Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – V.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

József Attila

NAGYON FÁJ

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

1936. október-november

*

I. Emberhez méltatlanul egy Cég/Bank önkéntes rabszolgája

II. Engesztelhetetlenül gyűlölködik - gyűlik is benne az „ölet”

III. Engedi: ellensége választ csataidőt-helyet, fegyvernemet

IV. Engedi az öreg szakiknak elvenni hályogkovács bátorságát

V. Emberszabású lakából elvarázsolt kastély, kísértetház lesz

VI. Élvezi a tűz melegét, de toporzékol: füstje ne csípje szemét!

VII. Embergyűlölő: magával viszi örök sírjába találmánya titkait

VIII. Rég kihűlt szerelmet-barátságot jobb híján újra felmelegítő

IX. A kis sziruppal bármit, a keserű pirulát, de a békát is lenyelő

X. Kis baj elől fejvesztve menekül, sokkal nagyobba rohan bele

XI. Jó helyett rosszabból-rosszból vesz, esz, tesz sokkal többet

XII. Jó darabig csak elfojt-elfojt, majd óriásit robban (detonáció)

XIII. Egy hétpróbás gazember, de nem csak a csiklandósságában

*

I. Elvárja: a vele beszélő ájultan megtisztelve érezze magát

II. Előre iszik a medve bőrére - egy rókáról több bőrt nyúz le

III. Mindenből zéró kimenetelű versenyt űz: más rovására nyer

IV. Minden rivalizálás ördögtől van: a konstruktív versengés is!

V. A bűntudatos gazdasági emigráns, ki csak azért se jön haza

VI. Eltilt/elzár önmagától magyar népdalt, népmesét, néptáncot

VII. Elszúrja az egyszeri alkalmat: a jótündér három kívánságát

VIII. Első házát az ellenségnek építi, mégis örökre beköltözik oda

IX. Előre aláír egy biankó falhatalmazást - a pártja majd kitölti

X. Előbb tanulna gyökvonást, mint összeadást: a matek-feladó

XI. A nagyobb kenyérért elhagyott hazáját féktelenül mocskoló

XII. Moralizáló szentfazék, egy erkölcscsősz, csak a füle kormos

XIII. A mimóza Rézbányai Győző, aki alig várja: megsértődhessen

*

József Attila

A HETEDIK

E világon ha ütsz tanyát,

hétszer szűljön meg az anyád!

Egyszer szűljön égő házban,

egyszer jeges áradásban,

egyszer bolondok házában,

egyszer hajló, szép búzában,

egyszer kongó kolostorban,

egyszer disznók közt az ólban.

Fölsír a hat, de mire mégy?

A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabad napját,

egy, ki végzi szolgálatját,

egy, ki népet ingyen oktat,

egy, kit úszni vízbe dobtak,

egy, ki magva erdőségnek,

egy, kit őse bőgve védett,

csellel, gánccsal mind nem elég, -

a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,

hét legyen, ki lány után jár.

Egy, ki szivet ad szaváért,

egy, ki megfizet magáért,

egy, ki a merengőt adja,

egy, ki a szoknyát kutatja,

egy, ki tudja, hol a kapocs,

egy, ki kendőcskére tapos, -

dongják körül, mint húst a légy!

A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,

azt a verset heten költsék.

Egy, ki márványból rak falut,

egy, ki mikor szűlték, aludt,

egy, ki eget mér és bólint,

egy, kit a szó nevén szólít,

egy, ki lelkét üti nyélbe,

egy, ki patkányt boncol élve.

Kettő vitéz és tudós négy, -

a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.

1932

https://www.youtube.com/watch?v=0o0yzMweRP8

*

I. Kórósan túlértékeli magát, majd meg károsan semmire

II. Impotenssé teszi a férjét, majd ezt szerte-széjjel kürtöli

III. Előbb az orrát nem törli meg, később már a fenekét se ki

IV. Előbb embert bálványoz, majd, csalódva a sárba betapos

V. Az égig magasztal, majd leránt, hogy nagyot essél pofára

VI. Ellenségétől kér tanácsot: minő taktikát kövessen ellene

VII. Fehér abrosznál tárgyalna a rókák nyúlvédő tagozatával

VIII. Szúnyogcsípéstől jajveszékelő, oly kicsi a fájdalomtűrése

IX. Pont ő fogja piramisjátékban megtriplázni vész-tartalékát

X. Fájdalom nélkül gyógyulna - sőt: elég a tünet csillapítása

XI. Egy pohár tea melegítéséhez felgyújt, eltüzel egy kis erdőt

XII. Nagy ember, szent könyv, ill. Izmus: örök hűséget esküszik

XIII. Elég hamar azonosul az őt túszul ejtő terroristák eszméivel

*

I. Egy nap dolce vita a lopott pénzből, majd megy a dutyiba

II. A manipulált kínálatot elfogadó: elhiszi, hogy ő választott

III. Élettársa mindene legyen: kollega, sporttárs, ügyvéd stb.

IV. Életkedv-hiánybetegség: drága kókler motivációs tréner

V. Jól öltözött, bölcsen szóló, csak folyton az orrát piszkáló

VI. A holt ponton veszteglő, azt egyenessé, holt térré kibővítő

VII. A kezdet nehézségein elakadó, sosem át és bele lendülő

VIII. Társak, párok közé éket verő, azt még szakadékká tágító

IX. A góllövés titkos-biztos receptjét éjt nappallá téve kutató

X. Egyszerre akar szűz is maradni, de egyben férfival is hálni

XI. Egyszeri döntésnek hiszi megtérését: elaltatta az ördögöt?

XII. Egyszer csap világra szóló lakodalmat, mitől holtig koldul

XIII. Egy török nőt fog, aki nem ereszti, s még mellé jön három…

*

József Attila

VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,

bőröd ne bízd kereskedőre,

ki elád felhőt az egen

s a földön telket vesz belőle.

Inkább segít a kutya szőre

a teríthető betegen,

semhogy magát miértünk törje,

aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,

a fogacskák azért fogannak.

S mert éhes rongy vagy, a fogát

elkoldulhatod-e a kannak?

Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,

ki fűtve lakik öt szobát,

falain havas tájak vannak,

meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong

édes szivarja s míg mi morgunk,

ő langyos vízben ül s borong,

hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!

Ha pincéjébe szenet hordunk,

egy pakli „balkánt” is kibont!

Szivére veszi terhünk, gondunk.

Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!

Együtt vágunk a jeges télnek.

A jégből csak lucsok fakad,

de hű társ - éhezők kísérnek.

S ha most a tyúkszemünkre lépnek,

hogy lábunk cipőnkbe dagad,

rajtad is mult. Lásd, harc az élet,

ne tékozold bizalmadat.

1933. október 19.

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…