Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Hivatások, árulások és pokoljárások

A társadalmi elit, a kiválasztottak – II.

A fejétől-szívétől ficánkol/bűzlik a hal

Legszebb hivatás/leghitványabb mesterség

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

p 1

p A nép barátjából annak „ellensége” lesz (Ibsen)

p A politikai bérmunkás pszichiáter és az áldozata

p A 6-os számú kórterem: az együttérző orvosból „bolond”

p A szabadszólásért öngyilkosan a diliflepnibe menekülő

p

p 2

p Az urakkal egy tálból cseresznyéző

p Hátba lőtt/ütközet előtt dezertáló gyáva katona(tiszt)

p A gonosz varázsló, aki nem töri ketté pálcáját

p A kegyetlen bíró, aki pálcát tör feletted

p

p 3.

p Aki az első követ dobja a házasságtörő asszonyra

p Aki csak mások vállára rak elviselhetetlen terheket…

p A magas, elit- és tömegkultúra közeledését akadályozó

p „A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…”

p

p 4

p „Apró” distinkciókhoz nincs érzéke: keresztény/keresztyén?

p Egy csónakban evezünk!” – hirdeti bőszen a gályaraboknak

p Az én „halálugrásaimat” dupla védőháló felett mutatom be

p Sokszor „hallucinálok”: a külső súgást belső hangnak hallom

p

p 5

p „Holtbiztos tippet” ad lóversenyen legatyásodott pályatársnak

p „Ifjúsági változat” jeligére szellemi bomba „kiélesítést” vállal

p „Jobb híján” germanizmusokban stb. beszélek a bölcseletről

p „Kiimádkozom” vagy kikaparom a gyereket az anyja hasából

p

p 6

p „Kiválasztottságod” jelentése, több a dolgod: noblesse oblige

p „Különc” életmód miatt olykor gyerekei elvételével fenyegetik

p „Magasabb szempontból” helyeseltem a zsarnok bálványozását

p „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári kötelességeim alól

p

p 7

p „Menlevele”, büntethetetlensége tudatában „nagyfaszoskodó”

p „Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila)

p „Önmegvalósításra” és nem pedig Feladatvállalásra buzdítok

p „Pálfordulásaim” mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, 
mint az enyém
Eredj, ha tudsz... 
Eredj, ha gondolod, 
Hogy valahol, bárhol a nagy világon 
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, 
Eredj... 
Szállj mint a fecske, délnek, 
Vagy északnak, mint a viharmadár, 
Magasából a mérhetetlen égnek 
Kémleld a pontot, 
Hol fészekrakó vágyaid kibontod. 
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen 
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn. 
Eredj, ha azt hiszed, 
Hogy odakünn a világban nem ácsol 
A lelkedből, ez érző, élő fából 
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának 
Észrevétlen ezer új hangja támad, 
Süvít, sikolt, 
S az emlékezés keresztfáira 
Téged feszít a honvágy és a bánat. 
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, 
Ki rab hazában élni nem tudott 
De vállán égett az örök kereszt 
S egy csillag Zágon felé mutatott. 
Ha esténként a csillagok 
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, 
Meglátogatták az itthoni árnyak, 
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, 
A szívét kitépték. 
S hegyeken, tengereken túlra hordták... 
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: 
Inkább, semmint hordani itt a jármot, 
Szórd a szelekbe minden régi álmod; 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett, 
Menj őserdőkön, tengereken túlra 
Ajánlani fel két munkás kezed. 
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én! 
Károgva és sötéten, 
Mint téli varjú száraz jegenyén. 
Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában, 
Leszek az alj a felhajtott kupában, 
Az idegen vérben leszek a méreg, 
Miazma, láz, lappangó rút féreg, 
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, 
Mely temet bár: halló fülekbe eseng 
És lázít: visszavenni a mienk! 
Akarok lenni a gyujtózsinór, 
A kanóc része, lángralobbant vér, 
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig 
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér 
És akkor...!!

Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De addig, varjú a száraz jegenyén: 
Én itthon maradok.

1918. december 20

p 8

p Az én „rovásírásom”: csak a terhelő adatokat jegyzem fel

p „Stipstop” kisajátítok egy témát – más ne zavarja köreimet!

p Műalkotásom sugározó szabadító üzenete: Változtasd meg éltedet!

p A múzsa csókja ébreszti fel Csipkerózsika álmából az alvó költőt

p

p 9

p A munkám a hobbim: a szennyárral úszók mestere vagyok

p A mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével védem

p A monopolhelyzetből fakadó önbizalommal kanonizálok (apokrif)

p A misére loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább

p

p 10

p A rá bízott/tudomására jutott titkokat biztonságban őrző

p A mindenséggel méri magát: egyre magasabb csúcsra törekvő

p A mindenkori Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolom

p A minden/bármi áron való érvényesülés iskoláján oktatok

p

p 11

p Noé bárkán a holnap hőse: röhögjenek a részeg építőre/evezősre

p A mézesmadzag bekapó/hazajárogató visszakozó politikai emigráns

p A Mesteremben feltétlen megbízom, a gurumat vakon is követem

p A Mesterek másolásával kezdem, és a hamisításukkal végzem

p

p 12

p A Mesebeli János balekságát felrovó, a hősi halott előtt tisztelgő

p A mennyiség lenyűgöz, a minőséget – még/már - nem érzékelem

p A mély vízen kell járnia: ha gyengül a hite, rögtön süllyed is el

p A meggyőződés szent: nincs végkiárusítás/ se alkalmi engedmény

p

p 13

p A megőrzésre ránk bízott titkot se csel, se erő sem szedi ki

p A megmérettetést, a próbatételeket nagyon nagy ívben elkerülő

p A megélhetését anyafarkasként védő sarlatán, kontár ellen küzdő

p A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek

p

p 14

p A Mammon papjaként a fénylő aranyborjút Istenként imádtatom

p Aki másnap nagyon pontosan előre jelzi: milyen idő volt tegnap

p A magyar nép taníttatta, mégis idegent/idegenben ellenséget szolgál

p A magyarság elszakadt rokonait látogató, szellemi gyökereinket kutató

Reményik Sándor

Némely pesti poétának

Küldi egy lantos a végekről

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek, 
S ha fületekbe jut a sikoltásunk, 
Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet 
Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?!

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy vajjon mi patakzik rajta át, 
Még nagy betűvel írjátok az "asszony"-t, 
S kis betűvel az Istent s a Hazát?

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy "Übermenschek" vagytok most is még, 
S túl e széttépett nyomorult hazán, 
Még kell nektek a nagy "testvériség"?

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Látni, hogy színes szókkal játsztok-e, 
Mikor mi már csak hörögni tudunk, 
Mert fojtogat az ellenség keze?

Szeretnék most a lelketekbe látni: 
Miről írtok? hisz ó, annyi a téma! 
Sok mindenről kell, mindenről lehet, 
S ki tudja, tán rólunk is néha-néha!

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
S szeretném, ha látnátok: hogy' vagyunk, 
Öletekbe tenném holt gyermekünk, 
Ráchel siralmát: megfojtott dalunk!

Szeretném, ha a lelkünkbe látnátok. 
És látnátok a véres rongyokat, 
Amikbe koldus-testünket takartuk, 
S a gaz kezet, mely fészket bontogat 
És otthont dúl és szent láncokat tép szét!

Mutatnám az ebként kivert magyart 
Hogy' búcsúzik a határszéli fától... 
S a szivetekbe perzselném a képét... 
Aztán - ha tudtok - daloljatok - másról.

1919 szeptember

*

Társadalmi elit

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, kényeztető stb. stb.