Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Eugéniusz: A szent hivatás elárulása III.

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény - véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nemn ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez "ember!" advák örökűl -

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Vörösmarty Mihály - 1844 vége

*

*

Kicselezi/

tehermentesíti

a nyílt-rejtett cenzúrát:

s.k. heréli ki a saját művét

*

Orvosi

álruhába öltözött

titkos gyógyszergyári ügynök

*

Nem

gyógyítja,

de gyártja

és tartósítja a betegeket

*

Fontos

pontos adatokat

úgy ad, hogy a hasára üt

*

A

susztertól kérdi,

hogyan fessen jó képet

*

Neki

még-már

csak költői

kérdései vannak

*

Megélhetési gondjai:

telebőgi Panaszkönyvét

*

Nem

„remete”,

neki mindig

mutogatnia kell magát

*

Nincs

áldott magánya,

melyben alkothatna,

hisz ő folyton nyüzsög

*

Másként

gondolkodóval

nem is érintkező,

őt messze elkerülő

*

Büszke rá:

ő önerőből lett jónevű senki

*

A

rendszer

kritikusait

bolonddá nyilvánító

*

Ha

bűnön érik,

ő nem büntethető,

akkor beszámíthatatlan volt

*

Tanítványa

eredményét/művét

a saját nevén publikáló

*

Rivális-ritkító:

súg a Hatalomnak -

szilencium/börtön/emigráció stb.

*

Deklaráltan

ő a versenypárti -

gyakorlatban piacellenes:

zsíros állami megrendelése van

*

Néplapba

„munkáslevelet”

pénzért író zugfirkász

*

Más

pártba

beépülő,

infiltrálódó

kriptokommunista

*

A

hipnotizőr:

médiumot alázó-manipuláló

*

A

plágium-

perekből

ismertté váló figura

(nem fel-, de alperes)

*

Mások

ötleteit elorzó,

műveit nevére vevő

*

Kétéltű lény:

nappal smasszer,

éjjel meg lírai költő

*

Mást

gondol,

mást mond és

megint mást ír/fest

*

A

parancs

az parancs:

a saját népére

is lő vagy lövet...!

*

Ő

rugalmas:

minden rezsimet

a végsőkig jól kiszolgál

*

Pusztulj gyenge:

ő minden rendszert túlél

*

Új-

gazdagék

rossz ízlését

kiszolgáló építész

*

A

homlokára

nyalt bankóért

bármilyen nótát elhúz

*

Mecénásnak mondja

a diktátor szponzorát

*

Óriás-

plakát hírét veri,

a multi meg árulja a bestsellerét

*

Ő

olyan szabadúszó,

akinek teli a medence

*

Örök

szereplési

viszketegségben „szenved”

(amitől mi tényleg szenvedünk)

*

A

jó

karikatúrán,

paródián is megsértődő

*

*

Tabu-

szavakat

ki sem ejt:

pl. édes hazám

*

Hosszú

életű volt:

mégis életfogytiglan

ígéretes kezdő maradt

*

Még

a szentnek is

maga felé hajlik keze!?

*

Ihat

előre is

a medve bőrére:

ez az ő repi ajándéka

(elé hajtják, csak lőnie kell)

*

Egyszer

nyulat lőtt,

oroszlánvadászat könyvet ír

*

Hivalkodásból

és a tivornyáért „vadász”

*

Addig hazudik,

míg rajta nem kapják őt

(de akkor meg tévedésnek mondja)

*

Vastag arcbőrű,

nem ég le róla a bőr

*

Ő

a jézusok

feljelentője:

vérdíjakból él

*

Matek

zseniből

cirkuszi fejszámoló-művész

*

Csillagász

helyett gagyi

horoszkópgyártó

*

Kapa-

kaszakerülő:

ezért lett ő bölcsész

*

Bármit

elvállal ő,

csak dolgozni kelljen

*

Ő

a szerepét játssza,

mások gürcölnek helyette

*

A

pikkelő-

kivételező

igazságtalan tanár

*

Az

új pálya-

társban csak

a riválist látó

*

Ál-

hírességekről

hamis önéletrajzot író

*

Ex-

férjről

kipakoló:

leleplező könyvíró

*

A

nézettséget

bármi áron növelő

tévés műsorkészítő/vezető

*

A

magán-

életbe betörő

lesipuskás fotós

*

Művészi alázat:

jól érti, de sosem érzi

*

Alázatosan leborul

a saját nagysága előtt

*

Kihasználja

nem kis hátszelét:

pl.: ingyen tv reklám

*

Ingyen

nem lép fel,

honoráriuma fixált

*

Nem felnő,

de leereszkedik:

ő egy ifjúsági író

*

Bugyuta-

csacska mesékkel

butítgatja a kicsinyeket

*

A

megalkuvás-

kompromisszum

notórius, visszaeső határsértője

*

A

páciens diktál,

ő meg írja a recepteket

*

A

„betegség”

medikalizálásában

készséges együttműködő partner

*

A

„halálos beteg”

hiszékenységét kihasználó

sarlatán szélhámos csodadoktor

*

A

beépített „bénát”

igével ott helyben

és azonnal „csodagyógyító”

*

A

gumi-

jogszabályt,

paragrafust megalkotó

*

A

jó törvény

kiskapuit kereső és

és tehetős kuncsaftnak áruló

*

Nem

a törvényt

betartató, de a kijátszató

*

A

polgári

engedetlenséget

nem is ismer(tet)ő,

annak lehetőségét eleve elvető

*

Az

arany-

ketrecében,

ill. karámjában

gyönyörködő sas/pegazus

*

A

társadalmi

mobilitástól,

az új versenytársaktól

az eddigi kiváltságait féltő

*

A

társadalmi

munkamegosztást

örök időkre befagyasztó, hibernáló

*

*

Tömeg-

szerencsétlenség

okozó/haszonélvező

*

A

háborús uszító,

a fegyvereket megáldó,

a hadiiparból meggazdagodó

*

Békés

családapák

egymás ellen heccelője

*

A

kismamát

prognózisaival ijesztgető,

kaparásra, magzatölésre rávevő

*

Az

otthonszülést

kriminalizálni próbáló,

a kórházban a természetes szülés

levezetése helyett inkább császármetsző

*

Az

önbiztosításból

feleslegesen amputáló -

esetleg a jó lábat levágó,

miközben a rossz szépen gyógyul...

*

A

kegyelemdöfés

feladatát hárító bajtárs

*

Pedofil

vagy brutális

szülőnek falazó

házi-családi gyerekorvos

*

A

tűz-

keresztséget

gyáván kerülő katona

(maga-mentő hitvány zsoldos)

*

Kormány-

bizonyítványt

jól kimagyarázó

*

„Lelki

betegét”

még drogfüggővé is tevő

*

*

A

továbbképzését

elsunnyogó, elszabotáló

pap, orvos, tanár és a többi

*

Hamis

orvosi igazolások,

rokkantbizonyítványok

nagyüzemi sorozatgyártója

*

A

tanuló

tehetségét

nem látó/gondozó

*

Pofozó

bábut alkalmaztató,

de az úrfit kényeztető házi nevelő

*

A

nem

honleányt,

háziasszonyt,

csak úri dámát

képző leánynevelő

*

Az

anyai hivatást

fitymáló nőemancipátor

*

Napi

betevő falat:

mérgezett alma mater

*

Úgy

tanítgat, hogy

az iskolai órák után

a haverja korrepetálhasson

*

Tárgyát

megutáltató

szakmai soviniszta,

mumus matektanár

*

Jó,

sőt kiváló

képességeit csak/főleg

szélhámosként kamatoztató

*

Szellemi élete

csak obskurus spiritizmus,

spiritiszta szeánszok médiuma stb.

*

A

szellem

világában

nem otthonos:

ott idegenül mozog

*

Igéző,

de a jó szellem-

idézésben nem jártas

*

Ő

nem

halott-látó/

holt költővel társalgó

*

A

légvárépítőtől

ő csak a lakbért szedi

*

A

partra

vetett halat

ő csak simogatja,

nem segít visszajuttatni

*

A

rábízott

talentuma

rossz sáfárkodója

*

A

humanitárius

segítség zászlaja alatt

kémkedik, üzletel, vagy

ócska, romlott árukat terít

*

Kiszenvedett

igazgyöngyeit

pont a disznók elé veti

*

Tilalomfa-

dzsungelben

a hazugságra nevel

*

A

gyerekből

kiver/et)i, kipofozza

az állítólagos eredendő bűneit

*

Minden

gyerek egy csoda:

de ő profin hülyegyerekesíti

*

Brancsbeli

minőségellenőr,

lektor, kurátor, szponzor

*

Öncélú

különcködése miatt

veszít potenciális befogadókat

*

Nagy öreg:

aki hazajön, hazarándul

jó pénzért/hírért észt osztani

*

Amit

itthon kapott

és amit ő hozzátett,

azt idegenben adja vissza

*

A

normális/perverz

nem midig éles, de

létfontos határait összemosó

*

A

láthatatlan

kasztrendszer,

feketelista mindenese

*

Percéletű

„csillag” hullását

közönyösen/kárörvendve néző

*

Nem

készít fel

a pálya velejáró,

várható nehézségeire

*

Jó

iskolapénzért

alkalmatlanokat is képez

*

Se

jó muzsikus tücsök,

se nem szorgos hangya

*

A

papírral

nem bíró tehetséget

a pályáról, pikszisből kiszorító

*

Az

olcsó/ingyenes

tömegsport leépít(tet)ője

*

Olimpiai arany:

a „szent” cél bármit szentesít

(mármint az olimpiai járadék...)

*

Az

élsport

feneketlen zsákjába

pénzt öntő/erre bizdító

*

Önjelölt

néptribun:

az intézményt lejárató

ócska, demagóg hordószónok

*

Hittitok/

misztérium:

neki ez csak

egy megfejtetlen

logikai feladvány

*

Mindent

tud(at)ni akar:

feleslegeset/károsat

*

Priuszos

és visszaeső

(a)morális bűnöző

*

Erkölcsi

aggály nélküli

dokumentumfilm-forgató

(kinek az ember csak eszköz)

*

Kortárs

alkotóról,

pályatársról

rosszat/semmit mondó

*

Hiúsága miatt

egykönnyen felfüggeszti

amúgy persze sziklaszilárd elveit

*

Nem

műveli,

maximum,

legfeljebb magyarázná a csodát

*

Trafóház

stílusú épületeket

tervez-épít sok száz évre...

*

Elsős

ofő nyitánya:

vége a gyerekkornak

*

A

rögös út

helyett elzüllő,

vendéglátózó zenész

*

Lejárt,

hibás szellemi

terméket sóz rád

*

A

magoló felelőt

jelesre minősítő tanár

*

Napi mondása:

A politika úri huncutság!

*

A

frakcióvezető

engedelmes mamelukja

*

Lelki

terror után

a gyerekei is

erőszakmentesek lesznek

*

Olyan

„új nyelven” szól,

hogy még az anyja se érti

*

Az

egyetem

agymosottja:

téveszme-rab

*

Vörösmarty Mihály

A GUTTENBERG-ALBUMBA

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek

Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből

Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús

Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával

S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"

Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez

1839. szeptember 5. előtt

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...