Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: magyar mondattár
Életminőség ABC - III.
Elolvasni, megérteni, elképzelni, átérezni,
megítélni, tovább gondolni, elsajátítani valók:
az ember szellemi, testi-lelki, társas élete/halála
REMÉNYIK SÁNDOR
Ha számbavetted...
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -
És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.
*
Szabó Lőrinc:
Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
*
Ő
olyan tökéletes,
mint egy földönjáró Angyal –
és éppen olyan kegyetlen is:
nemcsak mással, de magával is!
*
Három
kívánság
Add Uram,
hogy belenyugodjak
a megváltoztathatatlanba,
add Uram,
hogy megtegyem azt,
ami csak rajtam múlik,
és adj elég bölcsességet,
hogy ezt a két esetet mindig
meg tudjam különböztetni egymástól...
*
Állatorvosi ló
Nem lát (jól)
Nem hall (jól)
Nem beszél, néma
Nem mozog, béna
Nem érez illatokat
Nem érez ízeket
Nem érez hideget-meleget
Nem érez a bőre, a keze nem tapint
Elveszíti még az idő- és térérzékét is
stb. stb.
*
Lelki öncsonkítás
Évekig spórolva, gürcölve,
imádkozva felépítesz egy házat,
amit egy szempillantás alatt
elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.
Éppannyi, ha nem több "munkánk"
van egy baráti kapcsolatban,
s mégis veszni hagyjuk
akár egy politikai stb.
álnézeteltérés miatt is?
*
Mindent
tudni akarok?
Mennyi mindent
érdemes, fontos,
életbevágó, örömteli stb. tudni -
ennél már csak az a jóval több,
amit nagyon nem érdemes,
amit teljesen felesleges,
sőt: egyenesen káros!
A szükséges tudás nélkül
nem lehetünk boldogok,
a felesleges és káros ismeretek
bajt, keservet, szenvedést okoznak.
(Az ember, aki túl sokat tudott...)
*
Az
embert
elárulhatják,
kifecseghetik például
féltett és szégyellt titkát -
de az hogy lehet, hogy
ő maga árulkodik magáról?
Akaratlanul? Nem kínvallatással.
Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,
egy spontán arckifejezésben?
*
Aki
mondja másra,
az mondja magára...
Elárulja magát: neki is ez a baja,
ezért is van szeme rá/bűnbak kell neki,
és/vagy egy tolvaj, aki figyelem-
elterelő manőverként Tolvaj!-t kiált…
*
A
rossz
jó oldala
A sztoikusok
és Jézus nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár még meg is ölhetnek,
de a lelkemnek ártani mégsem tudnak!
Hogy ezt végső soron csak én ehetem!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!?
*
Reveláció
Ami váratlan,
meglepő felismeréshez,
meglátáshoz segít hozzá valakit.
Ismeretlen, rejtett tények feltárása.
Hirtelen feltárulkozás. Kinyilatkoztatás.
*
Abban
az órában
Jézus felujjongott
a Szentlélekben, és így szólt:
,,Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura,
mert elrejtetted ezeket
a bölcsek és okosak elől,
és feltártad a kicsinyek előtt.
Igen, Atyám, így tetszett neked.
(Lukács 10,21-24 )
*
Outsider
Aki nem érzi magát
avatott, hivatott tojásvizsgálónak,
mivel ő maga még sohasem tojt
egyetlen jó/rossz tyúktojást sem
Azt sem tudja, ízlett-e neki a rántotta…
*
Mert
te most
nem vagy boldog,
s életgyávaságod miatt
titkon érzed, hogy így maradsz,
arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,
hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió
(te csak attól vagy „boldog”, ha másokat is
boldogtalannak látsz-láttatsz, minősítesz-degradálsz...
*
A
tények
makacs dolgok,
de a megállapításukból
még semmi nem következik:
ha ez van, akkor ezt kell tenni?
Ha te úgy teszel, mintha mégis,
akkor csak rejtett értékelved,
s így döntésed súlyát mismásolod…
*
A
voluntarista,
aki belei, szervei, szíve
működését is irányítani akarja,
de ahol amúgy tényleg dönthetne,
pl. hogy szájon/orron át lélegzik,
arra meg nem terjed ki a figyelme…
*
Akkor sem
vágsz bele a dologba,
indulsz el járatlan úton,
ha már tényleg nincs semmi,
de tényleg semmi vesztenivalód,
és csak a láncaidat veszítheted el...
*
A
dodonai
jóslatokat
tevő és vevő –
minden kijelentést
így is, úgy is lehet
érteni és értelmezni:
ha akarom, vemhes,
ha akarom, nem vemhes?
*
Unalmas
és hosszú
életfilmedben,
mely egy percben
lepereg halálod előtt,
te bőven megelégedtél
a nagy tömegjelenetekben
a balek/statiszta szerepével...
*
Aki
szerint
neki minden
alanyi jogon jár,
ezért csak követelni
és elégedetlenkedni tud -
ezért nem is tud semminek,
mint ingyen ajándéknak örülni...
*
Predestináció
és szabad akarat
Az akarót magasra repíti,
a nem akarót csak vonszolja a sors,
ha azt akarod, ami Isten terve veled…
(avagy a szabadság és a szükségszerűség)
*
MIÉRT?
Ha tudtam is, hogy boldog nem leszek,
azt nem tudtam, hogy ily boldogtalan,
ezért, hogy tátogok csak, mint a hal
- ha szólni vágyom - s nem hallik szavam.
Így állok itt. Ez múltam és jövőm.
S ezért nem értem, miért épített
körém az isten országot, mezőt,
erdőt, hegyet, s fejem fölé eget?
Zelk Zoltán
*
*
Olyan vagy
mint a partra vetett hal,
aki sajnálatra méltó, de
önmagát is sajnáltatva
nem vergődik vissza a vízbe,
ahol vígan lubickolhatna –
s a rajta szánakozó „segítő”
simogatásaiért még hálás is
(hálapénzt fizet a gondozónak)
*
Az
eszmében élni
annyit jelent, mint
a lehetetlennel úgy bánni,
mintha lehetséges lenne.
(Goethe)
*
Nem kell
minden nap
mindent elölről kezdeni,
De naponta újra ki kell vívnod
ill. meg kell védened szabadságod,
hogy jót tehess/helyesen dönthess
és így boldogan élhess!
*
Senki
nem lehet
jobban rabszolga,
mint akivel elhitetik,
hogy ő most tényleg szabad.
*
Majdnem
Majdnem megfogantam
Majdnem elértem a villamost
Majdnem feltettem a pontot az i-re
Majdnem megoldottam a példát, a problémát
Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt
Majdnem lett igazi élettársam és komoly hivatásom...
*
Korán
elkiabálni terved,
mintha már kész lenne,
vagy csírájában fojtják el,
vagy elveszik tőle a kedved...
(Tudj hallgatni és titkot tartani,
mint pl. Dosztojevszkij Kamasza!?)
*
Álszent vendég,
egy Tartuffe a családban
Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,
Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,
Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,
Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,
Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…
*
Kakukktojás
Amikor a kakukk
más fészekbe helyezi tojásait,
s az ő óriásfiókáinak az első tette
a többiek kilökdösése,
ami után az utódtalan madárpár
már sajátjaként eteti őket...
*
Hős
akar lenni,
mégpedig bármi áron,
hogy imponáljon Neked:
akár bele is lök a Dunába,
hogy majd kimenthessen...
*
Alkalom teremtő
Aki előbb megbánt, hogy
azután a bocsánatkérést gyakorolja,
Aki előbb belök a mélyvízbe, folyóba –
hogy így életmentő érdemérmes hős lehet
*
Hamis mérleg
Aki a filozófusok között
messze a legjobb focista,
És ő a sporttársak között
a legfigyelemreméltóbb bölcselkedő
Csak épp a megfelelő helyen
soha nem méretteti meg magát…
*
Hatalmi téboly
Házi cezarománia
Aki megparancsolja a napnak:
másnap is rendes időben keljen fel
Vagy mint Csipike, a gonosz törpe az erdőben,
mindenkit arra utasít, amit amúgy is megtenne…
*
Beképzelt
Aki azt hiszi, hogy ő világít,
pedig csak visszavert visszfény
Mint a kakas, aki úgy tartja, hogy
az ő kukorékolására kel fel a Nap…
*
Idomított
Akik csak a kályhától indulva
„tudják” annak a táncnak a lépéseit,
Akiknek teljesen oda minden tudományuk,
ha elrepül a papír, vagy más fordítású egy Biblia
*
Előnytelen
Akin úgy áll az új ruhája,
mint a tehénen a gatya,
de nincs, aki szóljon neki,
hogy a háta mögött kinevetik
*
Nem homeopata
Aki a kutyaharapást nem a szőrével,
a szerelmi bánatot nem új nagy érzés keresésével,
de evéssel, ivással, önkényeztetéssel „kúrálja”,
ami rontja, a minimálisra redukálja esélyét,
az igazi lelki csodaterápiára…
*
Alva álmodó
Aki az álomfejtőhöz tartva
vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a lehető legteljesebben
felidézhesse az éjszakai álmait
S akinek a vallása tiltja, hogy
álmait ébren bárhogy értelmezze
*
Igénytelen
Amilyen alaposan
válogatod meg testi táplálékod,
s ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,
oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemi tápot:
ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.
*
Ha egyszer
megszidtak vagy kinevettek
egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
attól fogva ön-cenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,
s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...
*
Kis
lakásba
kis kölyök-
kutyát hozol,
elvarázsolt téged
a gyalogos aluljáróban
majd nagyon meglepődsz,
hogy felnőve kitúr lakásodból!
*
A
száműzetés
nem véletlenül volt
régen oly súlyos büntetés,
te meg önként kivándorolsz,
pusztán egy nagyobb kenyérért…?!
(aminek keserű lesz az íze – Mikes)
*
Annyira
tiszteli az életet,
hogy nem mer még
a mezőn se sétálni,
hátha eltapos egy
útját keresztező
hangyát...
*
Mindent
pénz(mennyiség)ben
akarsz értékelni, hogy
azután ily egzakt módon
összehasonlíthassad őket?
*
Évekig vársz
a nagy alkalomra,
hogy valami ereklyét
szerezz a bálványodtól,
amit azután hamarosan
a sutba, a lomtárba vetsz...!?
De a kidobott drága időd odavész…
*
Ha
másoktól
nem kap elég,
elégnek érzett szeretetet,
akkor hát mi okosabbat tehet,
minthogy agyonkényezteti magát...
Önkéntes önkényes önkényeztető…
*
Te
most csak
egy cseppet
töltöttél a pohárba,
csakhogy ez már a legutolsó volt...
Ettől kiborul a bili, ráöntik a fejedre!
*
A
legkisebb
fájdalomtól is irtózva
még gyereket se mer szülni,
hogy majd ez kicsit se fájjon –
inkább béranyát keres,
vagy örökbe fogad…
*
*
Betegségtől
bepánikolva
tíz orvoshoz is rohan,
és mindegyikre hallgat:
csoda, hogy nem gyógyul?
(A kevesebb/az egy a legtöbb)
*
Hogy
győzzél
egy csatában,
ezért lemondasz
a háború megnyeréséről?
Ez csak pirrüszi győzelem…
*
Úgy jársz,
ha nem vigyázol,
mint Midasz király,
akinek - vesztére –
tényleg minden nagy
kívánsága is teljesült,
és kezében minden
arannyá változott…!
*
Te vagy
a feltalált örökmozgó,
csak nem veszed észre:
egyfolytában körben jársz,
vagy magad tengelye körül forogsz
(és közben szeretteid idegeire mész)
*
A megszólástól
vagy a félreértéstől
félve, sőt rettegve
semmi bolondost,
semmi mókást sem
mersz kezdeni/csinálni!
*
Az
életet magát is
egy játéknak venné,
és amikor elmegy tőle a kedve,
akkor megszólal: „Nem ér a nevem!
*
Addig
figyeled magad,
míg nem találsz,
illetve gyártasz, produkálsz
egy életfelmentő betegséget!
(a hipochonder, a szimuláns
a tűzzel játszik, és meg is ég)
*
Nem
ül bele
a felé kerülő
mentőcsónakba,
inkább ott veszik,
mert nem személyesen
maga az Atyaúristen jött érte?
*
Csak
a karját
kéne kinyújtania
szíve választottjáért,
de ő Jóistenére vár,
de legalábbis az apja/
papja közbenjárására...
*
Fiúi
tiszteletet
félreértve
nem gátolta,
hogy apja az ő
- torz - képére formálja,
spontán/művi abortált vágyait
pont őáltala valósítsa meg…
*
A
szabad
szólásod jogáért
túl nagy árat fizettél:
diliflepnid, félcédulád lett…
Így viszont meg már senki
sem vesz komolyan!
*
A
Törvény előtt
védhetően jó szülő,
sőt a pszichológus is
jó szakvéleményt ad róla
„Csak” az a bizonyos
anyasági plusz hiányzik...
*
Minden
belefőtt
az ételébe-életébe:
„csak” egy kis apróság,
csak az a sava-borsa,
a megbolondító íz hiányzik!
*
Csak
olyanok
társaságát keresi,
akikhez képest ő
azért még mindig Valaki –
mintha ép emberként pl.
csörgőlabdásokkal focizna…
*
Az
ötperces
kóbor numeránál
biztosra kell menned,
nincsi idő összehangolódni,
jöjjön a tuti viagrás erekció –
jaj, nehogy kínosan felsülj, leégj!
*
Szégyelled
bevallani, nem akarod
„gyógyítani” frigiditásod,
a férfit impotenssé ócsárlod –
s így legalább kvittek vagytok,
vagy mégis neked állhat feljebb...
*
Hiszel
a vadidegen jósnőnek,
bármennyire dodonai is a jóslata,
vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl...
*
Az
olyan
nehezen előállt
játékba révedésből
te már soha többé
nem akarsz, vagy nem tudsz
visszaevezni az innenső partra,
az élet halálkomoly tétmeccseibe?
*
Van,
aki úgy beszél,
játszik és udvarol, hogy
közben ezeket agyonelemezgeti –
míg más meg semmire nem reflektál,
így rossz vak szokások rabláncára fűzött
*
*
Túl sok
idegen kereszt
nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz,
eltörpülsz, összeroskadsz –
pedig te azt hitted, hogy
a teher alatt nő egyenesre
és nagyra a pálma…
*
Szellemi
önvédelemből
teljesen bezárkózik:
de így azt szívhatja be,
amit kilehel, saját levében fő,
és mint Echó, csak saját hangját
hallja vissza…
*
Élete
folyamatos
csalódott háborgás:
hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
Hát nem tuti fix az operettes happy end?
Hol a beígért királylány és a fele királyság?
*
Mintha úgy élne,
mint aki lábujjhegyen jár, vagy
mint aki különféle szoborpózokba merevedik,
amíg egy turista nem tesz egy garast a kalapba...
*
Ő
csak mondja
és teszi a magáét:
totál érzéketlen baráti körei reakcióira...
Máskor meg mindenki minden véleménye
folyamatosan irányítja-áttervezi a lépéseit...
*
"Nem mindaz,
aki azt mondja nekem:
Uram, Uram! -
jut be a mennyek országába,
hanem csak az, aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja tanításomat,
és tettekre is váltja,
hasonlít a bölcs emberhez,
aki házát sziklára építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvöltött a szél és rázúdult a házra,
de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Mindaz pedig,
aki hallgatja ugyan tanításomat,
de tettekre nem váltja,
hasonlít a balga emberhez,
aki házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvöltött a szél és rázúdult a házra.
Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle."
(A hegyi beszéd - Máté 7,21. 24-27)
*
A HÁROM KISMALAC
Az erdő mélyén három kismalac testvér éldegélt.
A farkas szüntelenül körülöttük ólálkodott, hátha egyszer elkapja őket.
A testvérek elhatározták, hogy házat építenek magunknak, az majd megvédi őket. A legkisebb
nádból húzta fel a magáét. Ő fejezte be leghamarabb s nyomban játszani ment.
A középső fából kezdett építkezni. Látva azonban, hogy öccse már készen van, elkapkodta a
munkát, hogy minél hamarabb csatlakozhasson a testvéréhez.
A legidősebb téglából épített házat.
-Majd meglátjátok, mit ér a ti házatok a farkassal szemben-figyelmeztette testvéreit.
A farkas űzőbe vette a legkisebb malacot, aki lélekszakadva futott a háza felé.
A farkas azonban ráfújt a nádházra, amely azonnal összeomlott.
A kismalac rémülten menekült a középső testvér házához. A farkas ott loholt a nyomában.
A farkas csak ráfújt, és a faházikó is összeomlott.
A két testvér fürgén elszelelt. Fulladozva érkeztek a legidősebb téglaházához, nyomukban a
farkassal. Mindhárman berohantak a házikóba, bezárták az ajtót és az ablakotkat.
A farkas ott keringett a ház körül, s azon törte a fejét, hogy juthatna be.
Kerített egy hosszú létrát, és felmászott a kémény tetejére.
-Majd a kéményen ereszkedem le-gondolta.
A legidősebb testvér azonban egy nagy üstben vizet forral. A farkas a kéményből egyenesen a
forró vízbe zuhant, és összeégette magát.
Nagy jajgatás közepette kotródott el a házikótól. Azt mondják, soha többé nem kívánta a
malachúst!
*
Móricz Zsigmond:
Kismalac meg a farkasok
Van egy erdő, erdőháton
benne tisztás az irtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.
Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.
- Hej, kismalac, dideregve
kunyerálok, hogy eressz be !
- Bizony nem én, mert megeszel !
- Rólam ilyet fel, hogy teszel ?
Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek.
- Jó ! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.
Zsákot kerít, vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyásod,
dugd be egyik hátsó lábod.
Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent jó meleg vagyon !
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No, nem bánom."
- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Elsõ lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."
- Három lábom, ha bent hagyod,
negyedik miért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet
(zsákba faroltatlak téged).
- Ó, négy lábom, úrrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekedtél !
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.
- Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' a házba, gyer' a zsákba !...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.
Bezzeg a ház meleg nagyon,
hadd hűsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.
Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.
Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.
Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán,
kapaszkodnak, egymás vállán,
száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.
A kismalac hőköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj !
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak !
No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.
Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt',
ma is él, ha meg nem halt.
*
Mind egy,
de nagyon
nem mindegy
A baj felismerése
már a gyógyulás kezdete –
egy ilyen jó kezdés már egy fél siker,
a mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk, mint
azt mi gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...
Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?
A barátaimtól - és önmagamtól - védjen meg isten,
- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...
Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.
Mint a drága jó édesanya, akinek oly sokat köszönhetsz,
de van gonosz mostoha, sőt, rosszabb: majomszerető is!
Vagy az orvos, aki hol mentő, hol rokkantosító, sőt gyilkos,
és épp akkor, amikor igen rossz tudását igen jól alkalmazza
Ha helyes az Isten-kép, és élő a jókapcsolat,
akkor felismerjük egyszeri, egy- és nagyszerű
küldetésünket és rendeltetésünknek megfelelően
használjuk el magunkat egyre teljesebben élve,
az aranyunkat megbecsülve, és még gyarapítva,
a szart nevén nevezve, abból is aranyat csinálva,
aranyból nem szart, de vasból aranykort alkímizálva...
|