Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Eugéniusz: Szent Hivatás-árulás II.

József Attila

ARS POETICA

Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?

Nem volna szép, ha égre kelne

az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!

A nyugalom, a remegés

egymást öleli s kél a habban

kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig,

koholt képekkel és szeszekkel

mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz

s megjelölnek pirosló foltok,

elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint, pártfogón, e század:

rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;

rám vár a mozi előtt este

suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok

verseim rendjét üldözik,

fölindulnak testvéri tankok

szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

1937. február-március

*

A

bűvész,

aki elhitetné,

hogy ő egy varázsló

*

Az egyik

nem tud vitatkozni,

a másik egy öncélú vitázó

*

A

szóbűvész,

aki művésznek

tüntetné fel/adná el magát

*

Ha

egyedül

marad nézetével,

azonmód pánikba esik…

*

Ő is a vízen jár,

levert víz alatti cölöpökön

*

Ő a jó besúgó,

vele még a legjobban járnak,

mert ravaszul átveri megbízóit…

*

Csak

azért lép

be a Pártba,

hogy majd szétzilálja azt…

*

Ha

jóra

szövetkeznek,

az élükre áll/bomlaszt

*

Gondatlan:

méreg-gyógyszer

(fajtát/adagolását)

összekeverő patikus

*

Felnőtt

befogadóinak

is szájába rágja

a szellemi tápot ( „papi”)

*

Érthetetlen

műveket alkot,

amit ő magyaráz meg

a műveletlen plebsznek...

*

Ami van,

azt a világot

a lehetséges

legjobbnak mondja

*

Lebénítja

a képzelőerőt:

ne is álmodj másról,

szebbről, jobbról, igazabbról

*

A

kereszténység

márkaneve alatt

talizmán, szerencsepatkó,

„kegytárgy”, ereklye stb. árus

*

Maximális

indiszkréció:

könyvet ír ex társáról

(pl. testi-lelki betegségeiről)

*

Családi

szennyes

kiteregetésével

kelt átmeneti figyelmet

*

Rákbeteg gyerekek

megsegítésére hív fel,

és gyűjt a saját zsebébe

*

Büszke,

hogy az eszét

azt nem adta el:

azt ugyanis elitta…

*

Nem

hat/alkot/gyarapít:

csak élet-művészkedő

*

Nincs

semmi Ügye,

amiért nagyobb

áldozatot hozhatna

*

Karrierje

érdekében

betért zsidó,

vagy nyalizó filoszemita

*

Ő objektív,

neki nincs

prekoncepciója -

nem (akar) tud(ni) róla

*

Ő

egy el nem

kötelezett ember:

ő értéksemleges...!?

*

„Nemessége”,

talentumai, privilégiumai

őt semmi többre nem kötelezik

*

Jól ismeri

az előjogait:

él, sőt alaposan

vissza is él velük…

*

A

természet/

Isten gyógyít,

de a doktor kasszíroz,

és féltéglával veri mellét…

*

Az

ő érdeme,

ha netán felépül

a betege - ha nem,

akkor magára vessen...

*

Tudománya állása miatt

ő senkit nem gyógyíthat meg,

de a tüneteinek kezelgetésével

még szaporíthatja is a bajait…

*

Más énekel,

ő csak tátog,

majd a pénztárhoz siet

*

Ködgépet

üzemeltet, hogy

így ne lássunk tisztán,

hogy mit művel a színpadon

(vagy akkora hangerőt nyomat,

hogy ne halld a hamis hangokat)

*

A

történelem

végét hirdeti:

ím itt a demokrácia

(ami csak rejtett oligarchia)

*

Dsida Jenő:

Tekintet nélkül

Be kell látnunk:

Ha kérdeznek, becsületesen

felelni kell.

A harcot becsületesen

fel kell venni,

az úton becsületesen

végig kell menni,

a szerepet becsületesen

el kell játszani,

keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,

az ablakokból kiköpdösnek

és röhögnek.

Száz közbiztonsági gócpont

adja ki az elfogatási parancsot.

Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,

súlyos, vérező kövek,

de néha röppen sóhaj is,

szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett,

vagy szuronyos zsandárok között

hátrakötött kézzel,

mégis mondogatni kell

a fellebbezhetetlen,

sziklakemény,

erősítő,

vigasztaló

igét:

Krisztusnak és Pilátusnak,

farizeusoknak és vámosoknak,

zsidóknak és rómaiaknak

egyformán szolgálni

nem lehet

*

Az

oligarchák

bérenceként

ködösíti létezésüket

(hát még a háttérhatalomét)

*

A

plutokrácia,

és a kommunizmus

tárgyilagos kutatóját

antiszemitának bélyegző

*

Tagadja,

vagy a világ

urának állítja a Sátánt,

amivel defetizmust terjeszt

*

A maffiák

létét is tagadó:

neki ez egy hóbortos

ún. összeesküvés-elmélet

*

Pozíciójából nehezíti

a történelem igaz ismeretét,

pláne annak az elterjesztését

*

Hős ős,

előd bemutatása helyett

ő kreál örök vesztest, hogy

kisebbrendűségi érzést tápláljon

*

Kifiguráz

mindent, mindenkit,

ami/aki csak szent (lehetne)

Héroszainkat deheroizálja…

*

Hon-

ismeret/

szeretet forrásait

elzáró/megmérgező

*

Néped

dicső múltjára

soha nem emlékeztet –

társadalmi amnéziát gyárt

*

Történetedből

a kudarcokat színezi, nagyítja:

egy született vesztesnek állít be

*

Népi vallásosság:

eretnek elhajlásként irtja

az „apokrif” imádságokat stb.,

a pozitív pogány hagyományokat

*

Megtagadtat, nevetségessé tesz,

anakronizmusként a lomtárba rakatna

nemzeti identitást erősítő népszokásokat

*

Mese

varázstalanító –

a régiekből kigyomlálja,

az újakból elvből kihagyja

a tündért, a táltost, a csodát…

*

Kidobatná

költőink varázsigéit,

melyek szellemidézésével

körénk varázskör teremtődhetne…

*

Ha

múzsája frigid,

ő meg impotens,

akkor talált tárgyat állít ki:

például egy vécécsészét…

*

Bűn-

takargatással,

a nyílt gyónás kerüléssel

könnyen zsarolhatóvá lesz

*

Minden érdekli,

amivel Valakit zsarolni lehet

Terhelő infókat gyűjtöget

szellemi ellenlábasairól…

*

Koholt

vádakkal illet

védekezni nem tudót

(már nem él, börtönben van,

nincs módja nyilvánosan szólni)

*

Akivel

elbeszélget, azt

egyben le is káderezi

*

Nagyüzemi

módszerekkel végez

agymosást és átprogramozást

*

Politikai szólamokat,

és pártvezére beszédét

megverseli, megzenésíti,

*

Csasztuskát írva

biztat a munkaversenyekre,

beszolgáltatásra, békekölcsön-jegyzésre….

*

Közösségi

hálót üzemeltet:

adatokat gyűjt s

profilokat készít

a gyanútlan emberekről

*

Eléri,

hogy zsebedben

hord a lehallgatódat,

a helymeghatározódat

*

Olcsón,

hitelre vetet

„interaktív”, vagyis

a nézőt is figyelő tévét

*

Görög

ajándékozó:

trójai falovat

vitet a „váradba”,

otthon-szentélyedbe

*

Nagy szellem

fényében sütkérező,

vállán ugráló fontoskodó

*

Meggazdagodása érdekében

adókedvezményes egyházat alapító,

majd pénzével politikai lapot/tévét üzemeltető

*

Argumentum ad hominem:

Érvek helyett személyeskedés

A gyalázkodó vagy sértegető típusú „érvelő”

*

Taktika és etika

Fegyelemerősítésre

megtizedelést foganatosító

„És ha Isten közém és

a nekem rendelt tett közé 

a bűnt helyezte volna –

ki vagyok én, hogy ez alól

magamat kivonhatnám?””

*

Emigrációba

kényszerült társa

műve az ő nevével jelenik meg,

és a bevételt is lenyúlja a „sorstalan”

*

Éktelen

felsüléséig

idegen tollakkal

ékeskedő/éktelenkedő

*

Műkritikái

felérnek egy

rendőri feljelentéssel

*

Reményik Sándor:

Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!

*

Ha

neki

már jó,

akkor itt van

már a Kánaán is…

*

Kis

nyilas múlt:

túllihegett nagy

kommunista jóvátétel

*

Ön-

koronázó

királyként

lejáratja az intézményt

*

Ő abszolút

megvesztegethetetlen,

(mármint túl kis pénzért)

*

Közérdekű

információkat

visszatartó, titkosító stb.

*

Azért

fizetik,

amit meghamisít,

eltorzít, vagy elhallgat

*

A

tudatlan

ostobát játszó,

aki úgy is marad

*

Boldogság-

képfestő/író:

pocsolyában dagonyázó disznó

*

Képtelen

együttműködésre,

közöst nevező keresésre,

egyesületi-csoportos fellépésre

*

Egyénieskedő:

nincs benne játékalázat -

ellehetetleníti a csapatjátékot

*

Ő

egy „Übermensch”,

amit ő úgy ért, hogy

neki minden engedett

*

A

hivatalos

nekrológok

megmondó embere:

megmondja, ki voltál

(foroghatsz sírodban)

*

Életműve:

egyszer se

használható,

untig ismert/csépelt

ünnepi felköszöntők

*

Az árulkodó -

állítása szerint

„semmitmondó”

hangulatjelentő…

*

Nemcsak

tessék-lássék,

éppen hogy csak,

de buzgó „békepap”

*

Pöce-

gödörbe

ugrat fejest

hamisgyöngyért

*

Köz-

szereplési

viszketegségben szenvedő,

folyton szenzációt hajhászó

*

Az

öncélú

polgárpukkasztó

aranyifjú/ál-fenegyerek

*

Vak-

lármáival

a köz veszély-

érzetét letompító

*

Szellemi

tápláléknak

látszó mérget

kotyvaszt, adagol

(sziruppal leöntve)

*

Gumi-

csonton rágódik,

álproblémákat gyárt

*

Zárt

körben hőzöngő,

nyíltan hunyászkodó,

alázatoskodva nyalizó

*

Gyilkos

gúnya nyilával

a gyengére célzó,

elméjét rajta így élező…

*

Be-

börtönzött

írótárs művét

keményen ledorongoló

*

Politikai

üldözöttekkel

- olykor tüntetően -

nem szolidaritást vállaló

*

A

hajtókkal

a szabad prédát

„bátran” levadászó…

*

Köztéri,

közéleti szemetet

a szőnyeg alá seprő,

sarának nem gazdája

(sőt azt is másra kenő)

*

A

köz-

teherviselést

trükkösen elbliccelő,

társadalmi kötelezettségei

alól trükkösen kibúvó…

*

Az

aranyból

is csak sarat/szart

csinál(tat)ó alkimista

*

Harsogva danolász:

privát bánata/öröme

így tétetik közhírré...

*

Tragédia

Somló Bódog halálára

A Mester épít, kristályt kristályra rak,
Az Ész áttetsző alabástromát
Nem színezi, nem árnyalja salak.
Az alap gránit, tömör és szilárd,
Természetadta, biztos, ősi kő,
Rajta ível árkád árkád után,
S fölibük tornyosul majd a tető.

A Mester épít, kristályt kristályra rak. 
Irígység, önzés, bosszúvágy, harag
A számítását nem keresztezi. 
Nem csalnak a gigászi méretek. 
A gondolat királyi termei 
Visszhangozzák a szót: nem tévedek.

A Mester épít - és nem álmodik.

Itt nincs egy célon túlmenő "talán",
Itt nincs egy célon innen maradt "hátha", 
Itt minden csupa egyensúly, s arány.

A munka halad, egyre feljebb hág, 
Ami még hátra van, talán kevés,
Behálózva a megértett világ,
S leszűrve minden földi szenvedés.

És akkor jő egy váratlan lökés. 
A büszke homlokzat végighasad. 
Valahol lenn, megnyílt egy mély pokol,
Valahol lenn, mélyen az Ész alatt.
És a repedés tágul, egyre tágul, 
A meghasonlott lélek látja ezt,
Látja - és tompán önmagába bámul.

S nincs gyöngéd kéz, mely nyúlna most felé, 
S törölné verejtékes homlokát,
Mikor recsegve minden összedűl, 
Nincs váll, hol megtámaszthatná magát, 
Nincs nyugvópont, nincs kívül, nincs belül, 
A végzet mindent, mindent letarol.

Akkor eszébe jut:
Van még egy sírhant, messze valahol.

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1920 szeptember 30.

*

Nem él,

vagy visszaél

a közfigyelembe kerülés

befolyásolási hatalmával

*

Piszlicsáré

gondocskáival

bolháiból elefántot fújva

telebőgi a – köz - Médiát

*

Hazaáruló

kormánytól

szinekúrát: ösztöndíjat,

támogatást, járulékot tarháló

*

Önigazoló

jelentést/életrajzot fabrikáló,

a magát boldoggá/szentté avató

(az ördög ügyvédjét szabadságoló)

*

Tehetségét

hamisításokban kamatoztató

képzőművész, régész, ékszerész,

grafikus, nyomdász, statisztikus stb.

*

Koncepciós pereket,

rágalomhadjáratot kiötlő,

megtervező, levezénylő, kivitelező

*

A

jónépet riogató

Nagy Mumust kreáló,

a szerepet jól eljátszó

*

A

sikeredző:

a kudarc a játékos,

a győzelem az ő érdeme

*

Meghirdette

az elvi harcot,

majd luxusautón elviharzott

*

Másokra

elviselhetetlen

anyagi és lelki terhet

- jobb ügyhöz méltóan -,

nagy buzgalommal rakosgató

*

Idegen

tollakkal

éktelenkedő,

majd a lóvét besöprő

és nyomtalanul felszívódó

*

„Salto mortale”

rejtett védőhálók felett

úgynevezett halálugrást produkáló

*

Cinkos

bűnpártoló:

kikiáltási árat

lenyomó vagy felverő

*

Másokban

fölös-káros

bűntudatot gyártó –

a gyereket is eleve

bűnösnek kikiáltó

*

A

házasságtörő nőre

az első és utolsó követ dobó,

magát tökéletesnek gondoló

irgalmatlan gyilkos…

*

A

süllyedő hajón

hamis illúziókba ringató,

majd onnan elsőként menekülő

*

A

műkincs-rabló,

illetve a vele feketéző

művészettörténész, műkereskedő

*

A

tudomány

védő neve alatt

egy kegyeletsértő

és sírrabló, hullagyalázó

*

Ügyel ő,

nehogy valahogy

a tanítványa túlszárnyalja

A Mester, aki halálos ágyán

se adja át a segédnek a titkot

*

Akinek

a szilaj,

a vadcsikó ifjúság

gyors betörése a szakmája

*

Ő az,

aki azt tanítja,

mit maga sem tud

(angol órát vesz és ad)

*

Talentum elásó,

vagy aprópénzre váltó,

vagy azt rosszra kamatoztató...

*

Önmagával

maximálisan elégedett,

csak a protekciója kevés,

ezért játszik statisztaszerepet

*

Fizetett

hirdetésben

dicséri fel magát,

illetve korszakalkotó művét

*

Ön-

kezével

csonkítja meg,

és heréli ki műveit

*

Idegen

meg-vezető:

bevisz az erdőbe...

(vagy ő se tudja, hol jár)

*

Szellemi

időzített bomba

hatástalanítását vállaló

szellemi tűzszerész-mester

*

Az

ifjúság számára

tompít szellemi kardot,

gyengít le, herél ki, ír át

eredetileg erős műveket

*

Zárol,

elkótyavetyél,

vagy megsemmisít

kulturális hagyatékot

*

Busás

haszonnal, extraprofittal

dodonai jóslatokat értékesítő

*

Lévay József:

Mikes

Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!

Peregnek a fákról az őszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek,
S más vidékre száll a
Csevegő madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak,
Idegen hazámból!?

Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feslenek...
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként első ifjúságom
Emléki röpkednek.

Ah, mért nem szállhatok hozzád, szülőföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerősem!
Mért vagy szolgaságban,
Gyászos rabigában
Oly hosszú időkig?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság bűvös-bájos karja,
Vissza, mind a sírig!

Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli setétben,
Hallgatni beszédem'
Beárulás végett...
Magános fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegővel élhet.

S egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül
Nagy Törökországban.
Körülöttem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában.

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

https://mek.oszk.hu/02000/02088/