Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőségvizsgáló mondat

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – I.

Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre

Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy

Reviczky Gyula

AZ ÚJ NYOLC BOLDOGSÁG

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül
Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!
Ki mértéket tart, higgadtan hevül,
S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő
Eszmék lidércnyomásitól megóvnak;
Ki a gyönyör kertjében vakmerő,
Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet
Szabályszerűen jár le minden órát,
Egyformán ütve delet, éjfelet,
Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj.
Ha rendben van veséje, mája, gyomra!
Kinek, mint kit természet olta bé,
Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.
Vak ösztönét követve, mint az állat.
És nem vesz ama küzdelembe' részt,
Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;
Igazságot tipor, ha ez a haszna;
Ki megfogadja, hogy szemet szemér'
S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki cudarok közt cudarabb,
S tanulva emberek rossz fajzatátul,
Magának útat fölfelé harap
Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Ó, boldog, aki mer, boldog, ki mar!
Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;
Önzés az élet, háború, vihar,
S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

1887

*

I. Rokkant: életkora „meghazudtolásával” túlerőlködő

II. A minden tapasztalni akaró: kezét az égő tűzbe tartó

III. A törvény nem tudásával védekező szabadon zuhanó

IV. A legutoljára hallott véleményt teljes mértékig osztó

V. A túl nagy vagy erőltetett nevetését sírással végző

VI. Ugyanazon ízetlen ételnek napi fantázianeveket adó

VII. Mozgásigénytelen: keze-lába elsorvadó, tolókocsizó

VIII. A defenzív életvezetésű: mindig sötét bábukkal játszó

IX. A nem sikerorientált, de inkább csak kudarckerülő

X. A tespedését okos kiváró taktikázásnak nevező

XI. Vad fenegyerekből egy betört tutyi-mutyi/igavonó

XII. A tudásgyökér keserű: édes gyümölcsét el nem érő

XIII. Az el nem ért zamatos szőlőfürtöt savanyúnak mondó

*

I. A korai megömlés tünetét öngyilkossággal kúráló

II. Az eseti maszturbálást bűntudatosan – sem - végző

III. A rutin önkielégítésben mély helyett sekély kéjt lelő

IV. A lustasága miatt magát eleve vereségre kárhoztató

V. Vidám- és kalandparkban életkaland(pótlék)ot kereső

VI. A vetített útifilm előtt szoba-biciklizve világot látó

VII. Csak a dolgok árát látó, a szépségükre totál érzéketlen

VIII. A verembe berendezkedő, azt kicsit „otthonossá” tevő…

IX. A szart aranynak nevező, de az aranyból szart csináló

X. Mankós – a guru kezét semmi pénzért el nem engedő

XI. A szabad szólás jogáért a diliflepni árát is kifizető

XII. Az álhíreknek könnye felülő: nem (f)osztogatnak

*

I. A „nyertes szelvényét” a sorshúzás után kitöltő

II. A demagóg ígéretek hírére már vadul költekező

III. A rút kiskacsa, aki csodaszép hattyú lett volna

IV. A jót meg nem köszönő, sőt azért rosszal fizető

V. Az egyoldalúság miatt a jótevőjével hálátlan, sőt…

VI. A segítséget nem kérő/elutasító, sőt kézbe harapó

VII. A keblén őt megmaró mérges kígyót melengető

VIII. A most levert lécet túl alacsonyra/magasra tevő

IX. A parancsolás kudarca: gyeplőt lovak közé dobó

X. „Satnya” gyümölcs helyett nagy mérgezettet evő

XI. A harapós tréfájával magának ellenséget gyártó

XII. A súlyos részegséget enyhítő körülménynek tartó

*

I. Szelektív látású: mindig csak az egy fanyalgót…

II. A piszkos munkát mással végeztető „tiszta kezű”

III. Magán nem segítő, mindig másra/Istenre váró

IV. Kvázi tetszhalottként rejtőző (szklerózis multi)

V. Csak a szájával, de nem a szívével imádkozó

VI. Az összes arcmimikája: grimaszoló, fintorgó

VII. Mindig minden az arcára írva – terített betli

VIII. Az arcról, szájról folyékonyan olvasni nem tudó

IX. Kisminkelt, kifestett, illatosított, felöltöztetett hulla

X. Kozmopolita: mindenütt és így sehol sem otthon levő

XI. A másutt alkotott értékeket nem ismerő, ill. honosító

XII. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal maga alatt a fát vágó

XIII. Rettenthetetlen hősből egy kezes bárány, egy házipapucs

*

Reviczky Gyula

VILÁGBÁNAT

Eh, mit mindig tűrelemről,
Lemondásról prédikálni!
Én is értek zúgolódni,
Dacoskodni, mint akárki.
És ha vád jön ajakamra,
Ne okozzon senki engem.
A cudar világ a bűnös,
Hogyha néha fogy türelmem.

Mer', teszem föl, rajtam áll-e,
Hogy a pénz oly ritka nálam?
Vagy tán kéjt találok abban,
Hogy hideg legyen szobámban?...
Ráfogás! A pénzes erszényt
S a meleg szobát imádom!
De nem ad fát, de nem ad pénzt
Senki sem e szűk világon.

Hogy ruhám kopott, való, de
Nem vagyok én bűnös ebbe'!
Van elég szabó, miért nem
Varr potyára vagy hitelbe?
Megköszönném, hetyke módra,
Járnék színházakba, bálba,
S drága, hosszú mencsikoffban
Télen nem gyötörne nátha.

Minden elsején szobámat
Elmulasztom kifizetni?...
Hisz' ily jó lakóra házbért
Nem is illenék kivetni.
Egy dívánnyal, puha ággyal
S egy kis asztallal beérem.
Nem ütök zajt soha, mért is
Nem hagynak magamra szépen!

Az se tetszik senkinek, hogy
Nappal alszom és henyélek.
Mért nem költenek föl! Ingyen
Mért nem adnak jó ebédet!
Mért nem jön hozzám a pincér,
S nem szól nyájasan hízelgve:
Tizenkettő már az óra;
Jöjjön, és egyék - hitelbe.

És a többi, és a többi...
Nagy bűne az embereknek,
Hogy egész magamra hagynak,
S hogy nem adoptál egy herceg.
Adjanak békét, nyugalmat,
Bort, búzát, jó feleséget.
S azt fogom hirdetni: Ó, beh
Gyönyörű szép ez az élet!

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…