|
Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
Jóisten országai helyett földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
Életbölcsesség/boldogság kereső/találó ABC
Szellemi segítségek a teljességre törekvőknek
(Ki-talált velős versek, gondolatok, jellemrajzok,
igék, példabeszédek, mesék, közmondások, viccek)
II.
*
Ladányi Mihály:
Öregek
Példaképek nélkül maradunk, fiúk,
most mennek el az utolsók is.
Megfáradtan vonulnak el szemünk elől,
alig köszönnek valakinek.
Kinek köszönnének, fiúk,
kinek köszönnének
a szegény, vacogó öregek?
Ki csodálja közülünk,
hogy végigülték a börtönöket
és sorrajárták
a munkatáborokat?
Ki bocsájtja meg nekik,
hogy nem értettek
divatozó elméleteinkhez,
nem csatlakoztak évente máshoz és
nem döngették utána mellüket?
Most hát
melyik zászlót
vonjuk le ünnepélyesen?
Miféle indulót
játsszon a katonabanda?
Itt éltek köztünk,
mit tanultunk meg tőlük,
hogy továbbadjuk
az utánunkjövőknek?
Itt éltek köztünk,
s megmosolyogtuk
vagy elkerültük őket.
Inkább a nők érdekeltek
és zavaros kis tanulmányaink,
a furán eszkábált szavak,
és rettentőmód megcsodált,
vad látomásaink.
Lassanként férfiak leszünk,
fontoskodva ráncoljuk homlokunkat,
intézkedünk,
ítélkezünk,
és pipával a szánkban
állunk a fényképezőgép elé.
Fiaink fiatal lányokhoz járnak,
ám néha gondjaikkal
keresnek valakit,
akire támaszkodni lehet.
De csak X jut eszünkbe,
aki mindig alkalmazkodott
és nem mondott nemet.
És Y, aki eladta magát,
akinek és ahányszor lehetett,
és Z, akinek az volt a véleménye,
hogy a hivatalos vélemény
az egyetlen elfogadható,
és Z barátja, aki csak
azt becsülte valamire,
ami megehető vagy megiható.
Most délután van,
s a délutáni lapban
egy név áll
fekete léniával bekerítve,
őszi divatfotók között.
Íme,
az öregek
így mennek el szemünk elől,
így, hogy
alig köszönnek valakinek.
*
Aki
kiradírozhatatlan
ceruzával írja Fekete Könyvébe,
hogy mi minden van a rovásomon,
egybekelésünk óta gyűjti rólam
a terhelő adatokat...
*
Aki
élettársa
leleményes
testi-lelki kínzásában
leli legnagyobb örömét,
pedig csak ő egy szadista,
a párja nem mazochista...
*
Aki
holtig
kárhozatban
és kárhoztatva
élettársában már
csak a hibáit látja...
*
Aki
ex élettársának
az ő kedvenc macskájából
főzi meg a búcsúvacsorájukat...
(de „persze” ezt csak utólag közli)
*
Aki
évenként
egyszer nagyot segít,
hősiesen kiáll társáért/családjukért,
de sok apró figyelmességet mulaszt,
és sok „kis apró” lelki sérülést okoz...
*
Akik
önvédtelenül
és tehetetlenül nézik,
ahogy a drága jó anyós
éket ver közéjük, majd azt
még szakadékká is tágítaná…
*
Aki
szerelmével,
élettársával
kísérletezik,
az ő beavatása nélkül
naponta próba alá veti...
*
Aki
élettársától várja:
kollegája, sporttársa stb.,
vagyis a mindene legyen,
mint egy lakatlan szigeten,
(különben durcásan dúl-fúl)
*
Aki
folyamatosan
ellened hangolja
a neki mindenben
kiszolgáltatott gyereketeket...
*
Aki
szerelmet színlelve
bizalmadba férkőzik:
előbb kiismert téged,
majd támadásba lendül...
*
Aki
hencegésből
a kocsmában kifecsegi
a hálószoba titkaitokat is...
*
Aki
azt kívánja,
hogy én falazzak neki
a sorozatos házasságtöréseihez...
*
Aki
cikiz,
nevetségessé tesz
a belém nevelt, és némileg
túlzott szemérmességem miatt…
*
Aki
egy elefánt
a szívem porcelánjai közt:
csak tör és zúz, amerre lép...
*
Nem tudva
magát kivonni
a csoportnyomás alól:
tucatból volt második –
magától nem vetemedett volna
ilyen aljasságra: nemi erőszakra...
*
Cinkostársak -
egymás bűneinek falaztok,
egymás bűneit takargatjátok
a házastársi összetartás nevében...
*
Ketten
egységben vagytok,
de csakis mások előtt,
csak a külvilág felé...
(egymás között meg
folyton veszekedtek)
*
Egységben
vagytok úgy, hogy
az egyik mindenben
a másikhoz alkalmazkodik –
teljesen hasonul...
*
Mindent
tudni akarsz
a másikról, az előéletéről –
felesleges, sőt káros dolgokat is:
addig nyomozol, követelőzöl, zsarolsz,
míg vesztedre eléred, amit úgy akartál...
(Pl.: A kékszakállú herceg vára)
*
Szerelmi
bánatodat
nem a tanulság levonásával,
és javítással/új társ keresésével,
de egyre több és nagyobb
ivászattal „gyógyítod”?
*
Micsoda
megcsalás az,
ha szerelmeskedés közben
másra gondol, mást képzel ide
(amúgy nem lép félre/tör házasságot)
*
Az
intim
szerelmi együttlét
varázsát meg/széttörő
hang, illat, mozdulat,
szó, arckifejezés, történés...
*
Szex
aktíva
helyett passzíva -
úgy gondolod, hogy egy nő
semmiben sem kezdeményezhet:
se ismerkedésben, se ölelkezésben...
*
Tudni való
Baj, ha valami
szükségeset nem tudsz.
(+ erről a hiányról nem tudsz)
Baj, ha valami fölöslegeset,
sőt károsat amúgy jól tudsz.
De még nagyobb baj,
ha valami lét-fontosat rosszul tudsz,
és azt viszont nagyon is jól csinálod!
*
Egy szög miatt
Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
*
Olykor
A Hivatal packázásai -
a bürokrácia labirintusai
Amikor minden engedélyhez kötött,
és majd minden ügyintéző korrupt,
vagy hanyag, vagy túlbiztosítja magát…
*
Life insurance
- Anya, bemehetek a tengerbe úszni egyet?
- Nem, kicsim, sok a cápa errefelé.
- De hiszen apa is fürdik!
- Az más, neki van életbiztosítása.
*
Szellemi
és testi népirtás
Egy egész népbe
- múltját is letagadva,
meghamisítva, nevetségessé téve stb. -
kisebb-rendűségi érzést táplálni:
utolsó csatlós, fasiszta, munkakerülő,
kirekesztő, bunkó, tehetségtelen stb..
Ez az önleértékelés, ha befogadjuk,
a melegágya számtalan betegségnek...
*
Összefogás
Ha jégesőt küldve
elveri „az Úristen” a szőlőt,
akkor a maradékot a gazda bottal töri-zúzza össze -
hadd lássa, mire mennek ők ketten, a gazda és az Úristen
*
Soha nem
merült fel a gyanú benned, hogy
nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
így akarsz kibújni az élet kihívásai, „csatái” elől?
Ellenségednek veszed mindazokat,
akik nem partnerek e játszmában,
s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
hogy eddig öngyilkos játszmát folytattál
akkor lepleződik le előtted élethazugságod,
amikor már-már irreverzibilisek a változások...
*
A
hallgatásod
beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá
semmilyen vélt-valós sérelmet.
Majd, amikor nálad betelik a pohár,
akkor viszont már kiborítod a bilit,
és megnyitod a hidegháborús frontokat.
*
ÖREGEK
Kodály Zoltán mesternek
Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé –
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban –
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen –
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jónapot, bácsi.”
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni...”
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata –
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
„No gyere, tedd le.”
Weöres Sándor
(15 évesen írta a verset)
https://www.youtube.com/watch?v=E_gZ9qPDYi4
*
Besokallni
Megtudják, hogy
mi a kedvenc zenéd és ételed,
és életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok:
torkig leszel vele, a füleden jön ki...
*
Amikor
legény kell a gátra,
akkor minden „nagylegény”
anyukája szoknyája mögé bújik,
amikor a hazát kellene megvédeni,
csak anyámasszony katonáit találhatunk...
*
Reklamáció
Nem mondom,
hogy a haverom
egy kemény legény,
mint Chuck Norris,
de amikor a minap
nem nyílt ki az ejtőernyője,
visszavitte, visszakövetelte,
és visszakapta az árát...
*
Hiszékeny
Istenben nem nagyon hiszel,
(„Hinni a templomban kell!”)
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.
Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...
*
Nincs
türelmi idő,
elég ha egy nagyobbat hibázol,
esetleg még a kicsit is felnagyítják,
és máris végleg, örökre kizártak
a csoportból, iskolából,
munkahelyedről...
*
Gyilkos játék
Őrült hajsza az életed,
te legalábbis így fogod fel,
egy örök körforgás a székek körül,
amiből mindig eggyel kevesebb van,
s ha a váratlanul leadott jelre nem ülsz le,
akkor kiestél: életképtelenkét likvidálnak..
*
Emberismeret
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva, felszívódott,
még csak megbánást sem tanúsít...
*
Be-súgó
1.
Tilos az iskolában súgni –
Te úgy súgsz, hogy lebukj,
de a tanárral így tudasd: te tudod…
2.
A kisgyerekeket
az iskolában spicliskedésre nevelik.
Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,
ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek
*
Nem
lehet elég
korán kezdeni
a spiclivé válást!
Ki az, aki önként
beköpi az osztálytársát?
Ki az, aki vállalja, hogy
felírja a táblára a rosszakat?
Ki az, aki stréberként nyalizik,
árulkodik a tanár bácsinak/néninek?
*
A
jótündér
egy tünemény:
légy készen, s légy résen,
ha hirtelen elébed toppan e Jószerencse
és ott/akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,
Mert ez persze ritka/vissza nem térő pillanat,
és ha semmit se, vagy rosszat kérsz,
akkor életed végéig attól koldulsz...
*
Aki
nem tud
tojást tojni,
az egy outsider,
s így nem tud(hat)ja megállapítani,
hogy melyik közülük a jó és melyik a záp?
*
A
politikus,
az állam,
az ügynök,
és a „jóbarátod”
biztos, hogy szeret téged,
hisz, ahogyan mondja is,
csakis a te javadat akarja –
és jószerivel el is veszi azt...
*
Legrosszabb
cselekedeteink
és tulajdonságaink
sem lehetnek oly rondák,
mint aminő ronda és gyáva,
ha nem merjük bevallani őket.
(Montaigne)
*
Rossz végletek
Vagy csak a pult alól kaphatnál húst,
de csak ha protekciód van a boltosnál,
vagy mindenből elképesztő az árubőség,
de neked rendszerint nincs egy fityinged se,
és így szabadon éhen halhatsz a híd alatt…
*
Jókor
A lejtő elején
még megállhattál volna
de ahogy lejjebb kerülsz,
egyre jobban felgyorsulsz,
s már csak életveszélyes
manőverekkel próbálkozhatsz,
vagy teljesen elhagyod magad,
s ahogy lesz, úgy lesz a végén...
*
Aki
holtomiglan üldöz,
ha nem viszonzom közeledését,
visszautasítom házassági ajánlatát –
mert mindezt személyes sértésnek veszi,
ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván...
*
„Ha
nem Te
leszel a párom,
akkor megölöm magam!”
Hogyan lehet jól kijönni
egy ilyen szintű zsarolásból?
Mert ebből a párból csak egyet,
jó esetben elsőt és utolsó választunk!
*
Ha
kisgyereked van,
akkor már nem a magad ura vagy,
akkor már inkább a kicsid „parancsol”,
akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,
mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,
hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,
mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek
(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)
*
Utólag és előleg
Csak amikor már
magad is felnevelsz egy gyereket,
csak akkor döbbensz rá, hogy
mit köszönhetsz szüleidnek,
hogy mi minden tettek
és nem tehettek
érted, miattad
*
Ha
gyereked születik/van,
attól fogva van egy állandó szemtanú
aki előtt az élet színpadán szerepeltek,
előtte káromkodtok vagy veszekedtek,
aki éberen és kritikusan figyel benneteket,
s neki adtak, ha akartok, ha nem,
jó vagy rossz példát
*
Mi
lehet csodálatosabb
mint közreműködni
egy gyermek létrehozásában,
az isteni teremtésben alkotótársként,
testének és lelkének a formálásában –
ha ez sikerül, akkor már nem éltél hiába,
és ez minden ember lehetősége,
emberi joga és kötelessége,
édes terhe!
*
Szemmel verni?
Ha úgy nézel rám, mint hülye-gyerekre,
aki amúgy, mint mindenki, csodagyerek vagyok,
akkor a beskatulyázásod rabságban tarthat, árthat,
és kezdő lökést adhat, hogy tényleg azzá is váljak...
*
Aki
úgy tudja
felemelni a kamu súlyt,
mintha dög nehéz lenne
Aki úgy tudja felemelni
az akár mázsás terhet is,
mintha pehelykönnyű lenne
*
A
jó
példa mutatása
száz tanáccsal, intéssel felér -
Ahogy viszont a rossz agyonüti
az összes verbális bölcsességed...
*
Aki
a végsőkig
próbára teszi
társa feltétlen szeretetét,
ami ugyan tényleg kegyelem,
amit így nem is lehet kiérdemelni,
de mégis lehet rá érdemtelenné válni...
*
Van, aki
a kapcsolatát féltve,
taktikusan elhallgatva
nem mond életmentő igazságot,
mert fontosabb neki a társ maradása,
mint annak igaz boldogsága/üdvössége?
(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –
de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,
amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele...)
*
Arany János
A HAMIS TANÚ
Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveget
Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet;
Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre.
Atya, Fiú, Szentlélek, hármas Istenségre:
Hogy az a darab föld, amelyen most állasz
Nem tarcsai birtok, -- ladányi határ az.
Elé álla Márkus, térdben összeesve,
Görnyedező háttal, mintha sírt keresne;
Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,
Fázik, aki ránéz s a halálra gondol;
Kezei reszketnek: tán erő hiában?
Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?
Esküszöl – „Esküszöm az élő Istenre,
Utolsó napomra és örök idvemre, -- „
Esküszöl – „Esküszöm, s ha hamisat szólok:
Se földben, se mennyben ne lehessek boldog;
Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem:
Ama sebes örvény hántorgasson engem. –„
Lakoma Ladányban, -- muzsika, mulattság;
„Ej-haj! Dinom-dánom: mienk az igazság;
Nem azé a madár aki elszalajtja,
S kinek a foga faj, tartsa nyelvét rajta.
Lám a vén Márkusnak esze volt előre:
Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.”[1]
Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban:
De mintha keserűt érezne a borban.
Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,
Sorvadoz, meg is hal, az nap esztendőre.
Négy harang siratja, két pap megdicséri,
Mint becses vendéget, sok nép kikíséri.
Elkíséri a nép a kicsiny ajtóig,
Mellyel a világi élet becsukódik,
Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,
Úgy látszik hogy éppen a halottat várja;
Zeng a búcsúének, a kapa megcsillan,
Fekszik a koporsó oda lent, a sírban.
És a fekete föld, amint hull, amint hull
Nyögve a koporsó megrendül, megindul,
Kivetődik a sír dobbanó partjára,
Ropogva szakad föl fedelének zára:
Megrázkódik a test és talpra ugorván
Szeme fehérével körülnéz mogorván.
S amint három ujját emeli az égre,
Úgy rémlik az mintha kékes lánggal égne;
Majd a néptolongás közepébe törvén,
Oda felé tart, hol kutat ás az örvény,
Hol a forgó habok leszállván a mélybe,
Fejüket befúrják a parázs fövénybe.
Az időtől fogva, mikor a hold felkell,
S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,
Gyakran látni Márkust – égfelé az ujja –
Mélységből kibukni s elmerülni újra,
És, miképp izgága volt egész élete,
Így kötődik szóval: „Oldjak-e? Kössek-e?”
Ne feleljetek rá, körözsi halászok!
Két élű a kérdés, bajt hozna reátok;
Kötni: összekötni hálótok egy bogba,
Oldni: széjjel oldná hosszan a habokba;
Halkan imádkozva evezzetek itt el:
S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.
1852
|
