Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – VI.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

Nadányi Zoltán versei

1.

ŐMÉLTÓSÁGA

Mosolyt vegyít a méltóságba
és méltóságot a mosolyba,
mint gyógyszerész a méregdrága
szert, oly kimérten adagolja
kegyességét őméltósága.
Szivélyt, szigort sohase túloz,
akár alantasára förmed,
akár tréfálgat. Súlya könnyed,
viszont a könnyedsége súlyos.
Csak az őrült meri tagadni,
vagy holmi lapfirkász briganti,
vagy aki irigykedve cselt sző,
hogy Piripócson ő az első.

Csupán az bántja, hogy a város
poros és sáros és homályos,
sok benne a parasztszekér
és itt is, ott is véget ér.
Nem is kezdődik el seholsem,
mert Piripócs nagyon kicsi
s aki itt sokra felviszi,
az is picurka, mint a borsszem.
Kivéve persze, persze Őt,
ki Piripócs fölébe nőtt.

Fáj látni őt, kissé meredten,
a hozzá méltatlan keretben.
Fejét az utcán fennen hordja,
mögötte meg – a marhacsorda.
Egy úton jár, gondolj csak arra,
őméltósága meg a marha.
Amellett ebben nagy veszélyek
rejtőznek, hogy erről beszéljek.
Mert a csapatból ki-kitör,
járdára csap fel az ökör
s a méltsás úr után csatangol
és aki szembejön olyankor,
nem látja meg mögötte rögtön
az ökröt, csak a szarvakat
és azt hiszi, nem is az ökrön,
hanem... de nem, ezt nem szabad!

I. Ha van pénze, az eredetinél jobb műlábakra cseréli övéit

II. Cinikus: mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem

III. Elvből nem alkalmazhat erőszakot, ezért meghunyászkodik

IV. Akkor hisz Istenben, ha Ő épp felvitte, és így jól megy dolga

V. Akkor csodálja meg lábát, amikor már akár amputálhatják

VI. Csak akasztott ember - talpa alatt fütyült a szél - nem volt

VII. Addig nyomozza elszántan az igazságot, míg rá jó fényt vet

VIII. Addig Jézus barátja, amíg Őt el nem ítélik, és meg nem ölik

IX. Csak addig udvarol, bókol, amíg el nem ejti a prédanőstényt

X. A mézeshét keserűsége nem zavarja, még 4o évig ízlelgeti

XI. Csak addig akar nős lenni, amíg a nászút s a mézeshét tart

XII. Csak a vita kedvéért vitázó: ha győz, átáll, máris újra kezdi

XIII. Csak a lebukás szégyenétől félve tart be erkölcsi normákat

*

I. Öngőgjében fuldokoló – a teremtményi alázat kóros hiánya

II. Gyereket szül, hogy az eltartsa vagy hamar a sírba vigye őt

III. cinikus: mindennek ellen tud ő állni, egyedül a kísértésnek nem

IV. Nem választ izgalmas élethivatást, mert az szegényesélyes

V. Csipetnyi civil kurázsija sincs: nélküle/ellene döntenek róla

VI. Közéleti mozgalmár: ő nem vágyik hazamenni, otthon lenni

VII. Hűséges marad, mert retteg a lebukás megszégyenülésétől

VIII. Nem /rosszul keresi a játék örömét, a másét viszont elveszi

IX. Kerüli a játékokat: attól tart, hogy önfeledten kiadná magát

X. Azért él, hogy játsszon, de játékosság nem szépíti az életét

XI. Feldicséri pályatársát, hogy rálicitálva duplán visszakapja

XII. Az ünnep közeledtével pánikoló/csak megúszására gondoló

XIII. Az egyoldalú kapcsolat miatt a segítőjére hálátlan haragvó

*

2.

EGY ÚR

A téren áll, a járda sarkán
egy úr és pesti lapot olvas,
búzakalászos, tarkatollas
kalapját félrecsapta nyalkán.
A fensőbbségnek egy nemével
áll útban és nemcsak szemével,
szájával is, melyet kitát,
habzsolja a politikát.

Elérvén olvasmánya végét,
a lapot összehajtja négyrét
és zsebregyűri. Mára kész.
Most a toronyórára néz.
Negyednégy. Már most mit csináljon?
Hova induljon? Meddig álljon?
Vasárnap nincsen hivatal,
szabad a jobbkéz és a bal,
szabad az ember, mint madár,
de mit csináljon hát, ebadta?

A gőzöst az imént fogadta,
utána több nem jön ma már,
a könyvvel szemben undort érez,
levelet múlt vasárnap írt
és elhasználta a levélhez
az utolsó darab papírt.

A kaszinóban, az ivóban
nincs senki, csak legyek csomóban,
a cimborák most alszanak.
Sétálni lusta és a nap
szinte egyenlítői hőt ont.
Negyednégy! Borzasztó időpont!
Mit is tegyen, mibe fogózzon
az ember ünnepdélután
egyfertálynégykor, Piripócson?
Hogy üsse az időt kupán?

A toronyórát nézi renyhén,
mely képtelen időt mutat
és nézi, álmosodva enyhén,
torony felett a kék lyukat,
amelyben egy felhő se kószál,
olyan az most, mint ásító száj,
szájürege egy óriásnak,
aki unatkozik vasárnap.
Ott áll, szemközt az óriással,
aki ráásít óriásit
s az óriásra visszaásít
egy óriási ásítással.

*

I. Rendelt keskeny ösvény helyett széles úton szakadékba menő

II. Alattomban él kis erejével: ártani-rontani még a gyenge is tud…

III. Alacsony tűrésküszöbű: egy piaci légy is kihozza béketűréséből

IV. Úgy vajúdik, mint a hegyek - végül nevetségre kisegér születik

V. Akár az öngyilkosságba is taszítja szerelmét, hogy Alkothasson

VI. Tíz ártatlan is megbánt célzásaival, csakhogy a bűnöst eltalálja

VII. Bele se gondol a társa gondoskodásába, nem is méltányolhatja

VIII. Ajtófélfa ember, sehol sincs se bent, se kint: mindig a küszöbön

IX. Ágyúval lő a verébre romba döntve az öreg diófát, lakóházat is

X. Fiatalon senki sem méltó hozzá, öregedve már akárki is jó lenne

XI. Addig-addig válogat, míg hoppon marad (szingli néven vénlány)

XII. Addig-addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát

XIII. Addig zaklat térítgetésével mást, míg az a pokolba nem kívánja

*

I. A szülői felelősségtől menekülve magát örökre sterilizáltató

II. A rossz-szomszédi viszonyokat gondozza-ápolja: olaj a tűzre

III. Közönyét a pártatlanság, semlegesség álruhájába öltöztetné

IV. Nem vall színt addig, míg nem tudni biztosan, ki lesz győztes

V. Addig (soha) nem ül le olvasni, míg lakása nincs teljesen kész

VI. Egyensúlya: egy nap élvhajhász, másnap aszkéta/mazochista

VII. Addig nem segít másnak, amíg az illető nem tér át az ő hitére

VIII. Addig kíméli-menti magát: újszerű állapotban rohad a földben

IX. A testi halhatatlanság titkát keresi: végleg lepereg üres élete

X. A bűnét addig bagatellizáló, míg majd a sors dramatizálja azt!

XI. A szükségállapotban hasznosat utána is károsan életben tartó

XII. A szeretni vélt utódaira rejtett sötét múltja csontvázait hagyó

XIII. A szájából segget csináló, és így szavainak a hitelét elveszítő

*

3.

IZOMEMBER

A sportpályán győzelme biztos,
kezéből ott egymásután
repül ki a gerely, a diszkosz,
a súlygolyó, kissé sután,
de mindig eredményesen,
legyőz mindenkit fényesen.
A közönség felé repedt cső
harsogja, hogy ő lett az első
s a közönség tapsolni kezd.
Ő olvadozva hallja ezt,
fejében száz örvényt kavar
a mámor: a nap hőse ő,
a diadalmas őserő!

Felöltözik hamar, hamar
és peckesen, mint régi hellén,
megindul. Érmei a mellén.
Felemelő látvány. Azonban,
sajnos, nem élünk Marathonban,
a lakosság nem kapja vállra
és nem szegődik senki mellé.
Tagadhatatlan, hogy a hála
csekélyebb, mint megérdemelné.

A trafikajtó tárva-nyitva,
de hasztalan keresi most,
nem látja kint a trafikost,
tehát ő megy be a trafikba.
Ragyognak mellén a medálok,
fényükkel megtelik a fülke,
a trafikos fellelkesülve
kiáltja: "Á, á! gratulálok!"
Ő elpirul. "Ó, semmi, kérem."
És elmeséli, hogy mi volt hát,
mihez fűződik egy-egy érem
s mint aki jól végezte dolgát,
kifordul. Fürkészőn tekint
az útvonalra, de hiába:
a patikust se látni kint.

Tehát bemegy a patikába.
Ott is megelőzhette híre,
mert csak ránéz a patikus,
már csendül is a klasszikus
üdvözlőszó: "Ich gratuliere!"
Onnan a rőfösboltba megy be
És így tovább. Úgy gyüjti egybe,
csak persze egy kis lámpalázzal,
a jóleső ovációt,
mint elpotyogtatott diót
s ahogy a klub szolgája házal
tagdíjakért.

Későre jár,
mikor betoppan girbe-görbe
útjáról a családi körbe,
ahol vacsora várja már
és öt gyerek ujjong neki
és hitvese, a drága lelkek.
Ő könnyedén odaveti:
"Csak most jöhettem. Ünnepeltek."

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…