Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit - V.

Szent hivatás, pokol - nem- járás, hitvány árulás

Amit, sokat más segíthetne, de inkább többet árt!?

Petőfi Sándor:

15-dik március, 1848.

Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek! 

*

p A bárány bűnösségét bizonyítani igyekvő ordas éhes farkas

p A népgyérítés/irtás eszmei okolója: az indián nem ember

p A gyarmatosítást akarva-akaratlan kiszolgáló néprajztudós

p Felkérésre teológiai állást foglal: az indián az nem emberlény

p Az egész másként élőt simán levademberező, leprimitívező

p Nagy nyilvánosság előtt sérteget, rágalmaz: szabadon szól…

p Belebakizik vagy nem is ismeri a varázsigét a zárt lélekhez

p Mentő és értékmegőrző helyett elsüllyesztő: kínos a lelet

p A neki alárendeltektől „vár” igaz, őszinte, szigorú kritikát

p Nem bolond ő hazájában poétának állni, pártkatona lesz

p A mérsékelt, gyomirtó nyelvművelő ultraliberális gúnyolója

p Magyar képviselő, aki titkoltan például zsidó állampolgár

p 2

p Mindig gyárt alibit: soha nincs ott a történelmi tetthelyen

p Magyar-zsidó meccsen ellenfélnek szurkoló magyar szpíker

p Ő nem rabol, csak ötlet- és orvgazda – piszkos munkakerülő

p Felkészülten és taktikuson vezényli a lejárató kampányokat

p Riválisa bolhányi hibájából elefántot csinál, leszólja a Művet

p Gerendából szobrot farag: de legvégül csak fogpiszkáló lesz

p „Pártatlan közvetítő”: egy elfogult ellen-drukker sportújságíró

p Érzi, ha közönsége vevő burkolt zsidózásra: rátesz egy lapáttal

p Megnyeri hallgatósága jóindulatát: durva viccekkel cigányozó

p Napközben lélekben prostituált, de éjszaka magasztos ódát ír

p A vezér vadásztársa – a legélesebb paródiája is csak hízelgés

p Humorista, aki a legjobban azt tudja: ki rovására viccelődhet

p 3

p Jól, bőkezűn, nem fukarkodva költi rivális pályatárs rossz hírét

p A Júdáspénzből bőven telik neki: hedonizáló életművészkedő

p Az emberiség nem fil- de mizantróp barátja: embermegvető

p Nélkülöző családja kosztpénzből kiadott dilettáns „mestermű”

p Úgy tesz, mintha a menthetőt mentené – felszámolja egyházát

p Kitartásra és szellemi erőfeszítésre képtelen kapa-kaszakerülő

p Mindent csak elkezd, röviden fellángol, de semmit nem fejez be

p Úgy tanítja a filozófiát, hogy örülj, ha levizsgázol, s felejtsd el

p Minden témával csak kacérkodó, semmit nem termékenyít meg

p Szolgálatmegtagadó klubvezető-vitakörös a HM támogatásával

p Mindenhol házal, kínálgatja magát: szellemi kapcarongy szerep

p Ma még bálványozza a mestert, holnap lábtörlőnek használja

p 4

p Más művét elorozza, s ezekkel az idegen tollakkal ékeskedik

p „Polihisztor” - mindenhez is ért: amit ő nem tud, az fölös-káros

p Álezermester: aki mindenhez, ezért komolyan semmihez se ért

p Csak akkor ír, csak azt és úgy írja, amikor/amit neki diktálnak

p Nagyon érdekelte mások sorsa, hisz sűrűn jelentenie kellett róla

p Elmondtam, és ezzel felmentettem lelkem – mosom a kezem!?

p Aki csak a könyvekből akarja az embereket/magát megismerni

p Ahogy élsz, úgy ítélj – ne így, ne kettős mércével: gój/zsidó

p Egy csupaszív, ingyen is segítő Mekk mester pszichiáter stb.

p Közpénzes, csak időhúzó gyorstalpaló tanfolyamok oktatója

p Hamar elavuló tudású divatos specialista, kvázi-szakbarbár

p Ipari rendelésre túlspecializált szakképző intézmény vezetője

*

Reviczky Gyula –

Március tizenötödikén

Hivatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszmétlenül;
Multon mereng a költő, és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.

Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér;
Egy zsiros koncért százan marakodnak,
Hogy EGYnek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.

Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol,hol citrom és narancs virulnak,
Honán kivül a legnagyobb magyar!

Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy ami véred, óh hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazita-had?...
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd oszt arcátlanul felosszák
Kétszínű,romlott,léha kegylesők?...

Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhűtők, kik, mint a barmok,
Csak ettek-ittak és meghíztanak.

*

Fakó poéta

Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, hogy nem él Petőfi;
Gyűlölte a szemforgatókat,
Nem bírt ő, mint te, dörgölődni;
S te, akit a magyar poéták
Között elsőnek mondanak,
Ősz hajjal talpat nyalni jársz el -
Petőfi, jó, hogy halva vagy!

Szegény magyar fakó poéta,
Szerencséd, hogy meghalt Arany.
A velszi bárd örökre hallgat,
Jó, hogy lángajka zárva van.
Te vén gyerek, te kegyleső, te
Fakó költő, nem velszi bárd,
Egy kézszorítás kell neked csak
S kiáltod: Éljen Eduárd!

Szegény magyar fakó poéta,
Szerencséd, hogy nem vagy magad.
Szerencséd, hogy komédiás vagy,
Akit a nemzet megtagad.
Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, édes nemzetem,
Hogy őhozzá nagy dalnokid közt
Nem hasonlított senki sem.

REVICZKY GYULA

*

p 5.

p Technokrata víziójában az ember már csak egy hibaforrás

p Homokos-védő: nem bűnös/beteg, sőt: egyenértékű alternatíva

p Állatot gépnek gondoló, a kísérletezési kínján csak nevető

p Állatkísérletekben, kínzásokban kísérletez ki „gyógyszert”

p Emberábrázolás/korkép helyett csak spekulatív absztrakció

p Ő nem formalista (ipar)művész, ő egy giccsgyártó kisiparos

p A nekrológok megmondó embere: ki voltál (a hulládon állva)

p A költői életműve: egyszer használatos felköszöntő, bökvers

p Árulkodó a védekezése is: a „semmitmondó” hangulatjelentő

p Nemcsak tessék-lássék engedett, de buzgó „békepap” volt!

p Rendőri ügynek tartja kéziratok elkobzását, nem szól bele

p Nem tiltakozik máshitű könyv égetése ellen (sőt: alágyújt)

p 6.

p Eretnek elégetést, likvidálást tűrő, elősegítő, üdvözlő

p Tiltás, engedés, támogatás után már buziságra kötelez

p Az ún. elnyomott nőket elnyomóvá férfiasító emancipátor

p A polgári engedetlenek szerinte köztörvényes bűntettesek

p Bármire képes, hogy elhallgattassa a független kritikusát

p A leghangosabban feldicséri a király új ruháját, a semmit

p A tanítvány hallgasson, csak akkor szólhat, ha Ő kérdezi

p Hétvégi teátrális bűnvalló: ököllel veri mellét: mea culpa

p Az „ellenség” igazsága, vesztére, nála süket fülre talál

p Személyválogató: neki csak az számít, hogy ki mondja

p Újdondász: gyümölcsben/könyvben is csak a friss a jó

p Nem halad az idővel: egy maradi élő anakronizmus

p 7.

p Neki csak vendéghaja és csak vendégszövege van

p Jól, ravaszul a leghihetőbben tud rágalmakat szórni

p Egy új Próteusz, annyi alakot tud váltani (kaméleon)

p Sznoboknak ad szellemi táplálékot: szar, mint arany

p „Improvizálva” egy stand up műsort ismétel a haknizó

p Elmeélét védtelen nyomorulton, kisdeden köszörüli

p Még tréfából sem mond igazat, még egy felet sem

p Az ún. kiválasztott nép helyére egy másikat tesz

p Kielégíti az igényeket: önigazolás és bűnbakképzés

p Nem megismertet-megszerettet: épp ellenkezőleg

p A másokat tesztelő és feljelengető álantiszemita

p Cigány- és zsidóábrázolása szinte pogromra uszító

p 8.

p Plakáton meleg-barát, de otthon leszbi nejét veri

p Engedélykéréssel legitimálja a sajtó-diktatúrát

p Boldog: szakterületén privilegizált, monopolhelyzetű

p Másként gondolkodót feketelistáz(tat)ó, éheztető

p Nem érinti, érdekli találmánya katonai alkalmazása

p Ugyanarról a műről két néven kétféle bírálatot író

p Nem idegesíti megalkuvása, vagy a pia nyugtatja

p Végleg beletörődik: ő már csak szellemi segédmunkás

p Műve méretével érné el, hogy annak súlya legyen

p Csak az érdekli, most hány példányban adják ki őt

p Automatikusan író médium: a pénzdémon diktál neki

p Következetlen vagy épp ökör-következetes nevelőszülő

*

Babits Mihály: 

Petőfi Koszorúi

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...