Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven

Életbölcsesség/boldogság kereső/találó ABC

Szellemi segítségek a teljességre törekvőknek

(Ki-talált velős versek, gondolatok, jellemrajzok,

igék, példabeszédek, mesék, közmondások, viccek)

*

Vas István:

Dal az etikettről

(Egy szerelem három éjszakája betétdal)

Az etikett, az etikett,

Mire tanít az etikett?

Hát arra, hogy bármi is adódik,

A halat késsel sose edd.

De arról megfeledkezett

Az etikett, az etikett,

Mi illendőbb az emberöléshez:

Ágyú, gáz, vagy bajonett?

Ó, ó, etikett,

Csak a halottak tudnak illemet.

Az etikett, az etikett,

Mire tanít az etikett?

Hát arra, hogy úri társaságban

A hölgyeknek csókolj kezet.

De arról megfeledkezett

Az etikett, az etikett,

Hogyan tisztelj gyerekes anyákat,

Ha rájuk dől az emelet.

Ó, ó, etikett,

Csak a halottak tudnak illemet.

Az etikett, az etikett,

Mire tanít az etikett?

Arra, hogy milyen alkalomra

Való a frakk, szmoking, zsakett.

De arról megfeledkezett

Az etikett, az etikett,

Hogy akkor mit is lehet csinálni,

Ha már a tetű ellepett?

Ó, ó, etikett,

Csak a halottak tudnak illemet.

Az etikett, az etikett,

Mire tanít az etikett?

Hogy mikor húzd fel a lakkcipődet

S az antilopbetéteset.

De arról megfeledkezett

Az etikett, az etikett,

Hogy akkor mit is szokás viselni,

Ha mindkét lábad elveszett?

Ó, ó, etikett,

Csak a halottak tudnak illemet!

https://www.youtube.com/watch?v=4-X93tw6ZGU

*

Mert

te most

nem vagy boldog,

s életgyávaságod miatt

titkon érzed, hogy így maradsz,

arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,

hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

(te csak attól vagy „boldog”, ha másokat is

boldogtalannak látsz-láttatsz, minősítesz-degradálsz...

*

A

tények

makacs dolgok,

de a megállapításukból

még semmi nem következik:

ha ez van, akkor ezt kell tenni?

Ha te úgy teszel, mintha mégis,

akkor csak rejtett értékelved,

s így döntésed súlyát mismásolod…

*

A

voluntarista,

aki belei, szervei, szíve

működését is irányítani akarja,

de ahol amúgy tényleg dönthetne,

pl. hogy szájon/orron át lélegzik,

arra meg nem terjed ki a figyelme…

*

Akkor sem

vágsz bele a dologba,

indulsz el járatlan úton,

ha már tényleg nincs semmi,

de tényleg semmi vesztenivalód,

és csak a láncaidat veszítheted el...

*

A

dodonai

jóslatokat

tevő és vevő –

minden kijelentést

így is, úgy is lehet

érteni és értelmezni:

ha akarom, vemhes,

ha akarom, nem vemhes?

*

Unalmas

és hosszú

életfilmedben,

mely egy percben

lepereg halálod előtt,

te bőven megelégedtél

a nagy tömegjelenetekben

a balek/statiszta szerepével...

*

Aki

szerint

neki minden

alanyi jogon jár,

ezért csak követelni

és elégedetlenkedni tud -

ezért nem is tud semminek,

mint ingyen ajándéknak örülni...

*

Predestináció

és szabad akarat

Az akarót repíti,

a nem akarót vonszolja a sors –

ha azt akarod, ami Isten terve veled…

(avagy a szabadság és a szükségszerűség)

*

Zelk Zoltán:

MIÉRT?

Ha tudtam is, hogy boldog nem leszek,

azt nem tudtam, hogy ily boldogtalan,

ezért, hogy tátogok csak, mint a hal

- ha szólni vágyom - s nem hallik szavam.

Így állok itt. Ez múltam és jövőm.

S ezért nem értem, miért épített

körém az isten országot, mezőt,

erdőt, hegyet, s fejem fölé eget?

*

Olyan vagy

mint a partra vetett hal,

aki sajnálatra méltó, de

önmagát is sajnáltatva

nem vergődik vissza a vízbe,

ahol vígan lubickolhatna –

s a rajta szánakozó „segítő”

simogatásaiért még hálás is

(hálapénzt fizet a gondozónak)

*

Az

eszmében élni

annyit jelent, mint

a lehetetlennel úgy bánni,

mintha lehetséges lenne.

(J.W.G.)

*

Nem kell

minden nap

mindent elölről kezdeni,

De naponta újra ki kell vívnod

ill. meg kell védened szabadságod,

hogy jót tehess/helyesen dönthess

és így boldogan élhess!

*

Senki

nem lehet

jobban rabszolga,

mint akivel elhitetik,

hogy ő most tényleg szabad.

*

Majdnem

Majdnem megfogantam

Majdnem elértem a villamost

Majdnem feltettem a pontot az i-re

Majdnem megoldottam a példát, a problémát

Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

Majdnem lett igazi élettársam és komoly hivatásom...

*

Korán

elkiabálni terved,

mintha már kész lenne,

vagy csírájában fojtják el,

vagy elveszik tőle a kedved...

(Tudj hallgatni és titkot tartani,

mint pl. Dosztojevszkij Kamasza!?)

*

Álszent

vendég a családban

Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,

Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,

Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,

Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,

Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…

*

Kakukktojás

Amikor a kakukk

más fészekbe helyezi tojásait,

S az ő óriásfiókáinak az első tette a többiek kilökdösése,

ami után az utódtalan madárpár már sajátjaként eteti őket...

*

Három

kívánság

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram,

hogy megtegyem azt,

ami csak rajtam múlik,

és adj elég bölcsességet,

hogy ezt a két esetet mindig

meg tudjam különböztetni egymástól...

*

Állatorvosi ló

Nem lát (jól)

Nem hall (jól)

Nem beszél, néma

Nem mozog, béna

Nem érez illatokat

Nem érez ízeket

Nem érez hideget-meleget

Nem érez a bőre, a keze nem tapint

Elveszíti még az idő- és térérzékét is

stb. stb.

*

Lelki öncsonkítás

Évekig spórolva, gürcölve,

imádkozva felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt

elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.

Éppannyi, ha nem több "munkánk"

van egy baráti kapcsolatban,

s mégis veszni hagyjuk

akár egy politikai stb.

álnézeteltérés miatt is?

*

Minden

tudni akarok?

Mennyi mindent

érdemes, fontos,

életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a jóval több,

amit nagyon nem érdemes,

amit teljesen felesleges,

sőt: egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül

nem lehetünk boldogok,

a felesleges és káros ismeretek

bajt, keservet, szenvedést okoznak.

(Az ember, aki túl sokat tudott.. )

*

Az

embert

elárulhatják,

kifecseghetik például

féltett és szégyellt titkát -

de az hogy lehet, hogy

ő maga árulkodik magáról?

Akaratlanul? Nem kínvallatással.

Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,

egy spontán arckifejezésben?

*

Muszáj Herkules

Avagy a rossz jó szerepe...

Hányszor, de hányszor adná már fel az ember,

ha már-már legyőzné a körülmények hatalma,

amikor sorra kudarcba fulladnak vállalkozásai,

amikor saját alkalmasságában is kételkedik,

amikor úgy érzi: felesleges, káros teher a földön…

s akkor megvilágosodik: helyette gazok maradnak,

akik összeröhögnének a markukba…

*

A

rossz

jó oldala

A sztoikusok

és Jézus nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

hogy mások akár még meg is ölhetnek,

de a lelkemnek ártani nem tudnak!

Hogy ezt végső soron csak én ehetem!

De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!?

*

A szegénység előnyei

Például az ember nem

rohan „panaszával” rögtön orvoshoz

Pláne nem maszekhoz, aki akar valamit találni,

hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy.

Hisz nincs egészséges, csak ki nem vizsgált ember...

Se patikába – se kuruzslókhoz csodaszerekért stb.

*

Reveláció

Ami váratlan,

meglepő felismeréshez,

meglátáshoz segít hozzá valakit.

Ismeretlen, rejtett tények feltárása.

Hirtelen feltárulkozás. Kinyilatkoztatás.

*

Abban

az órában

Jézus felujjongott

a Szentlélekben, és így szólt:

,,Áldalak téged, Atyám,

mennynek és földnek Ura,

mert elrejtetted ezeket

a bölcsek és okosak elől,

és feltártad a kicsinyek előtt.

Igen, Atyám, így tetszett neked.

(Lukács 10,21-24 )

*

Aki

mondja másra,

az mondja magára...

Elárulja magát: neki is ez a baja,

ezért is van szeme rá/bűnbak kell neki,

és/vagy egy tolvaj, aki figyelem-

elterelő manőverként Tolvaj!-t kiált…

*

Buzi

A fele se tréfa:

a homoszexualitást

sokáig üldözték, tiltották,

majd megengedték, ma meg

szinte már támogatják, talán

még azt is megéljük majd,

hogy lassan kötelező lesz...

*

Felmelegedés

Az öreg zsidó fia

odalép az apjához, és így szól:

- Jó hírem van, megházasodom.

Az apja erre így felel:

- Na, ennek örülök,

de holnap akkor hozd el

a jegyesedet bemutatni!

Másnap a fiú odaállít az apjához

egy magához hasonló fiatalemberrel az oldalán.

- Ő lenne az, Béla.

Az öreg erre csak ennyit mond:

- Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név...

*

Hivatás-

tévesztés?

Leereszkedik

a remete a hegyről,

bemegy a vendéglőbe

s kér ételt-italt, s nőt...

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan.

*

A hegyi beszédben

Jézus így szólt tanítványaihoz:

"Nem mindaz,

aki azt mondja nekem:

Uram, Uram! -

jut be a mennyek országába,

hanem csak az, aki

teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Aki hallgatja tanításomat,

és tettekre is váltja,

hasonlít a bölcs emberhez,

aki házát sziklára építette.

Szakadt a zápor, ömlött az ár,

süvöltött a szél és rázúdult a házra,

de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.

Mindaz pedig,

aki hallgatja ugyan tanításomat,

de tettekre nem váltja,

hasonlít a balga emberhez,

aki házát homokra építette.

Szakadt a zápor, ömlött az ár,

süvöltött a szél és rázúdult a házra.

Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle."

Mt 7,21. 24-27

*

Mese a három kismalackáról I. rész (Benedek Elek)

https://egyszervolt.hu/estimese/

mese-a-harom-kismalackarol-i-resz-benedek-elek-20201027.html

+

A három kismalac és a farkas

(Angol népmese)

http://gyerek.kjmk.hu/mese/angol.htm

*

Csokonai Vitéz Mihály

Az estve

A napnak hany

atlik tűndöklő hintaja,

Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.

Haldokló súgári halavánnyá lésznek,

Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.

Az aranyos felhők tetején lefestve

Mosolyog a híves szárnyon járó estve;

Melynek új balzsammal bíztató harmatja

Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.

A madarkák meghűlt fészkeknek szélein

Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.

A kis filemile míg magát kisírta,

Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.

A vadak, farkasok űlnek szenderedve,

Barlangjában belől bömböl a mord medve. -

Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,

Jertek füleimbe, ti édes koncertek;

Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;

A ti nyájasságtok minden bút eltemet.

Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,

Lankadt kebelembe életet öntsetek!

Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet

Rám gyengén mennyei illatot lehellett.

Suhogó szárnyával a fák árnyékinál

Egy fűszerszámozott theátromot csinál,

Melybe a gráciák örömmel repűlnek,

A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;

Hol a csendes berek barna rajzolatja

Magát a hold rezgő fényénél ingatja.

Egyszóval, e vídám melancholiának

Kies szállásai örömre nyílának.

Késsél még, setét éj, komor óráiddal,

Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:

Úgyis e világba semmi részem nincsen,

Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;

Mikor a világnak lármáját sokallom,

Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,

Mikor az emberek körűltem zsibongnak,

S kényektől részegen egymásra tolongnak.

Bódult emberi nem, hát szabad létedre

Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?

Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,

Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.

Mért szabtál hát határt önfiaid között;

Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.

Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,

Miolta a miénk nevezet elűle.

Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,

S többet: mert még akkor a had és veszettség

Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.

Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,

Nem született senki gazdagnak, szegénynek.

Az igazságtévő határkő és halom,

A másét bántani nem hagyó tilalom

Nem adott még okot annyi sok lármára,

Mert az elégség volt mindennek határa.

Nem állott volt még ki a kevély uraság,

Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;

S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,

Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.

Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,

Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,

Melyből boldogokká tudja őket tenni,

Azaz tonkin fészket legyen miből venni.

Nem bújt el a fösvény több embertársától,

Hogy ment legyen pénze a haramiától,

Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,

Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.

Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,

És a mezők körűl vagynak barázdolva;

Az erdők tilalmas korlát közt állanak,

Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;

A vizek a szegény emberekre nézve

Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.

Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,

Melyet árendába nem ád még a világ.

Te vagy még, éltető levegő! amelyen

Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.

Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,

Ingyen is hallgathat minden emberfia:

S titeket, óh édes erdei hangzások,

Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:

Mikor a mesterség gyáva hangjainál

A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.

Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem

Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,

Melynek én örökös főldesura lettem,

Mihelyt teáltalad embernek születtem.