Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: magyar mondattár

Életminőség ABC - III.

Elolvasni, megérteni, elképzelni, átérezni,

megítélni, tovább gondolni, elsajátítani valók:

az ember szellemi, testi-lelki, társas élete/halála



REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, 

Mert végtelen a vétkeinknek száma 

S talán nem az a legölőbb csapás, 

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 

S tán az se, mit suttogva, hátmögött 

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, 

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped 

Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, 

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid, 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

*

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre - mennyi tévedés! -

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

Ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi -

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

*

Ő

olyan tökéletes,

mint egy földönjáró Angyal –

és éppen olyan kegyetlen is:

nemcsak mással, de magával is!

*

Három

kívánság

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram,

hogy megtegyem azt,

ami csak rajtam múlik,

és adj elég bölcsességet,

hogy ezt a két esetet mindig

meg tudjam különböztetni egymástól...

*

Állatorvosi ló

Nem lát (jól)

Nem hall (jól)

Nem beszél, néma

Nem mozog, béna

Nem érez illatokat

Nem érez ízeket

Nem érez hideget-meleget

Nem érez a bőre, a keze nem tapint

Elveszíti még az idő- és térérzékét is

stb. stb.

*

Lelki öncsonkítás

Évekig spórolva, gürcölve,

imádkozva felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt

elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.

Éppannyi, ha nem több "munkánk"

van egy baráti kapcsolatban,

s mégis veszni hagyjuk

akár egy politikai stb.

álnézeteltérés miatt is?

*

Mindent

tudni akarok?

Mennyi mindent

érdemes, fontos,

életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a jóval több,

amit nagyon nem érdemes,

amit teljesen felesleges,

sőt: egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül

nem lehetünk boldogok,

a felesleges és káros ismeretek

bajt, keservet, szenvedést okoznak.

(Az ember, aki túl sokat tudott...)

*

Az

embert

elárulhatják,

kifecseghetik például

féltett és szégyellt titkát -

de az hogy lehet, hogy

ő maga árulkodik magáról?

Akaratlanul? Nem kínvallatással.

Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,

egy spontán arckifejezésben?

*

Aki

mondja másra,

az mondja magára...

Elárulja magát: neki is ez a baja,

ezért is van szeme rá/bűnbak kell neki,

és/vagy egy tolvaj, aki figyelem-

elterelő manőverként Tolvaj!-t kiált…

*

A

rossz

jó oldala

A sztoikusok

és Jézus nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

hogy mások akár még meg is ölhetnek,

de a lelkemnek ártani mégsem tudnak!

Hogy ezt végső soron csak én ehetem!

De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!?

*

Reveláció

Ami váratlan,

meglepő felismeréshez,

meglátáshoz segít hozzá valakit.

Ismeretlen, rejtett tények feltárása.

Hirtelen feltárulkozás. Kinyilatkoztatás.

*

Abban

az órában

Jézus felujjongott

a Szentlélekben, és így szólt:

,,Áldalak téged, Atyám,

mennynek és földnek Ura,

mert elrejtetted ezeket

a bölcsek és okosak elől,

és feltártad a kicsinyek előtt.

Igen, Atyám, így tetszett neked.

(Lukács 10,21-24 )

*

Outsider

Aki nem érzi magát

avatott, hivatott tojásvizsgálónak,

mivel ő maga még sohasem tojt

egyetlen jó/rossz tyúktojást sem

Azt sem tudja, ízlett-e neki a rántotta…

*

Mert

te most

nem vagy boldog,

s életgyávaságod miatt

titkon érzed, hogy így maradsz,

arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,

hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

(te csak attól vagy „boldog”, ha másokat is

boldogtalannak látsz-láttatsz, minősítesz-degradálsz...

*

A

tények

makacs dolgok,

de a megállapításukból

még semmi nem következik:

ha ez van, akkor ezt kell tenni?

Ha te úgy teszel, mintha mégis,

akkor csak rejtett értékelved,

s így döntésed súlyát mismásolod…

*

A

voluntarista,

aki belei, szervei, szíve

működését is irányítani akarja,

de ahol amúgy tényleg dönthetne,

pl. hogy szájon/orron át lélegzik,

arra meg nem terjed ki a figyelme…

*

Akkor sem

vágsz bele a dologba,

indulsz el járatlan úton,

ha már tényleg nincs semmi,

de tényleg semmi vesztenivalód,

és csak a láncaidat veszítheted el...

*

A

dodonai

jóslatokat

tevő és vevő –

minden kijelentést

így is, úgy is lehet

érteni és értelmezni:

ha akarom, vemhes,

ha akarom, nem vemhes?

*

Unalmas

és hosszú

életfilmedben,

mely egy percben

lepereg halálod előtt,

te bőven megelégedtél

a nagy tömegjelenetekben

a balek/statiszta szerepével...

*

Aki

szerint

neki minden

alanyi jogon jár,

ezért csak követelni

és elégedetlenkedni tud -

ezért nem is tud semminek,

mint ingyen ajándéknak örülni...

*

Predestináció

és szabad akarat

Az akarót magasra repíti,

a nem akarót csak vonszolja a sors,

ha azt akarod, ami Isten terve veled…

(avagy a szabadság és a szükségszerűség)

*

MIÉRT?

Ha tudtam is, hogy boldog nem leszek,

azt nem tudtam, hogy ily boldogtalan,

ezért, hogy tátogok csak, mint a hal

- ha szólni vágyom - s nem hallik szavam.

Így állok itt. Ez múltam és jövőm.

S ezért nem értem, miért épített

körém az isten országot, mezőt,

erdőt, hegyet, s fejem fölé eget?

Zelk Zoltán

*

*

Olyan vagy

mint a partra vetett hal,

aki sajnálatra méltó, de

önmagát is sajnáltatva

nem vergődik vissza a vízbe,

ahol vígan lubickolhatna –

s a rajta szánakozó „segítő”

simogatásaiért még hálás is

(hálapénzt fizet a gondozónak)

*

Az

eszmében élni

annyit jelent, mint

a lehetetlennel úgy bánni,

mintha lehetséges lenne.

(Goethe)

*

Nem kell

minden nap

mindent elölről kezdeni,

De naponta újra ki kell vívnod

ill. meg kell védened szabadságod,

hogy jót tehess/helyesen dönthess

és így boldogan élhess!

*

Senki

nem lehet

jobban rabszolga,

mint akivel elhitetik,

hogy ő most tényleg szabad.

*

Majdnem

Majdnem megfogantam

Majdnem elértem a villamost

Majdnem feltettem a pontot az i-re

Majdnem megoldottam a példát, a problémát

Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

Majdnem lett igazi élettársam és komoly hivatásom...

*

Korán

elkiabálni terved,

mintha már kész lenne,

vagy csírájában fojtják el,

vagy elveszik tőle a kedved...

(Tudj hallgatni és titkot tartani,

mint pl. Dosztojevszkij Kamasza!?)

*

Álszent vendég,

egy Tartuffe a családban

Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,

Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,

Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,

Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,

Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…

*

Kakukktojás

Amikor a kakukk

más fészekbe helyezi tojásait,

s az ő óriásfiókáinak az első tette

a többiek kilökdösése,

ami után az utódtalan madárpár

már sajátjaként eteti őket...

*

Hős

akar lenni,

mégpedig bármi áron,

hogy imponáljon Neked:

akár bele is lök a Dunába,

hogy majd kimenthessen...

*

Alkalom teremtő

Aki előbb megbánt, hogy

azután a bocsánatkérést gyakorolja,

Aki előbb belök a mélyvízbe, folyóba –

hogy így életmentő érdemérmes hős lehet

*

Hamis mérleg

Aki a filozófusok között

messze a legjobb focista,

És ő a sporttársak között

a legfigyelemreméltóbb bölcselkedő

Csak épp a megfelelő helyen

soha nem méretteti meg magát…

*

Hatalmi téboly

Házi cezarománia

Aki megparancsolja a napnak:

másnap is rendes időben keljen fel

Vagy mint Csipike, a gonosz törpe az erdőben,

mindenkit arra utasít, amit amúgy is megtenne…

*

Beképzelt

Aki azt hiszi, hogy ő világít,

pedig csak visszavert visszfény

Mint a kakas, aki úgy tartja, hogy

az ő kukorékolására kel fel a Nap…

*

Idomított

Akik csak a kályhától indulva

„tudják” annak a táncnak a lépéseit,

Akiknek teljesen oda minden tudományuk,

ha elrepül a papír, vagy más fordítású egy Biblia

*

Előnytelen

Akin úgy áll az új ruhája,

mint a tehénen a gatya,

de nincs, aki szóljon neki,

hogy a háta mögött kinevetik

*

Nem homeopata

Aki a kutyaharapást nem a szőrével,

a szerelmi bánatot nem új nagy érzés keresésével,

de evéssel, ivással, önkényeztetéssel „kúrálja”,

ami rontja, a minimálisra redukálja esélyét,

az igazi lelki csodaterápiára…

*

Alva álmodó

Aki az álomfejtőhöz tartva

vért izzadva gyötri az agyát,

hogy a lehető legteljesebben

felidézhesse az éjszakai álmait

S akinek a vallása tiltja, hogy

álmait ébren bárhogy értelmezze

*

Igénytelen

Amilyen alaposan

válogatod meg testi táplálékod,

s ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,

oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemi tápot:

ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.

*

Ha egyszer

megszidtak vagy kinevettek

egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

attól fogva ön-cenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,

s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

Kis

lakásba

kis kölyök-

kutyát hozol,

elvarázsolt téged

a gyalogos aluljáróban

majd nagyon meglepődsz,

hogy felnőve kitúr lakásodból!

*

A

száműzetés

nem véletlenül volt

régen oly súlyos büntetés,

te meg önként kivándorolsz,

pusztán egy nagyobb kenyérért…?!

(aminek keserű lesz az íze – Mikes)

*

Annyira

tiszteli az életet,

hogy nem mer még

a mezőn se sétálni,

hátha eltapos egy

útját keresztező

hangyát...

*

Mindent

pénz(mennyiség)ben

akarsz értékelni, hogy

azután ily egzakt módon

összehasonlíthassad őket?

*

Évekig vársz

a nagy alkalomra,

hogy valami ereklyét

szerezz a bálványodtól,

amit azután hamarosan

a sutba, a lomtárba vetsz...!?

De a kidobott drága időd odavész…

*

Ha

másoktól

nem kap elég,

elégnek érzett szeretetet,

akkor hát mi okosabbat tehet,

minthogy agyonkényezteti magát...

Önkéntes önkényes önkényeztető…

*

Te

most csak

egy cseppet

töltöttél a pohárba,

csakhogy ez már a legutolsó volt...

Ettől kiborul a bili, ráöntik a fejedre!

*

A

legkisebb

fájdalomtól is irtózva

még gyereket se mer szülni,

hogy majd ez kicsit se fájjon –

inkább béranyát keres,

vagy örökbe fogad…

*

*

Betegségtől

bepánikolva

tíz orvoshoz is rohan,

és mindegyikre hallgat:

csoda, hogy nem gyógyul?

(A kevesebb/az egy a legtöbb)

*

Hogy

győzzél

egy csatában,

ezért lemondasz

a háború megnyeréséről?

Ez csak pirrüszi győzelem…

*

Úgy jársz,

ha nem vigyázol,

mint Midasz király,

akinek - vesztére –

tényleg minden nagy

kívánsága is teljesült,

és kezében minden

arannyá változott…!

*

Te vagy

a feltalált örökmozgó,

csak nem veszed észre:

egyfolytában körben jársz,

vagy magad tengelye körül forogsz

(és közben szeretteid idegeire mész)

*

A megszólástól

vagy a félreértéstől

félve, sőt rettegve

semmi bolondost,

semmi mókást sem

mersz kezdeni/csinálni!

*

Az

életet magát is

egy játéknak venné,

és amikor elmegy tőle a kedve,

akkor megszólal: „Nem ér a nevem!

*

Addig

figyeled magad,

míg nem találsz,

illetve gyártasz, produkálsz

egy életfelmentő betegséget!

(a hipochonder, a szimuláns

a tűzzel játszik, és meg is ég)

*

Nem

ül bele

a felé kerülő

mentőcsónakba,

inkább ott veszik,

mert nem személyesen

maga az Atyaúristen jött érte?

*

Csak

a karját

kéne kinyújtania

szíve választottjáért,

de ő Jóistenére vár,

de legalábbis az apja/

papja közbenjárására...

*

Fiúi

tiszteletet

félreértve

nem gátolta,

hogy apja az ő

- torz - képére formálja,

spontán/művi abortált vágyait

pont őáltala valósítsa meg…

*

A

szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

diliflepnid, félcédulád lett…

Így viszont meg már senki

sem vesz komolyan!

*

A

Törvény előtt

védhetően jó szülő,

sőt a pszichológus is

jó szakvéleményt ad róla

„Csak” az a bizonyos

anyasági plusz hiányzik...

*

Minden

belefőtt

az ételébe-életébe:

„csak” egy kis apróság,

csak az a sava-borsa,

a megbolondító íz hiányzik!

*

Csak

olyanok

társaságát keresi,

akikhez képest ő

azért még mindig Valaki –

mintha ép emberként pl.

csörgőlabdásokkal focizna…

*

Az

ötperces

kóbor numeránál

biztosra kell menned,

nincsi idő összehangolódni,

jöjjön a tuti viagrás erekció –

jaj, nehogy kínosan felsülj, leégj!

*

Szégyelled

bevallani, nem akarod

„gyógyítani” frigiditásod,

a férfit impotenssé ócsárlod –

s így legalább kvittek vagytok,

vagy mégis neked állhat feljebb...

*

Hiszel

a vadidegen jósnőnek,

bármennyire dodonai is a jóslata,

vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl...

*

Az

olyan

nehezen előállt

játékba révedésből

te már soha többé

nem akarsz, vagy nem tudsz

visszaevezni az innenső partra,

az élet halálkomoly tétmeccseibe?

*

Van,

aki úgy beszél,

játszik és udvarol, hogy

közben ezeket agyonelemezgeti –

míg más meg semmire nem reflektál,

így rossz vak szokások rabláncára fűzött

*

*

Túl sok

idegen kereszt

nyomja a vállad:

megrogysz, legörbülsz,

eltörpülsz, összeroskadsz –

pedig te azt hitted, hogy

a teher alatt nő egyenesre

és nagyra a pálma…

*

Szellemi

önvédelemből

teljesen bezárkózik:

de így azt szívhatja be,

amit kilehel, saját levében fő,

és mint Echó, csak saját hangját

hallja vissza…

*

Élete

folyamatos

csalódott háborgás:

hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?

Hát nem tuti fix az operettes happy end?

Hol a beígért királylány és a fele királyság?

*

Mintha úgy élne,

mint aki lábujjhegyen jár, vagy

mint aki különféle szoborpózokba merevedik,

amíg egy turista nem tesz egy garast a kalapba...

*

Ő

csak mondja

és teszi a magáét:

totál érzéketlen baráti körei reakcióira...

Máskor meg mindenki minden véleménye

folyamatosan irányítja-áttervezi a lépéseit...

*

"Nem mindaz,

aki azt mondja nekem:

Uram, Uram! -

jut be a mennyek országába,

hanem csak az, aki

teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Aki hallgatja tanításomat,

és tettekre is váltja,

hasonlít a bölcs emberhez,

aki házát sziklára építette.

Szakadt a zápor, ömlött az ár,

süvöltött a szél és rázúdult a házra,

de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.

Mindaz pedig,

aki hallgatja ugyan tanításomat,

de tettekre nem váltja,

hasonlít a balga emberhez,

aki házát homokra építette.

Szakadt a zápor, ömlött az ár,

süvöltött a szél és rázúdult a házra.

Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle."

(A hegyi beszéd - Máté 7,21. 24-27)

*

A HÁROM KISMALAC

Az erdő mélyén három kismalac testvér éldegélt.

A farkas szüntelenül körülöttük ólálkodott, hátha egyszer elkapja őket.

A testvérek elhatározták, hogy házat építenek magunknak, az majd megvédi őket. A legkisebb

nádból húzta fel a magáét. Ő fejezte be leghamarabb s nyomban játszani ment.

A középső fából kezdett építkezni. Látva azonban, hogy öccse már készen van, elkapkodta a

munkát, hogy minél hamarabb csatlakozhasson a testvéréhez.

A legidősebb téglából épített házat.

-Majd meglátjátok, mit ér a ti házatok a farkassal szemben-figyelmeztette testvéreit.

A farkas űzőbe vette a legkisebb malacot, aki lélekszakadva futott a háza felé. 

A farkas azonban ráfújt a nádházra, amely azonnal összeomlott.

A kismalac rémülten menekült a középső testvér házához. A farkas ott loholt a nyomában. 

A farkas csak ráfújt, és a faházikó is összeomlott.

A két testvér fürgén elszelelt. Fulladozva érkeztek a legidősebb téglaházához, nyomukban a

farkassal. Mindhárman berohantak a házikóba, bezárták az ajtót és az ablakotkat.

A farkas ott keringett a ház körül, s azon törte a fejét, hogy juthatna be.

Kerített egy hosszú létrát, és felmászott a kémény tetejére.

-Majd a kéményen ereszkedem le-gondolta.

A legidősebb testvér azonban egy nagy üstben vizet forral. A farkas a kéményből egyenesen a

forró vízbe zuhant, és összeégette magát.

Nagy jajgatás közepette kotródott el a házikótól. Azt mondják, soha többé nem kívánta a

malachúst!

*

Móricz Zsigmond:

Kismalac meg a farkasok

Van egy erdő, erdőháton

benne tisztás az irtáson,

hóba rakva rajta kis ház,

kismalac itt telel-tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,

bükkfa lángja pitteg-pattog,

fazékban víz rityeg-rotyog,

ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve

kunyerálok, hogy eressz be !

- Bizony nem én, mert megeszel !

- Rólam ilyet fel, hogy teszel ?

Csak kunyorál, csak ígérget:

- Csak egy lábom engedd, kérlek.

- Jó ! - gondolja a kismalac. -

Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,

s ajtóhoz áll hamis orral.

- Hát ha épp ez a vágyásod,

dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,

- Jaj, bent jó meleg vagyon !

Ereszd be még csak egy lábom.

Szól a malac: "No, nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,

örülj, vigadj, jól vagy, érzem.

Elsõ lábom, jaj a hóban...

Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom, ha bent hagyod,

negyedik miért szenved fagyot?

- Jól van, dugd be mind a négyet

(zsákba faroltatlak téged).

- Ó, négy lábom, úrrá lettél,

ó, én fejem, kinn rekedtél !

Jóért jót várj, kicsi malac,

meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,

gyer' a házba, gyer' a zsákba !...

Zsákbabúvót be is köti,

forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,

hadd hűsöljön kint a fagyon.

Kicipeli farkas komát,

ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,

nem mond a dologra áment.

Fut, fárad és verbuvál,

sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,

kopasz vezér szóval tartja.

A kismalac hej látja már:

- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,

farkasfalka a fa alatt;

hogy vegyék le, hegyin-hátán,

kapaszkodnak, egymás vállán,

száz farkasnak egy a híja,

lent a kopasz alig bírja;

bár az ina majd megszakad,

kismalactól távol marad.

A kismalac hőköl, haj-haj,

mi lesz vele, itt van a baj !

Csak lekiált hát a gaznak:

- Forró vizet a kopasznak !

No, a kopasz holtra vált,

úgy kiugrott, meg sem állt.

Meg sem állott, elszaladt,

a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,

malacot sem öli bánat.

Ma is göcög-kacag rajt',

ma is él, ha meg nem halt.

*

Mind egy,

de nagyon

nem mindegy

A baj felismerése

már a gyógyulás kezdete –

egy ilyen jó kezdés már egy fél siker,

a mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk, mint

azt mi gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?

A barátaimtól - és önmagamtól - védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.

Mint a drága jó édesanya, akinek oly sokat köszönhetsz,

de van gonosz mostoha, sőt, rosszabb: majomszerető is!

Vagy az orvos, aki hol mentő, hol rokkantosító, sőt gyilkos,

és épp akkor, amikor igen rossz tudását igen jól alkalmazza

Ha helyes az Isten-kép, és élő a jókapcsolat,

akkor felismerjük egyszeri, egy- és nagyszerű

küldetésünket és rendeltetésünknek megfelelően

használjuk el magunkat egyre teljesebben élve,

az aranyunkat megbecsülve, és még gyarapítva,

a szart nevén nevezve, abból is aranyat csinálva,

aranyból nem szart, de vasból aranykort alkímizálva...