Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – III.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

*

I. Betegesen kíváncsi: fölös-káros tudásteher hamar öregíti

II. Anyja jószándékaival kövezett útján bizton a pokolba tartó

III. Az utolsó szó jogát bitorló, jó kezdeményezést megvétózó

IV. Biszexualitása felfedezésével dupláz párkapcsolati esélyt

V. Bamba birka: etetve hagyja magát nyírni, vágóhídra terelni

VI. Erővel pótolná az észt, a jó szerszámot, az egyszerű gépet

VII. A balhitével is mozgat hegyeket, de vagy hiába/kárt okozva

VIII. Bagóért óvhatta volna egészségét, vagyona se állítja vissza

IX. Büszkélkedik, hogy milyen ügyeskedve segít/tud adót csalni

X. Elhiszi: háza felépülésével egyben és egyből otthona is lesz

XI. A hanyatt fekve váró, hogy a sült galamb repüljön a szájába

XII. Azt képzeli, hogy régen/távoljövőben sokkal jobb volt/lesz élni

XIII. A szövetségesétől elválasztó, nem összekötő elemeket keresgélő

*

I. Belebetegszik, ha egy lassabban fogyó sor végére állt be

II. Beszédben-gesztusban mindent/semmit sem hangsúlyozó

III. A belülről bomlasztó: beépül-beszerveződik a Hatalomba

IV. Belterjes gyülekezetben a lelki üdvéért aggodalmaskodó

V. Belerokkan: megfeszülve az arcára bolti mosolyt erőltető

VI. A segítő kezébe harap, elzavarja, vagy vermébe rántja őt

VII. Áltatja magát: őt ez a kor nem érti meg, de majd az utókor

VIII. Az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókát befogadó/etető

IX. Beéri uraságtól levetett cipővel, divattal, sikkel, szeretővel

X. Bármit elhisz, csak azt nem: állattól, gyerektől is tanulhat

XI. Bármikor képes aranyból szart, előnyből hátrányt csinálni

XII. Barátait vallási/politikai hovatartozása alapján szelektáló

XIII. Nejét barátai közé nem való mindenes házicselédnek tartó

*

I. Hiszi: barátja csak igazat, ellensége csak hamisat mond róla

II. Elhiszi, hogy akasztófát érdemelne, ezért örül a börtönnek is

III. Ő pont olyan forrón eszi meg a kását, ahogy azt épp megfőzik!

IV. Ő nem akar felnőtt lenni: nem kell több szabadság/felelősség

V. Szerinte felnőve semmit nem veszít, csakis jót nyer majd hozzá

VI. Úgy tartja: bizton üdvözül fog, ha most ő is szétosztja mindenét

VII. Kolostorba vonul, mert a Jézus menyasszonya az nem vénlány

VIII. Azért veszíti el az értékest, mert görcsösen markolta kezében

IX. Azért veri büszkén a mellét, amiben fikarcnyi érdeme sincsen

X. Butácskának tetteti magát, hogy legyen, aki elveszi feleségül

XI. Azért szól hozzá, hogy a vita meddő, öncélú parttalan legyen

XII. Orránál alig tovább-látó, de hiúságból nem hord szemüveget

XIII. Eleve elrendelés/önfelmentő fatalizmus házilagos barkácsa

*

I. Aki egészen másként él, ha látják, mintha rejtve érzi magát

II. Egész élete kész átverés, és egyedül csak ő nincs beavatva

III. Hiszi: amiről önként lemond, az bármikor könnyen visszajön

IV. Hiszi: kárörvendőnek örömtelibb, dupla örömforrású az élet

V. Boldogsága szükséges feltétele neki egyben az elégséges is

VI. Hiszi, hogy van isten háta mögötti hely, ahol senki sem látja

VII. Ha másnak nem, de neki mégis bérlete lehet a szerencséhez

VIII. Áltatja magát: majd nyugdíjas korban hegedül s képeket fest

IX. A katarzis kínlódása nélkül szabadulna meg vétkes múltjától

X. Elhiszi, hogy a hosszú lélekölő kényszermunka őt nemesítheti

XI. Azt hiszi: mindig ő az, aki a legjobban tudja, mi is az ő érdeke

XII. Azt élvezi, hogy tudása hatalom - mindegy, hogy jóra, rosszra

XIII. Azt a hajót süllyeszti el, amin ő maga is evez: nem Búvár Kund

*

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…