|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa helyett állatorvosi ló
A Jóisten országa helyett vaskori pokol
Életminőség-rontás: magyar példamondatok
Ábrányi Emil
Kiégett csillagok
Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!...
Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm... édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!...
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben – meg van fagyva bár –
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog... belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!
1. A felelősségtől menekülő parancsteljesítő bio robotgép
2. A gondolkodás neki csak gond, amit jó messzire űz el
3. A kolduláshoz rokkantat játszik, majd tényleg úgy marad
4. A nagy blöffölésed nagy felsülés, leégés, arcvesztés követi
5. A palackból kiengedett szellemet nem lehet visszagyömöszölni
6. A ritka jó alkalmat ritka könnyelműen szórakozod el
7. Amit-amire épp gondolsz, azt mindig ki kellene barkobázni
8. Arra bazírozol,hogy önsajnáltatásod majd alamizsnát hoz
9. Az a gyenge láncszem vagy, aki miatt elbukik az egész
10. Az égi lajtorja helyett nyalizva a szamárlétrán kaptat feljebb
11. Az első pofon még sokkolt, majd hozzá is szoktál
12. Csak az iskolának, a tanárnak, nem az Életnek tanulsz
13. Csak első nap érezte: elviselhetetlen e penetráns bűz
14. Csak halovány árnyéka önmagának: árnyékviláglakó
15. Csupa allűr, fakszni, hepp, bogár, szeszély – gyere ki vele
16. Egy póz/arcállás: így tetszel magadnak, így maradsz
17. Egyszer s mindenkorra megfosztja magát a tévedés emberi jogától
18. Éjt nappallá téve két végéről égeted életed gyertyáját
19. Elaltatod, érzésteleníted magad - így csak kibírod az életet
20. Ha elromlik az idő, nincs újratervezés, csak mérgelődés
21. Ha nem tud megistenülni, embertelenül leállatiasul/vegetál
22. Hamis illúziókba ringatja el magát: majd rázuhan a való
23. Hátulról világítva felnagyított árnyék: ügyeletes mumus
24. Hiteltelen papoló, nincs mögötte szenvedés-aranyfedezet
25. Idegen tollakkal éktelenkedsz a világ csúfjára/csúfot űzésére
26. Igényszinted egyre lejjebb: langyos sörben légy, köpés...
27. Inkább meghal, de nem választja a kisebbik rosszat
28. Istentelen: pont nem az ördögöt/démont űzte ki magából
29. Ízlésekről úgymond nincs vita - ízlésficamát sem gyógykezelteti
30. Katarzis/purgatórium: azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák
31. Közhelyeket szajkózol, nem megélt, kipróbált igazságokat
32. Lemondva boldogságáról inkább betegségeivel „küzd”/küszködik
33. Lóhalálában elfutsz a cammogó halál elől, de ő már ott vár
34. Más csak rivális/ellenség, s nem potenciális szövetséges lehet
35. Mások előtt nevetgélő fakutya, ott sír, ahol senki se látja
36. Még egy lelenc gyerek is többet tud felmenőiről, mint ő
37. Minden eshetőségre kész: egy ismeretlen istent is imádó
38. Mindenható istent játszik addig, míg jó pofára nem esik
39. Mindig lábatlankodó, láb alatt levő: el is teszik láb alól
40. Mint az alvajáró, aki háztetőn mászkál - felébresztve leesik
41. Múltját nem ismerve annak rosszát meg-megismételgeti
42. Naponta bővül már most is 1000 oldalas panaszkönyve
43. Neked a kérés nagy szégyen, te nem „alázkodsz meg”
44. Nem keres/lel örömet: főzés/evés - csak túlesne rajta
45. Nincs lelkes állapota, már csak hálni jár belé a lélek
46. Ő csak egy ki szelet vet, s megdöbbenve látja: vihart arat
47. Paranoiás: mindenki rá veszélyes vírushordozó, bacilusgazda
48. Rosszul él szabad akarata hatalmával: a Rosszat választó
49. Sekély kéjt sem okoz szadizmusod: mazochista „áldozat”
50. Szégyelli, ha pisilnie kell – ő akkor inkább „bent megy ki”
51. Tisztálkodás helyett mindenki mást is bemocskol/saraz
52. Untig ismételt szakállas viccedre harsány hahotát várnál
*
Igazmondó tükör
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.
A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben
merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...
A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,
noha annyi mindent lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,
felelősséghárításunk bűnbakjait: balsors, betegség, család,
szegénység, ellenség/álbarát, áruló elit, rossz világkor stb.
De a „nem érdemelt” sorscsapás is javunkra fordítható,
de legalább tudjuk, ha verembe estünk, ez nem az otthon...
S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,
és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, és ne sárnak venni...
|
