|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Életminőségvizsgálat anyanyelven
Eugéniusz: A pokoljáró dudás sorsa IV.
Komjáthy Jenő
IDEGENBEN
Miféle ország ez? Milyen sötét!
Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,
Csak azt, hogy ide köt sok rémes emlék,
Hol a gonoszság és az esztelenség
Aratja váltig gyászos győzedelmét
Csatameződön, átkos förtelem-lét!
Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,
Csak azt tudom, hogy zordon és sötét,
Csak azt, hogy benne fázom s éhezem,
Csupán az üdvnek híját érezem,
Melynek szivemben itt csak vágya van,
Betölthetetlen és határtalan.
És kik lakói vajjon? Tudja ég!
Valamint emberforma ivadék;
Gonosz, alantas, rút, ravaszdi nép,
Szemében borzalom az ősi szép.
Lángelme díja biztos vértanúság,
A nagyszivűt, dicsőt keresztre húzzák;
De egymás közt régen megalkuvának:
Kimenti bűnük kölcsönös bocsánat.
S mi tartja őket össze? Szolgaság!...
Mily törpe, vak, hideg, sötét világ!
Sokáig itt én nem maradhatok,
El innen, el! Megyek! Bocsássatok!
Bocsássatok, hiszen nem ez honom, nem!
Hol e rabszolgafaj, hol e konok nem
Dőzsölve teng és csillog a piszokban,
Míg pisla élete gyáván kilobban;
Bolygó lidérc, temetőgáz szülötte,
Bús létre rothadásnak tüze lökte;
Nem élhet napvilágon, dús ozonban,
Csak sírokon, erjedve, testromokban.
Koldus-világ! Kifosztott, megalázott,
Hol bűn szeretni s élni már gyalázat!
S ha születik - volt már eset - nemes, kiváló,
Átok kiséri, üldözik s elhal magától.
Nem, nem hazám e vad, kietlen ország!
Szeretni nem fogom világok torzát,
Szolgák sötét biralmát, e pokolt,
Mely föllengő szivemre rátiport;
A bölcs s a költő itten számüzött;
És minden csökevény; - barátság, szerelem,
Ha olykor - áloé virágja - megterem:
Csak szolgafrígy, mit össze lánc füzött,
Nem az, mit fönnen érez a szabad...
Ó, bár emelhetném már szárnyamat!
De szép hazámba még nem szállhatok,
Boldog csak akkor, hogyha meghalok.
Szabadság és szerelem őshazája,
Szemem már újra fényedet kivánja!
Honvágytól égek és beteg vagyok:
El innen, el! Megyek! Bocsássatok!
*
Előbb
amnesztiát
egy orv bérgyilkos
mint egy népfelkelő,
lázadó, egy „politikai elítélt” …
*
Hiába
van igaza,
ha ellenfele
a nyílt vitában
a gyengébb érveit
itt és most hatásosabban adta elő
*
Olyannyira
felháborítanak
az igazságtalanságok,
hogy a szívedre, gyomrodra,
nyakadra, agyadra stb. mennek
*
Hiába
a legesélyesebb,
s tett fel mindent egy lapra:
az olimpia előtt éri egy baleset…
*
Ha
nem fut
áltiszteletköröket
a szakma „nagy öregjeinek”,
kínkeservesen sem érvényesülhet?
*
Mázlista,
ha újgazdagék
szülinapi partiján
úgy táncolhat,
ahogy fütyülnek?!
*
Sokáig,
és elmélyülten
próbálnak otthon,
pedig esélyük sincs
a darab bemutatására…
*
Ötvenéves korodig
öt éven volt havi fixed,
így nagyon is jól tudod,
hogy mekkorát vesztettél
a feketelistázásoddal…
*
Túlképzett:
ha nem „butítja le” magát,
sehol nem tud elhelyezkedni…
*
Magányos
szélmalomharcos:
egy törpe fogyasztóvédő
áll szemben az óriás, gigász
multinacionális vállalatóriásokkal…
*
Az jó,
hogy neked nincs
nyugdíjkorhatárod,
de az baj, hogy neked
még nyugdíjad sincs!
*
Egy
nagyobbat
mindenki hibázhat –
egyedül ő nem javíthat,
mert meghal…
*
Dörzsölt,
pénzes és rafinált
ipari kémbandák ellen
meg kéne védeni a találmányod…
*
Nagy idők
nagy tanúja vagy,
épp ezért veszélyben:
rád nincs kitalálva
valamiféle tanú-
védelmi program…
*
Tudnod
kell egyszerre
nagyon biztosan titkosítani
és széles körben publikálni is…
*
Olykor jó
és jól is fizető
ajánlatokat is
vissza kell utasítanod
a főműved érdekében,
ami viszont vagy lassan készül,
vagy egy fityinget sem kapsz érte…
*
Kín-szenvedve
megoldott probléma –
hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
*
Hányszor
hallhatta
egy Picasso is:
hát ilyet bármikor
én is tudok csinálni!
*
Új
s így szokatlan
alkotásod, életformád
szabad prédája a nagy
példányszámú vicclapoknak…
*
Ha este
elég sok
kenceficét eladsz,
akkor nappal taníthatsz
matematikát, filozófiát is…
*
Akár
túlórában is
neked kell kimosni
a körzeted lakóinak
a lelki szennyesét…
*
Még
békeidőkben is
életveszélyes,
családellenes stb.
a hírszerző pálya –
hát még vészterhes
meleg-háborús időben…
*
Ő
ugyan
ellenállt
a beszervezési kísérletnek,
de miatta apját bezsarolták…
*
Olcsó
energiaforrást fedeztél fel:
beleköptél az energiamaffia levesébe,
ezért jobb neked, ha nem alszol otthon…
*
Anyagi
vagy erkölcsi gond miatt
saját próbababád, kísérleti alanyod vagy…
*
Magándetektív
a vállalt ügyben
tovább-nyomozva
veszélyes vizekre,
Bermuda háromszögekbe érhet…
*
Az újságírók is korán,
sokszor hirtelen halnak -
pláne ha komoly oknyomozók,
vagy vagány haditudósítók…
*
Más
meleg ágyikóban alukál,
te fagyos uszodában robotolsz
vagy lavinában mentve a talán még élőt…
*
Hétágra
süt a simogató
májusi napocska,
ő meg mégis bevonul
egy sötét, poros levéltárba…
*
Neki
hétvégéken
kell behozni a lemaradást –
amikor mások kerti mulatságon,
kirándulva mulatják kedvükre az időt…
*
Önfeláldozó, megszállott,
önfegyelmezett „munkás” vagy,
mégsem biztosítható a sikerhez
a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.
*
A
gátlástalan
grafománok
dömpingjétől megriadva
már-már ön-agyoncenzúrázó
perfekcionista alig publikáló lehetsz!
*
Annyira félsz
az éretlen műtől,
hogy kilenc éven is
túl érlelve cefrésedik…
*
Jó
tudós,
de rossz
pedagógus vagy –
megélhetési kényszerből
csak kínlódsz:
nem sikerül
hallgatóságod a tárgyad
bűvkörébe vonni, elvarázsolni
*
Az
élet vizét
kutatva szomjan hal,
mert nincsen senkid,
aki egy pohár vizet adjon…
*
Orosz
nyelvet tanítottál
a tárgyat „politikai”
okból szabotáló diákoknak…
*
Neked
kutyakötelességed
az általad keresett,
talált és vallott igazságért,
az utolsó töltényig,
az utolsó csepp vérig vívni…
*
Külcsíne
annyira ellentmond belbecsének,
hogy ezért senki sem veszi komolyan
*
Biztos,
hogy akarsz írni,
ha ez egyben mindig
bűnvallás, önvád és önelítélés is?
*
Vagy
nem érti-értékeli
élettársad a munkád,
vagy még rosszabb:
mindenbe bele-beleszól…
*
A Zsarnok
tisztában van a Szellem hatalmával:
légy benne biztos - felír halállistájára…
*
A
felheccelt csőcselék
vagy a profi ávósok
nemcsak Sütő András. ,
de Fekete István fél
szemét is kiverték…
*
Amikor
még kreatív
fiatal voltál,
lehetőséged nem volt,
mire helyzetbe kerültél:
megöregedtél, kiüresedtél,
már se inspiráció, se ambíció…
*
Mint amikor
az állatok királya
tüzes karikába ugrással
kénytelen produkálni magát…
*
Hiába
érzed meg
előre a végveszélyt:
csak „veszetten” ugatsz,
míg a karaván tovább halad…
*
Ereklye-
vadászok
vagy „tudományos kutatók”
még csontjaidat is kiássák…
*
Mennyi
mindenről nem
végrendelkezhetsz,
s mennyire bíznál az utókorban!
*
Mindig új
és új betegek
panaszai ömlenek rá –
tőle senki se kérdi: doktor úr,
a maga szíve sose fáj?
*
Örökké
aszimmetrikus a viszony:
Ők róla mindent tudnak,
ő Róluk, Azokról semmit…
*
„Kiválasztottságod”
neked annyit jelent, hogy
több a dolgod: noblesse oblige!
*
Kerülik
az ismerős emberek
a társaságod, mert átlátsz
a már jól beüzemelt élethazugságokon…
*
Naiv idealistának
hiszed embertársaidat is,
mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…
*
Sokáig kavarog
kaotikusan benne a tartalom,
míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,
s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!
*
És ha
negyvenévesen
világosodsz meg, hogy
Isten Napút festőnek hív el?
*
Csak
a zenei
csodagyerek
ugorhatja át
a beszürkítő, birka-
iskola létrafokait…?
*
Neked
tényleg a vízen kell járni,
mert neked nem súgják meg,
hol vannak leverve a cölöpök…
*
A
szó
elrepül,
de írásod
megmarad:
eléd is tolják,
mint terhelő bizonyítékot!
*
Reményik Sándor
1.
Írjad poéta
Írjad poéta!
Ha csügged a lelked,
Nehezül a szárnyad,
Ha rajtad a kétely
Zsibbasztón elárad:
Írjad csakazértis!
Ne kérdezd; mi célból?
Ne kérdezd: mi végre?
Nem tudod te, hol vár,
Éppen terád hol vár,
Egy lélek ínsége.
Egy lélek éhsége,
Egy szív szomjúsága:
Megenyhül a lelked
Egy rebbenésére,
Egy színes szavára.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
Nem tudod te, mit tesz
A szavad hatalma,
Hova mindenüvé
Vagyon bejáratja,
Ismeretlen ajtók
Nyílanak meg néki,
Hova nem is szántad,
Oda fog betérni.
Nő a jelentése,
Mint a folyam, árad,
Távol szerelmeket
Himbál, hajókáztat,
Ismeretlen partok
Intenek feléje,
Szélvészként belekap
Vitorlák vásznába
Lobogók selymébe.
Szertezúg, szétárad
Világ minden táján,
Míg te nem is sejted
Magányod szomorú,
Szép Szent-Ilonáján.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
*
2.
Vagy-vagy
Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, - vagy az emberek.
Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
1934 május 19
*
Ha
leleplez
áltudóst,
blöffölő művészt:
pár ádáz ellenséget
már biztosan szerezett,
de barát, jóakaró segítő
nem biztos, hogy több lesz.
*
Ha
feltárod
mozgalmatok
belső visszáságait:
Rád fogják fogni, hogy
saját fészkedbe piszkítasz!
*
Te
nem
a tévéfotelből,
vagy számítógépen,
de a helyszínen in flagranti
tanulmányozol vulkánkitöréseket…
*
A jót elfelejtik,
a rossz házasságközvetítést
viszont sokáig és sokat átkozzák…
*
Ha
csak
az éjszaka
„piszkálja fel” a költészetet,
hogyan állsz helyt másnap
a reggel kezdődő melóban?
*
Utálhatnak
mint a seregben
az írnokot, aki elsunnyogja
a másokra kirótt napi kiképzést!
*
Mindig
mögötte
a gyanú árnyéka,
hogy végső soron
ő is a Hatalom embere…
*
Vagy a kutya se szól hozzád,
vagy túlhalmoznak: meghívások, programok stb.
*
Ha őt
mindenki ismeri,
akkor sokan zokon veszik,
és kikiáltják nagyképű alaknak,
ha nem áll le mindenkivel diskurálni…
*
Ha
pogány
sámán/táltos voltál
az államkereszténység
erőszakos felvétele után…
*
Ha
fél életeden át
tanult s művelt tudományod
„burzsuá”, haszontalan, káros
áltudományként kiátkozzák…
*
Ha
lakásszentélyed,
családi otthonod
egy részében nyílt
klub, szellemi műhely
stb. üzemel
*
Meddig
tudsz ellenállni
az ún. körülmények
kényszerítő hatalmának:
csak egy kicsit add el magad,
csak a kisujjad az ördögnek…
*
Legálisan
le van fedezve
az elkészült dokumentumfilmje,
morális okból mégsem vetítheti –
és ki tudja meddig a dobozban marad.
*
Tudnod kell
mélyen hallgatni is
a gondolatcsíráidról,
hogy durva láb le ne tapossa…
*
Amikor
tanácsot kell adni
a gyámügyi hatóságnak
egy állami gondozásba vételről...
*
Csillagok útján
meghal, ki továbbmenni fél?!
De vajon mi lehet ott tovább?
Ahol még senki sem járt!
*
Ha egyszer
már közreadtál
egy humoreszket,
nemigen, vagy csak
fanyalogva publikálják ódád
*
Ha
diplomásként
egy rossz válás után
könyveiddel a híd alá kerülsz
és azokat adogatod el…
*
Mint
jó vendéglős,
fogadós, idegenvezető:
majdnem mindent le kellene nyelned!?
*
Könnyen
babonák rabja lehet,
oly nagy szerepe van
pályáján a szerencsének…
*
Ha valamit
nagy nehezen
végre felfedeztél-feltalűáltál,
még csak akkor kezdődik a neheze:
az elfogadtatása, az elismertetése,
a levédése, a szabadalmaztatása stb.!
*
Ha
hazádnak kémkedsz is,
vagy kémelhárító is vagy,
életbiztosítást nem kötnek veled…
*
Hiába, hogy
ki nem állhatod,
de sokan sztárolnak,
bálványoznak, imitálnak stb.
*
Az
igazat
megmondani,
de diplomatikusan, irgalmasan,
hogy „iskolád” ne sértődjön meg!
*
Szülői
értekezleten
úgy felszólalni, hogy
ne gyerekeden verjék el a port...
*
Sok
irigyed
a szenvedésed
aranyfedezetéből
csak aranyat mazsolázna ki,
hisz csak azt látja és sokallja…
*
Egy
középszerű művésztárs
ártani sokat tud a zseninek,
ha akar – és miért ne akarna…
*
Ki a haláltól,
ki a Kárhozattól retteg –
te naponként halsz s jársz poklot…
*
Nevednek
becsületet szereztél,
s mégis álnéven írsz,
és gúnynévvel illetnek
*
Vádolnak,
mert szenvedély-
betegek homeopata „orvosaként”
kutyaharapást szőrével gyógyítanád?
*
A
sok
tennivalót
és talentum-
elásó lógóst látva
neked nehéz megállni,
hogy ne légy megszállott,
munkamániás/alkoholista!
*
Ha
már egyszer
a színre léptél,
nincs visszaút
a mimikris „névtelenségbe”
*
Bármily
óvatosan
tapogat is a vaksötétben,
mégis darázsfészekbe nyúlhat…
*
Akkor is
riadót fúj,
ha nem teljesen biztos,
hogy közvetlen a veszély –
ki is pellengérezik miatta,
s legközelebb már hiába sikolt
*
Csak
azértis
„keljfeljancsi” vagy –
jöhet a gáncs, a bukás
és knock out!?
*
Úgy
szeretne
otthon pipázni,
de Muszáj Herkulesként
küzd a züllött közéletben
*
A
tóparton
nyugdíjasként horgásznál,
de hogy ezek butítsák a utódaid, a „népedet”!
*
A „szaván fogják”
a vézna, tüdőbeteg költőt,
s kiprovokálják a harctérre!
*
Tanársorsok
Móra Ferenc: Hannibál tanár úr
Kosztlányi Dezső: Aranysárkány
stb.
*
Aki
akkor is
tovább nyomoz
az ismeretlen tettes, bűnös után,
ha a szálak egyre magasabbra vezetnek…
*
A nyomozó,
akit éppen a felettesei
akadályoznak, állítanak le,
- rosszabb esetben: ölnek meg -
nehogy kiderítse a teljes igazságot…
*
Úgy él,
mint a nomád vándor,
aki nem tudja még, hogy
hol alszik ma éjjel…
*
Vigasztaljon
a régi népi közmondás:
nem az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja…
*
Egész nap ülni,
olvasni és írni
és gondolkodni–
elsorvad a tested,
elromlik a szemed,
kihullik a hajad…
*
Nem te,
az üldözött vad,
de a hajtó, a vadász kap
veszélyességi pótlékot!
*
Atomhulladékot
szállító vonatszerelvény elé
a sínekhez, a mozdony elé láncolnád magad?
*
Kiragadnak
versedből egy mondatot:
meghurcolnak, bíróság elé állítanak…
*
Nem elég,
hogy politikai
nyomás alatt vagy,
de még műveid is ócsárolják…
*
Mintha
egy versenyparipának
a lelátóról kéne végig
néznie a nagy derbit…
*
Oly sokáig
voltál tartalékban,
hogy mire éles bevetés jön,
bajban vagy…
*
Ha
előre tudnád,
hogy mennyi keserű kenyeret
fogsz megenni a hosszú száműzetésben…
*
Mint aki
a törpék országába tévedt
és először ők szörnyetegként bánnak el vele…
*
Úgy is
győznie kellene,
ha a nagy riválisok
doppingolnak és durván csalnak…
*
Leteszi
a szerzetesi fogadalmat:
pl. önként vállalja az örök szegénységet!
*
Az
aranyifjú
szociológushallgatók
kinézik maguk közül
a szegényekkel sors-
közösséget vállaló
ex proli gyereket?
*
A
mély vízen
kell járnod:
ha gyengül a hited,
akkor rögtön süllyedsz is el…
*
Te
nem
lehetsz
zsarolható,
semmi nyíltan
vállalhatatlant nem tehetsz…
*
A szellemi kiskorúak
a paternalista tanítómestert
egy mumusnak nézhetik…
*
Hogy
egy kicsiről
mindent tudjál,
ahhoz mindenről
egy kicsit tudnod kellene…
*
Ha
nem kell
a póráz s a szájkosár,
akkor maradj olykor/
sokszor éhező vad farkas?!
*
A „kibeszélő” pacifista
orosz, zsidó atomtudósokat
bebörtönzik vagy elteszik láb alól, ugye?
*
Ha
lebombázzák
fél életeden át gyűjtögetett,
és sokáig megkoplalt, féltve őrzött
szent könyvtáradat, királyságodat…
*
Ha
tudásának
katonai jelentősége is van,
könnyen emberrablás, vagy
más zsarolás áldozata is lehet!
*
Te vagy
Cassius is
és Brutus is,
akinek meg kellene
ölnie a „zsarnokot” …!
*
Nem
minden
álomfejtő József,
sokan ott rohadnak meg
a sötét, hideg, nyirkos tömlöcben…
*
Isten
nem ver Bobbal:
pánikbetege betör
magánéletébe s rombol…
*
Kutatási
eredményeid
nemzetbiztonsági okokra
hivatkozva évekre titkosítják…
*
Amit
kutatni szeretnél,
az mostanság de jure vagy
de facto nem hozzáférhető…
*
Ha
nem kollaborálsz
a megszálló idegen erőkkel,
akkor egy Ben Hur sorsa vár rád!
*
Jóhiszemű,
hithű kommunista értelmiségi
de aki egyszer csak rádöbben,
milyen népirtáshoz asszisztált…
*
Amikor
éppen neked kell
működtetni, szervezni
illegális kiadót, rádiót,
terjesztőhálózatot…
*
Hiába vagy
jó tolmács,
életveszélyes rosszkor
és rossz helyen lenned…
*
Megélhet
olyan értelmiségellenes kurzust,
hogy örökre átkozza pályaválasztását…
*
Olyan
magas-
feszültségben él,
hogy nehéz italhoz,
droghoz nem nyúlnia…
*
Albrecht Dürer
Melankólia c. grafikája
nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol…
*
Te
álmodban is
tovább dolgozol,
ahogyan álmodban
is tovább üldöznek…
*
Amikor
már végre
szabadon szólhatnál,
annál kínosabb akkor,
ha már nincs mit…
*
Nem
kaptál
fajsúlyos
megbízatást,
egy Feladatot,
amihez felnőhettél volna…
*
Nem
vették észre,
nem fedezték fel
vagy nem gondozták
kellő módon a tehetségét…
*
Nemegyszer
szellemi épülete
fundamentumát is
lerombolja és nulláról,
vagy mínuszról kezd újra
ősz fejjel, megkopaszodva
*
A szépség
erotikus dimenzióját tárod fel,
mégis pornográfiával vádolnak…
*
Pályád
delén túl
megszokni:
nincs bérelt hely,
minden szerepért verseny…
*
Még
a jó tréfa-
mestereknek is
sok az ellensége,
hát még a rosszaknak…
*
A lehetetlen
elvárják tőle betegeik,
de még a csodatételedben is bíznak –
bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,
és pláne nem avatnak be az életproblémáikba…
*
Büszke
lehetsz rá,
hogy vezéregyéniség vagy,
de a mesterlövész is rád lő…
*
Otthoni
mindennapjait
folyamatosan mérgezi,
hogy ha neje/gyermeke
totál hülyének, élhetetlennek nézi…
*
Ha
nem vagy
elég harsány
vagy nem botrány-hősködsz,
észrevétlen maradhat műved
*
Korán fog
őszülni, megvénülni,
ha értelmi fogyatékosok színházát
segíti s dotáltatná is..
*
A
közönség
érdekében is
ki kell bírnia
direktora-rendezője
mindennapi magalázásait…
*
Kiadják
ugyan könyvét,
de ahogy terjesztik:
sose tudja meg,
mi lett volna…
*
Nézd meg:
a választott pályádon
átlagban miben, s főleg
mikor halnak meg
*
Ha
egy
színészházaspár
veszekszik-verekszik,
biztos, hogy csak a közelgő
premierre próbálnak?
*
Ép lélekkel
túlélhetők az iskolák,
ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?
*
Jó esélye van rá:
felesége nem sokáig bírja,
s ezek után hátország nélkül
csatázhat a hidegháborús fronton…
*
Fizikumánál
fogva is védtelen,
ha a megbírált naiva
verőlegényt küld rá…
*
A
szélhámos
leleplezésével
mindenkit szolgált,
ő viszont rajta áll bosszút
*
Túl sok
a szem a láncban:
jó slágert szerezni,
jó előadót és kiadót,
forgalmazót, rádiót is találni
*
Rendszeresen
egyedül marad
különvéleményével,
s így sokszor teljesen
el is bizonytalanodhat
*
Egész
életen át
ott sugdos a kisördög:
csak rögeszméd oltárán áldoztál
*
Amit
vesztettél
s amit ártottál,
az kézzelfogható –
az ellenkezője ködös,
megfoghatatlan
és távolba vesző…
*
Bartis Ferenc:
Márton Áron századik születésévében
Szent Áron Bátyám, eretnek szókkal
esengnem Hozzád pogány merészség.
Merészen kérdem: meddig cipeljük
VAN-igazunkat, a mások vétkét?
,,Vétkeztem'' én már éppen eleget
s nem fordult jobbra Erdélyünk sorsa!
Sorsszerűség, hogy Anyám bölcsőjét
ringattad haláltól elorozva?
Aztán megáldtad... Áldott kezedet
örökkön érzem szívem homlokán.
Homlokod nekem kőtábla-parancs;
életed: Biblia, Talmud, Korán,
s a földalatti cellád Zsilaván
évek múltán lett az én templomom...
Templom lehet a börtön is annak,
kit megkeresztelt a forradalom.
Te, a szeretet forradalmára,
ki magyart, románt, zsidót, németet,
cigányt óvtál, védtél a pokolban,
mondd, ismerik a végrendeleted?
Te mindenkit megvédtél a vádban,
de Téged csak a székelyek védtek,
Te, magyarul, románul, héberül,
németül, cigányul sikoltó lélek!
Ez volt a bűnöd?! És ezért lettél
,,banghila, bozgor secui episcop''?#
Börtöntöltelék, kit a porkoláb
nappal megvert s éjszaka megkínzott?
Kínjaid, jaj, drága Áron bácsi,
erőforrás fogyatkozásunkban...
A ,,Csakazértis élnünk kell, öcsém''
ma bennem zokog. Tőled tanultam.
Te tanítottad: ,,Ne gyűlölj senkit!''
Jó. Nem gyűlölök, de kiröhögnek!
És ez fáj, s a közös Szülőföldünk.
A jelek szerint nem látom többet.
Mutass egy jelet, hogy induljak haza,
Csíkszentdomokoson is szeretnek...
Immár félszürkén és kopaszodva
térne vissza egy ártatlan gyermek.
Kimennénk a Garatos-tetőre,
a Golgotáról mesélnél nekem,
este friss túróspuliszkát ennénk
s imádkoznék Rózsatüzéred,
másnap reggel ministrálnék Neked
s Anyám büszke lehetne fiára:
,,Ez a gyermek még latinul is tud...
Az egész falu hallotta, látta!''
A falu látott. Te látnok voltál.
Én esendő író-költő lettem,
de melletted végig kitartottam
gyűlölet nélkül a gyűlöletben.
Nézem fényképedet, alázattal.
S Anyám fényképét fürkészem csendben:
közös vonások... Hol van a Júdás,
hogy emiatt ismét följelentsen?
Jelenteni tartozom most Neked:
Apám s Te is naivak voltatok,
amikor Szárhegyen - tornácunkon
diskurálva - a ,,közös holnapot''
békének hittétek: ,,majd a népek
baráti jobbot nyújtnak egymásnak...''
Ők igen. Igaz. S a politika?
A béke szemfényvesztés lett, látszat!
Látszatból tapsol a temető, ha
új ,,vendég'' érkezik, de sírhantját
a bitorlók (dobverés nélkül!)
másnap (önmaguknak!) már eladják.
Eladtak mindent, mindenkit, aki
erdélyi volt vagy megmaradt annak,
s erre szabadkezet, szabadalmat
éppen a nagy-hatalmaktól kaptak.
Kapsz Te is néhány emléktáblát és
szobrot, és könyvet is írnak Rólad,
és idéznek és megidéznek, mint
vértanút, Erdélyt, lélegző holtat,
bár halottaidból rég föltámadtál,
de lehet, nem is haltál meg ,,akkor''.
Benne élsz tudatunk sejtjeiben,
sejtjeinek tudatában. Parancsolj
ránk, hogy akarjunk élni és győzni,
merjük a pusztulást megelőzni,
és nézzünk szembe magunkkal, mással,
a törvényesített népirtással,
az anyanyelv-tépő jogszabállyal,
a lesben álló vész-fegyverekkel -
nem ölnek, élve temetnek el...
Biztass, parancsolj! Baj van a gáton...
Minden székely legyen Márton Áron!
#
,,Hazátlan, jövevény székely püspök
*
POKOLJÁRÓ DUDÁS
Ki ne szeretne ifjan nagy ember lenni,
híres bölcs, nagy feltaláló, csodadoktor,
jeles prédikátor, vátesz, táltos, néptanító,
hadvezér, államférfi, tudós, művész stb.?
Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,
annak jó már a legelején tisztában lennie
a hivatása gyakorlásával járó veszélyekkel,
hogy ne érje őt derült égből villámcsapásként...
Annak is megfizeti árát, ha nem mer pályára lépni,
de annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,
és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát,
a koldusbotot, a rágalmazást, a száműzetést stb. …
Lehet ő az emberiség jótevője, mégis úgy járhat,
mint Szókratész, Jézus, Brunó, Semmelweis Ignác,
vagy az irodalmi ábrázolásokban: A walesi bárdok,
Petőfi Sándor Apostola, „A nép ellensége” (Ibsen) stb.
Lehet-ő akár korunk egyik hőse, mint Hamer doktor,
mégis üldözhetik, eltilthatják hivatása gyakorlásától,
börtönbe vethetik, lejárathatják, bolondnak mondhatják,
szilenciumra ítélik, száműzhetik, elhallgat(tat)ják stb.
A mindenkori Gonosz erő nagyon is tisztában van
egy akár mezítlábas koldus proféta szellemi hatalmával is,
és bőségben állnak a rendelkezésre eszközök, hogy életét
megkeserítsék/elvegyék, munkálkodását ellehetetlenítsék…
Teher alatt nő a pálma, a bölcs ellenségéből is hasznot húz.
Éppen az ellenerők nagysága ébreszti rá a Muszáj Herkulest,
hogy mily fontos, amit csinál: enélkül tán már fel is adta volna!
Az elhallgatott el is felejtődhet, a mártír vére termőtalajt öntöz…
|
