Bölcs-balga/boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár

Életrontás/javítás ABC – V.

Vajda János

Meghasonlás

A világ hogy elsilányul!
A zaj, mely megkábitott,
Azt hivéd, hogy harc, pedig csak
Halál vonaglása volt.
Fönn az égen, lenn a földön
Semmi sincs tökéletes.
Hitvány volt és lesz az ember...
Egyél, igyál és nevess.

Mit törekszel jobbra, szebbre
Erőszakos útakon?
Öldöklésen vett szelídség:
Káron vásárolt haszon.
Minden úgy van jól, amint van,
Semmi sincs fölösleges.
Bűnnel telhetetlen ember,
Egyél, igyál és nevess.

Vágysz alkotni maradandó
Hibátlan műveket?
Melyeket a mulandóság
Jó előre kinevet!
Míg föléje az irigység
Keze szemfödőt keres...
Bélpoklos, gyógyíthatatlan,
Egyél, igyál és nevess.

Egymagad törekszel arra:
Boldogítni milliót?
S ugyanaz terít a földre,
Kinek vágyol tenni jót.
Jobb bizony, gondolj magadra,
S végső nyughelyet keress,
Hová el ne érjen e hang:
Egyél, igyál és nevess.

*

p Bejáratott szakállas vicceket sütöget, udvarias hehe a válasz

p A tévé műsorpolitikája szabja meg mindennapi életrended

p Kitörési kísérlete szürke házasságából szánalmasan komikus

p Amit csak ráadásul kaphat, közvetlenül azt akarja: boldogság

p Megkövetelné magának a tiszteletet, jó hírnevet, szeretetet stb.

p Nem napi kötelességét teljesíti, dolgát végzi: boldogsághajhász

p Az eszközből csinál végcélt: pénz, állás, lakás, pozíció, rang stb.

p Minden ideál-eszmény csak kiméra: mesék, lányregények fikciója

p A kiábrándult, cinikussá vált egykor emberimádó ex rajongó

p Együttműködő beteg: vegyszereket nyelő emberforma gép

p Drágán vásárol ártalmatlan placebót, vagy ártó életpótlékot

p Nem tart már meg az ünnepet, így az sem tudja megtartani őt

p 2

p A csekély nyugdíjért cserébe unokái rovására olcsón adott voks

p Semmit nem bíz másokra: ő a saját maga kritikusa/ellenzéke is

p Imád kérvényeket elbírálni: mindig mindenért kéreti magát

p Annyira alázatos-alázatoskodó, hogy már-már büszke is rá

p Óriásnak hiszi magát, pedig csak a vállukon ugráló törpe

p Csak akkor ír és csak azt írja, amikor és amit neki diktálnak

p Minden hibaforrást letesztel, mielőtt még önmagához fordulna

p Bárhol ér testéhez, fáj (mert az ujja végében van a szálka)

p Nagyon érdekelte mások sorsa, hisz jelentenie kellett róla

p Csak halvány árnyéka egykori és még lehetséges önmagának

p Leeszi. leissza magát – arcán, ruháján, hányásán ott az étlap

p Vészhelyzetben homokba dugom a fejem: pl. leiszom magam

*

Paul Verlaine

A NAIV FIÚK

A magas sarkok és a hosszu szoknyaaljak
csatájában, az út s a szél szerint, bizony
néha a boka is előtünt - óh, nagyon
ritkán! - de már ez is öröme volt a napnak.

Máskor meg szépeink fehér nyakát a zöld
homályban szúnyogok fulánkja simogatta,
s villant ilyenkor a vakító váll, riadva,
s gyerekszemünk csak úgy habzsolta a gyönyört.

S leszállt az est, az ősz, sejtelmes esti óra:
karunkon csüggtek a szép hölgyek álmatag,
s oly izgató szavak hagyták el ajkukat,
hogy lelkünk remegő csodálkozás azóta.

Szabó Lőrinc fordítása

*

p 3

p Aki nem látja a fától az erdőt, a kis résztől a nagy egészet

p Aki tévéből „ismeri” a téli, tavaszi, nyári, őszi erdőt, mezőt

p Egy betegesen rosszhiszemű, gyanakvó, bezárkózó alak

p A vészhelyzetben jó volt a bezárkózás – de úgy maradt

p Egy nyeretlen kétéves, egy javíthatatlan naiv, egy balek

p Elmondtam, s ezzel felmentettem lelkem – mosom kezem!?

p Egyből és elsőre világrekord súlyt akar felkapni-felemelni

p Egyedül viseli „nagy lakása” terheit, kölcsöntartozását, rezsijét

p Egyéjszakás kaland-hozadék: nemi betegség/gyerektartási per

p Ha egyet láttál belőlük, mindet láttad – tizenkettő egy tucat

p Aki csak a könyvekből akarja az embert/magát megismerni

p A csiricsáré színek helyett inkább mindent szürkére festő

p 4

p A feleség végleg felmentve az otthoni főzéstől: pizza-futár

p A feleségével többnyire így/úgy van: se vele, se nélküle

p A gyerekének fogalma sincs: mit takar apja foglalkozása

p A heti ötöslottó-húzás a hét várva várt nagy pillanata

p A kedvenc focistájáról jóval többet tud, mint nagyapjáról

p A kurva úgy adhatja el szép bájait, hogy megmarad neki!?

p A sok év iskola után is kézírása csak ronda macskakaparás

p A szakértőkre hárítja, bízza hitét, gyerekét, egészségét stb.

p A szegény semmit nem dob ki: hátha jó lesz még valamire?

p A tétlensége az ördög melegágya: itt csak rosszat forralhat

p A vak sors csapása, hogy lánya szingli, fia vendégmunkás!?

p A zsugorodó nyugdíját beosztja: betegesen tud spórolni

*

BAUDELAIRE
A VAKOK

Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.

Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,
minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,
sohase láthatod a kövezet fölé
hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.

Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,
amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt
a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében

én is, az iszonyig keresve a gyönyört,
tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört
szívvel kérdem: "Vakok, mit lestek ott az égen?"

Babits Mihály fordítása

*

p 5

p Abban is bizonytalan, hogy most éppen bizonytalan-e…

p Annyira önleértékelt, hogy más érez/gondolkodik helyette

p Ő az „anyanyelvét” is csak kvázi idegenként töri kerékbe

p A kitálaló irodalmat száműzi: ez csak hazug, kitalált dolog

p Csak konyhanyelven beszél és ért, minden más idegen neki

p Egy gyerek után fel van mentve házastársi kötelessége alól

p Él a választási jogával: a kötél helyett inkább villamosszék

p Először csak a válóperes bíróval közli felesége öreg hibáit

p Engedte magát elcsábítani - nem állt ellen a kísértésnek

p Ha bánata van: megöli – villámgyorsan alkoholba fojtja

p Házasságkötés után már miért kell tetszenie, udvarolnia?

p Kérdés nélkül is aláveti magát: gyomortükrözési tortúra

p 6

p Kerüli a vitákat: mindenben aláveti magát becses nejének

p Más nem, de ő megkínozhatja magát: divat, fogyókúra stb.

p Matekból elég jó, kivéve egyet: a kamatos kamatszámítást…

p Max. Hűbele Balázs vagy, a délibábok heroikus pótcselekvője

p Majd minden napot rosszul indít: késő, kapkodó, veszekedő...

p Mint hülye gyerekre néznek rá s már így néz ő is önmagára

p Mit is tanulhatna az őseitől: ő már sokkal fejlettebb/okosabb…

p Nem érzi, nem érti az élete nagy tétjeit, döntéseinek súlyát

p Nem ismerve családja lelki kórtörténetét: megismétli azt

p Nem járnak vendégségbe, és már ők sem hívnak senkit

p Nem szabad, csak szabados: a lovak közé dobott gyeplő…

p Nem válogat: üzemi koszt, bulvár, szappanopera fogyasztó

*

VERLAINE

PÉLDÁZATOK

Uram, ma, butaság s vad dühök idején
áldalak, amiért kereszténynek születtem,
de hogy mint hű kutya kövesselek a kegyben,
tisztult bátorságot s erőt is önts belém:

erőt, hogy kiszemelt bárányod legyek én,
mely anyját s pásztorát nem bosszantja ügyetlen,
s érzi: gyapján kivűl vére is az egyetlen
gazdáé, s vár amíg sorra kerűl szegény:

s legyek a hal, Fiad boldog szimbólumának,
a szamár, mely Vele a városba vonult,
s, húsomban, a disznó, melyre haragja hullt.

Mert nőnél s férfinál jobb és különb az állat:
e korban, mely dac és gonosz kétszinüség,
ő az alázatos, munkás egyszerüség.

Szabó Lőrinc fordítása

*

p 7.

p Nemhogy fát, de még egy virágot sem ültetett el életében

p Olyan orvost választ, akin ott a protokoll kényszerzubbony

p Orosz rulettnél rosszabb: a kórházban mindent aláírsz

p Ő oly büszke rá, hogy nem iszik, nem nőzik (otthon sem)

p Rosszul fogalmaz, helytelenül és rossz stílusban „gépír”

p Se kutyája, se macskája, csak egere, poloskája stb.

p Soha nem jár mezítláb, fél a rozsdás szegektől stb.

p Sokáig nem veszi észre, ha eltéveszti a lakásszámot

p Száll egy pofonod a szélben - bumerángként visszacsap

p Szexuális életének a csúcsa anno/most: az önkielégítés

p Te akarod megtanítani a halat úszni, és a kutyát ugatni

p Ő törődik egészségével: minden kivizsgálásra elmegy…!

p 8.

p Üvegen át nyal fagyit, és képekbe, virtuálisan „szerelmes”

p Az egykori rajongóból lett egy teljesen kiégett, cinikus alak

p Nem hiszi: fűszálon pici él s mégsem kisebb a világtengelynél

p A látni vágyó éppen hogy a vakító Napba nem tekintene

p Vakfoltos - szemében nincs gerenda, de máséban szálka?

p Az álbarátnál még a senki/az ellenség is sokkal jobb lenne

p A „betegség” nem fájó, de isteni intelem, de gonosz ellenség?

p Ideje van mindennek: nem addig üsd a vasat, amíg nem késő…

p A bátraké a szerencse: aki nem mer, nem is esélyes nyerni

p Ha naivan kígyót melengetsz kebleden, felengedve megmar

p Az önmegvalósító ember nem találja, mire hívta-hívja el Isten

p Ahogy élsz, úgy ítélj – ne így, ne kettős mércével: gój/zsidó

*

Baudelaire

EGY DÖG

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

*

ÉLETRONTÁS/JAVÍTÁS ABC

Az istenképmás ember miért boldogtalan,

miért lesz ördögfajzat, mint ragadozó/préda,

illetve miért kövezi tele őszinte jószándékkal

saját és előszerettei stb. útját a földi pokolba?

Talán épp abban az istenképben van a hiba,

amit - nem is tudva, beprogramozva – másol?

A példák rólunk szólnak, ismerjünk magunkra,

a gyógyulás jó kezdete a baj korai felismerése…