|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Életminőségvizsgálat anyanyelven
Eugéniusz: A szent hivatás elárulása IV.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
*
Lelki
üdvét féltve
kocsmában nem térít
*
A
spanyol
viaszt feltaláló,
örökkön örökké félre-
vagy meg nem értett zseni
*
A
konzílium
/konzultáció-erőforrást
büszkeségből, hiúságból elvető
*
Aki
az ún. kollektív
bölcsességet nem igényli,
mert ő már egészen bölcs
*
Egy
gyermek-
gyilkos felmentést
bizonyíték hiányában
kérő és el is érő ügyvéd
*
Az
eugenika/
fajnemesítés
híve-gyakorlója
*
Fizikai-
szellemi népirtás
értelmi szerzője/kivitelezője
*
Családi/
közösségi/nemzeti
védőháló-bontó, rongáló
*
A
divatos
életrontó ábránd-
képek szorgos festője
*
Ő
hallgatja le
a telefonodat,
olvassa el a leveledet,
készíti a mai káderlapodat
*
Szellemi
kábítószer
termelő és terjesztő
*
Ön-
gyilkos,
lassan-gyorsan
mérgező életpótlék
kutyuló és forgalmazó
*
Előre
kitervelve,
nyereségvágyból
tör az emberi Életre,
a Lélekre és Szellemre
*
Az
élő hitből
vallást gyárt:
a népópiumot
*
Mások
népszokásait
nem ismerő-értő protokollos
*
Alattvalói
hajlongásra
képző illemtanár
*
A
tudomány-
népszerűsítőt
meg- és leszóló
*
Aki
a perifériális
tudománya népszerűsítése
érdekében majd bármire képes,
csakhogy állami támogatást kapjon
*
Leteszi
névjegyét:
Néró, a véres költő
*
Süllyedő hajó
hamar menekülő
kapitánya, patkánya
*
Egy
hétig tartja
életre szóló
szent fogadalmait
*
Jehova tanú -
levakarhatatlan,
erőszakos „hittérítő”
*
Más
gondolatait
saját eredetijeként adja
*
Trehány értékőrző,
pl. hanyag levéltáros
*
Szabad-
egyetem leépítő:
úgymond nincs rá igény...
*
Nem
kell bezárni:
bedögleszti a klubot
*
Titkos
szabadkőműves páholyos
lobbizó, érdekkijáró, befolyásoló
*
Maffia-
kapcsolatát tőkésítő:
bárkinek bármit kijáró
*
Erkölcsi
munkanélküli:
bármire kapható
*
Élő
lovat nem látott,
de szavakon lovagol
(ha kell, de főleg: ha nem)
*
Szabad-
verseny hívő:
BMW a Velorex ellen…
*
Katolikus prímás:
gyónásban előzékeny,
mindig a sor végére álló
*
Kallódó
nemzeti értékeket
veszni hagyó/pusztító
*
Koncepciós/
törvénytelen
perek vér-bírója
*
Főnökhöz
pártemberént
egy forró dróton
bekötött ügyész
*
A
gyanúsítottat
megtévesztő, becsapó,
zsaroló-kínvallató rendőr
*
A
gátlástalanul
nyomozó magándetektív
*
Magányos-elesett
szerencsétleneket
a szektába szippantó
*
Ha fizet,
bárkinek elad
(szó)fegyvereket
*
Hatalom
szerzés-megtartás
amorális kiokítója
*
Beszédhibás,
stílusérzéketlen,
képzavaros retorika tanár
*
Holt
betűhegybe
temetkező Könyvmoly
*
Ő
meg tudja
magyarázni:
Hirosima/Drezda
*
Gonosz
víz-forraló:
a söpredék fölkerül
*
A
szakzsargonos
semmit-mondás tudora
*
Kiöregedett
prostiból lett
bordélyházi madame
*
Manipulált
kérdésekkel
a közvélemény felmérő
*
Jézus-
ostorozó/gúnyoló:
Most mentsd magad!
*
Szenilis:
hol is ásta ő
el a talentumát?
*
Hőn
szerelmes
saját művébe:
lásd pl. Pygmalion
*
A
jó szemű tolvaj
szabadalmi hivatalnok
*
Ambiciózus
divatdiktátor,
egy ízlésterrorista
*
Őt
- aprópénzzel -
nem lehet korrumpálni!
*
Bánata:
őt senki sem
próbálja megvenni?
*
Meg-
vesztegethetetlen,
de csak ha kevéssel próbálják!
*
Előjogai,
privilégiumai
nem kötelességei
jobb teljesítését szolgálják ki
*
Hivatása
privilégiumai:
éjjel mulatozik és
tüntetően későn kel,
délután kávéházban ücsörög
*
Más
versenyez,
az övé monopolhelyzet
*
Lélek-
emelő/tisztító
zenét szerző-előadó?
Nem! pont az ellenkezője!
*
Elszégyelltet veled,
igyekszik levetetni rólad
tájszólást, népviseletet stb.
*
TB-vel
támogat
élethazugság mankókat
*
Házasság-
közvetítés,
házasságszerzés címén
sunyi, sumák, sanda kerítőnő
*
Ordas
eszméket uszít rá
az emberbárányokra
*
Noblesse oblige –
de ő bravúros menekülőművész,
kibújik társadalmi kötelezettségei alól
*
Ő megmondta!
Így mentené lelki üdvét,
a többi már nem az ő dolga
*
Az
emberek
önfeladását katalizáló,
az opportunizmust dicsérő
*
Szellemi pótszer,
lelki mankó gyártó,
s azt jutányos áron kínálgató
*
Társadalmi,
szellemi csoportok
közé éket verő, szakadék ásó
*
Egy
jobb vagy biztos falatért
az éhezőkről mélyen hallgató
*
A
vértanúságot
öngyilkosságnak nevező
*
Haynau dicsőítő:
az aradi vértanuk lázadók
*
A
az önfelgyújtással
tüntető vértanukat
önmutogatónak bélyegző
*
Az
üldözött
mártír szerep
pofátlan élősködője
*
A
piszkos munkát
mással elvégeztető
*
Ő
áll a sírodnál
elmondani: ki voltál
*
A
háború
fegyvereinek
kenetes megáldója
*
A
megalázással
ölésre képző őrmester
*
A
mundér
becstelenségét is megvédő
*
A
jó
kezdeményezést
már korán elgáncsoló
*
Embertársait
tehetetlenségre kárhoztató,
vagy Pató Páloknak kiképző
*
A
sokaságot
függésbe(n) hozó/tartó
*
A
félelem-
keltésben
járatos vérprofi
*
A
fekete-
piacra dolgozó,
kincskereső „régész”
*
Néptribun,
aki amúgy „mellesleg”
a miniszter tarokkpartnere
*
Kormány
által kinevezett,
ill. melegen ajánlott
ombudsman, országgyűlési biztos
*
A
szabad kutatást
de jure/de facto gátló
*
Vallomást
kipofozó,
kizsaroló,
helyetted megíró
vizsgáló-nyomozó rendőr
*
A
sorok közt
eldugva odamondogató,
aki hősként ünnepelteti magát
*
Szentkép
sorozatpingáló
mázolóinas , kisiparos
*
Arany János
LETÉSZEM A LANTOT
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
(1850. márc. 19.)
*
Arany János
Előhang
Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,
Régi elhúnyt idők homályos titkába;
S amint belenéztem, hosszasan, merevűl:
A ködök országa im megelevenűl
És előttem járnak a hajdani képek,
Mint egykor, oly élők, mint egykor, oly épek:
Szög húnfiak, amint súgár lovaikon
Íjat pödörintve futtatnak a sikon;
Vagy kanca tejétől, bornak ha megerjed,
Vídám lakomájok szilaj tüze gerjed,
Felhangzik az ének, a szív ere pezsdül,
S előterem a mult, bústól, örömestül.
Vagy vadra csatázva, s népekre vadászva,
Zendül az öreg kürt zúgó riadása,
A harcbika bömböl, az óriás tülök,
Nyerítnek a lovak hegyezve kis fülök' -
S elvágtat a falka, szélnél sebesebben,
Utána fehér köd, a föld pora, lebben. -
Ott láttam a hősök ifjabb ivadékát,
S feltünni borongó Etele árnyékát,
Nagy messze vetődni a hún temetőre,
Hogy már deli napjok hajlott lemenőre;
Ott barna Csabát, a szőkébb Aladárral,
Etel nagy örökjét kísérteni vállal, -
Míg harc riad, imé! Kelem átkos földén,
Holdfogyton is áll még, mely támada töltén -
S a nemzeti vészből egy marad fen: Csaba,
Csaba, e nagy éjnek bujdosó csillaga.
Merjem-é futtani gyönge fáradt tollam?
Lesz-e erőm írni, ahogy elgondoltam?
Az élet hegyének már tetején állok:
Emelkedtem eddig, ezután csak szállok.
Belátom az ösvényt, melyen ide jöttem,
Derült is, borult is a lejtő mögöttem:
De ami elül van, azt borítja felleg:
Ki tudja veszélyit a lemenetelnek!
Ki tudja, ha lábam mélységre botolván,
Nem jutok-e aljra mielőtt gondolnám,
S nem lesz-e világi pályám köre csonka:
Bevégzetlen élet! bevégzetlen munka!...
Kétséges az útad: ha fogsz lenni, célnál?
Szegény ember, addig hogy el ne alélnál?
Mi emel? mi tart fön? mi sugall? mi biztat?...
Kebelem egy hangja. Követem is aztat.
Egy hang, mely csilingel az égi madárban,
Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban;
Mely a pók fonalát százszor megfonatja,
Noha füstbe százszor menjen áldozatja;
S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad:
"Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!"
CSABA KIRÁLYFI Első dolgozat 1853
*
ARANY JÁNOS
ÍRJAK? NE ÍRJAK?
I
Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.
Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.
A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...
No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."
II
Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.
Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...
III
Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.
Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...
(1856)
*
Piaci
legyek után
kapdosó sasmadár
*
Éhség-
lázadókra
statáriumot
követelő-hirdető
*
Bunkerben
megbújó sunyi,
alattomos névtelen bujtogató
*
Rövid
határidős
és garanciás agymosó
*
Elhívása,
küldetése elől
kis Jónásként bujkáló
*
Nyugatimádó:
neki még onnan jön
a – dekadens, alkonyi - fény
*
Kisebb-
rendűségi komplexust
üzemszerűen, tömegben keltető
*
Normatív esztéta:
aki megmondja, hogy
így és így írj remekművet
*
Társadalmi
problémát nem lát(tat)ó,
saját köre érdeksérelmeivel elfoglalt
*
Nemzeti
sorskérdéseket
jó messzire elkerülő
*
Bankárnál
előszobázó, kalapozó
úgynevezett proletár költő
*
Erős
negatív kisugárzó:
diák/nyelv megbénító
*
Emlék-
könyvbe
írt frázisok:
ez az életmű
*
Csapat-
szellem-rontó,
demoralizáló, bomlasztó
*
A
nem zsidó,
vagy buzi kollegát
mondvacsinált ürüggyel kirekesztő
*
Piti
ügyek felfújója,
nagy „oknyomozó újságírója”
*
A
párt-irodába
bejáratos ál-fenegyerek
*
A
vendégeit
kihallgató és
feljelentgető kocsmáros
*
A
másod-
állásban spion,
belügyes házmester
*
A
nyomort
hátrányos helyzetté
szépítő szociográfus
*
Felelősséghárító,
kezeit mosó Pilátus
*
A
mindenkori
helytartókkal
különbékét kötögető
*
Az ún.
háborús bűnök
számonkérését elodázó,
ellehetetlenítő, szabotáló
*
Szégyenlisták:
gyártók és kifüggesztők
*
Koncepciós per
dramaturg/koreográfus
*
Embersors helyett
csak az az absztrakt
átlagot néző és látó
*
Konyha-
kész szellemi
ételt szájbarágó
*
Fizetett
állami kampány:
arcát adó
*
Emberidomár:
korbács/mézesmadzag
*
Ócska áru:
jó cégért/reklámot festő
*
A
korrupciót
igen szelektíven,
pártosan vizsgálgató
*
Jó helyét
a végelgyengülésig
uraló, lefoglaló, élvező
*
Vad
csikók
betörését
rutinnal végző
*
A
vad ifjakat
a pályára nem engedő
*
Kortárs
művekkel
nem kísérletező
galériás, koncertszervező
*
Kis kor
kis tanúja:
beteges hazudozó
*
Arany-
kalickában
sasként „szárnyaló”
*
A
nem
ítélkező
erkölcsi relativista
*
A
szerencse-
faktor miatt
babonássá váló
*
A
babérjain ücsörgő,
a múltjából megélő
*
A
színpadi mű
fő értékmérője:
jegyeladási statisztika
*
Nesze
semmi,
fogd meg jól!
motivációs tréner
*
A
pocsék
szellemi
dömpingárut
nekünk importáló
*
A
közönségét
lenéző, lehúzó
és kizsebelő előadó
*
Egy
rókáról
több bőrt
lehúzó „alkotó”
*
A
gazdag
gyűjtőket
szolgáló antikvárius
*
A
napi
bevételre hajtó
kontár könyvárus
*
A
jó műveket
kiselejtező könyvtáros
*
A
köszönetet
nem nyilvánító díjazott
*
Még
nem írt (alá):
közérdekű nyílt levél
*
Kínosan
ügyel rá, hogy
nagyon kevesen értsék
*
Hírnév-
kamatoztató:
rossz ügy frontembere
*
Adat-
beszolgáltatást
önként végző szociológus
*
Hangulat-
jelentéseket
írogató „szociográfus”
*
Közönye
csak „bölcs
kívülálló szemlélődés”
*
A
társadalmi
felforgatókönyvek
kiötölője - szerzője
*
A
társas-
házon élősködő
közös képviselő
*
Szellemi
hóbortjai költségeit
közpénzből előteremtő
*
Felvilágosítás címén
aljas nemi erkölcsrontó
*
Gyalázatos
köztéri szobor
„alkotó”, készítő,
rendelő és avató
*
A
miatta is
rosszabb fociból
egész jól megélő
*
Unalmas/
bundameccs
rangadós eladója
*
Szellemi
párbajkerülő:
átlátszó kifogású
*
Nem
szervez,
de töröl, megfúr
rangos eseményeket
*
Kincset
a feledés
feneketlen kútjába
*
Nemzet-
biztonsági
okra hivatkozó
bármit titkosító
*
A
bárány
bűnösségét
bizonyító farkas
*
A
nép-
gyérítés/irtás
eszmei megokolója
*
A
gyarmatosítást
kiszolgáló néprajztudós,
antropológus, misszionárius
*
Állást foglaló
tudós, egyházfő:
az indián az nem ember
*
Az
egész
másként élőt
le-vadember-ező,
hogy civilizálni kelljen...
*
Bele-
bakizik/
nem is ismeri
a varázsigéket
*
Mentő
helyett
elsüllyesztő:
ha kínos a lelet
*
A
neki
alárendeltektől
„vár” igaz kritikát
*
Nem
bolond
poétának állni,
pártkatona lesz
*
A
mérsékelt
nyelvművelő
neoliberális gúnyolója
*
Magyar
képviselő:
titkolt zsidó állampolgár
*
Magyar-
zsidó meccsen
az ellenfélnek szurkoló
közpénzből fizetett közvetítő
*
Riválisa
bolhányi hibájából
azonmód elefántot csinál
*
Gerendából
szobrot farag:
fogpiszkáló lesz
*
„Pártatlan
közvetítő” képében
egy elfogult drukker
*
Érzi,
ha közönsége
vevő burkolt zsidózásra,
vagy a nyílt cigányozásra:
így nyeri meg a jóindulatukat
*
Napközben
prostituálódik,
de éjszaka ódát ír
az erkölcsi tisztaságot
magasztalva, dicsérve
*
A
vezér
vadásztársa –
gyilkosnak látszó
paródiája is hízelgés
*
Humorista,
aki tudja, hogy
ki rovására viccelődhet
*
Jól/
bőkezűn költi
rivális pályatárs rossz hírét
*
A
Júdás-
pénzből
telik neki:
életművészkedő
*
Az
emberiség
nem fil- de
mizantróp barátja
*
Nélkülöző család/
kosztpénzből kiadott „mű”
*
Kitartásra
és szellemei
erőfeszítésre képtelen
*
Mindent
csak elkezd,
de semmit nem fejez be
*
Csak
kacérkodik,
semmit nem termékenyít
*
Kínálja magát:
szellemi kapcarongy szerep
*
Ma
bálványoz,
holnap lábtörlőnek használ
*
„Polihisztor”,
amit ő nem tud:
az mind fölös-káros
*
Arany János -
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
*
Az áruló
- „magyar” - elit
jellemzése, arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
