|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol
Életminőség vizsgálódások: anyaggyűjtő
Tesztkönyv/példamondat-tár
A pokoljáró dudás sorsok ABC- 3.
Érzékenyítő-gondolkodtató szabad ötletek jegyzéke
- Arany János -
A WALESI BÁRDOK
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
(1857. június.)
*
p 1.
p Ha beválik előrejelzése, az természetes, ha nem: a meteorológust szidják
p Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet, hogyan áll helyt másnap
p Ha diplomásként egy rossz válás után könyveiddel a híd alá kerülsz…
p Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával megalázóan előszobázott…
p Ha egy színészházaspár veszekszik-verekszik, biztos, hogy próbálnak?
p Ha egyik klikk székét sem foglalod el, könnyen a pad alatt találod magad
p Ha egyszer már közreadtál egy humoreszket, nemigen publikálják ódád
p Ha előre tudnád, mennyi keserű kenyeret fogsz megenni száműzetésben
p Ha este elég sok kenceficét eladsz, nappal taníthatsz matematikát is
p Ha fél életeden át tanult s művelt tudományod „burzsujként” kiátkozzák
p Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait: saját fészkedbe piszkítasz!
p Ha frontember, akkor mosolyogva kell tűrnie a csápolók „tapperolását”
p 2.
p
p Ha győztek, az a csapat érdeme – a vereségért egyedül viszi el a balhét…
p Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró
p Ha jó pap, tanár, orvos akar lenni, akkor neki tényleg holtáig kell tanulnia
p Ha lakásszentélyed, családi otthonod egy részében nyílt klub stb. üzemel
p Ha leadtad kéziratod, csak aggódsz: hogyan fog megjelenni, hol árulják…
p Ha lebombázzák fél életeden át gyűjtögetett, megkoplalt könyvtáradat…
p Ha legalább egy értő befogadó lenne, már nem félkarú szellemóriás vagy!
p Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt: ádáz ellenséget már szerezett…
p Ha már diákként túl sokat kérdezett, tanárai megnehezíthetik ifjúkorát
p Ha már egyszer a színre léptél, nincs visszaút a mimikris „névtelenségbe”
p Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy nem lesz az?
p Ha nem fut áltiszteletköröket a szakma „nagy öregeinek”,nem érvényesül
p
p 3.
p
p Ha nem kell a póráz s a szájkosár, akkor maradj olykor éhező vad farkas
p Ha nem kollaborálsz a megszálló idegen erőkkel, akkor Ben Hur sorsa vár!
p Ha nem lövöd le gyereked fejéről az almát, akkor biztosan meghal…
p Ha nem vagy elég harsány vagy botrányhős, észrevétlen maradhat műved
p Ha nem vesz részt minden kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!”
p Ha nem zengsz dicshimnuszt a zsarnokról, biztos a walesi máglyahalál
p Ha nincs mellette Sancho Panza, fantaszta lesz, ha ott van, földhözragad
p Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban betartanak
p Ha őt mindenki ismeri, zokon veszik, ha nem áll le mindenkivel diskurálni…
p Ha pogány sámán voltál az államkereszténység erőszakos felvételekor…
p Ha rosszkor születsz, akkor balkezesség, furaság nem a nagyságod jele
p Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”
p
p 4.
p
p Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében leendő kurvának nézik…
p Ha teológiát akartál tanulni, egy évvel tovább sorkatonáskodhattál…
p Ha tudásának katonai jelentősége is van, emberrablás áldozata is lehet!
p Ha valamiben te vagy a legjobb, mindenki téged akar megelőzni, legyőzni
p Ha valamit felfedeztél-igazoltál, akkor kezdődik a neheze: elismertetése
p Halált megvető bátorsággal repked mint Ikarosz – de a kutyát se érdekli
p Hamarabb amnesztiát kap egy orv bérgyilkos mint egy népfelkelő, lázadó
p Hányszor hallhatta – volna – egy Picasso is: hát ilyet én is tudok csinálni!
p Házitanítóként az úrfi lelki vezetője vagy, de a csizmáját beléd törölheti
p Hétágra süt a simogató májusi nap, ő bevonul egy sötét, poros levéltárba
p Hiába a legesélyesebb, s tett fel mindent egy lapra: olimpia előtt baleset
p Hiába érzed meg előre a végveszélyt: csak ugatsz, míg a karaván halad…
*
Arany János
ÍRJAK? NE ÍRJAK?
I
Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.
Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.
A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...
No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."
II
Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.
Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...
III
Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.
Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...
(1856)
*
p 5.
p Hiába készül el a Nagy Mű – az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe…
p Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással
p Hiába nő idővel a rutinod, ezzel nem fordított arányban a lámpalázad is…
p Hiába őstehetség, kegyelem-ketteseken múlhat iskoláinak elvégzése
p Gyanakvó, zsémbes és keserű öregek házába varázsolna derűt, békét…
p Gyermekkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté
p Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek akár életfogytiglan?
p Ha – első - nőként ér el sikert, kétszer annyit kell tenni elfogadásáért
p Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti
p Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet az antiszemitizmus csapdába…
p Ha a papi pályát választod, tudnod kellene kvázi üvegfalú házban élned…
p Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek vehetik
p
p 6.
p
p Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes rosszkor és rossz helyen lenned
p Hiába vagy jól időzített csúcsformában, ha a publikum rosszindulatú…
p Hiába van igaza, ha ellenfele nyílt vitában gyengébb érveit jobban adta el
p Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább széklábakat kell faragnod
p Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond…
p Híres emberek gyerekeink a sorsa is méltán aggodalommal tölthet el…
p Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád?
p Hiába, hogy ki nem állhatod, de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak
p Hogy pár percig önfeledten nevess, a humorista napokig gyötri az agyát
p Hogy szavai hitelt érdemeljenek, a cigányövezet közepébe kell költöznie
p Hogy tehetséges diákokat menthess, egy protekcióst is fel kell venned…
p Hogy egy kicsiről mindent tudjál, ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kell
p
p 7.
p
p Hol találsz egy olyan társat, aki életed végéig hisz benned és ki is tart?
p Hospice szolgálatban végstádiumban levő emberek testét-lelkét ápolod
p Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita vagy
p Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd
p Isten nem ver Bobbal: pánikbetege betör magánéletébe s rombol…
p Incommunicado: elvágva az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől
p Ingyen kísérleti alany vagy: meddig bírod társadalmi súlytalanságban?
p Isten nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, többször kísért!
p Járni siralomházba vigaszt nyújtani: lelki békét-megbocsátást katalizálni
p Jó esélye van rá: felesége nem sokáig bírja, s hátország nélkül csatázhat
p Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be…
p Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi rádöbbenése: mihez asszisztált
p
p 8.
p
p Jót és jól szólnál és szólsz is, csakhogy a pusztába kiáltod…
p Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: kevés eséllyel
p Kabátlopási ügyekbe kevernek - a pedofília vádból hátha rád ragad valami
p Kénytelen vagy szeretett néped-nemzeted bűneit ostorozni – nem hálás szerep
p Kerülik a társaságod, mert átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon
p Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban”
p Ki a haláltól, ki a Kárhozattól retteg - te naponként halsz s jársz poklot…
p Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, kézirataid elkobzásának
p Kik állnak majd a sírodnál és kik mondjál el ott, hogy ki – nem - voltál?
p Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
p Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik: sose tudja meg, mi lett volna
p Kibírod, hogy aranyifjú szociológushallgatók kinézik maguk közül a prolit?
*
Arany János
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
*
POKOLJÁRÓ DUDÁS
Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,
annak jó már a legelején tisztában lennie
a várható, olykor igen súlyos, nehézségekre,
amik a hivatása gyakorlása közben érhetik.
Annak is megfizeti árát, ha nem mer ide lépni,
annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,
és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát…
|
