Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Életminőségvizsgálat anyanyelven
Eugéniusz: A szent hivatás elárulása III.
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
|
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
|
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
|
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
|
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
|
Miért e lom? szagáról ismerem meg
|
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
|
Országok rongya! könyvtár a neved,
|
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
|
De hát ledöntsük, amit ezredek
|
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nemn ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
|
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
|
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
|
És mégis - mégis fáradozni kell.
|
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
|
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
|
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
|
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
|
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Vörösmarty Mihály - 1844 vége
*
*
Kicselezi/
tehermentesíti
a nyílt-rejtett cenzúrát:
s.k. heréli ki a saját művét
*
Orvosi
álruhába öltözött
titkos gyógyszergyári ügynök
*
Nem
gyógyítja,
de gyártja
és tartósítja a betegeket
*
Fontos
pontos adatokat
úgy ad, hogy a hasára üt
*
A
susztertól kérdi,
hogyan fessen jó képet
*
Neki
még-már
csak költői
kérdései vannak
*
Megélhetési gondjai:
telebőgi Panaszkönyvét
*
Nem
„remete”,
neki mindig
mutogatnia kell magát
*
Nincs
áldott magánya,
melyben alkothatna,
hisz ő folyton nyüzsög
*
Másként
gondolkodóval
nem is érintkező,
őt messze elkerülő
*
Büszke rá:
ő önerőből lett jónevű senki
*
A
rendszer
kritikusait
bolonddá nyilvánító
*
Ha
bűnön érik,
ő nem büntethető,
akkor beszámíthatatlan volt
*
Tanítványa
eredményét/művét
a saját nevén publikáló
*
Rivális-ritkító:
súg a Hatalomnak -
szilencium/börtön/emigráció stb.
*
Deklaráltan
ő a versenypárti -
gyakorlatban piacellenes:
zsíros állami megrendelése van
*
Néplapba
„munkáslevelet”
pénzért író zugfirkász
*
Más
pártba
beépülő,
infiltrálódó
kriptokommunista
*
A
hipnotizőr:
médiumot alázó-manipuláló
*
A
plágium-
perekből
ismertté váló figura
(nem fel-, de alperes)
*
Mások
ötleteit elorzó,
műveit nevére vevő
*
Kétéltű lény:
nappal smasszer,
éjjel meg lírai költő
*
Mást
gondol,
mást mond és
megint mást ír/fest
*
A
parancs
az parancs:
a saját népére
is lő vagy lövet...!
*
Ő
rugalmas:
minden rezsimet
a végsőkig jól kiszolgál
*
Pusztulj gyenge:
ő minden rendszert túlél
*
Új-
gazdagék
rossz ízlését
kiszolgáló építész
*
A
homlokára
nyalt bankóért
bármilyen nótát elhúz
*
Mecénásnak mondja
a diktátor szponzorát
*
Óriás-
plakát hírét veri,
a multi meg árulja a bestsellerét
*
Ő
olyan szabadúszó,
akinek teli a medence
*
Örök
szereplési
viszketegségben „szenved”
(amitől mi tényleg szenvedünk)
*
A
jó
karikatúrán,
paródián is megsértődő
*
*
Tabu-
szavakat
ki sem ejt:
pl. édes hazám
*
Hosszú
életű volt:
mégis életfogytiglan
ígéretes kezdő maradt
*
Még
a szentnek is
maga felé hajlik keze!?
*
Ihat
előre is
a medve bőrére:
ez az ő repi ajándéka
(elé hajtják, csak lőnie kell)
*
Egyszer
nyulat lőtt,
oroszlánvadászat könyvet ír
*
Hivalkodásból
és a tivornyáért „vadász”
*
Addig hazudik,
míg rajta nem kapják őt
(de akkor meg tévedésnek mondja)
*
Vastag arcbőrű,
nem ég le róla a bőr
*
Ő
a jézusok
feljelentője:
vérdíjakból él
*
Matek
zseniből
cirkuszi fejszámoló-művész
*
Csillagász
helyett gagyi
horoszkópgyártó
*
Kapa-
kaszakerülő:
ezért lett ő bölcsész
*
Bármit
elvállal ő,
csak dolgozni kelljen
*
Ő
a szerepét játssza,
mások gürcölnek helyette
*
A
pikkelő-
kivételező
igazságtalan tanár
*
Az
új pálya-
társban csak
a riválist látó
*
Ál-
hírességekről
hamis önéletrajzot író
*
Ex-
férjről
kipakoló:
leleplező könyvíró
*
A
nézettséget
bármi áron növelő
tévés műsorkészítő/vezető
*
A
magán-
életbe betörő
lesipuskás fotós
*
Művészi alázat:
jól érti, de sosem érzi
*
Alázatosan leborul
a saját nagysága előtt
*
Kihasználja
nem kis hátszelét:
pl.: ingyen tv reklám
*
Ingyen
nem lép fel,
honoráriuma fixált
*
Nem felnő,
de leereszkedik:
ő egy ifjúsági író
*
Bugyuta-
csacska mesékkel
butítgatja a kicsinyeket
*
A
megalkuvás-
kompromisszum
notórius, visszaeső határsértője
*
A
páciens diktál,
ő meg írja a recepteket
*
A
„betegség”
medikalizálásában
készséges együttműködő partner
*
A
„halálos beteg”
hiszékenységét kihasználó
sarlatán szélhámos csodadoktor
*
A
beépített „bénát”
igével ott helyben
és azonnal „csodagyógyító”
*
A
gumi-
jogszabályt,
paragrafust megalkotó
*
A
jó törvény
kiskapuit kereső és
és tehetős kuncsaftnak áruló
*
Nem
a törvényt
betartató, de a kijátszató
*
A
polgári
engedetlenséget
nem is ismer(tet)ő,
annak lehetőségét eleve elvető
*
Az
arany-
ketrecében,
ill. karámjában
gyönyörködő sas/pegazus
*
A
társadalmi
mobilitástól,
az új versenytársaktól
az eddigi kiváltságait féltő
*
A
társadalmi
munkamegosztást
örök időkre befagyasztó, hibernáló
*
*
Tömeg-
szerencsétlenség
okozó/haszonélvező
*
A
háborús uszító,
a fegyvereket megáldó,
a hadiiparból meggazdagodó
*
Békés
családapák
egymás ellen heccelője
*
A
kismamát
prognózisaival ijesztgető,
kaparásra, magzatölésre rávevő
*
Az
otthonszülést
kriminalizálni próbáló,
a kórházban a természetes szülés
levezetése helyett inkább császármetsző
*
Az
önbiztosításból
feleslegesen amputáló -
esetleg a jó lábat levágó,
miközben a rossz szépen gyógyul...
*
A
kegyelemdöfés
feladatát hárító bajtárs
*
Pedofil
vagy brutális
szülőnek falazó
házi-családi gyerekorvos
*
A
tűz-
keresztséget
gyáván kerülő katona
(maga-mentő hitvány zsoldos)
*
Kormány-
bizonyítványt
jól kimagyarázó
*
„Lelki
betegét”
még drogfüggővé is tevő
*
*
A
továbbképzését
elsunnyogó, elszabotáló
pap, orvos, tanár és a többi
*
Hamis
orvosi igazolások,
rokkantbizonyítványok
nagyüzemi sorozatgyártója
*
A
tanuló
tehetségét
nem látó/gondozó
*
Pofozó
bábut alkalmaztató,
de az úrfit kényeztető házi nevelő
*
A
nem
honleányt,
háziasszonyt,
csak úri dámát
képző leánynevelő
*
Az
anyai hivatást
fitymáló nőemancipátor
*
Napi
betevő falat:
mérgezett alma mater
*
Úgy
tanítgat, hogy
az iskolai órák után
a haverja korrepetálhasson
*
Tárgyát
megutáltató
szakmai soviniszta,
mumus matektanár
*
Jó,
sőt kiváló
képességeit csak/főleg
szélhámosként kamatoztató
*
Szellemi élete
csak obskurus spiritizmus,
spiritiszta szeánszok médiuma stb.
*
A
szellem
világában
nem otthonos:
ott idegenül mozog
*
Igéző,
de a jó szellem-
idézésben nem jártas
*
Ő
nem
halott-látó/
holt költővel társalgó
*
A
légvárépítőtől
ő csak a lakbért szedi
*
A
partra
vetett halat
ő csak simogatja,
nem segít visszajuttatni
*
A
rábízott
talentuma
rossz sáfárkodója
*
A
humanitárius
segítség zászlaja alatt
kémkedik, üzletel, vagy
ócska, romlott árukat terít
*
Kiszenvedett
igazgyöngyeit
pont a disznók elé veti
*
Tilalomfa-
dzsungelben
a hazugságra nevel
*
A
gyerekből
kiver/et)i, kipofozza
az állítólagos eredendő bűneit
*
Minden
gyerek egy csoda:
de ő profin hülyegyerekesíti
*
Brancsbeli
minőségellenőr,
lektor, kurátor, szponzor
*
Öncélú
különcködése miatt
veszít potenciális befogadókat
*
Nagy öreg:
aki hazajön, hazarándul
jó pénzért/hírért észt osztani
*
Amit
itthon kapott
és amit ő hozzátett,
azt idegenben adja vissza
*
A
normális/perverz
nem midig éles, de
létfontos határait összemosó
*
A
láthatatlan
kasztrendszer,
feketelista mindenese
*
Percéletű
„csillag” hullását
közönyösen/kárörvendve néző
*
Nem
készít fel
a pálya velejáró,
várható nehézségeire
*
Jó
iskolapénzért
alkalmatlanokat is képez
*
Se
jó muzsikus tücsök,
se nem szorgos hangya
*
A
papírral
nem bíró tehetséget
a pályáról, pikszisből kiszorító
*
Az
olcsó/ingyenes
tömegsport leépít(tet)ője
*
Olimpiai arany:
a „szent” cél bármit szentesít
(mármint az olimpiai járadék...)
*
Az
élsport
feneketlen zsákjába
pénzt öntő/erre bizdító
*
Önjelölt
néptribun:
az intézményt lejárató
ócska, demagóg hordószónok
*
Hittitok/
misztérium:
neki ez csak
egy megfejtetlen
logikai feladvány
*
Mindent
tud(at)ni akar:
feleslegeset/károsat
*
Priuszos
és visszaeső
(a)morális bűnöző
*
Erkölcsi
aggály nélküli
dokumentumfilm-forgató
(kinek az ember csak eszköz)
*
Kortárs
alkotóról,
pályatársról
rosszat/semmit mondó
*
Hiúsága miatt
egykönnyen felfüggeszti
amúgy persze sziklaszilárd elveit
*
Nem
műveli,
maximum,
legfeljebb magyarázná a csodát
*
Trafóház
stílusú épületeket
tervez-épít sok száz évre...
*
Elsős
ofő nyitánya:
vége a gyerekkornak
*
A
rögös út
helyett elzüllő,
vendéglátózó zenész
*
Lejárt,
hibás szellemi
terméket sóz rád
*
A
magoló felelőt
jelesre minősítő tanár
*
Napi mondása:
A politika úri huncutság!
*
A
frakcióvezető
engedelmes mamelukja
*
Lelki
terror után
a gyerekei is
erőszakmentesek lesznek
*
Olyan
„új nyelven” szól,
hogy még az anyja se érti
*
Az
egyetem
agymosottja:
téveszme-rab
*
Vörösmarty Mihály
A GUTTENBERG-ALBUMBA
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
|
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
|
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
|
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
|
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
|
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
|
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
|
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
|
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
|
És eget ostromló hangokon összekiált,
|
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
|
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
|
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
|
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
|
1839. szeptember 5. előtt
*
Az áruló
- „magyar” - elit
jellemzése, arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|