Payday Loans

Keresés

A legújabb

A pokoljáró dudás sorsa III.  E-mail
Írta: Jenő   
2021. április 17. szombat, 18:58

A kőszívű ember fiai-Jókai Mór-Könyv-Kossuth-Magyar Menedék Könyvesház

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Mint oldott kéve · Sárközi György · Könyv · Moly

Eugéniusz: A pokoljáró dudás sorsa III.

 

Teleki Blanka grófnő Golgothája : Történelmi képek a szabadságharcból

- Arany János -

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

(1857. június.)

Vasvári Pál: "A márciusi ifjak egyike én valék". Válogatott írások,  levelek, beszédek

 

 

*

A csatában

őt tolják előre,

győzelem után

nevét is törlik

a történelemből… 



Kimeríthetetlen

szellemi arzenál:

demoralizálnának, 

hátha sikerül elérniük:

önmagadtól is feladod… 



Ha

egyik

klikk székét

sem foglalod el, 

könnyen a pad alatt,

két pad között találod magad… 



Fütyülés

és lehurrogás légkörében 

mondod parlamenti „szűzbeszédedet” … 



A

passzív

diákok rád ásítoznak – 

az aktívabbak köpőcsővel becélozgatnak, 

a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak…. 



Lehallgatják

a hálószobád, 

s még jó, ha nem

az interneten szellőztetik ki… 



Sok tudás,

lelemény és bátorság kell 

a Döbrögi uraságok elfenekeléséhez,

vagy élni a Robin Hood, a jó betyár

törvényen kívüli életét! 



Még egy

Hrabalnak se volt könnyű 

tartósan elfogadni azt a helyzet,  

hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el… 



Amikor

osztozkodik

a cigánybanda, 

és hiába járna

mindenkinek:

de nem jut… 



Sokáig

maradsz

„fiatal pályakezdő”, 

amíg ki nem halnak

a korifeus nagy öregek,

(szellemi gerontokrácia)



Más fix, 

zsíros állami

megrendelésre dolgozik, 

te meg egy labilis piacon 

naponként megküzdesz

a puszta fennmaradásért… 



A mindenséggel méri magát: 

egyre magasabb és magasabb csúcsot 

kísérel először vagy másként megmászni… 



Az

ámokfutó gyilkost

szabályosan üldözi, 

míg annak már mindegy,

és így semmilyen eszköztől

nem riad vissza… 



Fertőtleníteni

akarnád az ivóvizet – 

a nép meg kútmérgezéssel vádol,

s akár meg is ölik az életmentőjüket!



Nagy dolog

a papíron szépen leírt,

a törvény adta sajtószabadság, 

de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni…! 



Beleremeg

kezed és hangod 

amilyen nagy felelősség

itt és most százezrekhez szólni… 



Önhibádon kívül

vagy nincs munkád, 

vagy gyilkos tempót diktál a határidő… 



Minimum

8+4+5= 17 év 

„diákmunka” után 

se lakásod, se állásod,

se hiteled, se semmid… 



Amíg

mások pankrációzgatnak, 

te addig egy élethalálharcban

küzdő gladiátor vagy… 



A

rablógyilkos

kárvallottjai 

tömegben mégis

inkább Jézust feszítik meg… 



Nincs

nyugodt légkör

szellemi munkádhoz: 

zaklatás, feljelentés,

becitálás váltják egymást… 



Hogy

tehetséges

diákokat menthess, 

fogad szíva protekciósokat

is fel kell venned az egyetemre… 



Ha

teológiát

akartál tanulni, 

egy évvel tovább

sorkatonáskodhattál,

végignézve: a többiek

civilben hazamennek…



Ha

nincs mellette 

Sancho Panza, Balga stb. 

fantaszta álmodozó lesz, 

ha ott van, a földhöz ragad?



Hol találsz

egy olyan társat, 

aki életed végéig

hisz benned és ki is tart? 

Enélkül meg szinte

lehetetlen nagyot dobni…



A

hazai

pályán maradsz, 

pedig jobb feltételekkel 

„idegenlégiós” lehettél volna… 



Külországban

karrier csinált, 

mégis hazajön hazát emelni, 

de itt meg lehúzza a mocsár… 



Még

életében 

„leleplező” könyvet ír róla 

a szomszéd és a fűszeres segéd… 



Kabátlopási

ügyekbe kevernek – 

a pedofília vádból

hátha rád ragad valami! 



Még

sírjában

se lehet nyugtod: 

még ott is foroghatsz

a szellemi hullarablók miatt… 



Kik

állnak

majd a sírodnál 

és kik mondjál el,

hogy ki voltál? 



Még

meg se haltál, 

máris meghamisítják 

vagy szétrabolják, széthordják 

a teljes életműved… 



A kiszámíthatatlanul hullámzó 

kultúr- és tudománypolitika elszenvedője:

mire megszokná és alkalmazkodna,

már teljesen más a főirány…



Lennél

mozgássérült gyerekek 

mínuszból max. nullára

felhozó konduktora? 



Hogy szavai

hitelt érdemeljenek, 

a cigány övezet közepébe,

vagy cigány faluba kell költöznie… 



Hiába

őstehetség 

vagy későn érő típus: 

kegyelemketteseken múlhat 

iskoláinak elvégzése… 



Latinovits Zoltán

színészkirály volt,

koldulnia sem kellett,

de a középszer miatt

mégsem ágyban halt meg



Életfogytig elítélt

nehéz fiúk börtönében 

próbálsz igét is hirdetni,

megtérést prédikálni? 



Korrupció

ellen fellépő, 

koncepciós perrel elítélt 

zsaruként a börtönben… 



Politikai fogoly, 

akit a smasszer mellett 

a közbűntényes is szívat… 



Nemcsak

elérni nehéz

a magas szintet, 

de hosszú távon

azt meg is kell, kellene tartani… 



Ha

valamiben

te vagy a legjobb, 

mindenki téged akar

megelőzni, legyőzni,

s nem mindig a fair play

szabályait betartva… 



Járni

siralomházba

vigaszt nyújtani: 

lelki békét, megtérést,

megbocsátást katalizálni:

fel van adva a lecke! 



Mikszáth

„vén gazembere” vagy,

akinek el kell viselnie a látszatot,

hogy csalónak, sikkasztónak látják,

s nincs is módjában élő cáfolatra…

*

Álbarátok,

pályatársak ölelgetnek,

a közeledbe férkőzve kifaggatnak,

hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,

hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…

(és oda is döfik)


*

Törheted a fejed,

akrobatikáztathatod agyad: 

a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni. 

A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb.

néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia! 


Olyanokkal

kell vitatkoznod,

akiknek az az elvük, 

vagy presztízskérdésük,

hogy neked nem lehet igazad,


*

Amikor úgy kell

felderíteni a tettest, 

hogy maga az áldozat sem segít, 

sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt

módszeresen gátolja a felderítést… 



Ha

már diákként

túl sokat kérdezett, 

tanárai alaposan megnehezíthetik ifjúkorát,

igyekeztek elvenni a kedvét és lehetőségét

az őket zavarba hozó kérdések feltételétől… 




Sosem tudhatod meg, 

hova futott volna ki a pályád,

ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged,

s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából…

*

Nem

tehettél mást,

mint hogy vállaltad

a földalattiságot, a konspirációt,

de te sem hihetted komolyan,

Hogy ezen körülmények között

a saját lelked épen marad?!

*

Pályakezdőként

nagyon alulfizetik, 

az öregkort meg nem

biztos, hogy megéri,

illetve: biztos, hogy

nem éli meg…



Elviselni

azt a látszatot: 

mások keményen dolgoznak helyetted,

míg te látszólag csak szerepedet játszod… 




Meg kell

csinálni a riportot,

fel kell göngyölíteni a szálakat:

ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon -

meddig mehetsz el magánzó oknyomozásodban? 

Ha

féligazságokkal

(egész hazugságok)

még-már nem éred be,

akkor könnyen a hatalmasok

tyúkszemére lépsz, ami nem

garancia pályafutásod folytatására…

*



Olyan

helyzetbe hoznak,

próbálnak kompromittálni,

hogy rá háruljon a bizonyítás terhe:

Te nem vagy pedofil!

Te nem vagy drogos!

Te nem csalod meg a feleséged!

*

Pár hét alatt kell 

egy rossz kurvából 

egy kiművelt hetérát varázsolni… 

Fel is kötheted a gatyádat!



Mintha

addig kellene 

összefoglalni hited lényegét, 

amíg egy lábon bírsz állni…



Azért

is tudtad

Bovaryné

tragédiáját 

oly jól ábrázolni,

mert ő rád is vall –

minden nagy mű

egyben nyílt gyónás,

önfeljelentés is stb.!!! 



Másnak

megengedett a hallgatás – 

neked egyenesen kötelező az önvád,

a magadra nézve terhelő vallomás!!! 




Médiasztár 

reklámkampánnyal

támogatott „könyvével”

egy ringben kell küzdeni 

az egyre kevesebb-

szegényebb olvasóért… 


Varga Domokos: Herman Ottó (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1967) -  antikvarium.hu

Arany János

SZONDI KÉT APRÓDJA

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.

,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!’

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván:”

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.

„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.

„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.

„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!”

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába’!

„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!”

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze ragyog vala balján.

Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte.”

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.

„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte
;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!

(1856. június.)

Életpályám · Táncsics Mihály · Könyv · Moly


*


Ha

leadtad kéziratod, 

utána is csak csupa

aggódás az életed: 

hogyan fog megjelenni, 

hol árulják, ki veszi és

egyáltalán, ki érti meg… 



Meséid

szó szerint veszik: 

így a nagyotmondó, a lódító,

sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved,

amit társaid kórusban hangosan rád olvasnak… 



A

nem

értelmiségi szülő is 

ebben a szerepben értelmiségi

és élete nyitott könyv a kritikus

gyermekszem és gyerekszáj előtt 

*



Hogy

kihúzzák

a méregfogad,

belegyömöszölnének

abba a skatulyába, hogy

neked soha semmi se jó, 

te örök lázongó-lázító,

egy összeférhetetlen alak vagy! 



Ha

rosszkor születsz

akkor balkezességed szimpla testi hiba, 

amiért még szégyenérzeted is kialakulhat,

nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele… 




Ha

alkotói áldott

magánosságra vágysz, 

ezt embergyűlöletnek,

mizantrópiának vehetik… 



Ha

nem vesz részt 

minden kocsmai tivornyában, 

akkor „lenézi társaid!” 



Magad vagy! - mondták, 

bár velük lettél volna te boldogan…

De cserébe önfeladást kértek tőled! 



Rákbeteg

kisgyerekek 

rácsos kiságyai között 

járod göröngyös bohócdoktori utad.. 



Sok régi

”jó-akaródról”

kell elgondolnod: 

nem volt a családi barát

valójában egy ócska ügynök? 

És ha egy besúgód épp lebukik,

akkor hogy ne nézz mindenkire úgy,

mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?



Amikor

nagyon megy a munka, 

akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét,

hogy gyógyítsa az emberiség vérző sebeit,

lappangó, alattomos vagy nyílt bajait…



Ha

nagyon

nem megy a „munka”, 

akkor épp a szeretteivel

a legkiállhatatlanabb,

ki mások lennének

áldozatai rosszkedvének –

amikor megy, akkor mindenkit

kebledre ölelsz: így annál

nagyobb és sokkolóbb

a kontraszt…



Nem

te vagy

az ideális férj, 

apa, szomszéd,

testvér, barát, polgártárs…

Bár olykor nagyon szeretnél

az is lenni, és akkor nagyon megmutatod -

majd visszaesel a szokásos maradékelvhez… 



Hogy

csak munkádra

koncentrálhass, 

ki mindenki nem

alkalmazkodik hozzád, 

és mindig csak hozzád? 

És ha nemcsak kisegér születik,

nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk?



Miközben 

meddő órákat

töltesz írógépednél, 

feleséged takarít, süt-főz 

és mellesleg jó, nálad jobb

meséket is ír… 



Orfeusz

lemehetett

kedveséért az alvilágba, 

de ettől csak még rosszabb lett neki,

hogy csak majdnem hozhatta ki onnan,

s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért… 



A

színpadon

átszellemülve kivirul – 

otthon viszont mint kifacsart citrom? 



Polgárjogi aktivisták

ügyének védelme miatt 

elesel könnyen teljesíthető pénzes megbízásoktól… 



Úgy járhatsz,

mint József A. és Babits: 

publikálják még (elme)

orvosi leleteidet is…! 



Látnod kell,

milyen baromságokat, 

felesleges limlomokat adnak ki közpénzből,

te meg hiába kilincselsz minimális támogatásért

*

Többen olvassák

ex-szerelmed bosszúálló

családi szennyes-kiteregetését 

mint a lelkedből gyöngyként kiizzadt,

vagy tengerfenékről mélybúvárkodott verseid…



Híres emberek

gyerekeink sorsa is 

méltán aggodalommal tölthet el:

vagy elkallódik, leépül, elzüllik,

vagy pont téged akar utánozni,

vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb.



Miközben

alázattal 

jó és nagy ügyet szolgál, 

mégis szörnyű önzőnek érzi magát? 



Lehetsz

más, mint

pl. egy Szabó Lőrinc: 

ha akarom egy szent,

ha akarom egy szörnyeteg? 



Az

adott és

kibontakozó

tehetséged csak/

főként másnak áldás – 

neked épp ellenkezőleg:

sokkal inkább átok…!? 



Próbáld

elképzelni, hogy

milyen lehet egy egész életen át

megvesztegethetetlennek maradni,

nem téve különbséget kis és nagy dolgokban

(és otthon fogadni a szemrehányó pillantást…!?)


*

Mint aki

rohanó vad

hegyi folyókban

evezve kerülgetné

a Szküllákat és a Kharübdiszeket



A

betegjogi

képviselőn 

vezetődnek le 

a kórházban felgyűlt feszültségek 




Előbb

állást ígérnek, 

majd munkát se kap – 

a végén már megélni se tud… 



Talán

sose derül ki: 

Tehetségtelen

műkedvelő vagy,

vagy tényleg egy

titkosan feketelistázott? 



Ha

hosszú életű

akarsz lenni a Földön, 

ne légy maffia ügyben

vizsgálóbíró, ügyész stb.! 



Nem

kell, hogy

hátráltassanak! 

már az is bőven elég, 

ha nem kapsz támogatást

és lassan, de biztosan véged… 



A megélhetésüket 

anyafarkasként védő 

sarlatánokkal, kontárokkal küzdhetsz… 



„A

géniusz, 

ha kis nép szüli,

kalitkába zárt sas…” 

(Reviczky Gyula) 



Hülyének néznek, 

ha pénzben-hatalomban 

nem kamatozik erkölcsi tőkéd… 



A

„szellemi dolgozó”

anno hivatalosan 

improduktív elemet jelölt,

népnyelven a lógós, irodista szinonimája…



Mintha

te úgy huszonegyeznél, 

hogy 19-re még lapot kellene kérned…! 




Milyen nehéz 

filippikáiddal feltüzelni 

passzívan dagonyázó honfitársaid…! 



Mindenki

hízelgő (emlék)beszédet várna, 

s te meg odavágod a fájó igazságot… 



Milyen nehéz

lecsendesíteni 

a csőcselékké züllött,

vérszomjas tömeget…. 



Filantróp

és karitatív

működésed mögé 

„jóakaróid” hátsó

szándékokat vetítenek be… 



Más korban

szentként tisztelnének, 

de itt és most bolondokházába zárnak… 



Ha

– első –

nőként, vagy

cigányként ér el sikert, 

hányszor ugyanannyit

kell tenni elfogadásáért? 



Agorafóbiás, 

közszerepléstől rettegő 

sem úszhatja meg olykor: 

beszédet kell tartania…

*


A

sok fiaskó

sem veszi el kedved 

a további igen drága

kísérletezésektől? 



Szemed

láttára égetik el 

egészségre veszélyes anyagként 

pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet, 

az egész életműved… 

*

 

Hivatás, pokoljárás, árulás I.

Arany János

KOLDUS-ÉNEK

 

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,

Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,

Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen

Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.

Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,

Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:

Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,

Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!

Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,

Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:

Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!

Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.

Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:

Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!

Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:

Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,

Kocsmaházba térek egy ital bor végett;

Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,

Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:

Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,

Megszokná az ember végre föl se venni:

Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,

Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;

"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",

És a cigány húzza, áldja meg az Isten;

Könnye pergi át a barna ábrázatot...

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,

Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;

Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:

Majd olvas belőle egykor unokátok

Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,

Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.

Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,

Korántsem gyanítva, milyen igazam van:

Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,

Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.


(1850)

Az elfogyott regiment, avagy az utolsó '48-as honvédek - Ujkor.hu

 

*

 

Könyv: Egy város regénye (Nagy Endre)

POKOLJÁRÓ DUDÁS

 

Ki ne szeretne ifjan nagy ember lenni,

híres bölcs, nagy feltaláló, csodadoktor,

jeles prédikátor, vátesz, táltos, néptanító,

hadvezér, államférfi, tudós, művész stb.?

 

Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,

annak jó már a legelején tisztában lennie

a hivatása gyakorlásával járó veszélyekkel,

hogy ne érje őt derült égből villámcsapásként...

 

Annak is megfizeti árát, ha nem mer pályára lépni,

de annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,

és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát,

a koldusbotot, a rágalmazást, a száműzetést stb. …

 

Lehet ő az emberiség jótevője, mégis úgy járhat,

mint Szókratész, Jézus, Brunó, Semmelweis Ignác,

vagy az irodalmi ábrázolásokban: A walesi bárdok,

Petőfi Sándor Apostola, „A nép ellensége” (Ibsen) stb.

 

Lehet-ő akár korunk egyik hőse, mint Hamer doktor,

mégis üldözhetik, eltilthatják hivatása gyakorlásától,

börtönbe vethetik, lejárathatják, bolondnak mondhatják,

szilenciumra ítélik, száműzhetik, elhallgat(tat)ják stb.

 

A mindenkori Gonosz erő nagyon is tisztában van

egy akár mezítlábas koldus proféta szellemi hatalmával is,

és bőségben állnak a rendelkezésre eszközök, hogy életét

megkeserítsék/elvegyék, munkálkodását ellehetetlenítsék…

 

Teher alatt nő a pálma, a bölcs ellenségéből is hasznot húz.

Éppen az ellenerők nagysága ébreszti rá a Muszáj Herkulest,

hogy mily fontos, amit csinál: enélkül tán már fel is adta volna!

Az elhallgatott el is felejtődhet, a mártír vére termőtalajt öntöz…

Teleki László gróf küzdelmes élete és rejtélyes halála könyvbemutató -  jozsefvaros.hu

 

 

 

 

LAST_UPDATED2