Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Eugéniusz: A pokoljáró dudás sorsa II.

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,

Kínzottja sok-sok méla vágynak,

Csordát őrzött és nekivágott

A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szivében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba

Társakra s a csordára nézett,

Eltemette rögtön a nótát:

Káromkodott vagy fütyörészett

Ady Endre

*

A gyermekszülés

bábáskodására esküdt,

de mégis sokkal többször

a magzatelhajtást várnak el tőle,

olykor nem legális és vagy nem

normál körülmények között.

*

Csak

a balsors

nyitott neked teret:

bugyuta reklámversikéket írogathatsz,

hogy éjszaka megírhasd ihletett műveidet…

*

Mágusedző

vagy a győzelmekig,

de vereség után már

kötik az útilaput talpa alá…

*

Akármilyen

méltányos ítéletet is hoztál,

az elítélt és családja zaklat

és fenyeget, és némelyiket

esetleg még be is váltja…

*

Egy

ismeretlen

öngyilkos önjelöltben

kellene telefonon át tartanod a lelket…

*

Nem túl

hálás szerep

sokkolva felébreszteni

szellemi álomszuszék „tesóidat”…

*

Amit kutatsz,

arról nem beszélnek –

és a dokumentumok is

minimum 25 évre titkosítva...

*

Veszélyes misszióddal járhat,

hogy szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”,

ha éppen Isten vagy a felettes kannibálokhoz küld,

s te engedelmességi fogadalmat tettél mindkettőnek!

(vagy más formában a keresztény-üldözés áldozata)

*

Mintha

naponként újra

le kellene tenned

a pályaalkalmassági vizsgádat –

nemcsak a világ, hanem saját magad előtt is

(csak a dilettánsok nem bizonytalanodnak el!)

*

Hiába

vagy felkészült,

tehetséges és szorgalmas,

jól időzíted csúcsformádat,

ha a szerencse nem pártol,

ha a publikum rosszindulatú…

*

Vagy

bűntudatosan lóg

lázas semmittevésben,

vagy az égő, összedőlő házból,

vagy a  kocsironcsok közül stb.

próbál ájult embereket menteni!

*

A vadrezervátumban

testi épséged, életed is kockáztatod

a mindenre kész orvvadász bandát üldözve…

*

Ha

beválik

előrejelzése,

az természetes,

ha nem, akkor szidják, átokozzák

a meteorológust, a jóst, a futurológust…

*

A

te verseddel

vallanak szerelmet

pont annak a lánynak,

aki még csak rád se néz…

*

Házitanítóként

az úrfi lelki vezetője vagy,

de a taknyát és csizmáját beléd törölheti…

*

Hospice

szolgálatban

végstádiumban levő,

leépült, megkeseredett emberek

testét-lelkét ápolod és gondozod…

*

Gyanakvó,

zsémbes és keserű

öregek házába vagy elfekvőbe

varázsolna derűt, jó hangulatot, békét…

*

Szép,

korszerű, ökonomikus

és a családra szabott házat tervez,

de az újgazdag „kisisten” másként végez…

*

Szülőanyja-apja

volt az eredeti műnek,

de annyit „adaptálták”,

annyira átdolgozták,

hogy már ő sem ismer rá,

de mégis az ő rossz hírét kelti…

*

Sóvár

gyerekszemek

kalácsot kérnek tőled,

de te csak tanácsot tudsz adni…

*

Ha győztek,

az a csapat érdeme –

a vereségért egyedül viszi el a balhét…

*

Nem

korlátolt, de teljes

anyagi felelősséggel tartozol

minden egy kis és nagy baklövésért…

*

Szülei már,

munkája még nem tudja

értelmiségiként eltartani:

előbb koldusdiákként,

majd pályakezdőként

nyomorog…

*

Ha

nem lövöd le

gyereked fejéről az almát,

akkor biztosan meghal,

így csak lehet…

*

Neked

kellene győzni

a maratoni táncversenyen,

vagy félbeszakad pályád…

*

Csak

leállítottad

a félrebeszélő

önjelölt néptribunt

a magyar március idusán:

ezért egyetemről börtönbe kellett menned!

*

Se a börtönben,

se szabadulásod után

nem képezheted tovább magad –

neked ez büntetés, másnak jutalom..

*

Kényszerrel

lebutító és lélekdurvító

szociális és szellemi közegbe telepítenek

*

Incommunicado:

teljesen elvágva

a híradástól és a hírvételtől,

az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől

*

Rendőri

megfigyelés alá helyeznek,

hogy elriasszák tőled pályatársaidat,

és – sajnos – jó eséllyel sikerül is izolálniuk…

*

Ha jó pap,

tanár, orvos akar lenni,

akkor neki tényleg holtáig kell

mégpedig nem tessék-lássék,

hanem igen intenzíven tanulnia…

*

Elég

egy hiba-műhiba

a szülés levezetésekor,

máris egy életre, haláláig

autista lehet a gyerek…

*

Nagy

zajt csap

körülötted az életpiac –

alig hallod az isteni sugallatokat…

*

A

te

„vétkeidért”

gyermekeden

állnak bosszút,

meggátolva továbbtanulását,

vagy jobb elhelyezkedését stb.

*

Rágalom-

hadjárat indul ellened:

ráadásul pont abban az időszakban,

amikor te védekezésre képtelen állapotban vagy!

*

A humorista

nem kap díjat,

vagy ha mégis kap,

az olykor még annál is rosszabb,

mert akár csak a szégyen jár vele…

*

Hogy

pár percig

önfeledten nevess,

a humorista napokig

izzad, gyötri az agyát,

ahogy Heltai verse írja:

„de ronda pálya”

*

Régóta tart

alkotói válságod

és a depressziód,

és nincs fény az alagút végén,

és nincs mániás szakasz sem.

*

Vajon

kapsz-e

égi segítséget?

Tudsz-e évekig

türelemmel várni,

míg eljön a te időd?

Nagy kérdés.

*

Ady Endre

HARC A NAGYÚRRAL

Megöl a disznófejű Nagyúr,

Éreztem, megöl, ha hagyom,

Vigyorgott rám és ült meredten:

Az aranyon ült, az aranyon,

Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én

Simogattam. Ő remegett.

»Nézd meg, ki vagyok« (súgtam néki)

S meglékeltem a fejemet,

Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának

Tart talán?) S térdre hulltam ott.

A zúgó Élet partján voltunk,

Ketten voltunk, alkonyodott:

»Add az aranyod, aranyod.«

»Engem egy pillanat megölhet,

Nekem már várni nem szabad,

Engem szólítnak útra, kéjre

Titokzatos hívó szavak,

Nekem már várni nem szabad.«

»A te szivedet serte védi,

Az én belsőm fekély, galád.

Az én szivem mégis az áldott:

Az Élet marta fel, a Vágy.

Arany kell. Mennem kell tovább.«

»Az én jachtomra vár a tenger,

Ezer sátor vár énreám,

Idegen nap, idegen balzsam,

Idegen mámor, új leány,

Mind énreám vár, énreám.«

»Az egész élet bennem zihál,

Minden, mi új, felém üget,

Szent zűrzavar az én sok álmom,

Neked minden álmod süket,

Hasítsd ki hát aranyszügyed.«

Már ránk szakadt a bús, vak este.

Én nyöszörögtem. A habok

Az üzenetet egyre hozták:

Várunk. Van-e már aranyod?

Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,

Husába vájtam kezemet,

Téptem, cibáltam. Mindhiába.

Aranya csörgött. Nevetett.

Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,

A vérem hull, hull, egyre hull,

Messziről hívnak, szólongatnak

És mi csak csatázunk vadul:

Én s a disznófejű Nagyúr.

*

Az erkölcsi etalon

szerepét osztva rád

a pályatársaid elvárják:

„éhezzél!” vagy halj meg…

*

Lassan

emelkedett

nagyon magasra,

majd meredeken

zuhant a mélységbe

*

Nyilvántartanak – 

nyilván tartanak tőled: 

titkos feketelistákon a neved 

* 

Vörös posztó

a Hatalom szemében: 

az megvadulva sokszor

le is gázolja, meg is tiporja… 

(itt nem a torreádor a győztes?)

* 

Naponként

újra és újra

eltökélten ellenállni 

a könnyű siker és karrier, 

a Nagy Céda csábításainak... 

* 

Tábornokként 

arról muszáj döntenie, 

melyik csapatod kell most

a biztos halálba küldenie… 

* 

Tehetetlenül kell

ismét, sokadszorra

végig nézned és élned, hogy 

a kezed között hal meg kis beteged… 

* 

Ki lehetsz téve 

titkos vagy nyílt házkutatásnak, 

magánéleted ellehetetlenítésének,

családi fészked bemocskolásának,

kézirataid elkobzásának,

megsemmisítésének… 

* 

Ha

a papi

pályát választod, 

tudnod kell kvázi

üvegfalú házban élned… 

* 

Jó ügyekkel,

vagy könyvekkel házal, 

de ők inkább a betörőt engednék be… 

* 

Hiába

tudod te is

és tudják sokan, hogy:

egy új Michelangelo vagy, 

annál inkább széklábakat kell faragnod… 

* 

Veled

statuálnak példát, 

hogy újságíró kollegáidat 

szigorúbb öncenzúrára bírják rá… 

* 

Új

numerus clausus

léphet életbe, hatályba, 

eleve tiltva vagy korlátozva

diploma- és állásszerzésed… 

* 

Elsőgenerációs

cigány értelmiségiként, 

állandó bizonyítási kényszerben

helytállni a „szabad versenyben” … 

* 

Még egy

csillagász Kepler is 

napi gagyi horoszkópok

gyártására kényszerült… 

(s nem csak, mert rosszul nősült)

* 

Sok-sok

meghívást

kapsz távoli kis falvakba – 

nehéz szívű a visszautasítás,

nehéz a drága, fogyó időd védelme 

* 

Vissza-

utasíthatatlan

felkérést kapsz, 

hogy verssel, poémával

köszöntsd a Nagy Vezért… 

* 

Gyermekkorod

áldoztad a balettért, 

de pályád a lábaddal

együtt törik végleg ketté 

* 

Vagy

nem kap

megrendelést 

köztéri szoborra, 
vagy még életében ledöntik… 

* 

Isten

nagy embereként 

téged a Sátán is sokkal jobban, 

ravaszabbul és többször kísért! 

* 

Éltében

leköpve-megvetve éhezett, 

holta után bankárok licitálnak képeire… 

* 

Egy Pál apostol 

szőnyegeket szőtt, 

Spinoza üvegeket csiszolt, 

Hamvas Béla raktáros volt –

Te mire számítasz?

* 

A lelki szegény 

és a szent együgyű 

boldogsága adva van – 

neked csak feladva, 

fájó igazságok

megtalálásán át… 

* 

Tehetetlenül kell nézned, 

ahogy a tollaiddal ékeskedők 

illegetik-billegetik magukat… 

* 

Sokszor

fel-felébred benned

a gyötrő gyanakvás: 

lehet, hogy csak egy

kis epigon vagyok? 

* 

Nem könnyű

magadban legyőzni 

- hisz még mindenfelől táplálják is -

az autodidakták kisebbrendűségi érzését… 

* 

Neked

kell bemenni

az oroszlánbarlangba, 

és csak egy hangszert

vihetsz magaddal… 

* 

Ha mindenki 

szabadlábon levő

bolondként bánik vele, 

hogy lehet meggátolni, 

hogy nem legyen tényleg azzá? 

* 

Félek, 

hogy nem

szóltok rám: 

a régi dicsőségemből

szeretnék ma megélni… 

* 

Még egy

- a nem meg-

alkuvásaitól hírhedt -

Arany János is azt írta: 

pályám bére éget,

mint Nesszusz vére… 

* 

Sok hűhó semmiért? 

Erre a legnagyobb esélyed 

éppenséggel a szellemi pályán van… 

* 

Sok terve

meghiúsul, 

sok kudarc éri, 

s így hol magára,

hol másra támad 

és egyre jobban izolálódik… 

* 

Önként

adod a véred, 

de sem itt és most,

sem később ne várj,

nem várhatsz viszonzást! 

* 

Az

a püspök vagy, 

aki befogadja

az ex fegyencet, 

akitől óvják, aki meglopja, 

és ezt a fejére is olvassák… 

(és aki mégis kegyelmez neki)

* 

Egy

szórakozott prof

sok mindennek ki van téve: 

például gondnokság alá is vehetik…? 

* 

Sokszor

a hallgatásod

a legtöbb, amit tehetsz,

pedig te úgy üvöltenél már… 

* 

Kegyetlen

versenyt futsz 

a gyilkos kórral az ellenszerért: 

s milyen, de milyen kevés eséllyel… 

* 

Saját ügyed

a Jóistenre bízva 

másokéért perelsz és ágálsz 

az összes evilági fórum előtt… 

*

Ady Endre

A magyar Messiások

Sósabbak itt a könnyek

S a fájdalmak is mások.

Ezerszer Messiások

A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak

S üdve nincs a keresztnek,

Mert semmit se tehettek,

Óh, semmit se tehettek.

*

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

*

A pápának hadserege, 

neked meg pénzed sincs – 

csak az igazságod van, ha van… 

* 

Amennyire biztos, 

hogy gyereked éhes lesz, 

olyannyira bizonytalan a gázsid… 

* 

Krakéler profi

párbajozó köt beléd – 

vagy kiállsz vagy oda a becsületed… 

És el kell menned belakott városodból…

* 

Akkor is

előre törsz,

kúszol-mászol, 

ha senki, de senki

se követ, biztosít… 

* 

Egyik percben

„mindenhatónak”, 

a másikban meg már

„impotensnek” érzed magad –

és nem könnyű nap mint nap megélni

ezeket az önértékelési szélsőségeket… 

* 

Ha

közszereplést vállalsz,

sok becsületsértéseknek 

le kell peregnie rólad – 

itt tényleg az a legény,

aki állja az ütéseket…

* 

Döntsd

a tőkét,

ne siránkozz, 

ne szisszenj

minden kis szilánkhoz… 

* 

Ha

te vagy

a frontember, 

akkor mosolyogva kell tűrnöd 

még a csápolók tapizását, fogdosását is… 

* 

Híres vagy,

hogyha ezt akartad, 

s hány hét a világ, te bolond… 

* 

Nem akartad, 

de mégis „rajongóid” lettek – 

elvárásokkal és üldözésükkel… 

* 

A

margón

magadra hagynak, 

ha a középpontba kerülsz:

hemzsegnek, elözönlenek… 

* 

A

szorgalmas

hangyáktól megkapja 

a muzsikus tücsöknek

dukáló feddő kioktatást… 

* 

Ő

önként

állt a katedrára, 

míg a diákjai nem

maguktól jöttek ide,

ők tankötelesként

ülnek vele szemben –

és ezen szembeülésből

könnyen szembenállás alakul ki… 

* 

A rivaldafény, 

a taps az éltető közege, 

de mi lesz a kiöregedett bohóccal? 

* 

Fényképed

könyvekben, plakátokon 

a meggyalázások, a „fekete

mágia” szabad prédája… 

* 

A

független

értékbecslő 

se a vevőnek, 

se az eladónak nem tehet eleget,

mindkettő rajta verheti el a port…

* 

A vádlott

mindig túl súlyosnak, 

az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted 

* 

Már

a kereszten feszül,

de még gúnyolják: 

istengyermek mentsd magad! 

* 

Kódolva ugyan, 

de a háziorvostól várnák 

a lelki problémáik megoldását is… 

* 

Folyton

döntened kell:

melyik család életébe 

és mennyire – ne – avatkozz be 

(ezen nem csak munkaidőben rágódsz)

* 

Minél

komolyabban

veszi a hivatását, 

annál sűrűbben-

jobban kételkedik

önmagában?

* 

Magadra vess, 

ha össze-buherált tolókocsid 

a BMW ellen biztosan lemarad

a „szabad versenyen”…

* 

Vagy

a kitelepítésben senyved – 

vagy gaz górék előtt produkálja magát? 

* 

Saját

keresztje mellett

egy darabig még másokét is cipeli 

fel-fel a mindenkori Kálvária dombra… 

* 

Olyan

szigorú

kritikát igényel, 

hogy az már-már

mazochizmust súrolja… 

* 

Ha

legalább egy,

egyetlenegy értő befogadó lenne, 

már nem vagy félkarú szellemóriás! 

(de az ismeretségi körben nincs ilyen)

* 

Az

erotika 

új költői

nyelvén kísérletezik, 

de csak a Dörmögő Dömötör, 

vagy a Pajtás szerű újságokba írhat… 

* 

Lehetsz

te egy Pege Aladár,

akkor is a Vígmatrózban

kell éjszaka vendéglátózni… 

* 

A túl sok

gyónás, panasz 

és Gulag visszaemlékezés 

meghallgatásába, rögzítésébe is 

megbetegedhet a lélek… 

* 

Oly korban él, 

amikor a bölcselőket 

feleslegesnek, sőt károsnak, 

nemkívánatosnak tartják… 

* 

Pillanatonként 

ötlenek fel a gondolatok, 

amiket éppily gyorsan el is vetsz, 

majd megbánod… 

* 

A

papíron

még alig

valami olvasni érdemes, 

de a papírkosarat egyfolytában üríteni kell… 

* 

Előbb

gúzsba kötik, 

majd táncra cukkolják: 

most mutasd meg, mit tudsz! 

* 

Hiába nő

idővel a rutinod, 

ha ezzel nem fordított

arányban a lámpalázad is… 

* 

Úgy

kell/kellene

elvégezni iskolákat, 

letenni a vizsgákat, 

hogy közben mégse

mossák ki agyad… 

* 

Nappal

szervezkedsz,

adminisztrálsz, 

éjszaka csillagászkodsz – 

alvás helyett élénkítők? 

* 

Egy

kócerájban

kell eszközeid

össze buherálni, 

s nagy intézeteket kihívni 

és magad mögé utasítani! 

* 

Szonettjeid

ívre, kilóra mérik – 

még jó, ha épp nem

a hentes zsírpapírja lesz…

(A méla Tempefői, vagy

az is bolond, aki poétává

lesz Magyarországon.)

* 

A

sznob

újgazdag

privilegizált

henyélőknek mondja a költőket,

akik könyvekkel csalnak ki pénzt

a becsületes emberek zsebéből. 

*

Ady Endre

A muszáj Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni

S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek

S nekihajtanak önvesztükre

Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten

Bujdosni, szökni, sírni, fájni.

De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules, állom,

Győzöm a harcot bús haraggal

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

*

POKOLJÁRÓ DUDÁS

Ki ne szeretne ifjan nagy ember lenni,

híres bölcs, nagy feltaláló, csodadoktor,

jeles prédikátor, vátesz, táltos, néptanító,

hadvezér, államférfi, tudós, művész stb.?

Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,

annak jó már a legelején tisztában lennie

a hivatása gyakorlásával járó veszélyekkel,

hogy ne érje őt derült égből villámcsapásként...

Annak is megfizeti árát, ha nem mer pályára lépni,

de annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,

és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát,

a koldusbotot, a rágalmazást, a száműzetést stb. …

Lehet ő az emberiség jótevője, mégis úgy járhat,

mint Szókratész, Jézus, Brunó, Semmelweis Ignác,

vagy az irodalmi ábrázolásokban: A walesi bárdok,

Petőfi Sándor Apostola, „A nép ellensége” (Ibsen) stb.

Lehet-ő akár korunk egyik hőse, mint Hamer doktor,

mégis üldözhetik, eltilthatják hivatása gyakorlásától,

börtönbe vethetik, lejárathatják, bolondnak mondhatják,

szilenciumra ítélik, száműzhetik, elhallgat(tat)ják stb.

A mindenkori Gonosz erő nagyon is tisztában van

egy akár mezítlábas koldus proféta szellemi hatalmával is,

és bőségben állnak a rendelkezésre eszközök, hogy életét

megkeserítsék/elvegyék, munkálkodását ellehetetlenítsék…

Teher alatt nő a pálma, a bölcs ellenségéből is hasznot húz.

Éppen az ellenerők nagysága ébreszti rá a Muszáj Herkulest,

hogy mily fontos, amit csinál: enélkül tán már fel is adta volna!

Az elhallgatott el is felejtődhet, a mártír vére termőtalajt öntöz...