Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – VII.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

*

I. Folyton mentségeket keres: miért nem tett meg valamit

II. Gittegyleti fontoskodó, miközben épp nincs legény a gáton

III. Gondolkodik is, beszél is, csak sajna bűn rossz sorrendben

IV. Gondterhelt ő, mert minden nap kelni, öltözni-vetkezni kell

V. Értetlen: hát a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki!

VI. Türelmetlen vadmalac/birkatürelmes: hátából szíjat hasító

VII. Távoli országot a turisztikai hivatalos reklámfilmből ismerő

VIII. Reform-kommunistában csalódva reformfasisztához pártoló

IX. Csak kisujját nyújtja az ördögnek, csak a konnektorba dugja

X. Csakis a hízelgő „barát” értékelését veszi halál komolyan

XI. Egyik fülén be, másikon ki: öregeket csak illemből hallgató

XII. Gordiuszi csomókat bogozgat, pedig egyszerűen átvághatná

XIII. Gumival, szíjjal, hózentrágerrel is a nadrágját be/túlbiztosító

*

I. Egyszer nagyot segítő, sok apró figyelmességet mulasztó

II. Még ünnepeken sem tesz kivételt, nem enged meg többet

III. Fizetésnapon dorbézol, utána meg egy hónap koplalás jön

IV. Finnyásan válogat az ételből, de a szellemi mérget zabálja

V. Piti nyereségért rohangál, tülekedik: lelki nyugalma veszik

VI. Filléres látszathasznáért válik hűtlenné sarki fűszereséhez

VII. Felvilágosulatlanul gyermekanya vagy magzatgyilkos lesz

VIII. Félvállról vette ellenfelét, menet közben nem tud fordítani

IX. Feltett kézzel, feltétlen kapitulálva nem áll ki küzdelemre

X. Félszemével vakok között király, míg nem jön egészszemű

XI. Felkapaszkodik a fára, ott reszket, de lejönni már nem tud

XII. Restanciákat halmozó: be is van havazva, rázúdul a lavina

XIII. Eső után veszi fel a köpönyeget - késő bánata eb gondolat

*

I. Érv, indok erősítő: hétszer és egyre hangosabban mondja

II. Felháborodása utáni haragtartó: más vétkéért önbüntető

III. Felfelé csak nyal s nyalizik, lefelé ugró-deszkázik, tapos

IV. Felégeti közöttük a hidat, pedig tán újrakezdhették volna

V. Fél magával egyedül csendben maradni, belső hangtalan

VI. Akinek a rádió a kvázi/pszeudo társasága: azzal társalog

VII. Fél a sötétben kimenni az utcára - attól tart, leüt valakit

VIII. Holtáig fárad: egy jó pillanatot próbál örökkévalóvá tenni

IX. Faluját, portáját és életmódját a turistaigényekhez igazító

X. Sokkal többet tud a zsidó történetről, mint saját népééről

XI. Fájdalmas élete elől az érzéstelenített halálba menekülő

XII. Ezerszer is elpapolja - egy példamutatás többet ért volna

XIII. Ex élettársa kedvenc állatából főzi neki a búcsú-vacsorát

*

I. Az önbecsmérlésben/ócsárlásban mai napig verhetetlen

II. Erőnek erejével leszoktatná magát/fiát a balkezességről

III. Sötét lóra teszi fel mindenét - vagy pedig biztosra fogad

IV. Hülye, őrült fogadalmakat tesz, és még állja is ő a szavát

V. A társa gyengéit leső, arra lecsapó, karikírozva felnagyító

VI. A „Ki tud jobbat mondani saját magáról?” számban induló

VII. Dugásból a Nőt, zanzákból a Regényt véli igen jól ismerni

VIII. A „keresztény” kereskedő azt kérdi: mennyit ér ez Önnek?

IX. Árusított lakóháza forgalmi érték-becslését a vevőre bízó

X. A veszett róka szelídségét új paradicsom előjelének vevő

XI. Ő élet-halál ura: végsőkig kiélvezve öldös hangyát, lepkét

XII. A válságban megrogyó, a jobb folytatás esélyét sosem látó

XIII. A megfőzött béka: akkor ugrana ki, amikor már régen késő

*

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre – mennyi tévedés! –

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi –

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

1933

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…