Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol
Életminőség vizsgálódások: anyaggyűjtő
Tesztkönyv/példamondat-tár
A pokoljáró dudás sorsok ABC- 2.
Érzékenyítő-gondolkodtató szabad ötletek jegyzéke
Tompa Mihály:
A gólyához
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.
Házamról jobb ha elhurcolkodol. -
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségb'esést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár,
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bújdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mind oldott kéve, széthull nemzetünk...!
Sokra sír, sokra vak börtön borúl,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanúl;
Van aki felkel és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik
Hogy nem kell már élni sok ideig.
Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidűlt fában őrlő szú lakik…
A honfi honfira vádaskodik.
Testvért testvér, apát fiú elad…
Mégis, ne szójon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen!
1850.
*
Sárközi György
HIGGY A CSODÁBAN!
Mikor szélvész veri el a megfülledt meleget S a világra hirtelen rámordulnak az egek, A riadt fák föld alá dugnák cifra ágaik S már pergő jég öldösi a fáknak virágait, Higgy a csodában!
Mikor tikkadt éjszaka fú csöndet a falura, A szérün asztagban áll és álmodik a buza, S álmában a láng piros kísértetként föllobog, Döng a harang s locsogó hordóval szekér robog, Higgy a csodában!
Mikor megzajdul a föld, repedeznek a falak És a padlót ingani érezed lábad alatt, Halálravált asszonyod fut az alvó gyermekért S emberhangon sír lovad, mert fél és nem tudja mért, Higgy a csodában!
Mikor baljós üstökös gyúl az égen s ránkmutat, A küzdők kettétörik és eldobják kardjukat, Ürgelyukba súgja a költő utolsó dalát És nyögi a régi nép új urak diadalát, Higgy a csodában!
*
p 1.
p A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz…
p A túl sok gyónás, Gulag emlékezés hallgatásába is megbetegedhet a lélek
p A vádlott mindig túl súlyosnak, az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted
p A vadrezervátumban testi épséged is kockáztatod az orvvadászt üldözve
p A világ más táján szent dalnok lett volna a Hortobágy elvetélt poétája…
p A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz sincs
p A zsákbamacskában oly feleség volt, ki cerberusként őriz dolgozószobát
p Addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt
p Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg olykor: a Beszéd
p Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap
p Akár túlórában is neked kell kimosni a körzeted lakóinak lelki szennyesét
p Aki próbált már egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni…
*
Sárközi György
ZORD IDŐK
Várfalnál erősebb egyedülvalóság, Vedd körül csöndeddel palotád lakóját, Vedd körül árnyakkal, sűrű emlékekkel, Gyötrődve-tünődve had ébredjen reggel,
Hogy sebet miért nyert, kardja miért csorbult, Ha maga népe is már ellene fordul? Ha a régi társak idegen pogányok Között fenekedve rázzák buzogányuk?
Tartson az ellenség vizen és kenyéren, De énhozzám senki ál-szóval ne érjen. A Jedikuláknak nem félek láncától, Inkább a hazug szív hideg füst-lángjától.
Mostan bástyák között magamat megvonom, Elküldöm barátom, szeretőm, rokonom, Majd eljön a perc, hogy hősen kirohanjak, S győzzek a vár alatt, győzzek vagy meghaljak.
*
p 2.
p Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít
p Akkor is riadóztatsz, ha nem vagy teljesen biztos – ki is pellengéreznek…
p Akkor is tovább nyomoz a bűnös után, ha a szálak magasabbra vezetnek…
p Aktfestményed sorsáról nem a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész dönt
p Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, annyira bizonytalan a gázsid
p Amíg mások pankrációzgatnak, te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy
p Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán…
p Amikor éppen neked kell működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót…
p Amikor már végre szabadon szólhatnál, annál kínosabb, ha már nincs mit
p Amikor nagyon megy a munka,akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét
p Amikor osztozkodik a cigánybanda, hiába járna mindenkinek: nem jut…
p Amikor tanácsot kell adni a gyámügynek egy állami gondozásba vételről…
*
Sárközi György
SZIKLA
Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe, Amint én nézek le már százezer éve. A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek, Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.
Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek, S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek. Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra, De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.
Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor, Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból, Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven, Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.
*
p 3.
p Amikor úgy kell felderíteni a tettest,hogy maga az áldozat sem segít, sőt
p Amit kutatni szeretnél, az most de jure vagy de facto nem hozzáférhető
p Amit kutatsz, arról nem beszélnek – dokumentumok 25 évre titkosítva...
p Amit vesztettél s amit ártottál, az kézzelfogható – az ellenkezője ködös
p Annak tudatában kell keményen dolgoznod, hogy ettől még nem lesz siker
p Anyagi vagy erkölcsi gond miatt saját próbababád, kísérleti alanyod vagy
p Annyira félsz az éretlen műtől, hogy kilenc éven is túl érlelve cefrésedik
p Atomhulladékot szállító vonatszerelvény elé a sínekhez láncolnád magad?
p Az a püspök vagy, aki a téged meglopó exfegyencnek még ajándékoz is…
p Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, míg ő semmitől nem riad vissza
p Az élet vizét kutatva szomjan hal, mert nincs, aki egy pohár vizet adjon…
p Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak palackposta az óceánon
*
Sárközi György
TÖREDÉK
Facsarjuk még velőnket, facsarjuk még szivünk, Gajdolva tört sorokban, mit érzünk és hiszünk? Mikor dalon, virágon, vetésen, emberen Átgázol, mint egy súlyos tank a történelem?
Mint a juhász subája, a szó kétféle ma, Kifordítom, gubancos, befordítom, sima. Keressük még, mint ritka füvet az egy igét, Mely túléli a vér és csalás igézetét?
Hamis csodák korában látóvá lesz a vak, S a látót megvakítják a füstölgő szavak - Tegyünk-e hát csodát, úgy rántván dalunk elő Torkunkból, mint a kardot vásári kardnyelő?
Ó jaj, hogy kérdenem kell s nem csordul boldogan Szavunk, s hogy rejtegetjük, mi úgyis rejtve van, S mint aki égő házba ront kincsét menteni, Fuldoklunk...
*
p 4.
p Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád pályatársaid elvárják: „éhezzél!”
p Az erotika új költői nyelvén kísérletezik, de csak a Pajtás újságba írhat
p Az hagyján, hogy neked nincs nyugdíjkorhatárod – de nyugdíjad sincs!
p Az igazat megmondani, de diplomatikusan, hogy iskolád ne sértődjön meg!
p Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom se oly romantikus…
p Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan éhenhalsz: tessék „választani”!
p Az újságírók is korán halnak, pláne ha komoly oknyomozók, haditudósítók
p Azért tudtad Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagadra vall
p Bármennyire aláaknázott terület: fel kell tenned zsidókérdéseidet stb.
p Bármily óvatosan tapogat is a sötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat…
p Belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó
p Beleremeg kezed és hangod amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni
*
Sárközi György
KESERGŐ
Mint kenetlen sarkú, régen bezárt ajtó, Úgy csikordul szavam: elszoktam a daltól. Miről is dalolnék? Minek is dalolnék? Világ viharában rekedt duda volnék.
A szerelem úgy jó, ha hallgatunk róla, Ha némán elfedi ágyunk takarója. Csak a fiatal vágy jajgat vagy dicsekszik, Az öregedő szív magának melegszik.
A csillagos eget a költő hogy lássa? Időnek és térnek relativitása Rázza meg lelkét vagy Isten dicsősége? Dallamtalan csönd e tünődések vége.
S az ember, a haza, a nép, a szegények! Hárfán és kintornán szól róluk az ének Manapság - de hasznát mégsem látják mások, Csak a hárfások - nem: csak a kíntornások.
Miről is dalolnék? Minek is dalolnék? Ledőlt bálványoknak miért udvarolnék? Miért rázza magát, mért dadogjon lázban, Ki már maga sem hisz a sámánkodásban?
Szót szó mellé rakni, sorba szedegetni, A sorok nyakába rím-csengetyűt vetni, A süket világnak csengetni hiába - Nem csöndes őrültek monomániája?
Csukjuk be az ajtót, hogy ne csikorogjon, Tegyük le a hárfát, többé ne zokogjon, Metéljük el húrját, hogy hangot ne adjon, Tüzeljük el fáját, hamva se maradjon!
*
Öcséim, fiaim, kik fölgyult szemekkel Dalolni jöttetek, nektek az a reggel, Mi nekem az este - ne hallgassatok rám! Lássuk, ki erősebb: a dal vagy az orkán?
*
p 5.
p Biztos, hogy akarsz írni, ha ez mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is?
p Büszke lehetsz rá, hogy vezéregyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő
p Csak a zenei csodagyerek ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait…?
p Csak az biztos, hogy bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod?
p Csak balsors nyitott neked teret: bugyuta reklámversikéket irogathatsz
p Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható
p Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de az utcán csak lenézett cigány
p Csakazértis „keljfeljancsi” vagy – jöhet a gáncs, a bukás és knock out
p Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél?! De mi lehet ott tovább?
p Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz…
p Dörzsölt, pénzes és rafinált ipari kémbandák ellen védenéd a találmányod
p Dürer Melankólia c. grafikája nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol
*
Sárközi György
MAGUNKÉRT LÁZADÓ DÓZSÁK
Magunkért lázadó Dózsák: Ülünk nagy, tüzes trónusokban itt-ott, S szórván roskadt fejünkre átkot és szitkot Megvesszőznek az urak és megköpdösnek a parasztok.
Fáj, fáj, fáj, Ordítanánk, mint éji veremben a vad, De csak ennen husunkba harapni szabad, Mert magunkért éltünk s halunk.
Jobbágytalan vezérek: Ülünk nagy, tüzes trónusokban sírva, S hamuvá omlunk, hogy testünk földi sírba Ne hulljon, de legyen a hazátlan, égigcsapó szeleké.
*
p 6.
p Egész életen át ott sugdos a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál
p Egy „puszta szilenciummal” könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”
p Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél…
p Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben kellene telefonon át tartani a lelket
p Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép nyelvi börtönébe záródtál…
p Egy kócerájban kell eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni!
p Egy középszerű művésztárs ártani sokat tud a zseninek, ha akar: és akar
p Egy mindenkiért és mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár
p Egy nagyobbat mindenki hibázhat – egyedül ő nem javíthat, mert meghal
p Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve:pl. gondnokság alá veszik
p Egyik percben „mindenhatónak”, a másikban „impotensnek” érzed magad
p Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor,máris autista lehet a gyerek
*
Arany János:
A TUDÓS MACSKÁJA Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: De a kendermagos cicát - S hajna! Éktelenül megszerette, Majdhogy fel nem falta. Szolgája is volt; a háznak Ez viselte gondját, Hogy lába ne keljen és a Szelek el ne hordják. Hű cseléd volt félig-meddig, - S hajna! Koplalás lőn este reggel Bőséges jutalma. Máskülönben ment a dolga A kedves cicának: A reggelin gazdájával Ketten osztozának. Búsan nézte ezt a szolga - S hajna! Fél zsemlére, pohár téjre Nagyokat sohajta. Mert tudósunk a magáét Ha fölreggelizte: Felét a cicának adni Volt a szolga tiszte. Úriasan élt a macska, - S hajna! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta. "Hé... izé... mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag." "Jaj, uram, hát a sok éhség! - - S hajna! Kétszereznők csak a tartást; Mindjárt lábra kapna." S az napságtól itce tej járt, Kapott egész zsemlét: A tudós csak lesi, várja Hogy ha nekitelnék. De a macska nem üdűlt fel, - S hajna! Elfogyott a fogyó holddal, Sarlóvá hajolva. Kendermagos szegény cica Nyavalyába esvén, Fölvette a néhai nevet Egy szép őszi estvén. "Átszellemült kedves állat - S hajna! Falatom megosztom vele Mégis meg van halva!" "Mi tagadás" - mond a szolga, "A cicus nem vétett: Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet. Mondtam, menjen egérfogni, - S hajna! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra." Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Ilyen apró dőreségek Gyakran estek rajta. (1847)
*
p 7.
p Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében próbálsz igét is hirdetni
p Életfogytig kutatsz gyógyszert, ásol sivatagot stb. - és semmi eredmény
p Eleve túl sok stressz, hogy a csúcsformádat pontosan kellene időzítened
p Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap - a végén már megélni se tud…
p Előbb gúzsba kötik, majd táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz!
p Elsőgenerációs cigány értelmiségiként helytállni a „szabad versenyben”…
p Éltében leköpve-megvetve éhezett,holta után bankárok licitálnak képeire
p Elviselni annak a látszatát, hogy mások keményen dolgoznak helyetted
p Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást
p Ép lélekkel túlélhetők az iskolák, ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?
p Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod: elhasználják
p Ereklyevadászok vagy „tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák…
*
Ady Endre:
Seregesen senkik jönnek
Minden semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül
Maradok.
.
Sürög a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bősz iram
Felrepit.
.
Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyűlt, mindenkié
A vagyon.
.
Mind a szépet, amit hoztam
S ami uj, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be.
.
Álmagyarok s jöttment népség
S cimeres, ronda cselédség
S nagyúri nagyok:
Ez időben, itt, valaki:
Én vagyok.
.
Uj igéim tán nem hatnak,
Rossz frigyesim elhagyhatnak
S nőhet a fülem,
De nem lesz itt semmi, soha
Nélkülem.
Nyugat • / • 1911 • /
*
p 8.
p Érzékenyíteni kell magad, de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
p És ha negyvenévesen világosodsz meg, hogy isten Napút festőnek hív el?
p Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni
p Fényképed könyvekben, plakátokon meggyalázások szabad prédája vagy
p Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz
p Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – a nép meg kútmérgezéssel vádol…
p Filantróp és karitatív működésed mögé hátsó szándékokat vetítenek be
p Fizikumánál fogva is védtelen, ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá…
p Füledbe forró ólmot öntenek, s leszel az új, az énekes Vazul…
p Folyton ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…
p Fütyülés és lehurrogás légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet”
p Folyton döntened kell, melyik család életébe mennyire – ne – avatkozz be
*
KOLDUS-ÉNEK Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki... Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki, Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen, Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig. Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal, Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal: Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott! - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen, Koldusbotom miatt más piruljon, én nem! Ha tisztét mindenki tette volna, mint én, Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném: Sántán is, bénán is, töltenék víg napot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér! Hozzáfoghatót a történet nem ösmér. Mi haszna! az erőt ásta benső féreg: Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek; Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...! Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért: Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget, Kocsmaházba térek egy ital bor végett; Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Megitél a világ, hogy részeges vagyok, Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok: Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi, Megszokná az ember végre föl se venni: Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul, Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul; "Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen", És a cigány húzza, áldja meg az Isten; Könnye pergi át a barna ábrázatot... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám, Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám; Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok: Majd olvas belőle egykor unokátok Dicsőségetekről egy-két igaz lapot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban, Korántsem gyanítva, milyen igazam van: Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen, Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében. ARANY JÁNOS
(1850)
*
POKOLJÁRÓ DUDÁS
Aki szellemi, segítő-vezető pályára megy,
annak jó már a legelején tisztában lennie
a várható, olykor igen súlyos, nehézségekre,
amik a hivatása gyakorlása közben érhetik.
Annak is megfizeti árát, ha nem mer ide lépni,
annak is, ha rálép, de közben elárulja hivatását,
és nem fizeti ki a szellemi szabadsága drága árát…
|