|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőségvizsgáló mondat
EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – II.
Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre
Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy
ARCHAIKUS APOLLÓ-TORZÓ
Rainer Maria Rilke
Nem ismerhettük hallatlan fejét,
Melyben szeme almái értek. Ám a
Csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
Melybe mintegy visszacsavarva ég
Nézése. Különben nem hintene
Melle káprázatot, s a csöndes ágyék
Íves mosollyal, mely remegve lágy még,
A nemző középig nem intene.
Különben csak torzult és suta kő
Lenne, lecsapott vállal meredő,
Nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
S nem törnék át mindenütt busa fények,
Mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
Mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
TÓTH ÁRPÁD
*
APOLLO ARCHAIKUS TORZÓJA
Rainer Maria Rilke
Mi nem ismertük hallatlan fejét,
amelyben szemgolyói értek. Ámde porzó
fénytől sugárzik e torzó
s nézése benne lecsavarva még
parázslik. Másként nem vakítna itt
a mell íve s a lágy-lejtésű ágyék,
honnan mosolygón még a régi vágy ég,
a pont felé, hol a nemzés lakik.
Másként e kő torz lenne, roskatag,
az áttetszően lankás váll alatt
és nem ragyogna, mint vadállat bőre,
s nem törne minden sarkából előre
egy-egy csillag: mert itt nincs egy tenyérnyi
folt, mely nem rád tekint. Kezdj újra élni.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
*
I. Barátság megszakadásától félve hallgat el életmentő igazat
II. Irgalmatlan igazságai gyorsan lenullázzák szűk baráti körét
III. Első nagy bűnét már jóvátehetetlennek érzi: nincs visszaút!?
IV. Ételével mérgezi meg magát, a saját fogaival ássa ki a sírját
V. Az emberiség nagy barátja, de hidegen hagyja a szülő hitvese
VI. Az anyja szoknyája mögé bújik, pedig most legény kell a gátra
VII. Az ámuló és bámuló Csipike: hát nélküle is működik az erdő…?
VIII. Amíg rosszul van, mindent megfogad, de jobbulva hamar felejt
IX. Egy embert esetleg „megtérít”, de sokat elvadít a Jóistenhittől
X. Állva hal meg, mert rangon aluli neki földig hajolni az eperért
XI. Állandó szereptévesztésben: anya helyett ő a lánya barátnője
XII. Áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből cinkos falazó
XIII. Addig söpör szőnyeg alá szemetet, míg átbukik s a nyakát töri
*
I. Ön-megerőszakoló: átszoktatja magát a jobbkezességre
II. Túlaggódással teszi tönkre magát (mellrák) és „szerettét”
III. Annyira nem karakteres: még elrettentő példának sem jó
IV. Imádja magát: neki is áll a saját lelki klónjai legyártásának
V. Már azt sem tudja, mije s hol van: zsúfolt raktár az „otthona”
VI. Nem tud méltósággal vereséget szenvedni, és abból okulni is
VII. Még az ördöggel is összefog gyűlölt ex szerelme ellen: megöli
VIII. A „gyerek-centrikus”: Liliputot „varázsol” házából/otthonából
IX. Akkor kezdene úszni tanulni, amikor a folyó közepén fuldoklik
X. A gyáva: se hazája, se családja/otthona - gyökértelenül bolygó
XI. Idegenbe megy, idegen marad: őshonosokból jól élő pénzember
XII. Addig vár anyasága ideális feltételei elérésére, míg már késő
XIII. Annyira bolond, hogy nem az örökkévalóságra rendezkedik be
*
*
I. Ember-életminőség helyett állati/növényi szintre váltó
II. Olyan fukar-zsugori: végül még önmagát is sanyargatja
III. Halálfélelemmel és birtokféltéssel előállítja a tüdőbaját
IV. Arra tör, ami nem cél, csak eszköz: hírnév, pénz, hatalom
V. Arra büszke, mit csak forgandó szerencsének köszönhet
VI. Annyit-addig issza kedvenc kakaóját: már látni se bírja
VII. Törvénytisztelő zsidó, aki szombaton nem ad elsősegélyt
VIII. Úgy tiszteli az anyját: őt sohasem előzheti meg élettársa
IX. Relativista: ha mást mocskol, akkor ő viszonylag tisztább
X. Ő szeretne ajándékot is kapni, el nem kötelezett maradni
XI. Ő titokban állt ellen: megtévesztésből karriert is csinált
XII. Úgy szeretné magát megmutatni: perverz exhibicionista
XIII. Oly néma és szemérmes koldus, hogy titokban éhen hal
*
I. Egyszeri kegyelmi ajándékára jogos követelést formáló
II. Elemi szükséges lépéseket mulasztó kegyelem-hazardőr
III. Artikulált beszéd helyett felnőtten is csak óbégató, visító
IV. Mint akinek szupermotorja van, de rollerként használja
V. Egyik szava agyonüti a másikat: így lesz ő semmitmondó
VI. Égre köpköd, és az visszahull az arcába, mint bumeráng
VII. Kerülni próbált megmérettetésnél könnyűnek találtatott
VIII. Az amúgy is nehéz kezdetet folyton csak meg-halasztó
IX. Egyoldalúan képzelt életekből mazsolázná össze az övét
X. Állomásfőnöktől kér cigit, de bakternak köszöni a tüzet
XI. Imát mechanikusan elhadaró, étkezésből rítust csináló
XII. Vádalkuvó, ki az árulásáért cserébe kér büntetlenséget
XIII. Blöffölő fenyegetődzésből élő: Ha ő egyszer kinyitja száját!
*
Rilke
AZ ÖZVEGY DALA
Kezdetben jól folyt az életem.
Meleget, derűt adott nekem.
Hogy az ifjaké az mind ilyen,
hogyan is tudhattam akkor?
Mi az élet? Ó, én ostoba -,
s csak szállt, csak szállt évek sora,
s már nem jött se jó, se új, se csoda,
kettétört a fiatal kor.
A férjem-e? Én-e? Ki volt a hibás?
Türelmünk volt, ha semmi más,
de nem volt a halálnak.
Láttam, hogy jön (s milyen csunyán!),
viszi egyik embert a másik után,
- nem enyém volt még ez a bánat.
Mi is volt hát az enyém? Az enyém?
Hogy oly nyomorulttá lettem én,
nem volt-e rendelés?
Hisz nemcsak boldogságot ad,
aj-bajjal is a sors látogat,
s roncsként neki mit sem érsz.
Hozzám is eljött arcaimért,
hogy megkaparintsa semmiért,
mert lábam már rogyott.
Végeladás volt napra-nap,
s amikor már semmim sem maradt,
legyintett, s itthagyott.
Csorba Győző fordítása
http://mek.niif.hu/00400/00474/
P. s.
Az ember „objektív” életminősége,
és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága
nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt
hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve
is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.
Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,
de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.
Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”
védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.
Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem
a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…
Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…
A baj felismerése a gyógyulás kezdete.
A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.
A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!
Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!
Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -
ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.
Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…
|
