Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országai és/vagy földi poklok
Életminőségi teszt/magyar mondattár
Eugéniusz: Önéletrontások tükre - III.
Amit az ember közvetlenül-közvetve magának árthat
Érzékenyítő, képzeleterősítő, gondolkodtató, megítéltető
*
Móra Ferenc:
A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
*
Hogy
csak rövid
álörömöd volt,
bizonyság rá tartós
és istenigazi ürömöd…
*
Hiper-
érzékeny,
sértődős mimózaként
focibírónak, politikusnak
ön-jelölteted magad?
*
Csak
a karját
kéne kinyújtania
szíve választottjáért,
de ő Jóistenére vár,
de legalábbis az apja/
papja közbenjárására...
*
Nem
ül bele
a felé kerülő
mentőcsónakba,
mert nem személyesen
az Atyaúristen jött érte?
*
Árnyék-
bokszoló
Aki üt-vág,
akit csak ér:
így talán az ellensége
is kap majd egyet-kettőt!
*
Már
úgy szeretne
„megboldogulni”,
ezért akár még
öngyilkos is lenne!
*
Oly
okosnak
hiszi magát,
aki kettős ügynökként
túljár az ellenfelek eszén?
*
Olyan
tökéletes
a memóriája,
hogy megkockáztathatja
a folyamatos hazudozást!?
*
Egyik nap
tehetetlen porszem,
a másikon mindenható isten vagy?
*
Individualista
önfejűséggel lemond
a kollektív bölcsesség előnyeiről…
*
Úgy
adod az értelmiségit,
hogy szemüveget viselsz
és délben is álmosan kelsz fel,
s melankolikus és rezignált vagy…
*
Annyira
büszke vagy
hajnali felkelésedre,
hogy estig nem telsz be vele,
és mindenkinek ezzel dicsekszel…
(más dicsekedni valód nincs is aznap)
*
Amíg tart
az ital hatása:
erősnek, okosnak,
bátornak érzed magad
*
Te
sem engedsz
a „Haragszom rád!”
lélekgyilkos életjátszmában:
inkább te is szenvedsz és
a kapcsolatod kiszenved...
*
Mire
felépült végre a házad,
teljesen leépültek kapcsolataid:
egyáltalán kit látnál vendégül?
(„Társasházból” remetelak)
*
Híres ember
„barátsága” után kajtatva
elveszítetted a szinte tálcán kínálkozót!
*
Felszállsz
a Mars-expedíció járatra,
pedig nincs retúrjegy a zsebedben!
*
A tűz
varázslata
és igézete:
egyre közelebb
és közelebb köröz fölötte,
míg előbb-utóbb belehull
és megsemmisül…
*
Neki
senki sem
parancsolhat:
még a Grammatika
se diktáljon, korlátozzon?
*
Mindig
az árral úszol,
egyre biztosabban sodródva
a félelmetes Niagara vízesés felé…
*
A
ritka,
olykor csak
egyszeri jó alkalmat
könnyelműen elszórakozza:
mert neki csak egy nagy játék az élet
*
Ész
nélkül rohan
kósza hírek után!
Majd azután kiderül:
ott nem osztogatnak,
hanem fosztogatnak?
*
Nem tudsz kitörni
a nagy hencegés
és nagy megszégyenülés
rossz, ördögi köréből...
*
Nem
a bajok
találnak éppen rád,
hanem te keresed őket,
te mész elébük?
*
Ha
neadj’isten
kölcsön is adsz,
addig nem alszol,
míg nem kapod vissza…
*
Gyorsan akar
sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni könnyebb,
mint építeni, hát tör és zúz...
*
Vagyonod
túlnyomó részét
plasztikai sebészre költöd,
hogy Madonnát faragjon belőled?
*
Meg-
átkozták
a törökök:
szomszédjaival
kiélezi konfliktusát,
körkörösen frontokat nyit
*
A ki-
közösítéstől
félve hagyod,
hogy lehúzzon
magához a középszerűség?
*
Csak
akkor
becsülsz valamit,
ha abból igen keveseknek
van, vagy lehet egyáltalán?
*
Úgy
dicsekszik
a bűneivel
mintha valaki
azzal kérkedne:
milyen nagy beteg...
*
Addig-addig
söpröd a szőnyeg alá
lekicsinyelt problémáidat,
míg azoknagyon felpúposodva
biztosan elbuktatnak: nyakad töröd...
*
Olyan
könnyelmű,
mintha mindent
megismételhető,
mintha minden
jóvátehető lenne!
*
Legreményteljesebb
gazdasági vállalkozása:
sivatagban homokot,
eszkimóknak jeget árul...
*
Kikacagja
a sírókat,
a gyászolókat,
és meglepődik,
ha ők ezért ők őt
alaposan elagyabugyálják...
*
Valahogy
nincs érzéke
a határidőkhöz:
„Ej, ráérünk arra még!”
Lerohadva szedi a gyümölcsöt...
*
Hogy ne
kelljen kidobni,
mindig a rohadó
almát eszed, sose az épet…
*
Ha
bármi is
romlik el,
holtbiztos, hogy
Mekk mesterhez
fordulsz segítségért
*
Ájult
rajongással
követed a Mestered –
még a kútba is utána ugrasz...
*
Mint
önmagad
halálos ellensége:
a fogaiddal ásod ki
a saját sírgödrödet...!
*
Hogyan
lehetnék én
itt és most boldog,
ha holnap(után) leéghet a házam?
*
Háborog
a lelked,
fennhangon siránkozol,
ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el
*
Nappali
koplalással bünteti,
majd este nagy zabálással
jutalmazza magát – és így
végeredményben nullán van...
*
A
bohóc
tréfáján
megsértődik –
mi több: párbajra hívja,
feljelenti, bosszút forral stb.
*
Ha
foci közben,
a játék hevében
megrúgják, megütik,
akkor feljelentést tesz
könnyű testi sértés miatt...
*
Előre
iszik, vedel
a medve bőrére:
elbizakodottsága és illumináltsága
jelentősen hozzáad a medve sikeréhez
*
Egyáltalán
nincsenek állataid,
vagy nem társnak és
nem tanítómesternek
is fogod fel/látod őket!
*
Ha
ő képes
csúzlit gyártani,
akkor jogában is áll
lelőni a szelíd galambot?
*
Már
jóelőre
magáénak tart
minden lehető sikert,
így a bekövetkező kudarc is az övé…
*
Halmozódó,
titkolt, mert szégyellt bűneivel
egyre zsarolhatóbb is teszi magát,
amit, ha ki is használ ellensége,
akkor még bűntudatosabb lesz...
*
Előbb kiélvez
minden tiltott gyümölcsöt,
legfeljebb – ha már megöregszik –
majd szánja-bánja?
*
Ha
ma este
nyer a csapata,
akkor madarat lehet vele fogatni,
és egy zsákbamacskát is elvesz feleségül
*
Nem veheti el
nagy és hűséges szerelmét,
mert „a horoszkóp” ma
éppen mást mond...
*
Munka után
édes a pihenés –
ő viszont megcsömörlik
a sok „édes semmittevésben”
*
Bárki
idegennek,
sőt ellenségének is
mindent őszintén bevall,
a jóbarátja előtt viszont
annál makacsabbul hallgat?
*
Hajnalban
álomfejtőjével konzultál,
addig bele se kezd aznapi teendőibe!
*
Magadnak
se adsz tiszta lapot:
naponta újra-olvasod
folyton bővülő „rovásírásod”
*
Nem
megemészthető számára,
hogy élete legnagyobb adományai
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!
*
Csak
egy kis tüzet rak,
lábbal eltaposhatót,
de elővigyázatlanul:
a szelet nem kalkulálja be!
*
Egy
kis fuvallatot,
szellőcskét vetsz
és szélvészt, pusztító vihart aratsz?
*
Csak
egy kis játékos
birkózásnak indul,
de kegyetlen élethalál-
harcba fut, azzá fajul…
*
A
túl nagy
nevetésnek
könnyen kis-nagy,
rövid-hosszú sírás
lehet a vége...
*
Jól
belegondol:
hol és hogyan készül
ez az állati váladék, a tej,
s egy életre megundorodik tőle…
*
Éppen
tejet ivott,
amikor sokkhatás érte,
s így legyártódott „allergiája”,
melyet életfogytiglan nem kúrál ki...
*
Ezerfelé indulsz el,
buzog benned a tettvágy,
de kitatás, tűrés stb. hiányában
egyetlen helyre sem érkezel meg...
*
Ön-
feljelentő,
aki magára terhelően vall,
és súlyosbításért fellebbez?
*
Leárazza,
leértékeli
végkiárusítja magát!
Még licitálni is lehet:
ki ad kevesebbet,
és ki a legkevesebbet?
*
A
divat-
hullámon
lovagláshoz
nyáron bundát,
télen hálóinget vesz fel…
*
Szívében
haraggal és
nyugtatóval fekszik –
tompán, serkentővel ébred...
*
Nincs
hobbid,
magánpassziód –
csak olyat csinálsz,
amiért rögtön fizetnek?
*
Oly
egyoldalúan
„fej-leszted” magad:
nagy fenéken, seggen
egy nagy fej leszel!
*
Vad-
idegenben
vakon megbízol,
barátodat teszteled,
próba alá veted,
le-leellenőrzöd?
*
Addig eszel,
amíg a szemed kívánja,
ámbár a gyomrod utána kihányja!
*
A
lelki
hidegháborús frontokon
töltött minden év „duplán számít”,
vagyis nem hosszabbítják, de rövidítik életed…
*
Spontán vicced,
humorizálásod olyan
mint amit sok-százszor
próbáltak és mondogattak…
*
Pátoszod
meg olyan hamis
mint a diri bácsié
a tanévnyitó ünnepségeken…
*
Mintha
először mindig
arra figyelnél, hogy
a hátad mögött nem nevetnek-e ki:
nevetségesség fóbiád önkiherélő öncenzúra
*
Megszólalásig
és még utána is
megtévesztően jó
hamisítvány az élete –
barátok híján sose,
vagy túl későn
derül csak ki…
*
Mint
az egyszeri
hályogkovács:
nem mersz élni,
mióta túl sokat tudsz –
az életgyáváknak pedig
nem kedvez Fortuna
*
Mintha
színpadon élnél
a nézőkre figyelve:
átjön-e az alakításod?
S ha nagyon jól sikerül,
akkor úgy is maradsz…
*
Piócaként
tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
Őt követted, s nem azt, amit Ő is követett…
*
Korán
keltél és
büszkén sokat Melóztál,
hogy az így is elsorvadt
tested autóval vitessed?
Mintha egy tolókocsiba
rokkantosítanád le magad...
*
Rossz
boltot csinálsz:
nem egy nap a világ!
Átmeneti, efemer létű
mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli
kínszenvedés az ára…
*
Mióta
egy ideig éhezett,
koplalt, böjtölt, vagy
diétázott, éhségsztrájkolt,
azóta csak az evésre gondol,
és non stop eszik és spájzol...
*
A
minden-
napi kenyérkereset
neki a túlélésért folyó létharc:
uniformizáltan átmilitarizálja életét!
*
Minden
hétfőn reggel
egészen új életet kezdenél –
a megjósolható kudarc után
azután még a régin is rontasz...
*
Értetlenül áll,
ha nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása –
mintha mélyvízben lenne mentőöv nélkül…
*
Egész élete
merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is...
Majd vált, s minden tudatosan megtervez,
semmi esélyt nem adva az élet spontaneitásának…
*
Úgy
érzed magad
modern embernek,
ha „felkent” szakértőktől kapsz életcélokat –
filozófustól, teológustól, társadalomtudóstól?
*
Azt
hiszi, hogy
akkor repül szabadon,
ha minden kötelesség terhét ledobja, lerázza:
de léte elviselhetetlenül könnyű, súlytalan lesz
*
Annyira
második természetévé lettek
gondolkodási és életviteli szokásai,
hogy meg is vakultak, nem tud róluk,
mintha ezek természettörvények lennének...
*
Meghalt
mielőtt még
ültethetett volna egy diófát,
épített volna egy családra szabott házat
megírt, vagy olvasott volna egy jó könyvet...
*
Ráday Gedeon
A mezei prücsök
(La Fontaine után)
Nyáron által egy prücsköcske
Énekelt megszűnés nélkül;
A mord tél belép azonban,
Hát nincs semmi takarmánya
A szegény kis muzsikásnak,
Mellyel télben tengődhetne.
Mit csináljon? Ő koldulni
Szégyenl menni; de meghalni
Sem akarna nyomorúltan.
Gondolkodik. Elmegy végre
A hangyához kölcsönkérni
S esküvéssel megigéri,
Hogy megadja jövő nyáron
A kölcsönt interessével.
Hogy a hangya kölcsönadjon,
Az őnéki nem szokása,
Mely hibái közt legkisebb.
Mondja hát rémítő szóval
A szegény kölcsönkérőnek:
Mit csináltál te a nyáron,
Mikor én élést gyűjtöttem
S még az éjt is nappá tettem?
Felel amaz félénk hanggal:
Én megvallom szégyenemre,
Éjjel-nappal énekeltem.
„Éjjel-nappal énekeltél?
Most hát, kérlek, nosza, táncolj! … ”
*
Pozitív-negatív dimenzió
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
|