Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: magyar mondattár

Életminőség ABC - I.

Elolvasni, megérteni, elképzelni, átérezni,

megítélni, tovább gondolni, elsajátítani valók:

az ember szellemi, testi-lelki, társas élete/halála



TAVASZ

Királyi mulatság erdőkben sétálni,

Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,

Fülemile éneklésén,

Gyönge szellők legyezésén

Örömét nevelni,

Kedve szerint élni.

Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,

Fiatal madárkák fészkét felkeverni,

Hegyet-völgyet megkerülni,

Friss források mellett ülni,

Ebédre megtérni,

Jó lakáshoz férni.

A sötét gondokat magos szegre tenni,

Feladott étkekbül jóizüen enni,

Enni, meg nem csömörleni,

Közbe vigan beszélleni

Friss borokat inni,

A vizet dicsirni.

Eszem-iszom után könyökére dülni,

Egy fél órácskáig álomba merülni;

Könnyü testtel felserkenni,

Holmi dolgán általmenni,

Nagy labdát ugratni,

Játékkal mulatni.

Diana udvarát megint látogatni,

Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,

A kakukkal szerencséjét

Megpróbálni jövendőjét,

Hegyek ellen állni,

Ekhóval tréfálni.

Pintyőke sirását, galambnak nyögését,

A játékos rigók hangos fütyülését,

Gerliczéknek busulásit,

Társak után bujdosásit

Szemre, fülre venni,

Más gonddal nem lenni.

Erdőkbül kimenni mezők térségére,

A lenyugvó napnak nézni szekerére,

Pásztor után sétálgatni,

Musicáját meghallgatni,

Corydon dudáját,

Mopsus furugláját.

Görbe trombitákat otthon fuvattatni,

Vacsora után is nyugtig igy mulatni:

Ugy-e pajtás, megpróbáltad,

A mint mondám, ugy találtad:

Királyi mulatság,

Ártatlan bolondság.

FALUDI FERENC

korydon – (Corydon) személynévből: pacsirta, jó énekes.

Mopsus – ünnepelt, tisztelt látó, jós

*

Semmiért

nem felelsz –

téged élethossziglan

elbűvöltek, hipnotizáltak,

az akaratod mások akarják,

akik a javad akarják: el is veszik…

*

Csak

egy valamitől retteg,

de attól nagyon: nevetségesség,

és pont ezért válik szánalmasan azzá…

(ez is ön-beteljesítő jóslatként működik!?)

*

Előbb

mindenki

előtt kitárulsz,

majd egy csalódás után

végleg, örökre teljesen bezárulsz

*

Ön-

feláldozóan

kaparja ki a tűzből

a tűzforró, kezét megégető gesztenyét:

de mindig másnak, sőt: ellenségének…

*

Csak

simogatni

szerette volna

azt a kis nyuszit,

de ő nem igen akarta,

és el is menekült előle -

erre egyre dühösebb lett,

és már baltával üldözte,

hogy menten agyonüsse...

*

Telefon-

betyárkodással

indul meg a lavina,

ezt követik a hecchívások,

bombariadók, ami már rég

nem diákcsíny, de bűncselekmény...

*

Annyira

kerülted

az ütközést,

a konfrontációt,

hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,

már rég mindenes ingyen cseléddé váltál...

(vagy alig észlelhetően melegítik a vizet,

s mire a béka kiugrana, már meg is főtt)

*

Nem

hagyod

abba a csúcson –

megszégyenülve kell elkullognod

(kifütyülve, kitapsolva, lesajnálva...)

*

Gondolsz

„merészet és nagyot”,

és mindened felteszed

egy „holtbiztos” tippes sötét lóra,

vagy egy megálmodott rulett számra...

*

Minden

belefőtt már

ételébe-életébe:

„csak” az a kicsiny

megbolondító íz hiányzik!

De az nagyon – így viszont

ehetetlen és élhetetlen az…

*

A

lottóra

költöd pénzed,

mert ott mindenkinek egyenlő esélye van,

nem kell tudás, protekció, szorgalom stb.,

s még a legszegényebb ember is játszhat,

és fizetheti önként a hülyék adóját…

*

Hibernálva

Mintha téli álmot

aludnál, s nincs ébresztőd

Vészcsengő hiányos koporsó -

egy lelki tetszhalott vagy,

egy virtuális faládába szögezve,

akire ráadásul már hull a föld is...

*

Foltvarrott család

Elfogulatlanul, vagyis

részrehajlás nélkül igazságot tenni:

ha az én gyerekem, meg a tied

veri a mi közös utódunkat

Az egyikhez mostoha,

a másikkal kényeztető,

de a harmadikkal

irgalmasan igazságos vagy...

*

Az

egyik anya

gonosz mostoha,

a másik meg majomszerető,

egyik rosszabb, mint a másik:

nincs tertium datur/középút?

*

Az

áldott

magánosság hiánybetege…

Félsz hosszabb ideig elvonulni,

csendes magányban szemlélődni,

semmitől sem zavartatva meditálni,

ülepíteni, kiüresedni és feltöltődni...

*

Egyáltalán

nem érdekel

mások megítélése -

kivonod magad minden

társadalmi kontroll alól

(vagy minden elvárásnak

görcsösen igyekszel megfelelni)

*

Mindig

a többséggel,

mindig az árral úszva,

vagy ellenkezőleg: mindig ellene –

dafke, csak azértis, különcködve,

ha a fene fenét eszik is!?

Csak egyénileg, a konkrét helyzet

elemzése után mérlegelni ne kelljen?

*

Nem ismered

a szabadon választott,

csak és kizárólag a kötelező gyakorlatokat.

Mint egy műkorcsolyázó, aki vezeti a versenyt,

amíg olyan kűrt is futni kell, amit már ő kreált...

*

Kényszer-torkos

Sohasem tudhatod,

hogy legközelebb mikor ehetsz,

ezért, ha egyszer a fazékhoz jutsz,

torkig zabálsz, egészen a rosszullétig,

vagy még azon is túl, a halálig,

mint a lágerből hazatérő…

*

Patt-

helyzet

Mint amikor

a sakkjátékban

senki sem tud lépni,

de sakkot sem kapott a király

*

Csak azért,

csak hiúságból

csepülöd magad, hogy

a másikból kiprovokáld

az azonnali erős cáfolatot,

és így még egyszer halljad,

ahogy szembe dicsérnek...

*

Biztosra menni

Mint Chaplin Kölyök c. filmjében,

ahol az üvegező előtt megy az üvegtörő…

Mint amikor a már meglevő, drágán fejlesztett

depresszió ellen sorozatgyártott „gyógyszerhez”

„gyártanak” milliós nagyságrendben „betegeket” ...

*

Tűz van!

Az kiabál,

akinek a háza ég

(mintha nem ő lenne bajban)

Akinek - még - nem ég a háza,

az meg közönyösen szemlélődik,

hisz ő csak a szomszéd ház lakója…

*

Az

ember

védekezhet

a sors csapásai ellen,

de tehetetlen a saját

szenvedélyei által idézett

szerencsétlenségekkel szemben…

*

Későn

ébredsz, kelsz,

(későn zártad estéd)

és indulsz el dolgodra,

és csak rohansz magad

és az események után,

de soha utol nem éred...

*

„Lesz,

ami lesz”

alapon elindul,

de mire már akarna,

addigra már nem tud

megállni a meredek lejtőn:

ahol egyre sebesebben száguld,

csak kár, hogy lefelé, a semmibe...

*

Hiába

kívánhattál hármat -

még jó, ha nem lett rosszabb,

s nem maradt a kolbász az orrodon...

(de holtig nyomaszthat a kimaradt esély)

*

Nem

engedi

levágni a kisujját,

inkább odaadja életét...

Mindent vagy semmit elvű –

nem fogad el kisebb rosszat!

*

Csak

azért ölel

oly hevesen

és szorosan a „jóbarát”,

hogy gyengéid kipuhatolja,

s majd oda döfi tesi/lelki tőrét

*

Úgy

éheztetnek,

hogy ők eközben

szemed-szád-orrod előtt

épp a kedvenc ételeid falják...

…és közben még gúnyolódnak

is rajtad - tantaluszi kín…

*

A

téged

kifosztóknál

kell alamizsnáért pitizned,

és minden fillérért hálálkodnod...

*

Gúny-

nevet kapsz,

ami fájó pontod éri,

amit rád is ragasztanak,

és társaid kórusban szavalják...

*

*

A

bókot

szexuális

zaklatásnak veszik

és rögtön beperelnek,

könnyen állásodba kerülhet...

*

A

„férfiak”

megcsonkítják magukat,

vagy buzit „játszanak” stb.,

hogy így mentesítsék magukat

a sorkatonai szolgálat alól,

és ne ők védjék meg a hont...

*

Csak

semmi

három lépés távolság,

ő a gyerek/diák barátja:

egy bratyizó szülő/tanár...!?

*

Sokat

akar a szarka,

de nem bírja a farka –

a kevesebb több lett volna...

(a mohóság miatt semmi se marad)

*

Sokat

markol,

de keveset fog -

mindenhez konyít,

de semmihez sem ért…

*

*

Sosem

tudható, hogy

a vacsorájukért

mennyit kell fizetni -

gyomorgörcsben várják a fizető pincért,

vagy kutatják a menekülő útvonalakat...!

*

Nem tudsz

tréfálkozva „beolvasni”   

csak a már megtelt bilit

a másikra hirtelen ráönteni,

amire jön a sár-szar dobálás:

kis igazatokkal mocskoljátok,

sőt (n)agyon veritek egymást...

*

Túl

sokat

mutattál

először magadról,

olyat is, ami nem volt,   

nem tudod ezt a szintet,

és főképpen a látszatot

folyamatosan fenntartani...

*

Mindig

mindent

be kell dobni,

- maximálisan -,  

hogy ideig-óráig

megtarthasd a másikat,

meddig bírod e csúcsra-járatást...

*

Az ismerkedés,

az udvarlás időszakában

még csúcsra járatod magad –

az egybekelésetek után viszont

már csak takaréklángon üzemelsz...

*

Minden nap

újra és újra

nulláról indulni,

és újra elnyerni az Ő kegyeit,   

mintha ma először találkoznál vele?

*

Ha

már

egyszer

elvetted Őt,   

nem kell többet

udvarolni, bókolni stb. –

ez egyszer s mindenkorra

le van tudva, ki van pipálva...  

(egyszer mondtam, hogy szeretlek,

ha változás lesz, akkor majd szólok…)

*

Prűd

családi

légkörben

nevelkedtél fel:   

te is ilyen vagy,

vagy ellenkezőleg:

egy piszkos-szájú nő,

aki ocsmányul trágár...!?

*

Te

csak

újabb

terheket raksz

a kapcsolatotokra/

kis családi sajkátokra:

így aztán együtt süllyedtek el...

*

Drága,

véges időtöket

ön-ismétlődően, rendszeresen

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el...

(mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak)

*

Kisajátítod,

lestoppolod magadnak

az ún. Nagybeteg szerepet,

hogy eltartsalak, csak veled törődjenek...

*

Belém beszéled,

hogy milyen beteg vagyok,

hogy életem végéig ápolhass,

hogy szorosan tőled függjek...

*

Jár-kel

a világban

az erénycsősz,   

s mindenre rásüti

a paráznaság bélyegét

az Egyháza törvényei szerint...

*

Minél

biztosabb

pártában maradása,

- aggszűz vénlány -,  

annál inkább és annál

hangosabb erkölcs-csősz...

*

Segítő-

készségemmel,

nemi vonzalmammal

oly csúnyán visszaélve

mindig kérsz, kéregetsz

valamit - pumpolsz engem

örök nagy szerelmet színlelve,

pedig csak egy selyemfiú vagy...

*

Meghalt

még mielőtt

szerelmes lett volna,

épített volna egy házat,

alapított volna egy családot,

megtalálta volna hivatását,

vagy írt volna egy könyvet...

*

Hűbele Balázs

megfutamodása

a szerelmi kihívás elől:

inkább elmegy hősködni,

idegen országért ontja vérét,

majd itthon ráront szerelmére,

aki akkor már rég férjes asszony...

(Arany László: Délibábok hőse) 

*

Nem

tartja meg,

vagy nem méltón

a családi stb. ünnepet,

és így az sem tudja

megtartani őt…

*

Már

az egész család

kikészült, padlón van,

olyan a készülődés a Nagy Ünnepre...

Még jó, ha nem örök harag/válóper a vége...

*

Ha

„csak”

szeretne gyereket,

akkor akár lehetne is,

de a férj jogos sürgetésére

ő nagyon akar, így nincs: meddő!

(és a lelkület változtatása helyett

aláveti magát az orvosi tortúráknak...)

*

*

Vandál

Titokban

megrongálod,

sőt tönkre teszed

eszközeimet, gépeimet,

bútoraimat, könyveimet stb.!

Ha már egyszer csalódtál bennem,

jobban tudsz gyűlölni, háborúzni,

mint előtte - állítólag – szeretni...

*

Legszebb

közös emlékeinket

kiradírozva vagy mocskolva

mintha megkísérelnéd kifosztani életem!

(csúnya szakítás, válás – hídfelégetés stb.)

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond csak

a gyerekek miatt nem válik!

(Ennek naponta hangot is ad,

„persze” a gyerekek előtt is...)

*

Az

egyik

ember csapodár,

a másik meg kutya-

hűséggel, vaksággal megvert –

olyan nincs, hogy minden nőben

meglátja a szépet, gyönyörködik,

és a választottjában is felfedezi azt...

*

A

nők

elirigylik

a férfiaktól

izmukat, szakállukat,

hangjukat-orgánumukat,

testfelépítésüket stb. stb.,

és ebben veszik fel a versenyt…

*

Aranyoskám -

férfinak adva ki magát,

nadrágos szerepet játszva

nem molesztálják, állást kap –

de beleszokik/ragad: így marad...

*

Nem tud

sírással megkönnyebbülni,

mert az neki „férfiatlan” dolog

(helyette időnként kitör a dühe,

vagy rosszabb esetben: infarktus)

*

Neked

a papád,

majd a papod

szava Isten szava:

az utolsó házi, vagy

templomi papolás/prédikáció:

eszerint alakul/változik elved

és kapcsolatod a hitveseddel is...

*

*

Ha te magad

nem vallod meg,

ha kell nyilvánosan is

az elkövetett bűneidet,

majd megteszi helyetted más,

esetleg úgy, hogy még nagyobb

bűnök tételére kényszerít, zsarol

*

Aki

maga cifrálkodó,

mert a nőnek jól kell öltöznie,

és szépségszalonokba járkál stb.,

a férjét meg túrkálóból ruházza:

- majdhogynem madárijesztőnek -,

elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél

(és így legalább más sem vet rá szemet)

*

Aki

minden

percéről

és gondolatáról

elszámoltatja párját:

szerinte ez nem bizalmatlanság,

illetve nem beteges kíváncsiság,

csak a „felettes-én” ellenőrzése...

*

Bizalmammal

csúnyán visszaélve

távollétemben beleolvasol

titkos naplómba, leveleimbe...

(akkor „vallod be”, ha kiderül)

*

Aki

tanítónő létére

annyira érzéketlen

a lelki-szellemi dimenziókra,

hogy teljesen értetlenül fogadja,

ha megkérdezik tőle: mi része volt

neki abban, hogy férje rákban halt meg…

*

Ő

minden

párbeszédet

perbeszédnek,

egy ki kit győz le

lelki szópárbajnak vesz,

és mesterien forgatja fegyverét,

mert ő ebben a legjártasabb –

főzése, varrása, lakásszépítése stb.

már sok kívánnivalót hagy maga után...

*

Aki

szerelmével

ügyesen hiteget,

de végül pofára ejt,

és amire te érthető,

de rossz választ adva

emiatt végleg begubózol,

s már nem hiszel senkinek...

*

Engedélyem,

beleegyezésem nélkül

kutat magánleveleimben,

naplómban, telefonomban stb.,

mert úgymond neki mindent,

de mindent tudnia kell rólam,

nekünk már nem lehetnek

egymás előtt titkaink...

*

Aki

úgy tesz,

mintha segítene

lelki szennyesem mosni –

de közben kiteregeti az utcára,

kipletykálja a szomszédasszonnyal...

*

Ő

állandóan támad,

mindig offenzívában van

csakhogy így engem folyton

védekezésre kényszerítsen,

és így ne kerüljön terítékre

az ő zűrös-bűnös viselt dolga...

*

Ő

élvezi

az általam nyújtott

biztonságot, kényelmet,

kihasználja papucs mivoltom,

de amúgy lenéz, megmosolyog,

és a hátam mögött mással kinevet...

*

Ő

mindig

félbeszakít,

kizökkent, ha

épp belelendülnék Dolgomba,

minden apró-cseprő dolgával zavar...

*

Ő

csakis/főleg

az emberiség barátja,

az a írófejedelem, egy Kazinczy,

akit hidegen hagy szenvedő hitvese,

aki éppen most az ő közelében vajúdik...

*

Nem nyugszik

bele az elválásba:

tíz év múlva is hideg-háborúzik,

pedig ex-neje már rég új párra lelt...

(a közös gyerekek sínylik meg mindezt)

*

Aki

nem mer

- mert nem legény -

egy lányt megcsókolni,

mert attól tart/fél, hogy

hátha nem kapja vissza...

*

Ő nem képes

magát is „alázva”

ölelést kérni, „koldulni”,

ehelyett inkább „büszkén”

öli a jókedvet, ront hangulatot...

*

Ő holtáig alkot

a család rovására

„titkos remekművet”,

és elvárja a csodálatot,

hogy mindenki őt szolgálja,

s felesége dolgozzon helyette,

míg ő közben a szerepét játssza...

*

Az önelfogadás

masszív hiánya miatt

csak kötözködő, kellemetlenkedő,

aki a kákán is csomót keresve kötekedő,

akinek odaadó hitveséhez sincs egy jó szava...

*

Aki

nemcsak

hogy hálátlan,

de még bele is harap

a neki/rajta segítő kézbe:

bántja „büszkeségét”, hogy

most épp ő szorul feleségére...

*

Ő ítél és ítélkezik,

de kettős mércével:

saját szemében a gerendát se,

Másáéban még a szálkát is meglátja...

*

Aki

vitakészség

és érvek és

kompromisszumkészség

híján ököljogot érvényesít

a párkapcsolaton belül...

*

A házi nyúlra nem lő,

de elcsábítani azért hagyja magát,

és nem figyelmezteti barátját,

hogy mily kikapós a neje...

*

A földi bírónál

keresi teljes igazát,

mint Kohlhaas Mihály,

ha ebbe bele is pusztulnak

előszerettei: a neje, és családja...

*

A bajában

a figyelemfelhívó

kommunikációnak

egy módját ismeri:

az álöngyilkosságot…

*

Még

soha nem

izzadtak meg együtt

a játékban/sportban,

vagy épp a táncban,

így nem érezhették,

tesztelhették a másik szagát/illatát,

ennek hiányában esküdtek örök hűséget...

*

Szemet huny,

ha a szerelme/szeretője,

vagy épp a lánya, felesége

a sarkon/neten árulja magát

(annyival kevesebbet kell dolgoznia)

*

Mécs László:

Hiszek a vérszerződésben

Hiszek a vérszerződésben,
mit kötött a Hétvezér
sok későbbi más vezérrel,
mit kötött a százezer
közvitéz sok millióval:
sok keresztes, jó vitézzel,
barna Corvin-légióval,
kurucokkal, honvédekkel,
világháborús bakákkal,
amíg összefolyt a vér:
előbb csak egy fakupában,
aztán egy völgy katlanában,
majd a nagy Hungáriában,
majd egész Európában,
folyton összefolyt a vér.
Hiszek a vérszerződésben!

Hiszek a csók-szerződésben,
mit kötöttek az anyák,
hosszú ezredéven át:
lét-alatti, láthatatlan
csókkutakból szakadatlan,
csobogtak a vérerecskék,
egymás útját keresztezték,
keveredtek, összefolytak,
közös álmokat sodortak,
nagy, szent kereszteződésben.
Hiszek a vérszerződésben!

Hiszek a föld-szerződésben,
mit ekével írt a nép
az ezer ízekkel szép
Székelyföldre, Nagyalföldre,
Nyitravölgybe, Hernádvölgybe,
s lett belőle:
ezerízű egy-kenyér,
egy-kenyérből ezerízű,
közös-lüktetésű vér!
Hiszek a vérszerződésben!

Hiszek a sír-szerződésben:
Minden dombos, lapos tájon
poszton áll egy halott Pásztor,
az élőknél élőbb százszor
s vigyáz, hogy bár könnyel, fájón,
minden erő, minden álom,
minden vércsepp összeálljon,
s minden malmunk újra járjon.
Hiszek a vérszerződésben!

De a szurony-szerződésben,
meg a börze-szerződésben,
meg a papír-szerződésben
nem hiszek!

*

Mind egy,

de nagyon

nem mindegy

1.

Az akarót repíti,

a nem akarót vonszolja a sors.

2.

Ehess, ihass, alhass, ölelhess –

a mindenséggel mérd magad…!

Isten gyermekéből ördögcimbora, sátánfajzat?

Rosszul eszik-iszik, lakik, beteg, otthontalan, rab,

lélekölő robotos, hivatástalan, társtalan, álbarátos,

lelki hadviselő, szerelmi gyötrődő, szex nyomorgó,

éltető játékosság-humor nélküli, csúf(ító), önkínzó,

ragadozó/préda, lelkibeteg, kóros bűntudatos/tlan, stb.

Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?

Önmagamtól – és a barátaimtól - védjen meg isten,

jó szándékkal kövezhetem/kövezhetik utam a pokolba.

A nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.

A majomszerető édesanyától a protokoll-rab orvosig…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

egy ilyen jó kezdés tkp. már egy fél siker!

A mese rólad szól, ismerj magadra, ne másra,

és jó szellemben lélek-bátran változtass életeden,

hiszen sokkal, de sokkal több minden múlik terajtad,

mint azt gyáva önigazolásból hinni-hitetni szeretnéd...

Aranybányád fedezd fel, aknázd ki, és gyarapítsad,

az ajándék-szerzett aranyunkból ne csináljunk sarat,

a sarunkat-bajunkat ne nevezzük át, ne tartsuk aranynak,

de próbáljunk abból is aranyat készíteni. Hátrányból előnyt.

Még a Hamupipőkéből is lehet királylány, és a legkisebb

szegény fiúból is lehet király. És a vaskorból aranykor.