Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Jóisten országa helyett földi-égi pokol

Életminőség-rontás: magyar példamondatok

Eugéniusz: Egy-egy mondat:

Minden, amit másoknak köszönhetsz,

amiért/akiknek naponta hálát kellene adnod – III-IV..

*

Ujfalvy Krisztina: A barát

Szenvedhetetlen maradna

A fatumnak durvasága;

Ha minden rosznak nem volna

Valami kis orvossága.

Már ha lelked sohajtásit

Jó barátod hallgathatja:

Kínos terhed fájdalmait

részvétellel gyógyíthatja.

Kevés még az eléghez, de

Oh mégis be sokat teszen,

ha egy igaz barát szíve

Könnyid spongyiája leszen.

Egy téged sajnáló lélek,

Sebed gyógyító flastroma:

Midőn sorsod inségének

földre nyom véres ostroma.

Jaj! de beh sok álnok szívnek

Keserged csalfa játékát,

Amíg egy igaznak s hívnek

Kapod édes ajándékát.

S ritkaság, ha állandó lesz,

Mert vagy halál vagy más eset

Birtokodba hamar kárt tesz,

S nyereséged porba esett.

Találni baj, veszteni jaj!

Mind a kettő veszedelem;

De kivált az utolsó zaj

Egész a végig gyötrelem.

Szegény élet! beh sok színű 

szenvedés kisér a sírba,

Ahol egy nem ismert ízű

Nyugalom takar a porba.

A pora, hol egy kis földbolt

Oszt széllyel azon részekre,

Melyek egyesültenek volt

Hajdan csak szenvedésekre.

S melyekkel földi játékod

Sírva nevetve, ha végzed,

Itt leled bérajándékod:

azt, hogy szíved már nem érzed.

Itt kapod fel, csak azt amit

Élet s világ, bár fogadtak,

De nem nyertél tőlük semmit,

Mert nyugodalmat nem adtak.

Barátságok részrehajló

Volt, s kedvezések kétszínség,

Csak csendességid tolvajló

S fájdalmig munkáló inség.

De hát nyugtod sírhalmának

Hantjai mint kedvesülnek,

Ha barátod fájdalmának

Bús forrási nedvesűlnek;

S reszketve addig érkezvén

Szorult mejjel dől sírodra,

Reád visszaemlékezvén

vérkönyűket sír porodra.

(Forrás: Ujfalvy Krisztina és kiadatlan versei 1882.)

*

Szabó Lőrinc: Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

*

1. Ami a tied, az enyém is volt - ami tetszett, azt nekem is adtad

2. Ami nekem fontos, az neked is azzá vált, ha még nem is értetted 

3. Amikor börtönben voltam, meglátogattál - tartottad bennem a lelket

4. Amikor börtönből szabadultam: ruhát, élelmet, szállást, munkát adtál

5. Apám (helyett apám) voltál - aki énértem szigorú, aki nem bratyizgat

6. Apró figyelmességgel javította közérzetem, pillanatnyi hangulatom

7. Átadtad a helyed, előre engedtél, segítettél leszállni, terhem vitted

8. Átadtad a jobb helyet, a jobb falatot, a jobb lakást és állást nekem 

9. Átengedted nekem az ösztöndíjad, kitüntetésed, munkád, előjogod

10. Átengedted az egyik veséd, amikor úgy tűnt, létszükség van rá

11. Átvállaltad az én büntetésem - magadra vállaltad a disznóságom

12. Autóm javítottad, szerelőhöz vontattad - autóstopposként felvettél 

13. Az  eredményeidre támaszkodhattam - kitapostad az utat előttem

14. Aki az emberiség jótevője: felfedező, feltaláló, vallásalapító, bölcs 

15. Aki az én kedvemért mindenből, „csak” a lényegből nem enged

16. Az utcáról befogadtál mint egy kóbor kutyát, háztűz mellé ültetve

17. Azt akartad, úgy képeztél ki és tovább, hogy túlszárnyaljalak téged

18. Bábáskodó, kísért gyerekeim/műveim kihordásánál, szülésénél

19. Babusgattál, dédelgettél, becézgettél - ringattál és hintáztattál

20. Bajtársam voltál, aki a hátára vett és vitt, amikor megsebesültem 

21. Bánatom legelőször is veled oszthattam meg, s így lett egyre kisebb

22. Alám dolgoztál – helyzetbe hoztál, kiszolgáltál, felkaroltál

23. Alaposan kivizsgálta – helyesen diagnosztizálta betegségem

24. Álbarátaimat leleplezted – a te tükrödben láttam hamisságuk

25. Áldást kértél és adtál minden jót és jól akarásomra

26. Alkalmazkodtál hozzám, amennyire csak tőled tellett

27. Államférfiként jól kormányozta viharban is az országhajót

28. Állásod, egzisztenciád is kockáztattad, de kiálltál mellettem

29. Alternatívákat mutattál, amikor én csak egy rossz utat láttam

30. Ami nekem fontos, az pusztán emiatt már neked is az

31. Ápoltál és gyógyítottál – és rávezettél az öngyógyításra

32. Mankót adtál, ha kellett, de jókor el is vetted azt tőlem

33. Bajtársam voltál, a hátadon cipeltél ki a frontvonalról

34. Bánatom és örömöm is veled oszthattam és szorozhattam

35. Ellene voltam, mégis mindent megtett, hogy elmondhassam

36. Baráti kölcsönt adtál – kamat nélkül, sőt: vissza se várva

37. Bármikor hívhattam, mindig elérhető volt, sose rosszkor...

38. Bátorságot öntött belém, amikor kishitűen elcsüggedtem

39. Beajánlottál, kezeskedtél, jót álltál: kockáztattál értem

40. Bearanyoztad a legszürkébbnek induló napomat is

41. Beavatkoztál a krízisemben, nem nézted közönyösen

42. Becéztél, kedvesen szólítottál: örültél, hogy láttál

43. Becukroztad a keserű pirulát, amit le kellett nyelnem

44. Becsületes megtalálója és megőrzője voltál értékeimnek

45. Becsültél, felnéztél rám, amivel az önbecsülésem növelted

46. Belémláttad azt, aki egykor lehetek/lettem

47. Belém tukmáltad a keserű - lelki - orvosságot

48. Rábeszéltél a fájdalmas - lelki – műtétekre

49. Bemutatkoztál tudtomra adva: számíthatok rád

50. Bemutattál fejlődésem szolgáló jó embereknek

51. Bennem mindenek előtt a jót kerested/találtad

52. Beszéd- és vitakészségem javítgattad

*

Gellért Oszkár: Barátaim...

Barátaim, valahányszor ez a kéz itt

Ujjai közt tollat szorítva remeg,

Éji óráim a ti szellemeiteket idézik.

Valamelyitekhez most készül egy izenet.

Óh, sose ülök én ilyenkor árván, felejtve,

Magányos szobában elhagyottan.

Barátaim, ti ültök körül ottan.

Fejeteket a melletekre ejtve.

Veled vagyunk - mondjátok - de arcunkat még nem mutatjuk...

És vártok, csak vártok türelemmel, csupa drága lelki rokon.

S az ihlet szent madarai ott ülnek vállaitokon:

Fülemilék, rigók, galambok, sasok, vagy néma hattyúk.

És várnak ők is, szent madarak. Hogy a szívemet egyék.

S egyszerre csak egy megmozdul közülök szárnyát emelvén,

S akinek vállán ült, most feláll, közelít és idelép mellém

És megfordítja a tollat s az égnek szegzi hegyét!

Aztán fejét fölvetve: már megmutatja az arcát.

Én pedig nevén szólítom és azt mondom neki: Tartsd hát,

Tartsd hát barátom. - S mint ahogy kardjába a nemes belédőlt,

Ráborulok én is a tollra: új szóért, új római férfi.

S az a hang, ami így szakadt föl egykor az ő kebeléből:

Az enyém, s a lelki rokonnak szól, az hallja és megérti.

*

Békebeli kannibálok

1.

Mint a békebeli 

kannibálok 

egymást zabálják 

föl a barátok 

mintha nem volna 

már ki ellen 

hurrá hajrá most 

egymás ellen!

2.

Eljött itt van 

ütött az óra 

álmainkból mi 

válik valóra 

ha már az első 

szabad percben 

"perben haragban" 

egymás ellen.

3.

Akikkel eddig 

egy asztalnál 

most külön ülünk 

hamis boroknál 

nézzük a jövőt 

ködbe térül 

fölös homállyá 

hitünk nélkül.

4.

Csontjaink vádlón 

ittmaradnak 

nevezik őket 

ENNEK ANNAK... 

kiken fogott a 

magyar átok 

hetedíziglen 

kannibálok!

(1989)

Nagy Gáspár

*

1. A rosszmájú pletykáknak nem adtál hitelt

2. A végzetes lépéstől erővel is visszatartottál

3. Beszerezted a hiánycikket (anyagbeszerző)

4. Bevallottad gyengeséged, hogy ne istenítselek

5. Bevásároltál nekem, kulimunkát végeztél értem

6. Az ellenző hangadók ellenére bevettél a csapatodba

7. Bevezettél ismeretlen területre: idegenvezetőm voltál

8. Megosztottad velem sikereid/kudarcaid tapasztalatát

9. Bevontál – meginvitáltál a programjaidba

10. Bíráltál: jobban csináljam, mert képes vagyok rá

11. Tudtad, mikor kell büntetni, s mikor kegyelmezni

12. Bizalmadba avattál, és ezzel is magasra emeltél

13. Biztonságot nyújtottál: fedelet, kenyeret

14. Biztosítottál - előre garanciát vállaltál értem

15. Bókoltál, szépeket mondtál, önképem „retusáltad”

16. Boldogítottál - hagytad magad általam is boldoggá tenni

17. Botlásom jókor bagatellizáltad/dramatizáltad

18. Böjtöltél, fogadalmakat ajánlottál fel értem

19. Bölcs életelvekbe avattál be – életpéldát adtál

20. Bölcs prédikációt tartottál az én épülésemre is

21. Burokban, inkubátorban kezdtél felnevelni

22. Bútorod, ruhád, lábasod stb. nekem adtad

23. Felértékelted jó ügyhöz méltó buzgalmamat

24. Fel sem fogott bűnöm tudatára ébresztettél

25. Fölös-káros bűntudatomat leleplezted

26. Védőhálót tartottál halálugrásaim alá...

27. Büszke voltál rám – dicsekedtél velem

28. Helyesel céljaimhoz eszközöket javasoltál

29. Cerberusként vigyáztál nyugalmamra

30. Cipőm kipucoltad, szennyesemet kimostad

31. Csatlakoztál hozzám, erősítve vállalkozásomat

32. Értő-érző szóval/gyógyírrel csillapítottad fájdalmam

33. Dicsértél, de csak jókor és kellő mértékkel

34. Diplomáig eltartottál, pályakezdéskor támogattál

35. Drukkoltál, ha „vizsgáztam”, próbát álltam ki stb.

36. Durvaságom csiszolgattad, vadhajtásaim nyesegetted

37. Éberen őrködtél, virrasztottál betegágyamnál

38. Ébresztettél álomkóromból, ráébresztettél a valóra

39. Egészséged, testi épséged rovására is mentettél

40. „Egy mindenkiért, mindenki egyért” voltál köztünk

41. Egyenrangúsítottál, teljesen egyenlőként kezeltél

42. Együttműködtél, kooperáltál velem és értem

43. Éjszaka is hazafuvaroztál, hajnalban is felkeltél miattam

44. Akár még el is kárhoztál volna értem, úgy szerettél...

45. Nem engedted, hogy vitánk veszekedéssé fajuljon

46. A nemes becsvágyam felpiszkáltad: forgassam talentumom

47. Befogadó nyilatkozatot adtál, amikor hajléktalan voltam

48. Befogadtál a menhelyre, a szobádba és a bizalmadba

49. Beleéreztél a kínlódásaimba, gyötrődéseimbe

50. Megkönnyítetted, hogy bevallhassam szégyellt bűnöm

51. Törted a fejed életproblémáim legjobb megoldásán

52. Belém fektettél időt, pénzt önhasznot nem remélve

*

Szentjóbi Szabó László:

A haszontalan várakozás

Várom, várom, mind szüntelen

Barátim! választokat,

De ki fokadok kételen

Nem győzvén ollyan sokat.

El múlt több két hónapjánál

Hogy el váltam tőletek

Nem jöttem tovább Budánál,

S már el felejtettetek.

Ó! barátim! hívségemet

Keseríti hidjétek

Ha igaz szeretetemet

Olly hamar meg vetétek!

Mi eggy levélnél kevesebb?

Hát miért nem küldetek?

Ha nékem ennél kedvesebb

Nem jöhet más tőletek!

Kérlek ne kénszerítsétek

Szívem bal ítéletre!

Mert ez is mint a tiétek

Meg hűlhet végezetre!

*

Ivan Krilov: Kutyabarátság

A konyha ablaka alatt

napozott Heki s Bodri, bár

úgy illett volna, hogy a kapunál

vigyázzanak

a házra; de mert jóllaktak s mivel

jólnevelet kutya nappal nem ugat

s nem akaszt tengelyt senkivel,

csöndben megtárgyaltál életük sok szabályát,

jó s réssz munka és gyakorlat tanácsát

s végül azt, hogy a mi a barátság.

"Mi lehet kedvesebb," szólt Bodri, "mint mikor

két jóbarát szíve igazán egybeforr?

Mindenkinek közös szolgálatára lenni,

egymás nélkül nem enni-inni:

be szép s barátunkért szirtknét helyt állani,

meghitt órákban együtt szállani

nemes mulatságok egébe:

ily örömöknek se mása, se vége!

Ha például mi ily barátok, ily dicső

testvérpár lehetnénk, Heki s Bodri, mi ketten:

bizisten

észre se vennők, hogy fut az idő!"

"Szád a szívemet mondta ki,"

felelt neki

Heki,

"úgyis rég fáj, hogy a közös udvarban annyit

civakodtunk. S miért? Gazdánknak hála, van mit

ennünk, és lakásunk, remek.

Sőt, ezenfelül is roppant szégyen előttem,

hogy noha hír s példaszó emleget

kutyahűséget és szívet, 

ebországban éppúgy nincs még igaz barátság,

ahogy az emberek között sem."

"No, de mi majd példát adunk",

ujjongott Bodri, "nyújtsd a praclid!" - "Itt van!"

És lett ölelkezés, könny s eskü. Csókjaikban

büszke hit lángolt. "Ah, kihez hasonlítunk?"

Óh, én Oreszteszem!" "Drága Pyladeszem!"

"Távozz tőlünk, romlás, veszedelem!"

De sajnos, a szakács épp egy csontot dobott ki

a konyhaablakon: uccu, rá, Heki, Bodri!

Oresztesz s Pyladesz összeakaszkodott. 

Mi maradt a frigyből, amit kötöttek? 

Zenebona, repülő szőrcsomók.

Végül vödör vizek kergették széjjel őket.

*

Ilyen barátokkal van tele a világ.

Bátran állíthatjuk, hogy a mai barát

szinte mind egy-kutya:

egy-test s egy-lélek szemre s messziről,

de ha közéjük konc repül,

olyanok, mint Heki s a Bodrija.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

*

1. Belém plántáltad: a tisztesség, becsület életfontosságát

2. Belém tukmáltad a legkeserűbb testi-lelki orvosságot is

3. Bennem olyan jót is találtál, amiről magam se tudtam

4. Nem engedted, hogy a hízelgők megrontsák önismeretem

5. Bíráltál, hogy jobban csináljam, de kedvem nem elvéve

6. Biztató pillantásokat küldtél, amikor a gödörben vergődtem

7. Biztonságot nyújtott: fedezékem, menedékem, hátországom volt

8. Biztosítottad a napi betevő falatomat, fedelemet, mentsváramat

9. Botlásom kicsinyítetted, saját példáddal vigasztaltál

10. Bölcsességed, tapasztalatod ingyen közkinccsé tetted

11. Bölcsességre vezető jó könyvekkel ajándékoztál meg

12. Bűnöm tudatára ébresztettél, bűntudatot nem gyártottál

13. Büszke volt rám és ezt nyíltan is éreztetted is velem

14. Úgy dicsekedtél velem, hogy ez ne szállhasson a fejembe

15. Céljaimhoz eszközöket javasoltál, induláshoz lökést adtál

16. Cerberusként vigyáztál nyugalmamra kirekesztve a zavarókat

17. Cipőm kipucolta, lábam és szennyesem mosta

18. Csatlakoztál, fantáziát látt(att)ál vállalkozásomban

19. Csillapítottad, elviselhetővé tetted a fájdalmam

20. Dédelgettél, cirógattál, babusgattál, ajnároztál

21. Drukkoltál, ha az iskolában/életben „vizsgáztam”

22. Durvaságom csiszolgatta, vadhajtásaim nyesegette

23. Éberen őrködtél betegágyamnál, krízishelyzetemben

24. Ráébresztettél, hogy milyen lelki gazdag is vagyok

25. Egészséged, épséged rovására is mentettél, védtél

26. Egy mindenkiért, mindenki egyért alapon társultál

27. Egyenrangúsítottál, már korán egyenlőként kezeltél

28. Együttműködtél – zökkenőmentesen kooperáltál velem

29. Éjszaka is hazafuvaroztál, költözni segítettél

30. Kényelmessé, kellemessé tetted napi életemet

31. Az én lelki üdvömért el is kárhoztál volna értem

32. Eladtad értem, elajándékoztad nekem a kincseidet

33. Szépen elbúcsúztattál, visszavártál, hívtál és fogadtál

34. Eldugtad a piát, értem vállaltad: rossznak mondjalak

35. Elég volt egyszer szólnom/kitaláltad a gondolatomat

36. Elég volt egyszer vizsgáznom előtte, nem kellett újra

37. Jól és jókor büntettél, hogy időben észhez térjek

38. Szülőként, tanárként nem bratyiztál, haverkodtál

39. Élelmeztél, elláttál élelemmel - méregtelenítettél

40. Élettársam voltál/maradtál holtodiglan, holtomiglan

41. Elfogadtad, és igyekeztél megismerni barátaimat

42. Elgondolkodtattál – jókor és jól „provokáltál”

43. Elhárítottad a rám leselkedő fizikai-lelki veszélyt

44. Elhárítottad a veszélyt (bomba, leszakadt vezeték)

45. Elhitetted velem, hogy én is boldog lehetek

46. Elintézted, amire kértelek, viszonzást nem várva

47. Elismerted teljesítményem, építő volt a kritikád

48. Hamar elismerted, ha bármit is vétettél ellenem

49. Eljöttél megnézni (ballagás, fellépés, meccs stb.)

50. Megtisztelt jelenlétével - hívással, hívás nélkül is

51. Elkísértél, ha féltem - oldottad lelki görcseimet

52. Ellenőriztél, utánam néztél - felügyeltél munkámra

*

Publius Ovidius Naso:

A hűtlen baráthoz

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam

vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?

Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,

és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,

elsőnek jöttél társamul akkoriban.

Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár

szükség inkább most volna reád igazán:

Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha

hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?

Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,

gyermekkortól köt régi baráti kapocs.

Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki

éppúgy osztottam szórakozásaid is.

Az, ki az asztalnál veled ültem - szinte családtag,

s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.

S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már

érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;

vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.

Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;

mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.

Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?

Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?

És ha javakban, tettekben késett segedelmed,

írni azért tudtál volna talán valamit.

Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csufolódtál,

mert elbuktam, hogy még a szavad se kimélt.

Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:

majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak

forgandó kerekén, s ingatagon lebeg ott.

Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;

könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.

Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,

és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.

Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?

S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.

És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,

mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.

Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi

védenc védelmét kérte alázatosan.

És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki

másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.

És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg

consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,

sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,

sok-sok méltatlan sérelem érte e hőst.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,

s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.

Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus

mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,

menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot

és mindent, ami csak Anticyrában akad.

S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók

ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.

Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek

látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

(Ford.: Csorba Győző)

*

Garai Gábor

Bizalom

.

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha épp az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

s ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnek el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hízlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be,-

akkor se mondom,hogy nem érdemes!

.

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy megélek magam is, néptelen magányban,

mert irgalmatlan az élet .

.

De csöndes szóval eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárt kapu,

nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,

megtisztálkodva ma betérhet újból;

ki kétélű késsel jött ide ma,

köszönthet holnap tiszta öleléssel!

.

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.

Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,

kegyelmet a hazugnak,

nem tudok

mentséget a könnyes képmutatásra,

s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,

akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!

Mint a mammut és az ősgyík, a múltba

porlad a gyűlölet és a gyanakvás;

dühünk lehűl,

csak szerelmünk örök.

.

S halandó gyarlóságai között

csupán maga az ember halhatatlan.

Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen

irgalmas vára bizalomból épül;

s az önmagával vívott küzdelemben

csak jósága szolgálhat menedékül.

*

1. Ellenség volt, aki miatt csakazértse adtam fel!

2. Ellenség, aki mégis igazat mond, olykor egyedül ő

3. Ellopta az embernek a tüzet (láncra vert Prométheusz)

4. Elnézted fogyatkozásaimat, nem csaptál le a ziccerre

5. Vet, gondoz és arat: gabona, zöldség, gyümölcs

6. Akár szívességből is megjavítja, ami elromlott nálam

7. Előadó humoristák, akik tanítottak magamon nevetni

8. Áldozatos tanulás után előadta a zeneirodalom remekeit

9. Előbb nekem adtál, magadnak a maradék jutott

10. Előimádkoztál, segítettél merni hangosan imádkozni

11. Előkészített az életben/pályán rám váró nehézségekre

12. Előszeretettel viseltetett irányomba, előnyben részesített

13. Elrejtettél, elfedeztél, amikor halálra kerestek

14. Eltartottál sokáig, hogy én majd jobban élhessek

15. Éltettél – megéljeneztél, jó híremet keltetted és vitted

16. Eltűrted, elviselted hülyeségeimet, kellemetlen szokásaimat

17. Elvarázsoltál, elbájoltál: szerelmes lehettem

18. Kihúzva a letargiából egészen az eufóriába emeltél

19. Elvetted, eldobattad velem fölösleges-káros mankóimat

20. Élvezetesen-érdekfeszítően tanítottál, meséltél, anekdotázzál

21. Elviselted hisztim, dühkitörésem, vagdalkozásom

22. Elviseltél, ha kiállhatatlan, kibírhatatlan voltam is

23. Segítettél kijönni rossz passzomból, mélabúmból

24. Elvitted és kihoztad leveleimet, csomagjaimat

25. Elvittél magaddal programjaidra, s beavattál azokba

26. Emancipáltál – felszabadítottál, nagykorúsítottál stb.

27. Emberszámba vettél, sőt: még magad fölé is emeltél

28. Emlékeztettél küldetésemre, ha netán elfeledtem volna

29. Nem hagytad, hogy elaltassam a lelkiismeretemet

30. Energiaszolgáltató – közmű fenntartó – szemetes

31. Energiával töltöttél fel, erőt adtál: összefogtál velem

32. Segítettél önállósodni, a saját lábamra állni: felnőni

33. Engedtél és tanácsaiddal segítettél is szárnyalni

34. Engem választottál sokmilliárdból hitvesül egy életre

35. Ennivalóm megtermelte, tárolta, szállította, eladta stb.

36. Érdek nélkül tetszettem neked, ez hitelesítette tetszésed

37. Érdekeim képviselted (ha kellett, még ellenem is)

38. Érdekem képviselted – érvényesítetted nélkülem is

39. Érdeklődést keltettél fel új világok, dimenziók felé

40. Erősítettél – megerősítettél/visszaigazoltál és cáfoltál

41. Értékelted művem, munkám, megjelenésem stb.

42. Mindig értem haragudtál, soha nem ellenem

43. Értem kockáztatta a neki is fontos kapcsolatunkat

44. Érzékenyítettél – szenzibilizáltál finom árnyalatokra

45. Esernyőt, védőernyőt, pajzsot tartottál fölém/elém

46. Este nekem meséltél – személyre szabva rögtönöztél

47. Észlelte és kihangosította rejtett, néma segélykiáltásom

48. Eszmélni tanított, ha eszméletlen, vagy téveszmés voltam

49. Észrevetted, ha valami engem bántott

50. Észrevetetted velem, ha valakit bántottam

51. Étvágyat csináltál – az én szájízemre főztél

52. Evangelizáltál – az örömhírt örömmel tudattad

*

Kis János: A barátság

Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,

Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,

Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?

Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,

Mellyek felderítik setét óráimat.

Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,

Melyek lelkesítik nemesb munkáimat.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!

Te légy géniusom minden lépésemben.

Emelj fel karoddal porba-esésemben,

Ha te vissz, részem lesz halhatlan érdemben.

*

Terry Jacks dala

Búcsúzni jöttem

(Seasons in the sun)

Búcsúzni jöttem, jó barát,

Melletted voltam annyi éven át,

Milyen sok kaland várt reánk,

A rét, s az erdő volt hazánk,

Nem volt egyetlen vitánk.

Isten veled, most elmegyek,

Itt maradnék, de sajnos nem lehet.

Tavasz van, mégis fázom én,

Most a végzet jön felém,

A régi boldogság helyén.

Néhány perc, néhány év,

Néhány könnyű álomkép,

Mikor már véget ért,

Akkor látod, mennyit ért.

Búcsúzni jöttem, jó apám,

Igérd meg, gondolsz néha énreám,

Te mindig jó voltál velem,

Te voltál az egyetlen,

Aki mindig hitt nekem.

Isten veled, most elmegyek,

Itt maradnék, de sajnos nem lehet.

Tavasz van, mégis fázom én,

Sötét felhő jön felém,

A régi boldogság helyén.

Néhány perc, néhány év,

(…)

Búcsúzni jöttem, kedvesem,

Valódi társam voltál énnekem.

Rád mindig úgy emlékezem,

Te voltál a végtelen,

Egy és örök szerelem.

Isten veled, most elmegyek,

Itt maradnék, de sajnos nem lehet.

Tavasz van, mégis fázom én,

Mennyi emlék jön felém,

A régi boldogság helyén.

Néhány perc, néhány év,

(…)

Bornai Tibor dalszöveg fordítása

https://www.youtube.com/watch?v=il7TBboBD0k

*

HÁLA ÉS KÖSZÖNET

A Jóistennek és mindazoknak,

akik a javamat jól akarták, szolgálták

az édesanyámtól a ministránson át a miniszterig –

de még sok ellenségemnek is hálával tartozom,

hisz olykor épp nekik köszönhettem, hogy

Muszáj Herkulesként csakazértse adtam fel,

s olykor csak ők mondtak igazat rólam...

1.

Jó szülő, családtag, rokon, szomszéd, ismerős stb.

2.

Jó élettárs, barát/ellenség, ismerős, játszótárs, kollega stb.

3.

Jó pap, óvónő, tanár, orvos, ápoló, segítő stb.

4.

Jó termelő/szolgáltatást nyújtó, mester stb.

5.

Jó bölcselő, tudós, író, festő, muzsikus, színész stb.

6.

Jó hivatalos ügyintéző, „bürokrata”, igazságszolgáltató stb.

7.

Jó - kinevezett, választott, karizmatikus – vezető stb.