Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!
Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -
ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.
Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…
|
