Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országai és/vagy földi poklok

Életminőségi tesztkönyv - mondattár

Eugéniusz: Emberélet tükör - IV.

Az ember szellemi, testi, lelki és társas életei/halálai

Érzékenyítő, képzeleterősítő, gondolkodtató, megítéltető

*

LEÖWY ÁRPÁD

A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE

Mottó:

(Egy dunántúli kalendáriumból.)

Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig,

Kilenc felekezet adósságra iszik:

S mikor elúsztatta az apai jussát,

A józan zsidónak szídja a Krisztusát.

- * -

Ki jövőbe látni tud:

S ahhoz nem is oly sok kell,

Tisztában lehet már ma is

A főbb eseményekkel.

Nyissuk csak a szemünket ki,

Mik voltunk ötven éve?

Rabláncra vert provincia,

Letörve, összetépve.

Úr és paraszt volt a magyar,

És gőgös mind a kettő,

Hős volt, ha kell, de nem tudta,

Hogy mi a kétszerkettő.

S eljött a próza korszaka:

Mit a vasút hozott meg,

De nem kellett a pudli, s rőf,

Hős, dicső nemzetünknek.

Ne adj' Isten! - azt képzeltük,

Hogy megalázó volna,

Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a

Boltban vásznakat pakolna.

Szegény mamának a szíve

Megtört volna búvába':

Hogy fiacskája "Eminens"

Egy "Ipariskolába" (!)

Aztán jött egy kevésbé hős,

De élelmes faj árja,

S a jelszó: "Mi van eladó?"

Az egész Hont bejárja.

Ötven esztendő telt el és

Arra ébredtünk szépen,

Hogy a lenézett, rongy zsidó

Boldogul mindenképpen.

S ha mint zsidó nem boldogul,

A keresztvíznek áll ki,

S ötven krajcárért Széchenyi

Lehet ma már akárki.

Maholnap Kohn-ivadék lesz

Magyar miniszterelnök,

S x-lábú snájdig őrnagyért

Rajonganak a delnők.

Zsidó fiú kispapnak áll

(Ősei bóvlit mértek):

S idők múltán Goldstein-utód

Az esztergomi érsek!

Bank, színpad és redakció

Ővelük van már telve:

S kilökni az utolsó gójt,

Ez mindnyájuknak elve.

S mi deklamálunk, hősködünk,

S iszunk a Honhazáért,

S nem látjuk, hogy a sok beszéd:

Kutya veres faszát ér...

*

Tartuffe,

álszent a házban/hazában –

vendégként fogadod. fejedre nő,

élősködik rajtad, viszályt szít köztetek,

elvenné hitvesed, kitúrna a házadból stb.

*

Divide et impera

Két összeveszített,

megosztott fél között

a nevető harmadik

*

Egész nap

elsötétítve lopva járni/suttogni,

mert egy „nagybeteg” terrorizálja az „otthonod”

*

Ideiglenes megtérő:

amikor és ameddig

az ördög beteg lett,

szerzetes akart lenni

*

Rút kiskacsa:

folyton gyilkol a gúny/csőr,

pedig te gyönyörű hattyúnak születtél

*

Partra vetett halként vergődsz,

nem találod élettered, ahol pedig lubickolhatnál

(a jó-rosszszándékú hivatásos segítőd csak simogat)

*

Hátha pont én:

lottóra költöd pénzed,

mert ott minimális,

de egyenlő esélyed van

*

A tyúkokért perre menők

legalább egy disznót veszítenek,

mivel a nagy ügyvédzsebet megtöltik

*

Nem tud/mer

a sarkára állni:

mindenki előtt görnyed, hajbókol

(lehet, hogy pont ezért fáj a sarka)

*

Tőle csak

a nyers erőt kérik,

a koncepció, a haszonélvezet/

értéktöbblet mindig mind a másé

*

Nem utánam,

de előre! - szól a hadvezér

Fogjuk meg és vigyétek! (a munkavezető)

*

Lázas

semmittevés –

imitálni, mintha

csinálnál valamit

(vigyázva: csak

munkává nem fajulhat)

*

Damoklész

kardja alatt

otthont teremteni:

bármikor jöhet

a végrehajtó,

a kilakoltató

*

Kínzó érzés:

váló-elvált szüleid csatájában

csak egy eszköz vagy: kettévágott gyermek

*

Öregedésed:

transzparens lesz

minden látens rossz vonásod,

lelked rosszabb fele győz,

az idő neki dolgozott.

*

Sok hűhó semmiért,

hegyek vajúdnak és egérke születik

(nagy füst és csak picinyke láng pislákol)

*

Még nem láttunk

önfeledten, jóízűen nevetni,

csak kajánul vigyorogni,

vagy hülyén röhögni

*

A betegség neki

nem fájdalmas baráti-isteni intés,

de orvosi segítséggel legyőzendő ellenség

*

Ami nincs

a helyén, az a szemét –

ha te sem vagy a helyeden:

szemét ember vagy?

*

A kocsmában

duhaj legény/hőbörög,

otthon meg csak lődörög

és meghunyászkodik

*

Egy napig

egy élvhajhász,

hedonista maharadzsa,

majd egy évig meg aszkéta,

önsanyargató fakír

*

Csak

szemének hisz,

a jéghegynek is

csak csúcsát látja:

nem is fél, de majd

nagyon megijed, betojik

*

Nem

ő nevet igazán,

mert nem ő nevet utoljára,

sőt a végén már rajta röhögnek

*

Levágja

az ízéért/úri kedvéből,

„egy nap a világ” alapon

azt a bizonyos aranyat tojó tyúkot

*

Rosszul tudja ugyan,

de sajnos a rosszat jól csinálja:

pl. a hivatalos protokollos „jó” orvos

*

A betegségére

büszke munkaalkoholista

(érzelmi nyelvében redukált, lebutult)

*

Naphosszat

csak tekergő,

lézengő-ácsingózó 

naplopó kéregető

(télen ázó-fázó,

éhező stb. stb. tücsök)

*

Midasz

leghőbb vágya teljesül,

de a vesztére: kezében

az étel is arannyá válik

*

Sokat

akar a szarka,

de nem bírja a farka:

a dupla/tripla helyett

így végül semmi(t se) visz

*

A

kicsinyét

koldulásra

idomító-faragó,

éheztető-betegítő,

irreverzibilisen megcsonkító

(lásd pl. Petőfi Apostola kiskorát)

*

Akkor

és addig „bátor”,

amikor és amíg iszik,

de kijózanodó-félben

még saját árnyékától is

megijed, majrézik, retteg…

*

Krokodil-

könnyekkel

manipuláló érzelmi

zsaroló hatásvadász

*

Erőn felül

súlyt emelő –

erőn felül bölcselkedő…

(izzadtságszag és sérv)

*

Ő

úgy

Isten

(istenképe)

hasonmása,

hogy kétnemű,

lelki hermafrodita…

*

Nem

a tett, de

a tettetés embere, pl.

a boldog szeretőt színlelő

*

Ha

valaki

nem elég

szépen és

nyilvánosam

hálálkodik neki,

rá többé a büdös

életben ne számítson

*

Csak

halálod óráján

esik le a tantusz:

buzgón élted valaki

másnak az életét!

*

Csak

azért ócsárolja

oly dühösen hazáját,

hogy ne fájjon neki oly

nagyon az elhagyása...

*

[ÖZÖNVIZET, KŐESSŐT, ÜSTÖKÖST...]

Özönvizet, kőessőt, üstököst

nem küld az Úr, ki emberek

fegyvereivel

veszitette el

hajdanta Jeruzsálemet.

Mi szükség az Istenre? Hisz

elég erős az ember is.

Felhőt csinál, gázat lehel

s napkelte és napszállta közt

egy kisebb nemzet pusztul el.

Kuruc, tatár busulhat itt ma még,

hajdu begyürheti a süvegét,

kifordíthatja a köpönyegét,

káromolva apái istenét:

nem isten az, aki nyakára lép,

süket és néma talp -

még a bubánat sem él itt tovább.

Isten talán megszánna még:

ember nincs szánni a magyart.

És már azt kérdik tőlem álmaim:

milyen lesz magyar nélkül a világ?

Babits Mihály, 1940

*

Mire

vigyázol

a legjobban?

A szemed fényére?

A szüzességedre/becsületedre?

Ami végleg is elveszthető, illetve

csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

Vagy inkább arra, ami bármikor pótolható?

*

Vakon

megbízol

a vadidegen kereskedőben,

vagy házasságközvetítőben -

csak otthon ér a kellemetlen

meglepetés: a zsákban macska van...

*

Ha

egyszer

visszaéltek bizalmaddal,

beteges rosszhiszeműség,

egyetemes bizalmatlanság

lesz úrrá rajtad holtodiglan...

*

Annyira

szeretsz szellemeskedni

és középpontban lenni, szerepelni:

hogy egy poénért anyád is eladnád,

vagy még a barátságod is feláldozod...

*

Hős

akar lenni,

mégpedig bármi áron,

hogy imponáljon Neked:

akár bele is lök a Dunába,

hogy majd kimenthessen...

*

Úgy

nő fel a gyermeke

a „jó” édesanyának,

hogy naponta azt hallja:

feláldozta érte boldogságát,

csak ő miatta nem vált még el

ettől az ilyen-olyan férjtől/apától...

*

A

Törvény,

a gyámhatóság előtt

ő egy védhetően jó szülő,

csak az anyasági plusz hiányzik...

*

Csak

olyanok

társaságát keresi,

akikhez képest ő azért

még mindig valakinek számít...

Így helyben-járva csúszik lejjebb!

*

Sírpalotára

gyűjtögető koldus,

aki maga alkotja meg

a saját gigantikus emlékművét,

nagyzási hóbortjának/önleértékelésének

kövekből kirakott, felépített bizonyságát...

*

Lelkiismeret

Mesterségesen elaltatott,

tetszhalott állapotba nyugtatózott,

vagy nyílt cinizmussal ideig-óráig,

de így többnyire örökre bérbe adott

*

Nincs,

nem lehet

magánkuckód -

a nyilvánosságba vagy vetve!

Tilos félrevonulni, elbújni, bezárkózni,

ablakot befüggönyözni, ajtót bezárni...

*

Hadtáp

Túl sok a konzerv,

a túlfőtt, az agyonmelegített,

az elpépesített, az adalékokkal mérgezett,

a jéghideg/tűzforró, sótlan és elsózott stb.,

a sebtében elfogyasztott/betömködött „étel”

*

Civilizált,

de nem kulturált:

vita, érvelés helyett

a net csúcstechnikán

a másik személyének,

és még a felemenőinek

a bántása, sértése folyik

egészen a karaktergyilkosságig...

*

Aki

nagyon,

túl sokat ír/beszél,

hogy valószínűbb legyen:

talán igazság is lesz benne

(a sok hamis elfedi kevés igazát)

*

A

Hatalom

bármikor megtilthatja

némely halott eltemetését...

Leszel Antigoné, a polgári engedetlen?

*

Nem

szoktatnak

szobatisztaságra,

vagy felnőttkorban

hagyod elveszíteni azt,

és így végleg be is zárkózol...

*

Egy hét

dínom-dánom,

majd sok év szánom-bánom –

világraszóló lakodalmat csapsz,

hogy bekerülj a rekordok könyvébe,

majd hamarosan az adósok börtönébe

*

Állítólag

szeretsz engem,

de ezt olyannyira

nem tudod kifejezni,

hogy ez sose derült ki -

inkább csak az ellenkezője...

(„pokolba már a szép szavakkal...”)

*

„Szerelmednek”

nem kis feltétele van:

fel kell adnom szent meggyőződésem,

és át kell térnem a te üdvözítő hitedre...

*

Attól félsz, mondod, hogy

egy szép napon fölfedezik a pusztításnak

valamilyen még a mainál is kegyetlenebb módját.

Nem; s ha adódnék ilyen végzetes találmány,

az emberi jogok rövidesen tilalom alá helyeznék,

s a nemzetek egyhangú megállapodása

egykettőre homályba temetné ezt a felfedezést.  

Montesquieu

*

Olyan vagy

mint egy kakukkfióka,

aki betolakszik a fészekbe,

majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...

(mint az új feleség/mostohaanya)

*

Ha

akár egyszer is

megbuktam a „vizsgádon”,

nem adsz új esélyt javításra…

(te amúgy naponta vizsgáztatsz,

mesterséges próbák elé állítasz)

*

Vagy

ok nélkül

durván végleg

eltaszítasz magadtól

vagy lelki függőségben,

szinte leláncolva tartasz!

*

Bármi

rosszat elhiszel,

amit rólam hallasz,

felülsz a rágalmazó szónak,

és ezek után már egyáltalán

nem is vagy kíváncsi énrám...

*

Azért

csúfollak ki

hangosan és kórusban,

ami neked is nagyon fáj:

a végleges vénlányságod miatt...

*

Éhes

gyermekeid

és b. nejed

szemrehányó

tekintete dacára

csakis a hobbidnak,

passziódnak, hóbortodnak élsz...

*

Változnak az idők

és változunk benne mi is –

régen hajcsár állt a rabszolga mögött,

ma már gazdasági kényszer/álcélok miatt

önmagát hajszolja kíméletlenül az ember…

*

Ami volt,

az lesz újra,

és ami történt,

az történik megint:

semmi sem új a nap alatt. 

Prédikátorok könyve

*

Hirtelen halálnál

nincs nagyobb szerencse –

mondja az idősebb Plinius.

A mindenszentek litániájából: 

Hirtelen és váratlan haláltól

ments meg, Uram, minket!

*

A modern írástudó

árulása abban rejlik, hogy neki

„nem az Igazság a fontos, hanem

a »világnézet«: vagyis a harc, a párt”.

(Babits, 1928)

*

JÓNÁS IMÁJA

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s ugy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelzőkarókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos útakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rim

előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kinoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy mégvakabb és örök

Cethal szájában végkép eltünök,

a régi hangot s, szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

*

Pozitív-negatív dimenzió

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…