Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár

Igazmondó, irgalmas tükörkép írás - II.

Ön/ember- és Isten/világ: poézis, bölcselet, ismeret

Az ember szellemi, testi, lelki és társas életei/halálai

Érzékenyítő-elképzeltető-elgondolkodtató szócikk-csírák

TOMPA MIHÁLY

PIPÁS KÁNTOR.

Nagy sáskajárásról lesz emlékezetem,
Mely támadott vala távol napkeleten;
Töröknek mondta ezt a jó magyar szája.
Szomorú időknek szomorú nótája!

Sarcoló készségben üle Szolnok alatt
A pogány seregből egy jókora csapat;
Lova a magyar ló abrakját elvette,
Maga meg gazdája kenyerét megette.

A szomszéd helységek valamelyikében
Motoszka támadt a jó kántor fejében,
Hogy a törököket ő bizony megnézi:
Mit, mit nem csinálnak lófarkas vitézi?

Volt kántor uramnak két szép tulajdona:
Nem pállott meg a bor előtte, de soha!
Pipáját mig ivott, csak addig nem szítta;
Pipás kántor, - már a vidék csak ugy hítta.

Egyszer hát kiballag a falu végére.
Onnan lopakodva a bodzásba ére,
Azután meg guggon ment az ér-oldalon...
S egyszer látja: hogy már elég közel vagyon.

Sürü galagonya-bokor volt nem messze,
Ott lesz még egyszer jó, ott nem vesznek eszre!
S benne űlt a kántor két-három perc alatt...
Előtte lóháton cifra török csapat. -

Nézte: mint forgott a sereg ide s tova,
Tüszkölt, ágaskodott nem egynek a lova;
Nézte a sokféle eszközt és szerszámot,
S nagyon kedvére volt minden, amit látott.

S míg ezeken függött két szeme és esze:
Zsebjébe elszökött pipájaért keze;
Megtölté s kiütött reá a revébűl, -
S mind ezt tevé a jó kántor tudta nélkűl.

És lőn nemsokára, hogy a bokor felett,
Mintha égetne ott valaki töreket,
Vagy volna befűtött téglaszín kéménye:
Kékszinű füstoszlop csavargott az égre.

A füst szemébe tűnt a török vezérnek!...
S a kántor látja, hogy felé nagyon néznek!
Nem tudja az okát, csak ugy fűl és fázik...
S akkor veszi észre, hogy hiszen pipázik!!

Azonközben néhány török oda nyargal,
A bokrot szurkálják, veregetik karddal!
A «falu torkából» majd kimegy a lélek...
Végre ráakadnak, - vége van szegénynek!

Mégis csak meghagyták a vezér szavára,
Kinek nagyon tetszett szörnyü pipázása;
'Ne bántsátok - monda - ki így tud pipázni:
Nem lesz azzal szégyen egy szál kardra szállni!'

És kikiáltja ott a falu-végen:
Mikép a kántornak bajvívása lészen!
És ha a törököt a harcban leveri:
A helység adóját husz nap elengedi.

Összefut a hírre a falu népsége,
Százféle beszédnek se hossza, se vége;
Kántor uram pedig epekedik nagyon...
A mennykővel üttet dohányt, pipát agyon.

Lefityeg az orra, mint beteg pulykának,
A bátorító szók semmit sem használnak;
Mondják: vágja agyon, eb lelke pogánya!...
De ő nem szól semmit, csak fejét csóválja.

Végre megesik a népnek szíve rajta,
Szánalommá válik a biztatás hangja;
S a sok sohajtással kiveszik sodrából,
S íme szemlátomást felvidúl magától.

«Sohse sohajtsatok, sohse busúljatok!
Egyszer meg kell halni, természetes dolog!
Hanem amíg élek, illő, hogy jól éljek,
Ugyan hozzatok csak egy kulacs bort, kérlek!»

S amint felvágja a jó bor nyelve csapját:
Vígan félreüti szőretlen kalapját;
Még a rosz pipa is kegyelmet nyer nála, -
«Majd megtanítlak én, lánchordta pogánya...!»

Harmad-napig igy megy a helység házánál
Talpig pipafüstben, torkig borszeszben áll,
S aprítja a pogányt a vitézlő kántor, -
«Fogtam én törököt - monda - egyszer-másszor!»

Azonban ütvén a bajvivás órája,
Tántorgott, reszketett a jó kántor lába;
S látván rettegését, így suttogott a nép:
Sohse látjuk többé pipázni ő kelmét!

De felbátorodott. És most összevágnak,
Nem engedvén kemény tartásban egymásnak;
Most lelket kap s imígy szól vidámon a nép:
Dejszen már egy cseppet se féltsük ő kelmét!

Oda vág az egyik kard hirtelen e szóra:
Mintha csak a mennykő csapása lett volna;
Oda néznek... s nincsen többé fej a pogány...
Vagy mit is beszélek? - a jó kántor nyakán.

Szegény nép elnémul, s csendben haza megyen,
Forgatván elméjét a bús történeten;
A közös megjegyzés is végre ez leve:
- Csak nagyobb pipás volt, mint kardos ő kelme! -

*

Jó szellem

A nem anyagi erőforrás

Egy mindenkiért és mindenki egyért

Ahogy az egri várvédők győztek a túlerő ellen

Amikor az igazságos ügy tudata erősokszorozó

Amikor az igazat képviselők kvázi megtáltosodnak

*

Vesztes stratégia

Pénzért vásárolni "szerelmet"?

Betegséggel kizsarolni a törődést?

Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

Amit egyszer megengedtek, arra ezután jogot formálni…

*

Talizmán/kabala

Ahol egy "játékban"

nagy szerepe van a szerencsének,

ott könnyen kialakulnak "ártatlan" babonák…

Ahogy focikapusoknál ez gyakran tapasztalható -

mintha bérletet szeretnénk váltani a szerencséhez...

pl. mindig ugyanazt a színű – szürke - mackót veszi fel.

*

Különösség

A művészet és a különös

Nem az egyedi, sem az elvont, általános,

de a sűrített különös, a konkrét típus: Hamlet

Mintha sokezer embert ismernél meg kívül-belül,

pedig csak egy képzelt, kitalált figurával találkozol…

*

Fegyver

Csodafegyver

Titkos fegyver

Védekező és támadó

Betiltott/engedélyezett

Fegyvernek látszó tárgy

A lefegyverzett lakosság

A csúzli, a kasza és bicska

Aki fegyvert fog, általa vész

*

Egyél-igyál,

ami beled fér, pukkanásig -

az a tied csak, amit megeszel,

ami ízlik, az csak jó lehet, nem árthat:

az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás...

Azért élünk, hogy együnk és nem pont fordítva…!?

*

Vendég-

barátságtalan

Vendégségbe hívott érkezővel

úgy bánsz mintha ingyen-konyhára jött volna,

s még ahhoz is szigorú feltételt szabsz, hogy

odalökjél neki egy falás kegyelemkenyeret.

(az alap fabula: a róka és gólya vendégségei)

*

Nyelvtudás

Hét nyelven beszélő - értő

Passzív és aktív nyelvtudás - fokozatok

Kezdő - haladó - felsőfok - és a perfekt…

„Csak” a feleséged/élettársad nem érted meg –

se a verbális közléseit, se a ráutaló magatartását…

*

Tévedés

Egyik ember a másiknak a tóparton:
- Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!
A másik:
- Én nem fürdök, hanem fuldokolok!
Egyik:
- Ja, elnézést, akkor nem zavarok!

*

Életbújócska

Miért akar valaki kibújni-

menekülni az életkihívások elől?

Miért veszi ellenségének azokat,

akik nem partnerek e játszmában,

s csak akkor döbben rá az igazságra,

amikor már irreverzibilisek a változások...

Addig tologatta ifjúkorát, hogy infantilis lett

Bolondnak tettette magát és úgy maradt… 

stb. stb.

*

Abcúg!

Ennél pestiesebb

magyar szó

alig akad szótárunkban.

Az igazi magyarok

azt mondják: vesszen!

Szószéken állóra: co le! co ki!

A co ősi szavunk.

Még keletről hoztuk: hajszoló szó.

Nótákban is benne van még:

Co fel sárga lovam!

Gárdonyi Géza

*

Az

aggódó

félkegyelmű

„Az aggodalom olyan,

mint ha előre fizetnél kamatot

egy még le sem járt tartozásra.”

A legtöbb esetben pedig

a megfizetés soha

nem is válik esedékessé.

Gondold végig:

amikor aggódsz,

92% esély van arra,

hogy olyan adósságért

(képzelt dologért) fizetsz kamatot,

ami nem is a te tartozásod,

ráadásul az egészséged kárára.

Hát nem ostobaság ez?

Vegyük például

a repüléstől való félelmet:

tizenkilencezer évig

minden nap repülnöd kellene,

hogy elérd a repülőgép

-szerencsétlenség valószínűségét.

Mégis a hat legfélelmetesebb

halálok közül ez az egyik.

Bob Gass

*

Melldaganat

Ha agyon aggódod magad gyerekeidért,

amivel persze egy fikarcnyit sem segítesz,

csak egy rossz pótcselekvésben bizonygatod,

hogy te milyen jó (amúgy bűntudatos) anya vagy,

és nem is akarod engedni-segíteni a leválásukat,

mi több: sokkoló trauma, hogy „elhagynak” téged,

és közted és férjed közt nincs házi béke, sőt!,

akkor jön a „rák”, amit se kés, se sugár, kemo

nem fog gyógyítani, csak megkínoz a halál előtt…

*

A haza

végzet, nem pedig

trükk és mutatványszám.

S a hazafiasság

a legszemérmesebb magatartás,

olyasféle kötés és parancs,

melynek mutogatásával

nem szabad tapsokat aratni.

De hányan és milyen

lehetetlen alkalmak ürügyén

élnek ebből a trükkösített,

fröccsös hazafiasságból

mert ez a legbiztosabb

mutatványszám mindenféle pódiumon.

Márai Sándor

*

Gavallér 

(elavulóban, választékos)

1. Divatosan öltözködő,

jó fellépésű társaságbeli úriember. 

Előkelő, idősebb, öreg gavallér.

Vasárnap délelőtt gavallérok sétálgattak a Váci utcán. 

 Ki ellen vét? – Nem tudja, hidd el,

Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,

Más könyv pedig nem kell gavallérnak.

(Berzsenyi Dániel) 

S Bécsből itthon voltam,

megcsinált [= kész, igazi] gavallér,

Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér.

(Garay János)

[A] gavalléroknak nem kellett a régi cigány,

megkövetelték már az új pesti módit.

(Kuncz Aladár)

2. Udvarló, lovag. 

Csak úgy nyüzsögtek körülötte a gavallérok.

Márta is eljött a gavallérjával. 

 Míg csengett, míg pengett nálam a sok tallér, …

Voltam a dámáknál kedves gavallér.

(Csokonai Vitéz Mihály) 

A sasorrú hölgy lesújtóan

végignézte a gyönge gavallért.

(Hunyady Sándor)

3. jelzői használatban

(Hajlamánál fogva v. adódó helyzetben)

költekező, bőkezű, vmely szolgálatot jól megfizető,

bőséges borravalót adó <személy, főként férfi>. 

Gavallér ember. || a. jelzői használat(ban)

Ilyen emberre jellemző. 

Gavallér módon viselkedik, fizet. 

 Verjed kovács, verjed soká a patkót,

Úgy kapsz tőlem gavallér borravalót.

(népköltés)

A magyar nyelv értelmező szótára

*

Gavallérok

Az emancipáció

megváltoztatta a férfiak

és a nők közötti érintkezési formákat.

A „Németország Illemtan-akadémia”

elnöke azt nyilatkozta,

hogy a nőkkel szembeni

régi gavallér-szabályok,

mint például a szék megigazítása

vagy a kabát lesegítése,

már csak nagyon korlátozottan

vannak érvényben.

A munkahelyeken kizárólag

a hierarchia számít,

a „Ladys first” már nem.

Itt már az is előfordul,

hogy a nők nyitják ki

az ajtót a férfiaknak,

és a liftnél előre engedik őket.

*

Teszi a szépet

Mi számít bóknak és mi sértésnek?

És mi van, ha e kettőt összekevered?

Nyelvtudásbéli, helyismereti hiányosságból.

Vagy ha a bókolást szex zaklatásnak veszik…

A másikban csak embert, de nőt nem láthatsz…

A nősülés után már csak egy nő van a világon?

*

Pipa

Gondűző pipa

A pipafüstben

meditáló, merengő

Közös indián békepipa

Ilyet még nem pipáltam…

A pipa az egyetlen vigasza

(„Asszonybeszéd pipafüst…”)

Pipát cserélni valakivel, 

átvitt értelemben pajtáskodni. 

Nagy pipájú, kevés dohányú. 

(Km. arról ki nagyobba fog,

mint ereje, vagy erszénye bírná). 

Feltartja pipáját, azaz nagyra lát,

nagyra tartja magát, hetyke.

Vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

(József Attila)

Aki pipás ember

a pipából felszálló

kék füstöt elnézegeti,

annak bizonyosan szépség,

szelídség költözik a lelkébe.

(Szép Ernő

Egy nyelvtörő mondóka:

„Az ibafai papnak fapipája van,

tehát az ibafai papi pipa papi fapipa”.

p.s.:

Jó pipa: hamis, ravasz, ill. a törvényt,

szabályt, erkölcsöt kijátszó, megsértő,

semmibe vevő személy

*

Petőfi Sándor

Befordúltam a konyhára

Befordultam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára,
Azaz rágyújtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én avégett,
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.

*

A pipázás

igazi szertartás.

Jutalom egy hosszú nap végén,

ami segít néhány percre kikapcsolni,

már-már meditációszerű nyugalmat nyújthat.

Ezt soha nem adhatja meg egy szál cigaretta.

Mert a cigivel függőséget csillapítunk,

a pipázással a lelkünk is feltöltődik.

Csakúgy, mint a bor, a dohány is

egy olyan ajándék,

mellyel az okos ember élhet,

de az ostoba visszaélhet.

A pipázás a dohányzás szimfónikus zenéje.

https://nlc.hu/magyarorszagkul/20180220/

pipa-vilagnap-februar20-dohanyzas/

*

Fővárosi

időtlenség

Mert a pipa

ismeretlen valami

már a fővárosban.

A pipázásra idő kell,

s a fővárosi embernek

mindene van,

csak ideje nincsen.

A fővárosi ember mindig siet.

Lótás-futás az élete.

A pipa csak annak való,

aki ráér tömögetni, piszkálgatni,

illatos füstjében gyönyörködni.

(Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes)

*

Akaratátvitel

Hogyan lehet elérni,

hogy megtegyem, amit akarsz?

Akár olyat is, ami nem érdekem,

sőt éppen az ellenére van…

Megfizetsz, vagy jutalmat ígérsz

Manipulálsz: mintha én akarnám

Meggyőzöl: ez az én érdekem is

Átnevelsz, agyam átprogramozod

Megzsarolsz, megfenyegetsz stb.

Megkérsz - kikönyörgöd - meghatsz…

Végső soron akár erőnek erejével is!

Stb. stb. stb.

*

Kezes

Ha veszni akarsz,

légy kezes másért.

Kezes, fizess.

Kezes fizess, vagy ügess.

Légy kezes másért

és a kötél a nyakadban van.

Légy kezes másért, ha veszned kell.

Ott hagyta az ágyban a kezest.

(Belecsúnyított.)

Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.

Senkiért a világon nem tennéd tűzbe a kezed?

*

Bűntárs

„A totalitárius hatalom

nemcsak a cselekvés képességétől

fosztja meg az embert,

éppen ellenkezőleg:

kérlelhetetlen

következetességgel

tettestárssá teszi

a hatalom minden

akciójában és bűntettében is,

mintha egyetlen személlyé olvasztaná

az egyedek sokaságát.”

Hannah Arendt

*

Vízkár

Avagy kár a vízért…

"A víz háromszor vész kárba:

először, mikor tengerbe öntik,

másodszor, mikor borba öntik,

harmadszor pedig, amikor zsidóra öntik!"

(Deák Ferenc)

*

Belső vérzés

‎"A testi sértésekről készíthető látlelet,

így az is megállapítható, hogy

hány napon belül gyógyulnak.

De ki mondja meg

egy szóról, egy hangsúlyról,

egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről,

hogy meddig lehet utána életben maradni,

s miféle belső vérzésekbe

hal bele ilyenkor az ember?"

Ancsel Éva

*

Kevélység.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni

*

Hitelvesztés

Akit egyszer-kétszer

nagyobb hazugságon kapnak,

annak soha többet nem hisznek?

Vagy gyanakodva hallgatják,

s neki folyton bizonygatnia kell:

most éppen igazat mond…

*

Lúzer

Sorsközösség

és ön-beteljesítő jóslat

Azzal vigasztalod magad,

hogy az emberek többsége

rossz helyre, rossz időben születik:

titkolva-bevallva: életfogytig vesztesnek

Nálad a kivételek csak erősítik ezt a szabályt…

*

Emberteszt

Titokban vagy kimondottan

valakit ellenőrizni, sőt próba alá vetni?

Próbaidő a munkahelyen - a focicsapatnál.

És a házasságban - ez az udvarlási időszak.

Amikor még indok nélkül lehet felmondani,

és nincs végkielégítés, asszonytartás stb.

*

A legerősebb ember

Mindenkivel kikezd, mindenkibe beleköt,

Hisz mindenkit le tud birkózni, öklözni stb.,

Csak arra nem gondol, hogy olykor ő is alszik,

s hogy mi van, ha hárman összefognak ellene,

nem tartják be az egy az egy ellen fair play-t…

(vagy levágják a haját, mint Delila Sámsonnak,

mert minden halandónak van egy Achilles sarka…)

*

Szilencium

Amikor a hallgatás aranyat ér,

Amikor hallgatni bölcsebb,

Amikor hallgatni dicsőség

(nem árulkodsz/kín-vallatnak),

Amikor a hallgatás cinkos vétek,

Amikor a hallgatás beleegyezés

Amikor a Hatalom elhallgattat…

*

Egyből sok

(de a sokféléből kevés)

Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,

ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:

ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,

a lelki problémákat ők hasonlóan "oldják meg".

Például alkoholba fojtják bánatukat

(ami persze mégsem fullad bele…)

*

Társadalmi tapasztalat

Homogenizálódási folyamat

Az emberek ma már gyerekkortól

egyre egyneműbb csoportokban élnek:

Kik laknak a szomszédságba?

Kik járnak a lakópark játszóterére?

Kikkel jársz óvodába és általánosba?

Kikkel jársz külön foglakozásra, sportolni?

Elkerüli így egymást, a találkozást

és az ismerkedést szegény-gazdag,

magyar-cigány, ép-fogyatékos,

keresztény-zsidó

Stb.

*

Élethelyzetek

Nem szerencsés dolog,

ha a társadalom különféle csoportjai

a legtöbbször olyan szituációban érintkeznek,

ahol az egyik csak a másik rovására nyerhet…

Iskolai- és munkahelyi versenyvizsgán/szelekción,

a – sokszor megbundázott – versenytárgyalásokon.

Vagy ott, ahol az egyik a hitelező és a másik az adós

Ezek nem a társadalom/nemzet kohézióját szolgálják…

*

Megosztva leuralni

Tanács a disznó-fejű Nagyúrnak:

Állítsd, játszd ki egymással szembe

a falut és a várost, a generációkat,

az értelmiséget és a „dolgozókat”,

a vállalkozókat és a munkavállalókat,

a tanárt és a diákot, a szomszédokat,

autóst, kerékpárost és gyalogost stb. stb. –

és akkor a sok lúd soha nem fog disznót győzni

*

Biztosra menni…!?

A legjobb dolgok ingyen vannak?

Szerencséből, ajándékból, kegyelemből?

Egyfelől ez megnyugtató,

hisz ilyenje a szegény embernek,

de még a hülyének is lehet.

Másfelől nyugtalanító,

hisz annyira nem tőlünk függ!

Szeretnénk ezt bebiztosítani:

babona, jogot formálás,

követelőzés, zsarolás,

megvásárolhatóság…

*

Mohamed a hegyhez

Szókratész, a bölcs és Jézus, a vándorprédikátor

sem az akadémián, a templomban várta a jónépet,

de elvegyült a piacon (agora), járta az országot,

mint Déryné és a Déryné színház és utódai,

hogy az igazságra, szépségre szomjazó embereket

isteni adományukkal segítsék, tiszta forráshoz vezessék.

*

Hakni

Egy cigányprímásról szól az anekdota,

aki nagy csodálattal hallgatta Ojsztrah játékát,

de a végén megjegyezte: az asztalnál meghalna...

Hány nagy/nagynak kikiáltott művészünkre igaz ez?

Hány meg se próbálkozik "az asztalhoz" menni,

legfeljebb a pénzkereset viszi rá az ún. haknizásra?

Az is, vagy az a művészet, hogy

úgy szórakoztasd a honfitársaidat,

hogy közben ízlésüket is formáld...!?

.

*

Mulató magyar

Hatás-ellenhatás elve a szellemi életben?

Egy ideig Lagzi Lajcsit kitiltották a médiából,

Majd már sokáig még a vízcsapból is ő folyt...

A legtöbb eladott lemeze a 3+2 együttesnek volt,

legalábbis magyar nyelvterületen (dob meg basszus) -

Szolgáltak/kiszolgáltak egy alapigényt: a mulatásét!

Mennyivel igényesebb volt egy Jávor Pál mulatása,

és mekkora a különbség a táncház és a diszkó között!

*

Enigma és bérvonó

Régen rossz annak a kornak,

illetve annak a helynek, országnak,

ahol a tudós, a bölcselő, a művész,

az úgynevezett szellemi elit

szinte betegesen irtózik

a közérthetőségtől-közélvezhetőségtől.

Aminél talán csak az lehet még rosszabb,

ha az értelmiségi a homlokára nyálazott bankóért

bármit és bárhogy eljátszik, amit a fizető úr rendel...

*

Siker/dicsőség

Egy dolog a siker, a népszerűség,

s egy másik a dicsőség,

De a kettő nem zárja ki egymást:

lásd például Petőfi Sándor esetét,

De Szókratész és Jézus is

sikeres volt egy pályaszakaszán,

Igaz, mindkettőjüket halállal büntették…

De az is igaz, hogy ma is

él és hat szellemük, életpéldájuk!

Sokan áltatják magukat

sikertelenségüket tapasztalva,

hogy ez biztos jele a nagyságuknak

– majd az utókor…

*

Közkézen forgó

Többen használják, több lesz

Ha mindenki szeretheti a babám,

akkor valószínűleg ő egy kurva lesz.

De a szépségében mindenki gyönyörködhet!

Ahogy a magánházam szép épülete

sok száz évig mindenki öröme lehet.

A szellemi kincsek közkinccsé válása

elvileg nemhogy csökkenti értéküket,

sőt a folyamat annak a jele lehet,

hogy a mű telitalálat: remekmű!

A népdalainkon meg is tapasztalhatjuk,

a közkézen forgás milyen gyémántot csiszol...

*

PETŐFI SÁNDOR

SZERELEM- ÉS PIPADAL

Szeretlek én téged, pipám!
És a dohányt, mely benned ég;
Hogy is ne? füstöd fellege,
Miként galambom szeme, kék.

Szeretem én galambomat,
Miként szeretem a dohányt;
Hogy is ne? pipa és leány
Érettem égnek egyaránt.

S miként a lyányszem s mint a füst,
Nem kék-e a menny födele?
S miként ezek, a mennyfödél
- Csillagtüzben - nem lángol-e?

Hasonmásául alkotá
Az ég e kettőt énnekem,
Hogy látva őket lássam azt,
Kitől boldogságom nyerem.

Pest, 1844. április

*

P.s.:

Miért töltenénk egyszeri ajándékba kapott életünket balgán

ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, vegetálva,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evés-ben ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…