Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Eugéniusz: A szent hivatás elárulása I.

Petőfi Sándor

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

Pest, 1847. január

*

Ő nem

tudja, aláírt-e

1956-ot mocskoló levelet,

mert ő akkor – is - részeg volt…

*

Az idegenek által

levert magyar szabadságharc után

szembe köpve a bebörtönzötteket, mártírokat

érdemrendet vesz át, a megszállót dicsőíti stb.

*

Ő elmondta,

s ezzel egyszersmind

már fel is mentette lelkét

*

Mint Pilátus

Jézus vére ontásában,

oly ártatlan: mossa kezeit…

*

Más bőrét

viszi a vásárra –

más farkával veri a csalánt

*

Naponként

újra ellenállni!?

A könnyű siker csábító Nagy Céda

*

Tábornokként

rosszul dönteni,

melyik csapatod küldi

a szinte biztos halálba

*

Huszárcsíny helyett

csak gyáva, durva diákcsínyt elkövető

*

Rejtett

védőháló felett

„merész” halálugró

– „salto mortale”

*

Az egykori

lázadó ifjúból mára

már igavonó barom szelídül

*

Ő nem kér

tűzkeresztséget,

már/pont ütközet előtt dezertál

*

A rágalmazás

magasiskolájában

summa cum laude éltanuló

*

Szabad a verseny,

egyenlők az esélyek:

te gyalog/ő meg autóval

*

Barátként

ölelget, puhatolózik

a gyenge pontjaid kipuhatolni

*

Elaltatja

éberséged, hogy ne

nagyon légy résen, légy óvatlan

*

Kicselezi a cenzúrát,

illetve tehermentesíti azt:

ő saját kezűleg heréli, kasztrálja művét

*

Örök

szereplési viszketegségben

„szenved”: amit persze élvez

*

Tömegszerencsétlenség,

katasztrófa okozó és haszonélvező

*

A háborús béruszító,

a fegyvereket megáldó,

és a gazdagodó a hadiiparos…

*

Békés

fiatalokat, család-apákat

egymás ellen heccelő, gyilkossá tevő

*

Kismamát

orvosi tekintéllyel

ijesztgető, „kaparásra” rávevő

*

Az ön-túlbiztosításból

emberi végtagot, szerveket

feleslegesen amputáló, csonkító

*

A zsidós

Róbert bácsi,

aki ingyen-konyhából

nagy vagyont harácsol

*

Ad ugyan pénzt

magyar történelmi filmre:

de csak annyit, hogy bukjon

*

A kegyelemdöfés

hálátlan feladatát

„elvi okból” hárító bajtárs

*

Pedofil és/vagy

bántalmazó szülőnek

falazó házi gyerekorvos

*

A tűz-

keresztséget,

az éles bevetést

gyáván kerülő katona(tiszt)

*

Kormány-

bizonyítványt

jól kimagyarázó:

szart aranynak mondó

*

Munkaideje leteltével

már elsősegélyt sem

nyújtó „orvosdoktor”

*

Lelki betegét

nemhogy gyógyító,

de még drogfüggővé is tevő

*

Továbbképzést

elsunnyogó/elszabotáló,

helyette disznó-tenyésztő

*

Hamis

orvosi igazolások,

receptek sorozatgyártója,

de nem méltányosságból…

*

A tanuló tehetségét

meg nem látó, vagy

nem figyelő és gondozó

*

Pofozóbábut

igénybe vevő,

de úrfiúkat kényeztető házinevelő

*

A háziasszonyt nem,

csak úri dámát képző leánynevelő intézet

*

A legszentebb hivatást,

az anyait fitymáló harcos nő-emancipátor

*

Napi betevő falat:

mérgezett alma mater:

liberális/katonai nevelő

*

Úgy tanítgat

matekra/idegen nyelvre,

hogy a haverja korrepetálhasson

*

Tárgyát megutáltató,

a diákokat leértékelő, mumus matektanár

*

Jó képességet,

isteni adottságait

szélhámosként kamatoztató

*

Szellemi élete

csak obskúrus és

okkult, babonás spiritizmus

*

A szellemvilágban

nem otthonos gyanútlant

csőbe húzó idegenvezető

*

Igéző,

jó szellem-

idézésben nem jártas,

aki csak ördögöt hív elő…

*

Ő nem

halottlátó –

a holt költővel/

versbetűkkel nem társalgó

*

A bolondságba

menekülő légvárépítőtől

ő csak a magas lakbért szedi

*

A partra

vetett halat

ő csak simogatja,

de vissza nem segíti

*

A rábízott

talentumának elásója,

másként rossz sáfárkodója

*

Kínkeservesen

kiszenvedett szellemi

gyöngyeit disznók elé veti

*

Tilalomfa-

dzsungelében

tudva-tudatlanul,

de hazugságra nevel

*

Persze,

hogy mindig csakis

pont azt az egy fanyalgót látod,

ami már elegendő a pályaelhagyásra!?

*

Petőfi Sándor -

SORS, NYISS NEKEM TÉRT...

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden sziv-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!... s én elkészitem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.

(Pest, 1846. április 24–30.)

*

Biztos

megélhetésű

„antiszemita-vadász” lesz,

pedig tudós pályán indult el

*

Csalfa/vak

reményt tápláló

alma mater/iskola mester

*

Az utca emberét

a tévéből „ismerő” (élet)művész

*

Elfogad

maffia segítséget,

hogy karriert fusson,

az örök függés árán is

*

Karosszékből,

vagy kávéházban

konfabulál és irkál

feljelentést és szociográfiát

*

Művelt/

dörzsölt emberfő:

egy fortélyos félelemkeltő

*

Hatalmáért

rettegésben tart

Holokauszt stb. túlélőket

*

Egy

uzsorás-

kocsmáros fia,

aki már lapalapító,

s védi a liberális szabadrablást

*

A

húsos-

fazék mellől,

a vezető pozíciókból

kirekeszti a „gójokat”

*

Szilencium/

szegénység-fóbiás:

ezért bármit elvállaló,

bármire felbérelhető…

*

Marakodik

a koncért, amit

még közibük löknek

(pályázat, ösztöndíj stb.)

*

Jól

teljesíti

a győztes hatalom

ideológiai megrendelését

*

Ha

eldől a harc,

egyre hősiesebb partizán lesz

(kiszorítva a kevés valódi hőst)

*

Ha

bajban a haza,

lapul, mint szar a fűben

*

Hamis

dokumentum-

filmekben vállal szerepet

*

Az

aktuális

kenyéradó gazda

vallását vakon követő

*

Bármely

politikai rendszert

önként és lelkesen

kiszolgál/propagál

*

Elhallgat,

hamisít és torzít:

csak ki ne derüljön az igazság

*

Létfontos

információkat

visszatart, titkosít, eltüntet stb.

*

Tétlenségre

ítéli, kárhoztatja

a tettvágytól égőket

*

A

frissen

kitért, „megtért”

vadul antiklerikális ateista

*

A

népújság

zsarnokdicsőítő

napi „munkáslevél” írója

*

Dodonai jós:

ha akarod, vemhes,

ha nem akarod, nem...

*

Nem

a kisemberek

első embere, de

a hatalom szóvivője

*

Nem

államférfi:

csak választást akar nyerni,

s ha nyert, akkor a következőt…

*

Egyéni,

csoport-

magánérdekét

közérdeknek festi le

*

Privát

sérelmének

ad/adhat óriási publicitást

(vagy más nevében magának gyűjt)

*

Mutyiban dolgozó

egymást közt (f)osztogatók

*

Ha

ők kitüntetik

a te embered,

akkor te az övékét

*

Holt

hírét költi, hogy

olvashassa magáról

az írott nekrológokat

*

Nem

gyógyít

látás/járáshibát:

de mankót rendel

*

Szellemi

fogyatékosnak

minősít ifjú lázadót

*

Nem

javítja, gyártja

a testi-lelki tartáshibát

*

Nem

a legfontosabb

műveket fordítja magyarra

*

Nem

fordítja le

az idegen szavakat magyarra,

hogy elriasszon magvas művektől

*

Nem

tanít meg

a jó szociológiai látásmódra,

a társadalmi intézmények és

folyamatok és összefüggések

(jelentőségének) megértésére

*

Nem

ad diákjának

használható ön-

és világismeretet

*

Kirívó

társadalmi

egyenlőtlenségek

„magasabb szempontú”

igazolója és megvédője,

direkt-indirekt apologétája

*

Társadalmi

igazságtalanságokon

már rég fel nem felháborodó,

azokat szenvtelen közönnyel szemlélő

*

Az

ún. társadalmi

munkamegosztást fagyasztó,

mindenkit születési helyére bilincselő

*

A

láthatatlan,

de valós társadalmi

kasztrendszert építő

szabadnak mondott kőműves

*

Rózsadombi villából

adja cigány alá a lovat,

akinek még szomszédja,

osztály/munkatársa sem volt

*

Filmjeiben,

amit támogat/forgat

és forgalmaz, reklámoz

zsidó csak pozitív/áldozat

szerepben jelenhet meg…

*

A

monopolhelyzetű,

aki csak mást, másokat

versenyeztet „szabadon”

(lezsírozott pályázatokkal)

*

Társadalmi

helyett egyéni

mobilitást hirdető –

tagadd meg családod, néped,

s janicsárként érvényesülhetsz

*

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sükert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mint hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még sincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

Pest, 1848. február

*

Pozitív

diszkrimináció

helyett negatívat igéz

(pl.: numerus clausus)

a társadalmi esély-

egyenlősítés helyett

*

Trianont

csak a numerus clausus

miatt szívére vevő, fájlaló

*

A

kozmopolita,

akinek a nemzet nem mérték,

a hungarikumok nem értékek,

ő a globalizáció nyílt-titkos ügynöke

*

A

sorkatonai

szolgálat-eltöröltető populista,

aki védtelenné tenné a nemzetet

*

A

másnak

pacifizmust

hirdető militáns zsidó

*

„Nagy-

Magyarország

mennyország” ideológus,

aki így akarva-nem akarva,

de pusztító háborúba sodor

*

Aki háborúpárti,

neki ez hírnév, pénz, hatalom,

mit bánja ő, hogy a többségnek

halál, rokkantság, hajléktalanság,

nemi erőszak, deportálás, láger stb.

*

Igazságtalanul

megcsonkított országát

háborúval éppé tenni hirdető

*

Magyarország

a „népek Krisztusa” jelszóval

nemzeti önismeret és gyónás

helyett bűnbakot kereső

*

Szellemi

párbajképtelen:

nincs muníció/logika,

írott-íratlan szabályismeret

*

Köz-

hangulat

hiszterizáló,

józan észt száműző

fizetett oltáspropagandista

*

A

családromboló

„nyitott házasság”

és hasonlók hirdetője

*

Ember-

palántából

a gyilkos ösztönt

növesztő, felerősítő

*

Nem

destruktív:

nem rombol

káros illúziókat

*

A

destruktív rivalizálás

hirdetője, sugalmazója:

aki nincs veled, az ellened

(minden megengedett ellene)

*

Ön-

sorsrontó

balhiedelmek

melegágy-kertésze

*

Másnak

termő bamba

diófákat ültet-gondoz

*

Úgy

játszik premieren,

mint darabtemetésen

*

Gügyög-gagyog

a kisgyermekkel/

vagy megbotránkoztat

*

Olcsó

fogásokkal

„hódít” gyerekközönséget

*

Nem hiszi:

a gyerek bölcs,

és úgy is ír neki

*

Lassan

adta fel

ifjonti álmait,

észre sem vette

*

Túl

otthonos

e világban,

de idegen a másban

*

Csak

adagolja,

de át soha

nem adja a tudását

*

Félszívvel/

félgőzzel ügyködő

kirendelt ügyvéd

*

Gazdagok

sztárügyvédje,

profi szerecsenmosó

*

Tiszavirág-éltű

csinnadrattás kampányok arca

*

Híres

emberek

ereklyéit, csontját gyűjtögető

*

Ráveszi

a fiút, hogy

édesanyjára valljon, lőjön

*

Állam-

polgári kötelességnek

tartatja a barátja besúgását

*

A

plebsznek

a kenyérhez

cirkuszt is produkál

*

Szabadon

lebegő elit:

mások gyökerét vagdosó

*

Miért

pont ő

lenne tisztességes:

kiterítik úgyis

*

Kegyetlen színház:

Marióból gyilkost varázsló

*

A

bűntudatos

színházi közönségre bilit borít

*

Ihlet

nélkül

robotol/seggel,

hátha lesz valami

*

Hangya-

szorgalmú

pozitivista:

adatokat hegyekbe gyűjtő

*

Az

iskola lógósait

és szamarait jutalmazza is

*

Nem

zavarja:

a szellemi

tőke parlagon hever

*

Nem

gátolja

a kiválók

lefelé nivellálódását, sőt

*

Minden

szava/rajza/dallama

rögtön kőbe, gránitba vésve

*

Nincs

szíve/zsebe

kivárni a főművei megérését

*

Neki

se elődje,

se utódja,

csak epigonja van

*

Vadcsikóból

kezes cirkuszit –

az emberidomár

*

Diploma/

rang is segíti:

placebo/méreg ajánló

*

Jól él

tudás adta

nagyhatalmával, de vissza

*

Summa

cum laude

gyűlöletkeltés-diplomások

*

Folyamatosan

mossa össze:

normális/perverz

*

Ő

oly magas,

hogy senkire nem tud felnézni

*

Nem

fair játékos:

csalva, doppingolva nyerő

*

Menekülő-

művészt játszik:

preparált bilincsek

*

Igazságosság-gyilkos

halálos ítéleteket hozók

*

A

jóvátehetetlenül

igazságtalan büntetőbírók

*

Mesterséges

ékeket veret,

szakadékot ástat

a nemzedékek közé

*

Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én
a hadügyben a többséggel szavazott

Hallgassak-e, mivel szeretlek,
Miként atyámat szeretem?
Hallgassak-e, mert teneked sem
Fáj majd ugy a szó, mint nekem...
Hogy is tehetted, amit tettél,
Az isten szent szerelmeért! -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Azért hagyád el a muzsákat,
Azért tevéd le lantodat,
Hogy földre szállván az egekből,
Tüstént besározd magadat.
Sarat, sarat kell látnom rajtad!
Inkább szeretnék látni vért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Ime a sas, ha itt alant van
A földön, milyen nagy madár,
S olyan kicsiny, hogy alig látszik,
Midőn a fellegekben jár.
Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;
Az ember ily csodát nem ért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Megunta azt a szennyes pályát
A nemzet, melyen eddig ment,
Kiküzködé magát belőle,
S uj célt tüzött ki odafent,
S ti visszahurcoljátok őt a
Mocsárba, honnan már kiért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Mit bánom én, hogy nem magad vagy,
Hogy ott száz és száz van veled?
Habár ott volna valamennyi,
Itt kéne lenni teneked.
Ha a költő is odahagyja,
Ki küzd aztán a jó ügyért? -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Te voltál a nemzet költője?
Te írtad azt a Szózatot,
Mely szólt egy országnak szivéhez?...
Azt most már szétszakíthatod,
Mert hieroglif lett belőle,
Amelyet senki meg nem ért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Ki hitte volna? én nem hittem,
Hogy neved is, e fényes név,
Hazánk egén csak rövidlétű
Futócsillag volt, nem egyéb.
Omoljatok, szemem könyűi,
E lehullott szép csillagért! -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Pest, 1848. augusztus 22

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...