A májusfaállítás hagyománya Somogyban

Ez a szokás még ma is él, de már nem a régi formájában. Csak ritkán látunk fát az eladó lányok ablaka előtt, inkább a kocsmák, eszpresszók és kultúrházak udvarán díszelegnek.

A májusfát a legény a neki tetsző lánynak titokban állítja. A május elseje előtti éjszakán a barátai segítségével ellopnak az erdőből egy szép sudár fenyőt, fiatal jegenyét, vagy nyírfát, azt legallyazzák, hogy csak a tetején maradjon lomb. Nem könnyű dolog a májusfát sötétben vállon a faluba hozni, és éjszaka csendben felállítani! A fa kérgét lehúzzák, a tetejére üveg bort, pálinkát vagy sört kötnek, színes szalagokkal díszítik. Előfordult, hogy egy szemrevalóbb lánynak több legény is akart fát állítani. Ezért volt ahol őrizték is a fát, hogy a vetélytárs ki ne döntse, meg ne rongálja. Reggel a falusiak kíváncsian nézegették, hogy melyik lány kapott májusfát, s találgatták vajon ki állította.

Mezőcsokonyán a legény így adta a falu tudtára, hogy kinek udvarol. A lányos szülők azonban nem mindig örültek a májusfaállításnak, mert a kitáncoltatás nagy kiadást jelentett a családnak. A Dráva-menti Lakócsán a bor és a szalagok mellé még egy horvát szőttest is tettek a fára. Elsején délelőtt a legények meglátogatták a májusfás házakat, borral és sörrel kínálták meg őket.

Vésén gyakori volt, hogy a fát a kapufélfához vagy a kútágashoz kötözték. Itt úgy látszik nem titkolóztak, mert „ha a lány elfogadta a májusfát, gyertyát gyújtott az ablakban, és másnap a legény elmehetett hozzájuk.” Belegben olyan eset is megtörtént, hogy a gazda a felállított fát még éjszaka kivágta, mert kicsinynek tartotta: „Az ő lányának csak olyan legény állítson, aki megbirkózik egy 8–10 méteres májusfával is!” Buzsákon is azt mondják, hogy  „amekkora a májusfája, akkora a boldogsága.”

Kapolyon a rátarti lánynak gunyfát állítottak bosszúból: tüskés kökényágra rossz tutyit, tollseprűt, csutabuckát tűztek, és azt tették az ablak alá.

A májusfa állítása és annak május végi kitáncolása a régi faluközösség számára ünnep volt, ezért nemcsak az eladó lányoknak, hanem a bíró háza elé és egyéb közintézmények számára is állítottak májusfát. Csánki Somogy vármegye című monográfiája is említi, hogy Juton a bíró háza elé állítottak májusfát, a Gölléhez tartozó pusztákon az intézők háza elé, Marcaliban a katolikus legényegylet elé is tettek.

Ha a lány elfogadta a májusfát, gyertyát gyújtott az ablakban, és másnap a legény elmehetett hozzájuk.

Balatonszentgyörgyön a májusfaállítás a majálishoz is kötődött, mert egy erdei tisztás közepén állították fel. Itt a 24 tagú tűzoltóbanda külön majálist rendezett: „Minden évbe az erdőbe csinyátuk a majálist. Szép körükeritëtt részt alakitottunk ki, ëgyenës placcot. Közepibe állitottuk a májusfát. Azt ugy lëgyalútuk, faggyuva mëgkentük, hogy csusszon, sikos lëgyën... Ëgy kis sört kötöttünk fő. Aszontuk, hogy aki azt lë tudja vënni, legény lëssz.”

Amikor a májusfaállítás közintézmények számára történt, a fát ingyen kapták a község erdejéből. Szennában 8–10 legény ló nélkül két keréken (a kocsi elején) szokta hazahúzni. Hátul egy karón két erős legény tartotta felváltva. Itt is feldíszítették pántlikával, egy üveg bort, sört egy-egy pezsgőt is kötöttek a csúcsára. Május elsején a fa környékén majálist rendeztek futóversennyel. Erről Fekete László a szennai monográfiában a következőket írja: „A bíró megvett 100 szál szivart. A hagyományos futóverseny alkalmával a legjobb futó förfi ('férfi') kapta.” A szennai májusfát a hónap utolsó napján kivették, eladták létrának, s az árát a fiatalság eltáncolta.

Lengyeltóti és környékének német telepesei május elsején a templom elé állítanak egy hatalmas májusfát, amely pünkösdhétfőig marad ott, és innen indul el a pünkösdi díszmenet.

Kitáncolás

A májusfa ünnepélyes kitáncolására általában pünkösdkor kerül sor, de van ahol ezt május utolsó vasárnapján rendezik meg. (Mostanában megesik, hogy nem táncolják ki a fát, hiszen gyakran láthatók lábon álló májusfák hónapokkal később is.)

Táskán a májusfa kitáncolását beosztották, egy vasárnap csak egy helyen lehetett. Ezekre az egész falu fiatalsága hivatalos volt. Néha pünkösdig is eltartott.

Ha akad ügyes legény, aki a csupasz törzsű fára fel tud mászni, övé lesz a tetején lévő üveg bor. A fára mászást virtuskodásból is megkísérelik. A kitáncolás alkalmával a fa tulajdonosai (a lányos szülők, a kocsma, a presszó) a falu legényeit, lányait étellel, itallal vendégelik meg, akik zeneszó mellett körbetáncolják, majd kidöntik a májusfát.

Pogányszentpéteren a zenészt a fát állító legény fogadta, a lány szülei az ételt, italt kínálgatták. Amikor kidöntötték a fát, a rajta lévő pántlikákat a lányok a hajukba kötözték, vagy a mellükre tűzték.

Büssüben május első napjának reggelén a gyerekek az először zöldellő bodzaágakkal díszítették a kerítéseket, az ablakokba, az ajtóba, a tyúkól, disznóól ajtajába is tettek. A tetőt fedő zsúpba is tűztek egy-egy ágat, hogy szerencsét hozzon.

A Kapos mentén (Nagyberki környékén) is szokás volt május első napján a kerítéseket, házakat zöld gallyal díszíteni. Virágokat és zöld ágacskákat kötöttek az ökrök szarvára és a lovak kantárjára is.

Az 1950-es évektől a somogyi falvakban is állami és társadalmi ünneppé vált május elseje. Zenés ébresztővel kezdődött, délelőtt kötelező volt a felvonulás, délután majálist rendeztek. A 80-as évek végétől a felvonulás elmaradt, s visszatértek a régi majálisok rendezéséhez. Jó idő esetén kimennek egy szép erdei tisztásra, sportjátékok, kultúrműsorok, evés-ivás esetleg tánc szerepel a programban.

Egyes vidékeken, pl. Kapolyon a május elsejére virradó éjszakát a legények különféle tréfákra használták fel. Az éj sötétjében leszerelték és összecserélték a kiskapukat, levették a kocsikerekeket, s kihordták a Bika-rétre, sőt a gémeskútba is bedobálták.

A május elseji időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg van, bő termés lesz, ám ha hűvös és esős az idő, gyönge aratás várható. Május 1-jén van Fülöp és Jakab napja, az időjárási rigmus szerint „hogyha száraz Fülöp, Jakab, | minden ember vígan arat.” A buzsáki rigmus szerint: Jakab napja porzik, / Péter napján a zsák megtelik.

Szerző: Dr. Király Lajos