Faragó Ferenc:

Tanyai szilánkok II. /3.

Faragó Ferenc

Tanyai szilánkok II. /3.

***

A parancsolás

és az engedelmesség ugyanazon dolognak

– a félelemnek – más és más oldalai.

***

Az Istenről

való vélekedéseinkben

a leggyakrabbak és a legnagyobbak a félreértések.

***

Az igazságból

mára már csak

a „mindenkinek a maga igaza” maradt.

***

A születés elkülönülést,

a halál egyesülést okoz.

***

Az Isten háta az Ördög eleje.

***

Az

emberi gondolat

nagysága abban áll,

hogy egyszerre gondolhat

kicsire – nagyra,

jóra – rosszra,

szépre – rútra,

Istenre – Sátánra.

Ebben a nagyságban

nyilatkoznak meg

az emberi gondolkodás korlátjai is.

***

Kimondhatatlan

gazdagok lehetünk,

ha mindenünket elvesztjük.

***

Nagy baj,

ha a tévedés

törvényerőre emelkedik,

de a legnagyobb baj az,

ha a hazug­sággal történik ugyanez.

***

Nehéz feladat

szegénynek és jónak lenni egyszerre.

Lehetetlen feladat gazdagnak és jónak lenni egyszerre.

***

A posztmodern ember

csak töredéke önmagának,

de kifelé önmaga többszörösét mutatja.

***

A világ dolgait

bizonyos távolságból

(distancia) kell szemlélni.

Nem jó sem túl közel, sem túl távol állni.

***

Az ember

le tudja győzni

a realitást, a racionalitást, a fizikát –

az irrealitást, az irracionalitást, a metafizikát nem.

***

Oly

sokan azt hiszik,

akkor van mondanivalójuk,

ha beszélnek.

***

Mérték.

Ha valamiből nincs,

akkor másvalamiből túl sok van;

ha valamiből túl sok van, akkor másvalamiből nincs.

***

A

természetfölötti

természetes és nem természetellenes.

***

Jobb

semmit sem mondani,

mint semmiségeket.

***

A tér-idő

nem valós dolog,

hanem inkább az a mód,

ahogyan a világot szemléljük.

***

Változatok egy témára.

Ugyanarról a dologról

mást gondolunk,

mást mondunk róla,

és másképpen cselekszünk vele kapcsolatban.

***

Van bennünk

valami titokzatos,

megismerhetetlen –

az, ami tulajdonképpen önmagunk.

***

A vallás

az a magatartás,

amelyről azt gondoljuk,

hogy istennek-tetsző (dikaiosz).

Ám úgy belefeledkezünk

a vallási tevékenységekbe (obszervancia),

hogy az istennek-tetszésre már nem is emlékszünk.

***

Teológia.

Istenen nincs mit tudni...

***

A vallások

bebocsátást akarnak

Isten mindenhatóságába,

és a bebocsátás után

azonnal a tulajdonláson fáradoznak.

***

A véges kérdez – a végtelen válaszol.

***

A szabadságért

áldozatot kell hozni –

sőt néha rabságot.

***

A fény

nem látható,

hanem láttató.

***

Isten

nem egy

a sok létező közül,

hanem maga a létezés.

***

Mi tartja

mégis össze a világot,

mert hisz’ az részeiben van.

***

Az ész

manipulálható,

a lélek sohasem.

***

A létezés

nem tulajdon,

így nem is birtokolható.

***

A zenében

egyszerre tud jelen lenni

a giccs és a sznobéria,

többek közt a táncdal,

a magyar nóta

és a cigányzene formáiban.

***

Akár hazudunk,

akár igazat mondunk,

a szavaink valósággá válnak.

***

A

lét közepe

mindig Isten,

s mi vagyunk benne a periféria.

***

Tudásalapú társadalom.

Szeretjük azt tudni, amit más nem tud;

nem szeretjük azt, amit más tud, és mi nem tudunk.

***

A legnagyobb Naplopó a Föld...

***

Egy

civilizáció

pusztulásának

tíz legbiztosabb jele:

1. szabadosság;

2. korrupció;

3. bürokrácia;

4. promiszkuitás,

5. népességfogyás,

6. munkanélküliség;

7. hajléktalanság;

8. betegségek (=neurózis, pszichózis, addikció);

9. kultúrarombolás,

10. vagyoni polarizálódás

(=nagyon sok nagyon szegény

és nagyon kevés nagyon gazdag)

***

Az

emberi élet

végső értelme

mindenképpen

nyereség és veszteség nélküli, –

mégis e kettő jegyében telnek el éveink.

***

Nem kellene

felépítenünk több eszmét

és akkor nincs is mit lerombolni.

***

Akusztika.

A reggeli madárfüttytől még nagyobb a csönd.

***

Az

ember

rendszerező kedvét

még a rend sem zavarja.

***

Minden

eddigi vallások története

az Isten előli megfutamodások története.

***

A szegénység

és az egyszerűség

belső örömmel,

a gazdagság félelemmel jár.

***

A Paradicsom

nem hely, nem tér, nem táj,

hanem a legbensőbb béke –

ami valóban elveszett.

***

Az időszerű dolgok

mindig időszerűtlennek tűnnek. –

Az időszerűtlen dolgok mindig időszerűnek tűnnek.

***

A

politikai

párbeszédek

elsősorban monológok.

***

Önmagunkban

nem önmagunkat,

hanem a másikat kell keresnünk.

***

A jó vallás:

művészet és tudomány;

a jó művészet: tudomány és vallás;

a jó tudomány: művészet és vallás.

***

Isten

cáfolása, vagy bizonyítása

a legnagyobb teológiai perverzitás.

***

Amit nem értünk,

az a lényege a megértésünknek.

***

Nincs külön

teremtő természet

és/vagy teremtett természet,

hanem a természetben van

a teremtettség és a teremtőség.

***

Vallás az,

amikor Istent

valamilyen kesztyűben próbáljuk megragadni,

ám azt, minden bizonnyal, puszta kézzel kellene tennünk.

***

Nincs

állítás,

sem tagadás,

mert minden puszta értelmezés.

***

Az Isten haragja

valójában olyan,

mint egy ébresztőóra csöngése:

kellemetlen,

nem mond semmi értelmezhetőt,

mégis tudjuk: fel kell ébrednünk.

***

Önazonosságunkra

leggyakrabban a szenvedéseink

és az örömeink

hívják fel a figyel­münket.

E kettő mindig együtt van,

ezért nem helyes,

ha folyton

az előző elkerülését

és az utóbbi megszerzését szorgalmazzuk.

***

A világ titkára

soha nem fogunk rájönni,

ám felébredhetünk egyszer.

***

Episztemológia.

A legtöbb fogás

sokkal inkább melléfogás,

mint felfogás.

***

Az ember

azért kapott szellemi szárnyakat,

hogy önmaga fölé emelkedhessen.

***

Látunk is

és hallunk is,

mégis a leglényegesebbek

nem látottak és nem hallottak maradnak.

***

Mi mindenen

jutott már túl az ember!

Mégis mindenen innen vagyunk.

***

A legfontosabb,

hogy soha ne tévesszenek össze másokkal.

***

Ha úgy tudnánk

bálványokat ledönteni, hogy

helyettük újakat nem emelnénk,

akkor talán jó úton járnánk.

***

Az

idő haladtával

az élet rostáján

sok minden áthull,

fölül csak maga az élet marad.

***

Az utat

nem csináljuk, –

mi csak megyünk rajta,

vagy letérünk róla.

***

Olyan

óriási különbség van

a tegnapi és a mai énünk között,

mintha nem is ugyanaz volna.

***

Lehet,

hogy jobban félünk

a feltámadástól, mint a haláltól?

***

A maga sorsát

az Istentől kapja az ember,

de önmagának kell azt megvalósítani.

***

Sokszor

a dolgok legmélye

szemetet rejt,

de a kincs is

ott van valahol.

________________________________

*a tipográfiai áttördelés tőlem - N.J.

...az optimista ember diófát is ültet.

Olvass tovább:

https://faragoferenc.webnode.hu/album/tanyai-kepek/#dscf0038-jpg