Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Eugéniusz: A pokoljáró dudás sorsa I.

Petőfi Sándor

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállanak vele...

Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne szád hirdesse ezt,

Minden Demosthenesnél

Szebben beszél a tett.

Építs vagy ronts, mint a vihar,

S hallgass, ha műved kész,

Mint a vihar, ha megtevé

Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mindjárt

Véreddel fizeted.

Százszorta inkább éltedet

Tagadd meg, mint magad;

Hadd vesszen el az élet, ha

A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Függetlenségedet

A nagyvilág kincséért

Árúba ne ereszd.

Vesd meg, kik egy jobb falatért

Eladják magokat.

"Koldusbot és függetlenség!"

Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Erős, bátor, szilárd.

Akkor, hidd, hogy sem ember

Sem sors könnyen nem árt.

Légy tölgyfa, mit a fergeteg

Ki képes dönteni,

De méltóságos derekát

Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január

*

Márvánnyal

és a formával 

de főleg a megrendelővel küszködve 

szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz… 

* 

Hiábavaló volt?

Elkészül el a Nagy Mű – 

az itt megy a zúzdába, 

te meg most a süllyesztőbe… 

* 

Megalázóan

kevés a honorárium – 

méltánytalan, hogy ingyen dolgozol,

sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni… 

* 

Szavaid hitelének 

biztos aranyfedezete van: 

szenvedéstörténeted, passiód… 

* 

Jót és jól szólnál 

és tényleg szólsz is, 

csakhogy visszhangtalanul,

a pusztába kiáltod…

* 

Olyannyira

világítanál a sötétben, 

mint két végéről égő-fogyó gyertya… 

* 

Szülőföldednek

csak a javát akarva 

igazadhoz ragaszkodva leszel 

„A nép ellensége” (Ibsen)

* 

A többségért „lobbizva” 

nemcsak hogy kisebbségben, 

de teljesen magadra maradsz… 

* 

Ki más

vállalná a közutált kisebbség 

ügyvivője, védője hálátlan szerepét? 

* 

A bulvársajtó

szabad prédájaként 

indul családod ellen a hajtóvadászat… 

* 

Még maga

a názáreti Jézus Krisztus 

sem lehetett próféta a hazájában…!? 

* 

A visszhangtalanság

közönyébe fullasztanak – 

még csak negatív válasz,

visszhang, reagálás sincsen 

* 

Ha

– nyíltan –

a király fejére

olvasod a bűneit, 

ő a fejed veheti,

vagy – titokban –

eltetet láb alól… 

* 

Naponként

vakon ugrasz csukafejest 

ismeretlen – feneketlen mély,

vagy veszélyesen sekély – vizekbe 

* 

Nehéz, veszélyes

küldetésed teljesítésénél 

csak annak elszabotálása

lenne neked a még nehezebb… 

* 

Nyílt

viviszekciód,  

önélveboncolásod

részvétlenül figyeli

a bámész és kandi tömeg… 

* 

Szamizdatosként 

kerülnek mint a pestisest, 

vagy diliház karanténba zárnak, 

vagy kitoloncolnak, deportálnak… 

* 

Monopol-

helyzetben levő

állampárt-kritikusok 

árgus szemekkel, nagyítóval

lesnek hibáidra, és dögkeselyűként

csapnak le, ha csak kicsit is rontasz… 

* 

A jog szerint

fel kell mentened 

egy ártatlan gyermek

elvetemült kéjgyilkosát,

és a még nagyobb bűnösök

vád híján még eléd sem állnak… 

* 

Halált

megvető bátorsággal 

repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz – 

de ez a kutyát se érdekli: ez a te dolgod…!?

* 

Füledbe

forró ólmot öntenek, 

s leszel az új, az énekes Vazul… 

(és még rád is tipornak durván, gazul)

* 

Egy kihaló-

félben levő

és rokontalan 

kis nép szigorú

nyelvi börtönébe záródtál… 

* 

Zseniális

szójátékaid, pesti humorod 

elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak… 

* 

Szakmai ártalom:

addig és oly átéléssel alakította 

az intrikus szerepeket, míg úgy maradt 

* 

Ércnél

maradandóbb-

nak szánt műved 

WC papírra kell írnod –

és azt így el is használják… 

* 

Ahogyan

egykor Szókratész, 

„az ifjúság megrontójaként” 

így ő is méregpoharat kap,

vagy halálra szomjaztatják… 

* 

Mihelyst

bajba kerülsz, 

a legígéretesebb tanítványod,

akit kősziklának hívtál-tartottál 

tagad meg legelőször, háromszor… 

* 

Leghamarabb

akkor ismernek el, 

amikor már a halálos ágyadon fekszel,

és ezzel is még az utolsókat rúgják beléd…

* 

Vagy

meg sem értik,

fel se fogják a műved, 

vagy – akár szándékkal –

teljesen félremagyarázzák… 

* 

Hivatásodnál fogva

túl sok titkot bíztak rád, 

s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól… 

* 

Épater

le bourgeois!? 

Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, 

ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad… 

* 

Ha

se orvos, se jogász, 

de bölcsész akarsz lenni: 

jó szüleid „kitagadhatnak”, 

a diáknyomor az osztályrészed

(s kísért a hálátlanság bűntudata) 

* 

Neked

kell lerombolni

a hamis illúziókat, 

amiért bármi mást,

csak köszönetet ne várj… 

*

A FARKASOK DALA

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság

Ez, amelyben lakunk;

Nincs egy bokor se', hol

Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,

Az éhség ott belül,

E kettős üldözőnk

Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:

A töltött fegyverek.

A fehér hóra le

Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

*

„Különc”

s hopp-kopp

életmódod miatt 

akár még gyerekeid

elvételével is fenyegethetnek… 

* 

Platón

a barátod, 

de esetleg elveszítheted, 

mert a teljes igazságból 

még az ő kedvéért se engedhetsz… 

* 

A világ

más táján 

szent dalnok lett volna 

maradtál a Hortobágy elvetélt, 

káromkodó-fütyörésző poétája… 

* 

Neki kell

Antigonéként 

eltemetni a halott testvért, 

olykor akár egyetlen élete és

szerelme boldogsága árán is… 

* 

Könyvheti

sátorban toporogsz, 

és tényleg „Nagyon fáj”,

hogy nem veszik a köteted! 

* 

Non profit

szellemi vállalkozása 

dotáció híján csak veszteséget „termel” 

* 

Csak

a te zenédre

lehet igazán sírva-vigadni, 

de amúgy az utcán, hivatalban

csak egy lenézett cigány vagy… 

* 

Matek

zsenidet 

nem önhibádból

csak olcsó cirkuszi

mutatványokban kamatoztathatod… 

* 

Csak

két utad volt

értelmiségiként: 

az egyik az italé,

a másik nem járható… 

* 

Mesterséges

stimuláló szerekkel 

próbálok ihlethez jutni,

és így függővé válhatok… 

* 

Neked is

betömték a füled,

s így nem hallottál semmit, vagy:

nem kötöztetted ki magad az árbochoz, 

s így ott is ragadtál a szirének szigetén 

* 

Hiába

méltánytalan

a rossz kritika, 

mégis örök időre

felhagytál az írással…

(Berzsenyi Dániel)


* 

Mindenki

rajtad röhög – 

mint a bibliai Noén, 

aki a sivatagban építette a bárkáját… 

* 

Vannak

olyan idők,

amikor nem

veheted át a kitüntetést, 

pedig jól jönne a pénz is,

és jól esne az elismerés is… 

* 

Pálfordulásával

az üldözöttek mellé áll, 

és elkezdődik a hosszú,

holtig tartó vesszőfutása…

* 

Nem

tér ki a hitéből, 

ott áll és nem tehet másként, 

így prédikátorként nem lelkipásztor,

de egy hadigálya rabevezője lesz… 

* 

Napi betevődért 

huzatos aluljárókban 

szemérmesen koldulsz

egy szál gitárral vagy mással… 

*. 

Neked

csak tiszta

eszközeid lehetnek, 

„szellemi ellenfeled-

ellenséged” nem válogat… 

* 

Egy

mindenkiért 

és majdnem

mindenki egy ellen: 

rád nemegyszer ez

az igazságtalan „játék” vár 

* 

Ha

még egy Defoe is

a Robinson Crusoe kéziratával 

oly megalázóan előszobázott, 

akkor te mire is számíthatsz? 

(A fületlen ember

szerző: Ambrus Zoltán)

* 

Az önfeladásig asszimilálódsz 

vagy lassan, de biztosan éhen halsz: 

ebből a kettőből tessék „választani”! 

* 

A suszterből

lett komisszár

vagy az újgazdag,

- de még az elszemtelenedett suszterinas is -

beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba… 

* 

Mert

tüzet hoztál

az emberiségnek,

örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz… 

* 

Nemcsak

az elsőbbséged vitatják, 

de még meg is vádolnak plagizálással 

* 

Szép dolog

a repülés úttörőjének lenni, 

de ki kötne veled életbiztosítást…!? 

* 

Keservesen

keresed kenyered 

a sznobok és medvék által

lenézett „könnyű műfajban”

*

Nálad

a Szellem,

a Költészet:

de a Disznófejű

Nagyúr csak ül az aranyán…

*

Fénytelen

harcokba kényszerítve

lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..

*

A háborús

hisztériában nehéz

legalább egy emberként

pacifistának maradni –

kikiáltanak

nemzetietlennek,

hazaárulónak stb.!

*

Amíg ők

játszottak a téren,

addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán,

pedig majd megszakadt a szíved zsivajukra…

*

Az illegalitásba szorult

szellemi-politikai mozgalom,

az „alvilág” se oly romantikus belülről

egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…

*

JÖVENDÖLÉS

"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

,Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyujtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' –

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng.

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

,Halál ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él."

Petőfi Sándor

Kecskemét, 1843.

*

Nem bújhat ki

a nyomasztó felelősség alól:

amputáljad-e a beteg lábat?

*

A király bolondjaként

feszegeted a határokat –

és az ostor rajtad csattan!

*

Szinte

lehetetlen, de mégis:

zsarolhatatlannak kell

lenned és maradnod,

nem lehet semmilyen

titkolt „disznóságod” …

*

Gyökereit kitépve

hány szellemi embert

száműztek idegenbe

akár életfogytiglan is?

*

A magad

útját kell járnod –

nincs kit követni,

utánozni vagy kérdezni...

Mintha egyedül vágnál át a sötétben

a mocsáron vagy a taposóaknás réten…

*

Olykor

odalehet

minden igyekezet,

egy csapat többhavi

megfeszített munkája,

ha a nézőtéren egyvalaki

rosszkor tüsszent, és nem

akarva a tragikus komikussá válik…

*

Nem

feltétlenül,

de drágán, gyakran

koldusbottal fizeted

meg függetlenséged árát

*

Hiába

van az, hogy

te csak a népzenét,

néptáncot gyűjtöd,

ezt az állam akkor is

államellenesnek minősíti,

ha te például egy kisebbségi

magyar értelmiségi gyűjtő vagy

*

Aki

próbált

már egyszer is

árral szemben úszni,

széllel szemben járni,

annak lehet némi fogalma

az úgynevezett szellemi pályáról…

*

A

nálunk

mindig aktuális

magyar közmondás szerint:

mondd meg az igazat és betörik a fejed

*

„Miért

ne legyek

tisztességes,

kiterítenek úgyis!”

(József Attila)

*

Modern

diktatúrákban

a legrosszabb sorsa a börtönben

az úgynevezett politikai foglyoknak van…

*

S ha még

mártírt se

csinálnak belőled? –

Diliházba zárva

szépen leépülsz,

hospitalizálódsz, bedilizel…

És akkor már nem zseni,

de szimpla őrült leszel!

*

A

művészetért

hozott áldozatnak

jelképes drámai példája Farinelli,

a fiatalkorában kasztrált énekes…

*

Egy

életen át

beleadtál apait-anyait,

mégiscsak selejtet termeltél…

*

Érzékenyebbé

kell tenni magad,

szinte hiper-szenzibilis szeizmográffá -

de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…

*

Kívülállók

„homokosnak”,

leszbikusnak gondolnak –

belül álló egyneműek meg

el akarnak csábítani…

*

Mint Cassandra:

Meg vagy verve jóstehetséggel,

ráadásul még nem is hisznek neked…

*

Ha

nem zengsz

dicshimnuszt a zsarnokról,

akkor biztos a walesi bárdok máglyahalála

*

Egy íratlan,

de érvényesített

„puszta szilenciummal” , feketelistával

könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”

*

Vagy

a víz alá nyomnak –

vagy üres medencében

lehetsz „szabadúszó” …

*

Folyton

ébren és résen lenni,

nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…

*

Hősiesen

kell elviselned

annak a látszatát,

hogy te is csak egy

ingyenélő, parazita,

élősködő figura vagy!

*

Vagy

apokriffá

stigmatizálják,

ún. indexre teszik,

netán bezúzzák könyved,

vagy a másik véglet: unt-utált

kanonizált kötelező olvasmány lesz

*

Mivel

folyton

az Eget kémleled,

megbotlasz minden

kis földi akadályban –

becsapnak, kinevetnek,

lenéznek, kihasználnak.

*

Kiközösítik

az orvoskollegák,

mert neki még a betege java

fontosabb, mint „a mundér becsülete”…

*

Túl jól

sikerült a regény:

típusaiban sok ismerős

nagyon önmagára ismer

és megsértődik, megutál -

vagy még bosszút is áll

rajtad, családodon…

*

Csak

az biztos,

hogy bizonytalan

egzisztencia vagy –

ki lenne így a párod,

egy életre társad?

*

Te vagy

az a naiv bolond lány,

aki akár más súlyos bűnét

is magára vállalja?

*

Petőfi Sándor

SZOMORÚ ÉJ

Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,

Mert gondomat el nem altathatom.

Mi fog történni vélem s a hazával?

E kettős kérdés tépi lelkemet.

Ah, nem érem be a magam bajával,

Még te is gyötresz, hazaszeretet!

Ez hát a költő sorsa, mindig ez,

Hogy örök vészű tengeren evez?

S mit ér, ha őt a haragos habokból

Mentő sajkával partra is tevék,

Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,

Kik ott maradtak a hajóba’ még?

Apám, apám, mért is taníttatál,

Miért az eke mellett nem hagyál?

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;

Ha fölnyitod, megkapja szívedet,

És fölvisz a legragyogóbb csillagra,

De le nem hoz... a magasból levet.

Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.

A napvilágtól szemed fénye vész.

Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,

Mely erősíti még szemeidet,

S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben

Tünik föl, hogyha távol nézheted.

Miért tanultam? mért nem maradék

Földmívelő, aminek szánt az ég?

Nem tölteném most kínos virrasztással

A végtelenbe nyúló éjszakát;

Lelkem fölött az álom víg dallással

Madár módjára ringatná magát.

Volnék földmíves, vagy volnék juhász!

Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,

S mig ellegelget kolompolva nyája,

Ő hűs bokorba vészi bé magát,

S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja

Saját kedvéért a kis furulyát.

Vasárnap tisztát venni hazajár,

Hol a szerelmes lyányka várja már.

A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,

S oly szép, mint a megszületett tavasz;

Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,

Hiszi tehát, hogy a világ is az.

Pest, 1847. január

*

Nem tehetsz róla,

csak irtózatosan szenvedsz tőle,

hogy stréber epigonok követnek

és próbálják felfalni a mesterüket…

*

Ha nyíltan

nem is mernek

veled szemben fellépni,

alattomban annál hathatósabban betartanak!

*

Pont azok

a pályatársak

lesznek leghangosabb,

vagy sunyin suttogó ellendrukkerek,

akik értik, felfogják a műved jelentőségét…

*

Üres

papírral

és egy tollal,

tényleg szinte a semmiből

kellene egy új világot teremtened…

*

Olyan korban élsz,

amikor a művelt emberek

csak ennivalóra költhetnek –

könyvre, színházra stb. már nem!

*

Soha nem tudhatod,

hogy amit te kínkeservesen,

mindent egy lapra feltéve, heroikusan

kerestél-találtál, alkottál, felfedeztél,

azt már valaki más éppen tegnap…

*

Lincs-hangulatú

csőcselékkel szemben

egyedül fogod egy ártatlanul

gyanúsított/tetten ért cigány pártját,

véded az emberi jogait, méltóságát…

*

Az emberiségnek szóló

életbevágó, megváltó üzeneted

csak hánykolódó palackposta az óceánon…

*

Ingyen

kísérleti alany vagy:

még meddig bírod ki

visszhangtalanságban,

társadalmi súlytalanságban?

*

Emberfeletti

munka a magvetésed,

de te már meg sem éred az aratást,

és még abba se lehetsz egész biztos,

hogy tényleg beérik-e a gyümölcs?

*.

Szelíd

paternalista

erőszakkal nevel:

akkor csak dacos

ellenkezést stb. kap -

a kései köszönet esetleg

életében már el se jut őhozzá…

*

Vagy

családi könyvtár se volt,

vagy csak éjjel titokban olvashattál,

és ha rajtakaptak, akkor kaptál a fejedre…

*

Mint

elsőgenerációs értelmiségi

otthonról kevés motivációt kaptál,

sőt: lebeszéltek, elrettentettek –

neadj’isten, még ki is tagadtak…

*

Ha

színésznő

szeretne lenni,

akkor ismerősei körében

máris leendő kurvának nézik…

*

Pályaalkalmassági vizsga:

olvasd el mit írt a kortárs kritika

Csontváryról, vagy Karinthyról,

vagy Babits és Kosztolányi

az érkező Adyról…

*

Szétosztod

királyi kincseidet,

miközben neked viszont

alamizsnáért kell koldulni…

*

Ha

„kigojózást” észlel is,

akkor sem eshet bele

az antiszemitizmus csapdába…

*

Bármennyire

aláaknázott terület:

tisztán fel kell tenned

pl. zsidókérdéseidet stb.

*

Neked kell

példát mutatnod,

hogy csak a bűnt gyűlöld,

de a bűnös embert nem!

*

Akt-

festményed sorsáról

nem a publikum, a zsűri,

de a hivatali erkölcsrendész,

vagy a közterületfelügyelő dönt

*

Rengeteg

gyakorlás

teszi a mestert:

te még indiszponáltan

sem mehetsz egy szint alá…

*

Eleve

túl sok stressz,

hogy a csúcsformádat

hajszálpontosan kellene időzítened

*

Annak tudatában kell

kőkeményen dolgoznod,

hogy ettől még nem biztos a siker…

*

Életfogytig

kutatsz gyógyszert,

ásod fel a sivatagot stb. –

és mégis jó esélyed van rá:

a végén szinte semmi eredmény

*

Életed,

pályád végén

döbben csak rá, hogy

eddig a rosszat csinálta jól

(pl. a protokoll szerint „gyógyított”)

*

Napi szinten

visszajelzett

sikerélményed akkor van,

ha a munkád szünetben

gulyást főzöl és mosogatsz…

*

Mire

minden elemi

lét- és munkafeltételt előállít,

addigra már nem is akar semmit,

vagy kimerülten elbóbiskol…

*

Már éppen

publikálnál, levédenél stb.,

mikor értesülsz róla: éppen megelőztek!

*

Olyan

Isten háta

mögötti helyre kerülsz,

ahol nincs kivel eszmét cserélni, vitatkozni.

*

Egykor

világmegváltásra készült,

ma meg még az ócska írógépét

sem tudja a zaciból kiváltani…

*

A zsákbamacskában

egy olyan feleség volt,

aki cerberusként őriz

a dolgozószobádban…

*

Kénytelen vagy

szeretett néped-nemzeted

bűneit keményen ostorozni –

ami nem éppen hálás szerep…

*

Neked kell

a fájó igazságokat kimondani,

s nincs teljes érzéstelenítés,

hiába lesz később hálás érte az érintett…

*

Bírnod és tűrnöd kell,

hogy érzéstelenítés nélkül

vagdossanak a fejedhez fájó „igazságokat”,

hisz aki ítél, az irgalmatlanul megítéltetik!

*

Petőfi Sándor

EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

„Világszabadság!”

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivivott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. –

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

(Pest, 1846. december.)

*

POKOLJÁRÓ DUDÁS

Ki ne szeretne ifjan nagy ember lenni,

híres bölcs, nagy feltaláló, csodadoktor,

jeles prédikátor, vátesz, táltos, néptanító,

hadvezér, államférfi, tudós, művész stb.?

Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,

annak jó már a legelején tisztában lennie

a hivatása gyakorlásával járó veszélyekkel,

hogy ne érje őt derült égből villámcsapásként...

Annak is megfizeti árát, ha nem mer pályára lépni,

de annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,

és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát,

a koldusbotot, a rágalmazást, a száműzetést stb. …

Lehet ő az emberiség jótevője, mégis úgy járhat,

mint Szókratész, Jézus, Brunó, Semmelweis Ignác,

vagy az irodalmi ábrázolásokban: A walesi bárdok,

Petőfi Sándor Apostola, „A nép ellensége” (Ibsen) stb.

Lehet-ő akár korunk egyik hőse, mint Hamer doktor,

mégis üldözhetik, eltilthatják hivatása gyakorlásától,

börtönbe vethetik, lejárathatják, bolondnak mondhatják,

szilenciumra ítélik, száműzhetik, elhallgat(tat)ják stb.

A mindenkori Gonosz erő nagyon is tisztában van

egy akár mezítlábas koldus proféta szellemi hatalmával is,

és bőségben állnak a rendelkezésre eszközök, hogy életét

megkeserítsék/elvegyék, munkálkodását ellehetetlenítsék…

Teher alatt nő a pálma, a bölcs ellenségéből is hasznot húz.

Éppen az ellenerők nagysága ébreszti rá a Muszáj Herkulest,

hogy mily fontos, amit csinál: enélkül tán már fel is adta volna!

Az elhallgatott el is felejtődhet, a mártír vére termőtalajt öntöz…