|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőségvizsgáló mondat
EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – IV.
Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre
Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy
ADY ENDRE:
DALOK A LABDATÉRRŐL
I.
Valamikor labdatéren
Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,
Ki az az egy nem osztozó
Labdaverő boldogságon,
Ki az az egy, ki ne játsszon,
Engem dobott ki a sors,
Mindig engem, mindig engem.
Kövér könnyel, sóvár vággyal
Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem.
Most is, most is víg hat körül,
Kik nem hatan: százan, ezren
Labdát vernek víg-feledten,
Csak úgy kussoltat a sors,
Mindig engem, mindig engem.
II.
Ni, most a labdatéren
Milyen gyorsak a fiúk
És még szebben kacagnak,
Miként a régi hatok.
Milyen, milyen szent volna
Utódomat meglelni,
A kitudott, kis senkit,
Fölösleges nem-játszót
És szólni hozzá vigan:
»Fiacskám, meglátod majd,
Lesz egy nagy labdajáték
S ott te leszel a vezér,
Repülsz, miként a labda
S rikoltsz, mint egy víg rigó
S ha majd nagyon elfáradsz,
Keresed a hatokat,
Keresed s nem találod:
Így van ez jól, fiacskám.
Régi hét fiuk közül,
Íme, engem tartott meg
A fő-fő Labdaverő
S a többit szépen, ifjan
Kiverte a játékból.«
Igy szólnék utódomhoz.
De bár bejártam százszor
A régi labdateret,
Nem lelem, nem találom.
Talán más most a világ,
Nincs játékból kitudott
Csenevész, sárga fiú.
Pedig, nagy Labdaverő,
Én titkos, nagy Jehovám,
Úgy szeretném az ilyet
Mindet összegyüjteni
S egy vígságos játékban
Egy utolsót játszani.
1911
I. Egy az egyben másol egy sikeres pályát, csak a külalakban
II. Egy fenékkel két lovon ülne, egy időben két urat is szolgálna
III. Akkor nem képezte magát, mikor még módja-ideje lett volna
IV. Egy életen át próbálja kicsit korrigálni, amit fiatalon rontott
V. Egy életen át tervezi tökéletes bűntettét – és a banánhéj…!?
VI. Kis bűn elkövetése után már mindegy(nek érzi a nagyobbat)
VII. Csak testügyességben gyakorol, a lelkiben nem lesz mester
VIII. Csak szennyárral sodródó/csak vonszolja maga után a sors
IX. Csak házasságkötés után vallja be betegségét, prosti múltját
X. Csak a halálos ágyán rádöbbenő: más életét „élte” és „halja”
XI. A feleslegéből is csak vonakodva és más előtt kioktatva adó
XII. Cinkos összekacsintó: fizeti a receptíró orvost és a placebót
XIII. Csak azt az egy arcot látja, aki nem figyel, nem nevet viccén
*
I. Csak egy telekakált pöcegödröt, szemétdombot hagy hátra
II. Egészen önellátó: önmaga vádlója, védője, tanúja és bírója
III. Az édesanyja sok szép szavát „csak azért sem” megfogadó
IV. A hitel csapdába csalva ügyfeleit legálisan kifosztó, nullázó
V. Dupla vagy mínuszra játszó: sikeres bankrablás/börtönévek
VI. Olyannal dicsekszik, amit szinte lehetetlen próba alá vetni
VII. Egész hosszú életében csak örök beváltatlan ígéret maradó
VIII. Csupa szépet ígér, de csak aminek betartása nem tőle függ
IX. Csúnya szó nélkül, a gyilkos iróniájával tud elevenbe vágni
X. Az ő csodás metamorfózisa: néptribunusból pártkatona lesz
XI. Csodadoktort-szert vár, csak az életén ne keljen változtatni
XII. Csekély előnyért elkótyavetyéli ősi életformájának értékeit
XIII. Csak ugatja a tudományt: így távolítja/tartja magától messzi
*
*
I. Csak a pénzben lemérhetően kifejezhetőt értéknek tartó
II. Csak simogatni akarta a nyulat, a végén meg már megölni
III. Csak operettet néz: itt fix a happy end, tuti nincs katarzis
IV. Csak olyat ajándékoz, ami naponta a nagy jóságát hirdeti
V. Néz ki a fejéből nem látva: nem minden arany, ami fénylik
VI. Ő vagy a lelkét tartja tisztán, vagy testét, ruháját, lakását
VII. Látszólag beszélgető, nem kíváncsi: értik-e reagálnak-e
VIII. Három felesége is lenne: ágyban, konyhában, társalgóban
IX. Csak üdülésen döbben először rá: férje nem szellemi társ
X. Halálos ágyán jön rá: rossz élettársat/hivatást választott
XI. Enni szeret holt betűket: tésztaformából teste életre kelti
XII. Csak egyetlen egyszer ül részegen/álmosan a volán mögé
XIII. Csak egy átutazó, nézelődő turista a hazában, szülőföldjén
*
I. Csak akkor méretteti meg magát, ha biztos a győzelemben
II. Csak a lelkében csak könnyűbúvárkodó zenét-dalt hallgató
III. Csak azért jelentkezik válogatásra, hogy rá ne számítsanak
IV. Azért bírja ki fog-csikorgatva e világban, mert van másik is
V. Annyit lát a világból, amit autóból vezetés közben elkapkod
VI. Álnévvel és arc, szem nélkül mer nyilatkozni, kommentálni
VII. Csak akkor „tud” ő társas-táncolni, ha a kályhától indulhat
VIII. Szégyennek tartja, elfojtja: nem tud sírva megkönnyebbülni
IX. Csak akkor tud könnyezni e férfiú, ha sokáig hagymát pucol
X. Akkor merné más bűnét megítélni, ha bűn nélkül való lenne
XI. Ön- és közveszélyesen csalással szerez vezetői jogosítványt
XII. Akkor ír naplót, vagy zongorázik, ha ez - rögtön – piacképes
XIII. Akkor kér csak külső segítséget, mikor az már túlontúl késő
*
József Attila
Félidő: 0:0
Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0. A vizek
Okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
Módjára harmatos mezőn nyerit. Ma nincs,
Ki áhitattal meg ne irigyelné
Baráti jobbunkat, melyet
Odanyujtunk a roskadó világnak.
Félidő: 0:0; karcsu tagjainkból
Hajbókoljatok ki cédrusok,
Kövek, tüzek és elektromos álmok!
Őrizzétek, mint kövér kisdedet
Jövő nagy országlásunkat, ahol
Szépek, tiszták és becsületesek
Maradhatnak jó, gyönge társaink.
Idegen autók taposnak el. Erős
Kovácsok markában a vas
Kipirul, mint a fiatal leány,
Ha futva ér virágai közé. Mi már
Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,
A távcsöves, kényelmes páholyokban.
Egy pohár friss vizet s aztán tovább –
Kedvünkre győzünk:
Félidő: 0:0, gyerekek –
Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!
1925 ősze
*
P. s.
Az ember „objektív” életminősége,
és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága
nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt
hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve
is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.
Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,
de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.
Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”
védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.
Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem
a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…
Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…
A baj felismerése a gyógyulás kezdete.
A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.
A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!
Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!
Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -
ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.
Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…
|
