Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országai és/vagy földi poklok

Életminőségi tesztkönyv - mondattár

Eugéniusz: Emberélet tükör - VIII.

Az ember szellemi, testi, lelki és társas életei/halálai

Érzékenyítő, képzeleterősítő, gondolkodtató, megítéltető

*

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

Madách Imre

*

Besokallni

Megtudják, hogy

mi a kedvenc zenéd és ételed,

és életed attól fogva azzal keserítik,

hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok:

torkig leszel vele, a füleden jön ki...


*

Amikor

legény kell a gátra,

akkor minden „nagylegény”

anyukája szoknyája mögé bújik,

amikor a hazát kellene megvédeni,

csak anyámasszony katonáit találhatunk...

*

Hiszékeny

Istenben nem nagyon hiszel,

(„Hinni a templomban kell!”)

de annak a vadidegen embernek igen,

aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.

Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...

*

Nincs

türelmi idő,

elég ha egy nagyobbat hibázol,

esetleg még a kicsit is felnagyítják,

és máris végleg, örökre kizártak

a csoportból, iskolából,

munkahelyedről...

*

Gyilkos játék

Őrült hajsza az életed,

te legalábbis így fogod fel,

egy örök körforgás a székek körül,

amiből mindig eggyel kevesebb van,

s ha a váratlanul leadott jelre nem ülsz le,

akkor kiestél: életképtelenkét likvidálnak..

*

Emberismeret

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,

s azóta se híre, se hamva, felszívódott,

még csak megbánást sem tanúsít...

*

Be-súgó

1.

Tilos az iskolában súgni –

Te úgy súgsz, hogy lebukj,

de a tanárral így tudasd: te tudod…

2.

A kisgyerekeket

az iskolában spicliskedésre nevelik.

Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,

ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek

*

Nem

lehet elég

korán kezdeni

a spiclivé válást!

Ki az, aki önként

beköpi az osztálytársát?

Ki az, aki vállalja, hogy

felírja a táblára a rosszakat?

Ki az, aki stréberként nyalizik,

árulkodik a tanár bácsinak/néninek?

*

A

jótündér

egy tünemény:

légy készen, s légy résen,

ha hirtelen elébed toppan e Jószerencse

és ott/akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

Mert ez persze ritka/vissza nem térő pillanat,

és ha semmit se, vagy rosszat kérsz,

akkor életed végéig attól koldulsz...

*

Aki

nem tud

tojást tojni,

az egy outsider,

s így nem tud(hat)ja megállapítani,

hogy melyik közülük a jó és melyik a záp?

*

A

politikus,

az állam,

az ügynök,

és a „jóbarátod”

biztos, hogy szeret téged,

hisz, ahogyan mondja is,

csakis a te javadat akarja –

és jószerivel el is veszi azt...

*

Legrosszabb

cselekedeteink

és tulajdonságaink

sem lehetnek oly rondák,

mint aminő ronda és gyáva,

ha nem merjük bevallani őket.

(Montaigne)

*

Rossz végletek

Vagy csak a pult alól kaphatnál húst,

de csak ha protekciód van a boltosnál,

vagy mindenből elképesztő az árubőség,

de neked rendszerint nincs egy fityinged se,

és így szabadon éhen halhatsz a híd alatt…

*

Jókor

A lejtő elején

még megállhattál volna

de ahogy lejjebb kerülsz,

egyre jobban felgyorsulsz,

s már csak életveszélyes

manőverekkel próbálkozhatsz,

vagy teljesen elhagyod magad,

s ahogy lesz, úgy lesz a végén...

*

Aki

holtomiglan üldöz,

ha nem viszonzom közeledését,

visszautasítom házassági ajánlatát –

mert mindezt személyes sértésnek veszi,

ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván...

*

„Ha

nem Te

leszel a párom,

akkor megölöm magam!”

Hogyan lehet jól kijönni

egy ilyen szintű zsarolásból?

Mert ebből a párból csak egyet,

jó esetben elsőt és utolsó választunk!

*

Ha

kisgyereked van,

akkor már nem a magad ura vagy,

akkor már inkább a kicsid „parancsol”,

akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,

mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,

hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,

mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek

(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)

*

Utólag és előleg

Csak amikor már

magad is felnevelsz egy gyereket,

csak akkor döbbensz rá, hogy

mit köszönhetsz szüleidnek,

hogy mi minden tettek

és nem tehettek

érted, miattad

*

Ha

gyereked születik/van,

attól fogva van egy állandó szemtanú

aki előtt az élet színpadán szerepeltek,

előtte káromkodtok vagy veszekedtek,

aki éberen és kritikusan figyel benneteket,

s neki adtak, ha akartok, ha nem,

jó vagy rossz példát

*

Mi

lehet csodálatosabb

mint közreműködni

egy gyermek létrehozásában,

az isteni teremtésben alkotótársként,

testének és lelkének a formálásában –

ha ez sikerül, akkor már nem éltél hiába,

és ez minden ember lehetősége,

emberi joga és kötelessége,

édes terhe!

*

Szemmel verni?

Ha úgy nézel rám, mint hülye-gyerekre,

aki amúgy, mint mindenki, csodagyerek vagyok,

akkor a beskatulyázásod rabságban tarthat, árthat,

és kezdő lökést adhat, hogy tényleg azzá is váljak...

*

Aki

úgy tudja

felemelni a kamu súlyt,

mintha dög nehéz lenne

Aki úgy tudja felemelni

az akár mázsás terhet is,

mintha pehelykönnyű lenne

*

A

jó

példa mutatása

száz tanáccsal, intéssel felér -

Ahogy viszont a rossz agyonüti

az összes verbális bölcsességed...

*

Aki

a végsőkig

próbára teszi

társa feltétlen szeretetét,

ami ugyan tényleg kegyelem,

amit így nem is lehet kiérdemelni,

de mégis lehet rá érdemtelenné válni...

*

Van, aki

a kapcsolatát féltve,

taktikusan elhallgatva

nem mond életmentő igazságot,

mert fontosabb neki a társ maradása,

mint annak igaz boldogsága/üdvössége?

(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –

de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,

amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele...)

Zavartalan

együttlét helyett

folyamatos bujkálás - 

állandó rettegés a lebukástól,

a tetten érés szégyenétől,

a kipellengérezéstől...   

*

Magát

se szereti,

vagy éppenséggel

Isten helyett is önmagát imádja:   

hogy tudna így egy másikat szeretni?   

*

Isten

ugyan Atya,

- ami hímneműt jelent,

de van Anya minősége is -,

aki bár nőt és férfit teremtett,

de ő maga kétnemű teljesség,

mondhatjuk hermafroditának is -

ezért még jobban hasonlítunk őrá,

ha mi is biszexuálisak vagyunk...!?   

*

Buzi

A fele se tréfa:

a homoszexualitást

sokáig üldözték, tiltották,

majd megengedték, ma meg

szinte már támogatják, talán

még azt is megéljük majd,

hogy lassan kötelező lesz...

*

Felmelegedés

Az öreg zsidó fia

odalép az apjához, és így szól:

- Jó hírem van, megházasodom.

Az apja erre így felel:

- Na, ennek örülök,

de holnap akkor hozd el

a jegyesedet bemutatni!

Másnap a fiú odaállít az apjához

egy magához hasonló fiatalemberrel az oldalán.

- Ő lenne az, Béla.

Az öreg erre csak ennyit mond:

- Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név...

*

Hivatás-

tévesztés?

Leereszkedik

a remete a hegyről,

bemegy a vendéglőbe

s kér ételt-italt, s nőt...

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan.

*

*

Gyanakszik

a „melegségére”,  

a liberális médiában

kiegyengetett ferde hajlamra, 

pedig csak apa/férfiminta nélkül nőtt fel...     

*

Melegedés…  

Ha kényszerűen,

és elég sokáig, sokat

hasonneműek közé zárva:   

sereg, intézet, hadifogság stb.,

akkor igencsak megnő a kísértés

az egészséges nemi ösztön perverz kiélésére...   

*

Rossz

gyermekkori

beidegződése miatt

havi virágzását havi bajnak

mondja és így is éli meg –

előtte, közben, utána

elviselhetetlen...

*

Nincs

türelmetek

szépen összeszokni,   

egymást finoman és

tapintatosan tanítgatni,

akár külső segítséget kérni,

s marad a szexuális nyomor,

élvezet-kéj helyett szenvedés-kín

(majd külön-alvás, megcsalás, válás...)   

*

Nincs

türelme   

megvárni, amíg

a másiknak is megjön a kedve,

illetve nem tud kedvet csinálni hozzá

(marad az úgynevezett házastársi kötelesség)   

*

Maga

sem veszi észre, hogy  

folyton valami alibit keres:

csakhogy ne kelljen összebújni,

s nem is keresi az elhidegülés okát...   

*

Pszichoszomatikus-  

bármikor fejfájós/migrénes lesz,

csakhogy legyen mindig kifogás,

hogy most éppen miért

ne közeledjen a férj...

*

Egy

pillanatnyi

hangulatnak,

ill. hipnózisnak engedve   

elcsábulsz - drága árat fizetsz:

válás, kisemmizés, nem kívánt gyermek,

sokáig fizetett gyerektartás, nyomor stb.

*

Csak

ideiglenesen,

jobb híján állunk,

bútorozunk össze,   

de már kezdettől félszemmel

a menekülési útvonalat tervezve...

*

Ki

miatt

nincs gyerek –   

ki megy el előbb

megalázó orvosi vizsgálatra -  

mennyi önkínzás és orvosi tortúra,   

míg netán ki nem derül a lelki ok...

*

Ki

dönt

az „abortuszról”,   

(magzat-megölésről),

kié a megfogant élet -

ez egy lehetséges válóok...

*

A

kezdeti

nem kis korkülönbség

50-60 felett még folyamatosan nő is!   

(és ezt nem tudta/akartad előre látni...)

*

A

gyorsan

és könnyen jött nőt   

hamar tovább is passzolod,

vagy pedig azon csodálkozol,

hogy tőled is könnyen elcsábul...

*

Törpe,

alacsony

és sovány férfi   

egy magas növésű,

óriástermetű/kövér

nővel az oldalán...

*

Micsoda

igények!   

A nőd szabóhoz,

kozmetikushoz, lovagolni jár,   

és még bejárónőt, társalkodónőt

is szeretne/akar tartani...

*

Nőd

mára már csak

egy konyhai biorobot-gép:   

szakács-, és mosónő forma,

ilyen szagú, kezű és bőrű…

*

A

feleséged   

módszeresen

lejárat a gyerekeid előtt,

így próbál nyomást gyakorolni,

hogy ne annyira hivatásodnak élj,

de jóval több legyen a konyhapénz...

*

Tök-

részegen

nem esküdhet,

nem tudja a

nevét aláírni -   

józanon pedig

nem akar elvenni,

annyira azért nem

tette őt vakká a szerelem...

*

Nincs

ínyedre

a vagyonközösség -   

amit te hoztál, az a tied?

Külön pénztárcán is vagytok…

(ill. minden fillérről elszámoltatod)

*

Három nő

kéne neked:

egy a konyhádba,

egy a hálószobádba,

egy társalgó a szalonba -,   

csak arra kéne vigyáznod,

hogy egymásról ne tudjanak?

*

A

férj

harcos

ateista,

antiklerikális,

káromkodós, istenkáromlós, -   

a nő bigott, fanatikus katolikus…

*

Hideg szépség

Számoltam magammal

Bimbók voltak érzeményeim

Fejledezni kezdtek kelyhei -

S vágyva lég és napsugár után

Epedének a világba ki.

Ah, de olyan égető a nap

S a világnak szele oly hideg,

Megrettenve hogy virágaim

Hő szivembe menekültenek.

Ez volt már csak korlátolt honuk,

Vad fiúkként anyakéz alatt

Tombolának ott féketlenűl,

S tűrte a szív bántalmaikat.

Sőt elkényeztetett gyermekit

Még szorgosabb gonddal őrizé,

Hej, mert mindeniknek vesztével

Ő lett volna csak szegényebbé!

Mostan számoltam már sorsommal,

Nincs öröm, mely meglephetne még,

S mely nyugalmam megzavarhassa,

Nincs számomra olyan veszteség.

S hogyha nem nyíl is már több fűzér

Halántékimon, hát mit tesz az,

Hisz virága a fagynak is van,

Hervadhatlanabb mint a tavasz. -

Zöldülő lomb az emberkebel,

Melyet elkap a lét folyama;

E folyó kövesít s a lombból

Nem marad meg más, mint alaka.

Mindegy, szunnyad-é vagy meghalt már

A szivnek indúlatserege,

Bölcsőn és koporsón egyiránt

Leng a béke védő szelleme.

S mégis - mégis - mért tolúl könyű

Szemeimbe visszagondolva

Az időre, melyben szívemnek

Vére annyi harc között folya? -

Látom, látom, szenvedélyeink

Könyve a szív, égessük el bár,

Elhamvadott lapjain is még

Minden szó olvashatón áll. -

Óh, a bú seb életfáinkon,

Melyet a sors haraga hasít;

Béheggedhet a seb, de mi sem

Törli el mély forradásait.

Míg örömünk csak zengő madár

Mely életfáinkon megpihen;

Elröpül s elzengett daljával

Többé emlék, nyom nincsen jelen.

Ah, de el veled hiú panasz!

A lemondás tudományában

Minden óra egy-egy tanitás,

S szűm már benne jól előre van.

Igy van az jól, így kell lennie;

Aki az életnek színpadán

Nem szereplő már s műélvet les

Tarka tömkelegéből csupán,

Azt ne hányja szilaj indulat,

Jól isméri bár mindeniket,

S amint egy vagy másnak hangja szól,

Megisméri a természetet.

Igy van az jól, így kell lennie;

A vezér, ki harcokat intéz,

Nincs vér s füst vakított tömegben,

De nyugodtan tiszta dombról néz.

S a költő ki alkotni akar

Mint Isten világot, küzdje le

Mind a szenvedélyt előbb, mellyel

Új világát népesíti be.

Akkor aztán ő parancsoland

A szellemnek, melyet felidéz,

S mig kezében tartja gyeplüit,

El nem ragadhatja őt mint vész.

Emlékének tárházaiból

Választ renddel minden érzetet,

Mint ruhát, melyet egykor viselt,

S egyben vígadt, másban szenvedett.

S hogy ha kész világa, a tömeg

Bámulattal mond: mi szép, mi hű!

Nem tudja, hogy kedves halottjait

Koszorúzta a megbékélt szű.

Madách Imre

*

Az új asszony,

ha nem cselédnek jön,

vagy nem te alkotod meg őt,

fenekestől felforgatna mindent,

eddigi agglegény életed rögzült formáit…   

(G. B. Shaw: Pygmalion - My Fair Lady)

*

Olyan

nőt veszel el,

aki nem érti a nyelved,

akivel angol konyhanyelven,

minimális szinten társalogtok,

akinek verset/viccet se mondhatsz...

*

Nincs

kulcsotok   

egymás túl lezárt lelkéhez -   

magyar szavakkal, de mégis

más nyelven beszéltek el

egymás mellett…

*

Mindig

a másiknak,

vagyis neki

és nem nekem

kéne egy kicsit,

de inkább nagyon

és mielőbb megváltozni!?

*

Akitől

soha nincs,

nem is lehet

egy perc nyugalmad,

egy házsártos némber:

folyton zsémbel, perel stb. -

max. vészjósló csendben van...

(pl.: Arany János - Jóka ördöge)

*

Aki

nem

egyenrangú társat,

de parancsát vakon

teljesítő „katonát” keresgél...

*

Akivel

egy csónakban eveztek:

ő csak evezget, de inkább

csak napozik, te meg gályázol...

*

Aki

nemcsak elnézi,

de még rád is hagyja,

netán fel is dicséri a hibád,

hogy hízelgéssel megkedveltesse magát...

*

*

Az

a varázsló

aki előbb hipnotizál,

majd nagy szerelmem ellen

uszít, hergel, lázít, ugraszt -

ami végül az ő életébe kerül,

de belőlem meg gyilkos lesz,

igaz, komoly mentő körülménnyel...

*

Aki

krokodil-

könnyeket síró Piroska,

amikor felfalja a Farkas nevű,

ez idáig igen gavalléros eltartóját...

*

Aki

a fő

dolgot

maga eldönti,

de a mellékesben

nagy szabadságot ad

az élet/házastársának...

*

Aki

csak

egy demagóg:

csupa olyat ígér,

aminek a betartása

abszolút nem tőle függ,

vagy ami emberileg

eleve lehetetlen...

*

Aki

csírában fojtja el

a növényt, a Flórát,

lelki bimbót tör, liliomot tipor,

elhervasztja virágod...

*

Aki

csak a másikra

tartja kötelezőnek

a házastársi hűséget –

házasságkötés előtt közli:

ő nem egy monogám férfi...

*

Aki csak

a házasságkötés,

esetleg az első gyerek

után vallja be neked

úgy a krónikus betegségeit,

mint a „nagy” múltját...

*

Aki

csak azért

keres férjet,

ill. legalább apát,

hogy szülhessen gyereket,

ne legyen üres az élete,

és aki felnőve majd hálából

életfogytáig eltartja őt...

*

Aki

a saját munkáját

nagyon sokra tartja,

a tiédet meg semmire:

fel sem fogja, mit jelent

a mindennapi gyereknevelés,

a főzés és háztartásvezetés stb.

(amíg ez az ő nyakába nem szakad)

*

Aki

nemcsak

versed, szobrod

fitymálja, ócsárolja,

de a pályaalkalmasságod

is megkérdőjelezi, vitatja,

és arra venne rá, hogy

jobb pénzért széklábat,

reklámversikét faragj...

*

Aki

mindig

félbeszakít,

megtöri a lendületed,

kizökkent a menetedből,

szétzilálja gondolataidat,

nem tud veled emelkedni,

ha szárnyalsz, leránt a földre...

*

Aki

nem ér rá

gyerekeivel bajlódni,

ill. mindenben kiszolgálja őket:

nem is tanulnak meg sütni-főzni

(majd a házaséletük megszenvedi ezt:

sőt ki is szenvedhet emiatt: ágy/asztal))

*

Aki

maga választ

párt a gyerekének,

aki ezt nem ellenzi,

majd őt hibáztatja a váláskor,

tovább nehezítve a talpra állását,

és az esetleges az új próbálkozását...

*

Aki

lovagiasan

újból és újból letakarja

a hidegben levett kabátjával

a lábad előtt a pocsolyákat –

de véletlenül közte a nyitott vízaknát is…

*

Aki

az életben

csak egyszer bocsát meg

az ellene vétő kedvesének,

akkor is csak abban az esetben,

ha ő térden állva egy napig könyörög...

*

Csehov

egyik „hőse”

egy vidéki panzióban lábadozik,

ahol a szobaasszony kedves(e lesz),

de a végén nem akarja érteni, hogy

milyen plusz összeg szerepel a számlán...

*

Aki

„ingyen”

vacsorákra hív,

majd meg előbb-utóbb

csak benyújtja a számlát,

s kéri viszonzásul, hogy

szex szolgáltatást nyújtsál...

*

Aki

a sok

és drága

ajándékkal

lekötelezetté tesz -

te nem tudod viszonozni;

illetve amikor elfogadod őket,

akkor az eljegyzés után lelécelsz…

*

Aki

ő maga

nem szereti/szokta

megtartani név/születésnapját,

ezért úgy gondolja, más is így van ezzel

(de még a házassági évfordulót is elblicceli)

*

Aki

csak az udvarlás idején

szerez kellemes meglepetést

kedves kis-nagy ajándékaival –

azután mintha elvágták volna...

*

Aki

minden báját

és női fortélyát bevetve

csak azért csábít el téged,

hogy kompromittáló felvétel

készülhessen az együttlétetekről...

*

Aki

gyűjti-gyártja

és továbbítja rólad

a kompromittáló információkat -

hiszen küldetése van: egy kém-nő,

akit a titkosszolgálat küldött rád...

*

Aki

mindig

bitorolja

az utolsó szó jogát,

és megvétózza a neked jót,

illetve akié ugyan az utolsó szó,

se ez mindig ugyanaz/hasonló:

„Igenis, azonnal drágám!” …

*

Aki

mindig azt mondja,

amit a másik éppen hallani akar

és mindent ráhagy a békesség kedvéért –

vagy olyan dolgokban is döntést hozna,

ami a természetes munkamegosztásban

egyedül a férfi, illetve a nő illetékessége...

*

Aki

benned

csak eldobható

eszközt lát a céljaihoz,

vagy egy kiszolgáló személyt,

aki biztosítja a nyugodt hátteret...

*

Aki

téged vádol

erőszakoskodással,

ha nem tud elcsábítani

- ahogy pl. ezt nekünk

az Ószövetség nyomán

Putifárnéról (be)mesélik...

*

Aki

bókolás címén

mindenféle ürüggyel

körülötted legyeskedik,

szexuálisan zaklat, molesztál stb.

*

Felkelti

a vágyad, a libidód,

felajzódik a potenciád,

úgy tesz mintha akarná az aktust,   

majd durván és megalázóan elutasít...

*

Rész

az egész helyett:   

neked csak a melle/

feneke/szeme stb. tetszik,

ahogy most, csúcsformában,

amíg állja a versenyt a tinikkel...

*

Neked

csak este tetszik,

amikor éppenséggel

a legjobb passzában a legszebb...   

(az, aki szép, az reggel is szép…)

*

Neked

itt és most tetszik,   

de hogy mi lesz egy év múlva,

az titok – azt te sem tudhatod,

de mégis örök szerelmet ígérsz?!

*

Frottőr

Teljesen kielégíti

szexuális vágyadat,

csiklandja érzékiséged

ha odadörgölőzhetsz

egy vadidegenekhez

a tömött, túlzsúfolt buszon...

*

Gyerek-

lányokra utazol,

csonka családból,  

- legális keretekben -, 

mert ott apáskodhatsz,

imponálhatsz felnőttségeddel...

*

Fixálódik

a korakamaszkor -   

meghógolyózva és hajat

húzogatva fejezed ki tetszésed...

*

Otthon

már nem

ad magára:   

szőrös, trottyos,

legatyásodott, slampos

(kivéve, ha vendég jön…)

*

A

pornó-

film hatása:  

az első öt perc izgat,

majd a többi óra undorít   

(és akár egy életre is elveszi

a kedved: annyira gusztustalan...)

*

Nem

egyszerre

akarnak/szeretnének gyereket:   

a nő retteg a szülési fájdalomtól,

fél nőiessége, szépsége vesztétől,

még csak rabságnak látja az anyaságot...

*

Biztosra mész

a védekezésben:  

fogamzás-gátláshoz 

sterilizálod-kiherélteted magad...

*

Ki szeret,

s párra nem találhat,

oly hontalan, amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat

(József A.)

*

A

tánc-

iskolában   

beléd vert

illemszabályokra

görcsösen figyelve –

vagy fittyet hányva

minden udvariassági szokásra...

*

Méltatlanra

pazarolod el

az ifjúságodat,

bókod, csókod,

és leleményes

önfeláldozásod

*

Túl

sok-kevés,

sosem optimális -   

vagy rosszul időzített,

házasélet helyetti önkielégítés...

*

Fütyi

komplexus –   

neked túl kicsi van

egyáltalán/többiekhez képest,

ami miatt gátlásos, kisebbségi

komplexusos leszel...

*

Csak

az erotikus

kisugárzása,

szexepilje hiányzik,   

amúgy tiszta, rendes és

még helyes is a leányzó...

*

Nem

volt türelme

tovább várni

a szülés után,

és félrelépett, –   

a felesége meg

inkább már csak anya lett...

*

A

párod

elzár a világtól -   

háremben őriznek

kandi pillantásoktól...

*

Ha

feláll a farkad,   

gyorsan belevered

és kielégülsz benne

(az állat az emberben)

*

Az

onanizáláshoz,

önkielégítéshez,

maszturbáláshoz,

élő gumigésa a partner,   

ez neked így már illúziókeltő...

*

A

változatosság

gyönyörködtet!?   

Havonta cserélni,

vagy egyszerre több

szexuális partnerrel

élvezkedni...

*

Ha

túl szép a nőd,

túl sokan kerülgetik,

sokat kerül kísértésbe,  

ha ronda, neked se kell,

még ránézni is rossz...

*

Először   

az esküvőn

láthatod Őt élőben,

meztelenül meg még

azután, még az ágyban sem...  

*

Divatdiktatúra

lojális alattvalója:    

uniszex ruha, arc,

frizura és mozgás: stb.

*

Kipróbált,

igaz szerelmeddel

egyáltalán nem úgy bánsz,

mint becsülhetetlen kinccsel illene...

*

NTB

Szánt

szándékosan

megfertőzni, sőt:

megölni a másikat

épp a nemi aktussal:

pl. vérbaj, AIDS!?

*

Éretlenség

miatti indiszkréció,

kibeszélés - „dicsekvés”,

mint kinőhető gyermekbetegség...

*

Dróton

akarsz rángatni

mint egy rongybábut:

atyáskodó „kisfőnökként”

minden lépésem irányítod,

ellenőrzöd, lepontozod stb.

*

Kisgyerekként

obszcén módon

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

*

Indiszkréten hallgatózol,

vagy a holmimban kutatsz

bármilyen terhelő adat után

(amivel majd zsarolni lehet,

vagy a válóperben nyertes lehess...)

*

A

tudtomon kívül

játszadozol, tréfálsz,

kísérletezgetsz velem:

például most úgy teszel,

mintha épp udvarolnál nekem...

*

Éjt

nappallá téve

személyesen és

telefonon, világhálón

nyughatatlanul zaklatsz

szerelmi/szexuális ajánlatoddal!

*

Nem

hangoljátok össze

a hangszereiteket –

nincs köztetek összhang,

- hármas egység: harmónia -,

csak villa-kanál csörömpölés,

és repülő/zuhanó csészealjak...

*

Nincs

kedved hazamenni -  

még meg sem érkeztél,

és máris csak a panaszáradat dől rád,

vagy az egész nap otthon unatkozó nej

jobb/más híján mindent veled beszélne meg...

*

Sokáig tűrsz,

egy árva panaszszó

sem hagyja el ajakad,

sőt: mindenhez jó képet vágsz,   

majd egyszer csak kiborítod a bilit,

és dührohamban alaposan beolvasol...

*

NTB

Vagy

sosem tudtál

a nemi betegségekről,   

vagy túl sokat is láttál,

és hiszel a fertőzéstanban,

és tartósan szex-fóbiás lettél...

*

Akit

nem Isten

rendelt neked,

azt próbálod erőlködve,

babonás praktikákkal,

bűbájjal, zsarolással stb.

megszerezni és megtartani...

*

Egy

pillanatnyi

kihagyás és kész:   

elröppen az arany-

ketrecbe zárt madárkád...

*

Elveszed a lányt,

pedig látod az anyját,   

milyen csúnya, kövér,

zsémbes, házsártos lett,

aki nem szeret sütni-főzni…

*

Nem

vallod be

hűtlenséged,   

de úgyis kiderül,

így párod még többet is feltételez,

és érthető, ha nem nagyon hisz neked...

*

Mindig

van dugipénzed -   

csak azt vallod be,

amit nem tagadhatsz le

(a titkolózások elszigetelnek,

és hazugságokba bonyolítanak)

*

Ha

a legkisebb

zűr, ütközés van –   

elmenekülsz anyukádhoz,

aki - sajnos - tárt karokkal fogad...

*

Életbölcsesség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

Madách Imre összes költeménye

http://mek.niif.hu/00800/00873/html/

*

Pozitív-negatív dimenzió

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…