Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkert-lakó vagy pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség őrzés/javítás - a boldogság ajándéka

A boldog lélek Nagy Jenciklopédiája – V.

József Attila

ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele

*

Eszmélet

Az ember egy napon rádöbben arra,

Hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,

Csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Goethe

*

Módszer

Próba-szerencse

Vak tyúk is talál szemet!?

Lehet ennél szisztematikusabban is keresni?

A boldogtalanságod okát pl. ne mindenhol,

Ne főleg másokban, vagy a körülményekben,

De elsőként leginkább önmagadban keresd...

*

Drága vigasz

Engem bárki megölhet,

Én is bárkit megölhetek,

Mondjuk gondatlanságból -

Például autót vezetve...

De  akaratom ellenére

Lelkemben kárt nem tehetnek.

És ez vigasztaló gondolat.

*

A tudatlanság fátyla

Amikor úgy alkotunk társadalmi játékszabályokat,

Hogy egyikünk sem tudja, ki hova és mire születik benne.

Így eleve nem kedvezhetünk magunknak, csoportunknak,

Hiszen nem tudhatjuk, hogy férfiak vagy nők,

Kisebbség vagy többség, szegények vagy gazdagok,

Őshonosak vagy bevándorlók stb. leszünk-e...

*

Jó kör

Mindenki jól jár

Feliratom a gyógyszert,

Mert az orvosnak is élnie kell

Ki is váltom és meg is veszem,

Mert a patikusnak és élnie kell

De be már nem veszem,

Ha beadják, kiköpöm,

Mert nekem is...

*

Kezelés

Az orvos kezeli a beteget.

A csodadoktor kézrátétellel gyógyít.

De mi magunk is kezünk gyöngéd simogatásával

Naponta öntünk át erőt, energiát kedvesünkbe,

Óvjuk meg szerettünket a bajtól, a betegségtől,

Vagy érintéssel, masszírozással segítjük javulását...

(ez tüneti kezelésnek, fájdalomcsillapításnak jó,

de nem pótolja a betegség – lelki – okának

közös keresését, megtalálását: a lelki ok kezelését)

*

*

Testlélek

Az ember teste

Magától éli az életét?

Eleve elrendeltetett

Már a fogantatásnál,

Hogy fiú vagy lány leszel?

Minden bizonnyal: igen.

Hogy alacsony vagy magas,

Sovány vagy kövér,

Szép vagy csúnya, rút stb.?

Ez már egy nyitott kérdés!?

Az a kis/nagy lány például,

Aki lélekben nem készül anyaságra,

Annak lehet, hogy ki se nő a melle?

Hány békából lesz szép a csók után!

Ha lehetne az emberrel kísérletezni,

S kétszer élhetné életét?

Vagy az egypetéjű ikrek,

Akik nem ugyanazt a nevelést kapják?

*

Lélekvándorlás

Ha te hiszel benne,

Akkor legalább több empátiával

Bánsz más földi/nem emberi élőlényekkel,

Hisz lehet, hogy legközelebb éppen te leszel az ő helyében

(de még a „holt” kő is lélekkel bír a bölcs népmeséinkben)

*

Fontossági sorrend

Amikor mindenki színt vall…

Amikor nem lehet nem dönteni…

Mit mentesz ki – előbb - egy süllyedő hajóból?

Kit mentesz ki – előbb – egy égő házból?

Melyik három könyvet, lemezt, képet

Viszed magaddal a lakatlan szigetre?

*

Életfontos tudni

Miképp sebezhető a test?

Mi okozhatja egy ember halálát?

Melyik döntés irreverzibilis?

Ki a barát és ki az ellenség?

Most álmodsz vagy ébren vagy?

Milyen hamar ér ide az a robogó autó?

Mi az élelem és mi a méreg?

Mennyi ebből az orvosság,

És mekkora a halálos adag?

Mi visz üdvösségre,

S mi kárhozatra?

*

Hasonlat

Olyan a barát, mint a csillag,

Akkor is van, ha nem látod, őt,

Olyan a barát, mint az esernyő,

Ha baj van, rögtön a segítségedre siet,

Majd észrevétlenné válik,

Olyan mint egy néma sír,

Belőle-tőle nem szedik ki titkaidat...

*

Szorgalom

és szerencse

Nekiállt a paraszt,

hogy lekaszálja a rétet és elaludt.

Éppen arra járt a Szerencse.

Odament a paraszthoz és így szólt:

- Lám, alszik, ahelyett, hogy dolgozna:

aztán majd, ha nem tudja

idejében betakarítani a szénát,

engem szid, a Szerencsét.

Azt fogja mondani:

"Hiába, nincs szerencsém."

(Lev Tolsztoj)

*

Ora

et labora

A halászok

kinn eveztek a vízen.

Egyszer csak vihar kerekedett.

A halászok megrémültek.

Elhajították evezőjüket

és Istenhez fohászkodtak,

hogy mentse meg őket.

A ladik egyre távolabb sodródott a parttól.

Ekkor az egyik öreg halász így szólt:

- Miért dobjátok el az evezőket?

Az Istenhez imádkozni kell,

de a parthoz evezni.

(Tolsztoj mese)

*

Hiányzó

/önjelölt elkövető

Szarnak, bajnak nincs gazdája,

Ellenben a hétfejű sárkány legyőzőjeként

Sokan jelentkeznek, itt nagy a tolongás…

És ha sose derül ki, hogy te voltál?

Nem az a fontos, hogy már nem pusztít?

Legyen másé a dicsőség, ha a haza virul...

(bár a népmesékben utóbb mindig kiderül,

és a csalók nyilvánosan megszégyenülnek –

az „életben” ez sokszor csak halálunk után...)

*

Kíváncsiság

Addig nem vagy reménytelen eset,

Amíg bátran bármit meg mersz kérdezni,

S nem rettegsz: megütköznek vagy kinevetnek

(persze a tapintat, a diszkréció határán belül…)

És persze igaz az is, hogy aki túl kíváncsi,

Az hamar megöregszik, vagy más komoly baja lesz...

Pl. egy kémiai laborban öntögetsz össze vegyszereket,

S íg van rá esély, hogy felrobbantod magad...

Vagy mások dolgába ütöd bele az orrod...

*

Rejtélyes

többletek

1.

Több szem

Többet lát:

Kollektív bölcsesség.

Családi kupaktanács,

Vének tanácsa stb.

2.

Több ember

Lefelé húzza egymást:

Kollektív balgaság.

Amikor a külön Jézust éltetők

Tömegben, tömegpszichózisban

Mind Barabást kiáltanak...

*

*

Nem

is tudjuk,

milyen fent

Szerencsés dolog,

Ha egy ideig megtapasztalhatod,

Milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

Az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

A másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

Koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

De a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

Itt csak a képzelőerő, illetve a film, a regény segít,

Hogy ne áltasd magad életfogytiglan:

Akkor én is boldog lennék,

Ha egyszer s mindenkorra

én is közibük tartozhatnék..

*

Varázs-

igék közkincsei

Ali baba előtt egy varázs-

Igére nyílott ki a kincsesbarlang,

Az őt utánozni akaró testvére

Bejutott, de ki már nem,

Mert mohósága miatt

Elfelejtette a titkos-

Speciális varázsigét...

Az emberiség nagy

Tanítói, bölcsei, művészei

Közvetítik hozzánk,

Nem viszik a sírba

Azokat a varázsigéket,

Amelyekre megnyílik

Egy másik ember gazdag lelkivilága,

Amelyekkel saját lelkünkben

Új dimenziókat fedezünk fel,

Amelyekre az ölni akaró kéz ölelni fog,

Amelyre a zsugori megnyitja bukszáját...

*

Létfontos luxusok

Mint aludni és álmodni

Mint álmod felidézni s azon elmerengni

Mint lábat lógatva nézni a felhők játékát

Mint gitárodon dallamokat elpötyögni

Mint egy asztalt szépen megteríteni

Mint holt költők verseit olvasni

Mint csak úgy szemlélődve sétálni

…tovább is van, mondjam még?

*

Exhibicionizmusok

Mindig mindent megmutatni?

Soha nem színlelni, színészkedni?

Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?

Soha nem tettetni magad butábbnak, tudatlanabbnak?

Soha nem ironizálni, úgy tenni, mintha nem tudnám…?

Soha semmit senki elől el nem titkolni? (ellenség)

Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?

Soha nem tapintatosnak lenni,

De nyersen őszintének?

*

Az élet sója

Legyél olyan mint a só,

Ha hiányzik, akkor mindenki észreveszi,

De ha túlteng, akkor már senkinek sem ízlik.

Mennyire jó példa és hasonlat az étel sója,

Hogy megértsük életünkben a mérték fontosságát!

Amiből a kevés épp annyira rossz, mint a túl sok.

*

A hatalom-

nélküliek hatalma

A humor (vicc, tréfa,

karikatúra, kifigurázás)

A nép ősi csodafegyvere,

Amitől a legjobban fél

A zsarnok, a trónbitorló:

Mármint a kifigurázástól,

A nevetségessé válástól,

Legalább annyira, mint

Akár a zsarnokgyilkosságtól?

Ne hagyjuk, hogy - áruló -

Profik kivegyék kezünkből,

És az ő hízelgő kormánypárti,

Álellenzéki vicceiken derüljünk…!

*

Kétélűek

A kés kétélű eszköz:

Kenyeret is szelünk vele

És embert is ölhetünk.

A humor is ilyen –

Segít érzésteleníteni

A fájó igazság kimondásakor,

De lehet lelket mélyen

És tartósan sebző gyilkos gúny is.

*

A vak lámpása

Egy vak ember hazafelé ment.

Éjszaka volt.

A vak lámpást tartott maga előtt.

Milyen buta vak ember ez,

lámpást is visz maga előtt –

pedig hát vak,

mit ér neki az a lámpás?
Pedig kellett neki az a lámpás,

azért kellett, hogy aki lát,

le ne verje a lábáról.

(Lev Tolsztoj)

*

Egyet hátra,

hogy majd előre..

Két paraszt hajtott az úton,

az egyik a város felől, a másik a város felé.

A két szán egymásba akadt.

- Adj utat, sietnem kell a városba! - kiáltja az egyik.

- Adj utat te, sietnem kell hazafelé! - kiáltja a másik.

Sokáig civakodtak.

Meglátta őket egy harmadik paraszt és így szólt:

- Akinek sietős a dolga, az menjen vissza.

(L. Tolsztoj)

*

Alázatos

és magasztos

Amikor Jézus király

Rabszolgamunkát végez,

S megmossa a tanítványok lábát,

Ahogy a püspök a papszenteléskor...

Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik -

S ha nekik nem derogált, sőt...

*

Az ügy érdeke

Alázatos szolgálat

Merj, ha kell extravagáns,

De akár hiperkomform is lenni,

Ahogy a feladat, az ügy szolgálata kívánja -

Semmi öncélú csodabogárkodás, különcködés.

Ezzel csak elriasztod vagy megtéveszted

A bölcsesség kereső ifjakat és véneket...

*

*

Mesterséges barátságteszt

Emberekkel nem szabad kísérletezni?!

De akkor hogyan tudhatom meg,

Ki az igazi barátom

S ki az, aki csak úgy tesz mintha…?

Mesterségesen előállíthatok olyan helyzetet,

Amivel tesztelem őket?

Például elhíresztelem,

Hogy kilakoltatás vár rám

És kíváncsian figyelem, reakcióját?

És akkor úgy járok,

Mint az a gyerekpásztor,

Aki játékból farkast kiáltott,

Majd amikor tényleg jött,

Akkor senki sem hitt neki...

*

Szirénhangok

Evezz, evezz az élet tengerén,

De soha ki ne köss a szirén szigetén.

Kinek jobb, ha betömi ott a fülét.

Kinek javára van, ha meghallgatja,

De előtte kötöztesse ki magát,

És hatalmazza fel a többieket,

Hogy kifejezett kérésére se oldják fel!

*

Teher alatt

nő a pálma?

Milyen jó, hogy érzem:

Mennyi terhet bírok el,

Mennyi a testem/lelkem

Maximális terhelhetősége

Rövid- illetve hosszú távon és ideig...

Tudom, hogy nem feszíthetem túl a húrt,

Mert akkor holnap/jövőre összeroppanok.

Viszont tehermentesíthetem magam,

Ha nem egyszerre viszek el mindent,

Ha élek az egyszerű gépek, technikák

Pl. a kerék, az emelő stb. előnyével,

Vagy ha másokkal megosztom a munkát...

De éppen olyan veszélyes, ha lógok,

Ha önkímélve alulterhelem magam,

Ha kibúvok napi/örök kötelességeim alól:

Így előáll a lét elviselhetetlen könnyűsége...

*

Szűkítés

Egyszerre, egy időben

Csak kevés embert lehet szeretni

Teljes odaadással, erőbedobással stb.

Nem lehetsz az egész emberiség barátja,

Legfeljebb az érted áldozatot hozók rovására

(de akkor ezt előre tudasd velük, még mielőtt

egyszer s mindenkorra sorsközösségbe léptek...)

*

Boldogtalanok

Minden ember boldog akar vagy szeretne lenni

(ez nem mindegy: a nagy akarás meddővé tesz...)

De nagyon sokan mégis végső felmentést keresnek,

Igazolást: az ő helyzetükben ez eleve reménytelen

(halmozottan hátrányos indulás + baleset, balsors).

Van, aki akkor legalább nagyon boldogtalan lenne,

Hogy valami tragikus pátoszt kapjon kiszerű élete -

Van, aki azért ragaszkodik boldogtalanságához,

Mert ez teszi őt érzékeny és termékeny alkotóvá...

Vagy a sok boldogsághajhász hedonistát stb. látva

Kidobja a fürdővízzel együtt a gyereket is...

*

József Attila

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

Harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

S menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

Reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

Hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

Magamba bujtam volna, nem lehet -

Alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

Kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

Nagyon meg tudtam szeretni veled.

*

A boldog ember Jenciklopédiája

Minden ember boldogságra van teremtve,

Mindenki esélye, joga, sőt kötelessége a teljes élet!?

Még egy „állatorvosi ló” is táltos paripa lehet,

Ha felismeri, megbecsüli, gyarapítja ajándék aranyait,

És ami sár, azt elviseli, de nem tartja aranynak,

Sőt: isteni alkímiával próbál abból is ezt csinálni.

Ha bölcsen a jó szellem vezetése alá rendeli magát,

S ha van lélekbátorsága, akkor lesz szerencséje is...

A leginkább rajta múlik, hogy pokollá teszi-e életét,

S ezzel együtt előszeretteiét, vagy édenkertté…

E vasból aranykor/élet lehet: ha keressük-találjuk

Dolgunkat, hivatásunkat, barátainkat, szerelmünket,

Otthonunkat, testi-lelki egészségünket, hazánkat...