Nesszosz vére

S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Arany János: Epilógus

Héraklész, a görög mitológia nagy erejű hőse, fájdalmas és kegyetlen halált halt. Saját felesége, Deianeira mérte ezt rá. A történet, amint azt Szophoklész tragédiájában, a Trakhiszi nőkben megírta, bosszú és féltékenység rút szövevénye. Meg, úgy gondolom, némi szervetlen kémiáé is. A dolog azzal kezdődött, hogy Héraklész és felesége egyszer át akart kelni egy folyón, amelyen a gonosz kentaur, Nesszosz, révészkedett, igen egyszerű módszerrel: felnyalábolta és átvitte a folyón az utasokat. Így tett az asszonnyal is, a víz közepén azonban nem viselkedett kellő illemtudással, ezt pedig a csillapíthatatlan indulatú férj nehezen vette. Felemelte az íját és halálra sebezte a kentaurt. Az, haldokolva, álnok tanácsot adott az asszonynak (Karsai György és Térey János fordításából idézem¹):

Vén Oineusz kislánya, ha
Hallgatsz rám, hasznodra lesz ez az átkelés,
Utolsó vagy, akit céljához elviszek;
Jó lesz, ha megőrzöd kiömlő véremet
E nyílvessző hegyén, melyet a lernai
Hüdra epéje feketére színezett,
S hogy megtartsd Héraklész nagy szívét, csodaszert
Keversz a vérből; ha más nőre vet szemet,
Rögtön figyelmeztetni fogja: hű legyen!

II. jelenet [569–577]

• ¹Színház. Drámamelléklet. XL. évfolyam 4. (2007. április).

A tragédia elején Déianeira hírét veszi, hogy a férje új asszonyt akar a házhoz hozni. Héraklész hűsége eddig se bizonyult tántoríthatatlannak, de ami sok az sok – itt az ideje hasznát venni Nesszosz vérének. Előkeríti a jól megőrzött vért, egy gyapjúcsomót márt bele, és végigkeni vele férje ünnepi köntösét, hogy elküldje neki; ha azt magára veszi, nem néz más asszonyra többé. (Nem is nézett; a köntös leégette róla a húst, úgy szenvedett, hogy maga kívánta a máglyahalált. Ez a szomorú vég nem tartozik most ránk.) Amit azonban a köntös megmérgezésekor Déianeira tapasztal, arról döbbent ijedtséggel számol be a körülötte álló trakhiszi asszonyoknak:

A gyapjúcsomót a bedörzsölés után
Véletlenül a földre dobtam, ahová
A nap betűzött. És a gyapjú fölhevült,
Szétporladt sisteregve: volt, s nincsen nyoma;
A vágás helyén így szitálnak szerteszét
A fűrészél alól kipergő porszemek.
Így hevert ott a gyapjú. A földön pedig,
Ahová lepottyant, pezsgett a buborék,
Ahogy ősszel Bakkhosz szőlőfürtjeiből
Csöppenként földre loccsan a kéklő nedű.

III. jelenet [695–704]

Ez a leírás valahogy furcsán cseng az antik sorok között. Nem drámai dikciónak, inkább egy megfigyelt folyamat szemléletes leírásának hangzik. Az olvasónak az az érzése támad, hogy Szophoklész itt nem a mítoszról beszél, hanem egy valóban végbemenő folyamatról számol be – költői képek segítségével ugyan, de ritka szabatossággal. Mintha egy kémiai reakció látványáról lenne szó. Így lehet-e? Mi lehetett az anyag, ami ilyen módon támadja meg a gyapjút?

Ha kémiailag valóban azonosítani lehet Nesszosz vérét, úgy ez a mítoszi folyadék három követelménynek kell, hogy eleget tegyen.

1. Kapcsolatban kell állnia a mítosz valamilyen elemével.
2. Csak olyan anyagokról és eljárásokról lehet szó, amelyeket az antikvitásban ismertek, vagy legalább is ismerhettek.
3. Ha az anyagot a Nap melege éri, buborékok keletkezése közben meg kell támadnia a gyapjút, amelyből csak por marad vissza.

Ami az első követelményt illeti, tudjuk, hogy a kentaurok Magnésziából, Tesszália egy tartományából származnak.² Itt már ősi idők óta bányásztak barnakövet (mai ásványtani nevén piroluzitot);³ ennek a kémiai összetétele MnO₂, az üveggyártásban használták színtelenítő adalékként. Ha a barnakövet salétrommal vagy hamuzsírral hevítik, úgy levegőn könnyen keletkezik belőle kálium-permanganát; a görögök természetesen ismerték a salétromot is, a hamuzsírt is.

• ²Pindaros: 2. Püthói óda, 33–48. sor. (Pindaros. Fordította Csengeri János. Budapest, 1929. (Görög és római remekírók.); Apollodórosz: Mitológia. Fordította Horváth Judit. Budapest, 1977. (Az ókori irodalom kiskönyvtára.); Diodórosz Szikulosz: Könyvtár. 4.8–39.; stb.
• ³J.W. Mellor, A Comprehensive Treatise on Inorganic and Theoretical Chemistry, Vol. XII. Longmans, London 1932, 281 p.; Gmelin Handbuch der Anorganischen Chemie, Mangan A1 Geschichte, System nummer 56, Springer, Berlin, 1980, 101 p.

Balog János barátom, gondosan olvasgatva az irodalmat és megismételve egyik-másik kísérletet, azt találta, hogy tömény kénsavval elegyítve a kálium-permanganátot, egy sűrűn folyó, átlátszatlan, alvadt vérszínű, olajos folyadékot lehet nyernünk. Ebbe beledobtunk egy gyapjú csomót. Úgy találtuk, a folyadék hidegen nem támadja meg a gyapjút, de 30–40 °C táján már élénk buborékolás közben feloldja az anyagot, nem hagyva belőle mást, mint szürkés port.⁴ Ennyi melegre Attika napsütése már könnyen elegendő lehet.

• ⁴

  Összetétel hatása a reakció hőmérsékletre (°C); *égés

  [KMnO4] / [H2SO4]	74	53	45	22	13
  82	semmi	40*	20*	33	33 (lassú)
  66	semmi	45 (heves)	33	34	33 (lassú)
  50	semmi	45	46	46	33 (lassú)
  35	semmi	29 (nagyon lassú)	30 (nagyon lassú)	35 (nagyon lassú)	40 (nagyon lassú)

A reakció persze függ az összetételtől; nagyon tömény és nagyon híg oldatok nem támadják meg a gyapjút, és van olyan összetétel is, amelytől lángra lobban az anyag. De közbülső koncentrációk mellett azt látjuk, amit Szophoklész leírt.

Nagy kérdés persze, hogy ismerték-e a görögök a kénsavat – erről megoszlik a kémia történészeinek a véleménye. Leírás ugyan nem maradt ránk, de közvetett bizonyítékok alapján többen azon a véleményen vannak, ismerhették, sőt ismerniük kellett ezt az anyagot.⁵

• ⁵Többen, pl. Rodwell, Thompson és Jacobson úgy vélik, az ókorban is ismerték már: G. F. Rodwell: The Birth of Chemistry. London, 1874, idézi: J. W. Mellor: A Comprehensive Treatise on Inorganic and Theoretical Chemistry. Vol. X. Longmans, London, 1930, 362. p.; R. C. Thompson, A Survey of the Chemistry of Assyria in the Seventh Century B.C., = Ambix 2 (1938) 3–16. p.; D. M. Jacobson and M. P. Weitzman, What Was Corinthian Bronze? = American Journal of Archeology 96 (1992) 2, 238–239. p.; D. M. Jacobson, Corinthian Bronze and the Gold of the Alchemists, = Gold Bulletin 33 (2000) 60–66. p.

Úgy gondoljuk tehát, nem teljesen alap nélkül való azt gondolnunk, hogy Nesszosz kiontott vére kálium-permanganát és tömény kénsav keveréke volt.

Az antik szöveg azonban azt is elárulja, hogy a lernai hüdra epéjével elegyedett a vér, azt kellett Déianeirának megőriznie. Ezt az epét is lehet kémiailag azonosítani? Talán tömény kénsav gyűlt meg a hüdra epehólyagjában?

Köszönettel tartozunk Ritoók Zsigmond professzornak tanácsaiért, támogatásáért.