"Korunknak azonban az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti . Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, az azt kockáztatja, hogy kiközösítik."
"A politikában az együttélésre a legerősebb akaratot a liberális demokrácia tanúsította. A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha mindenható, mérsékli magát, és még a tulajdon kárára is, gondoskodik arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A liberalizmus (...) a legmagasabb rendű nagylelkűség... Úgy határoz, hogy együtt él az ellenséggel, sőt együtt él a gyenge ellenséggel. Valószínűtlennek látszott, hogy az emberiség ily kitűnő, ily különös, ily elegáns, ily merész, ily természetellenes dolgot elfogadjon. Ezért nem csoda, ha ugyanez az emberiség hamarosan elszánja magát arra, hogy túladjon ezen az elven... Együtt élni az ellenséggel! Az ellenzékkel kormányozni! Nem érthetetlen már ez a finomság? Semmi sem vádolja világosabban a jelent, mint az, hogy mindinkább csökken az olyan országok száma, ahol még van ellenzék. Majdnem mindenütt a homogén tömeg nehezedik a közhatalomra és elnyom, megsemmisít minden ellenzéki csoportot. A tömeg (...), nem kíván együttmaradni azzal, ami nem ő. Halálosan gyűlöl mindent, ami tőle különbözik."
"Ma egészen más történik... A közhatalom a tömegek egy-egy képviselőjének a kezében van. Ezek annyira hatalmasok, hogy minden oppozíciót széttörtek. Annyira és oly ellentmondás nélkül a közhatalom urai, hogy nehéz volna a történelemben a kormányzás még egy ily hallatlan példájára találni. És kétségtelen, hogy ez a kormányzat, ez a közhatalom egyik napról a másikra él... Nem tudja, hogy hová tart, mert hiszen valójában nem is tart sehová... az ily hatalom szerepe pusztán egy-egy óra nehézségeinek a lebírására szorítkozik; nem megold, hanem elodáz, felhasználva mindazokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésére állanak, noha a következő óra mind nagyobb veszélyei éppen így halmozódnak fel. Ilyen mindig a közhatalom, valahányszor azt a tömegek közvetlenül gyakorolják. A tömeg élete tervtelen és a szelek martaléka... És ez az ember dönt korunkban..."
José ORTEGA y Gasset
A TÖMEGEK LÁZADÁSA
A második világháborút megelőző években műveltebb körökben sűrűn emlegették a "tömegek lázadását" - Ortega könyve Európa-szerte, s nálunk is nagy sikert aratott gondolataival. Az 1930-ban írt, magyarul (Puskás Lajos fordításában) 1938-ban megjelent, majd a következő években ismételten kiadott társadalomfilozófiai esszé, melynek szerzőjére Németh László és Halász Gábor hívták fel a közönség figyelmét, a modern tömegtársadalom ijesztő kritikáját nyújtotta, s vészjelzéseivel a fasizmus és a kommunizmus kettős fenyegetését is jelezte. A "masas", a tömeg mint a modern civilizáció főszereplője és élősdije jelent meg ebben a képben. A művet, melyet antikommunizmusa miatt több mint fél évszázadon át nem adtak ki újra, hiánya legendássá tette - most új fordításban, Scholz László átültetésében jelentették meg.
Ortega szerint "Európa erkölcs nélkül maradt", mert a tömegember vette át az uralmat, amely "semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni magát". A fogyasztói társadalom első víziója ez, amelyben a "tömeg a kultúra, a civilizáció alkotta helyet foglalja el". A 20. századi Európa - vallja a spanyol filozófus radikálisan arisztokrata történelemszemlélettel - a régi, az értékekre építő liberális demokrácia helyett a tömegek hiperdemokráciája lett, benne jövőkép nélküli, a technika barbár imádatát, használatát célzó, ám a lényegi tudást, az alkotó értékeket nem ismerő társadalmak jelentek meg. Az éles bírálat, melyet az esszéíró szenvedélye hat át, fel kívánja rázni a kontinenst, és egy új történelmi imperativusszal a nemzetállamokon túltekintő, az értékes elitre építő közös Európát szorgalmaz. S bár szemléletében, érvrendszerében sok a történelmi vonás, a tömegtársadalmak mai amerikai típusú jellemzői, valamint az Európa eszme ismét időszerű olvasmánnyá tehetik ezt a nagy hatású művet.
JOSÉ ORTEGA Y GASSET. A TÖMEGEK LÁZADÁSA. BUDAPEST 1938. KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA. A spanyol eredeti címe: LA REBELION DE ...
A tömegek lázadása c. művében éles bírálattal illeti az eltömegesedés jelenségét. A tömeg Ortega értelmezésében nem politikai kategória, nem azonos a ...
|
