Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit - IV.

Szent hivatás, pokol - nem- járás, hitvány árulás

Amit, sokat más segíthetne, de inkább többet árt!?



Petőfi Sándor

A MÁRCIUSI IFJAK


Szolgaságunk idejében

Minden ember csak beszélt,

Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt

S benn egy nemzet a halott,

Megillettük, és tizennégy

Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé

Olvadt össze a haza,

Az érzelem "lelkesűlés",

A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,

S majd ha vénül a világ,

Elmondják az unokáknak

Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,

Míg tartott a küzdelem,

De becsünknek, de hirünknek

Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a

Diadalhoz jöttenek,

S elszedék a koszorúkat,

Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,

El volt bujva vagy aludt,

Igy zugott a diadalnál:

Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,

A dicsőség és a bér,

Isten neki... nem küzdénk mi

Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,

Akkor újra ott leszünk,

És magunknak bajt s tinektek

Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,

A lopott babérokat,

Nem fogjuk mi fejetekről

Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,

Megnyugoszunk mi azon:

Bárkié is a dicsőség,

A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

*

p TB-vel is meg támogat önsorsrontó élethazugság mankókat

p Házasságközvetítés címén ő egy sunyi haszonleső kerítő(nő)

p Ordas eszméket uszít rá védtelen(né tett) emberbárányokra

p Noblesse oblige! - ő a kötelezettségeiből kimenekülő-művész

p Ő megmondta! Ő ennyit tehetett…!? Így mentené lelki üdvét

p Az emberek önfeladását, feltétlen kapitulációját katalizáló

p Szellemi pótszer, lelki mankó, életfel-mentő alibit gyártó

p Társak/csoportok közé éket verő, szakadékká tágító intrikus

p Jobb falatért az éhezőkről, nélkülözőkről bűnösen hallgató

p Vértanúságot bagatellizál/deheroizál: öngyilkosságnak nevez

p A vértanukat életunt/elmeháborodott önmutogatónak bélyegző

p Az üldözött mártír – olykor csak kitalált - szerep élősködője

p A tiszta kezű entellektüel - piszkos munkát mással végeztető

p Ő áll a sírodnál elmondani: ki voltál – hazudik a védtelenről

p A háború fegyvereit/hullajelöltjeit kenetteljesen megáldó pap

p A megalázással, lelki összetöréssel ölésre képző őrmester

p A mundér becsét/becstelenségét is minden áron megvédő

p A jó kezdeményezést korán gáncsoló, rossz irányba terelő

p Embertársait tehetetlenségre megtanító, részorulttá tevő

p A sokaságot életfogytiglan függésbe(n) hozó és ott tartó

p A félelemkeltésben köz/pártmédia támogatott vérprofi

p Az egy/nagyrészt feketepiacra kincskereső „régész”

p Néptribun szerepben tetszelgő, a Főnök tarokkpartnere

p Kormány által kinevezett, pártpolitikus jogőr, ombudsman

p A kormányzópárt által kijelölt kurátor, felügyelő, díjítélő

p Az igazságok szabadon kutatását de jure/de facto gátló

p Az emberiség elleni bűn áldozatait sorolja, tetteseit nem

p Vallomást kipofozó, helyetted megíró, ellened átfogalmazó

p A sorok közt nagyon eldugva dodonai odamondogató

p Giccse szentképeket sorozatpingáló mázolóinas/mester

p Piaci legyek után kapdosó, talentumtékozló sasmadár

p Éhséglázadókra statáriumot hirdető, kivégzést elrendelő

p Bunkerben megbújó névtelen feljelentő vagy bujtogató

p Rövid határidővel is feláras garanciás agymosást vállaló

p Isteni elhívása elől kis Jónásként még föld alá is bujkáló

p Nyugatimádó: neki onnan jön a fény, a „felvilágosodás”

p Kisebbrendűségi komplexust/önleértékelést keltő-keltető

p Normatív esztéta/kulturfunkcionárius: így írj remekművet

p Társadalmi problémát nem lát(tat)ó, sőt figyelemelterelő

p Nemzeti sorskérdéseket jó messzire elkerülő/kifigurázó

p Zsidó bankárnál előszobázó, kuncsorgó „proletár” költő

p Erős szellemi kisugárzó: diákagyat és nyelvet megbénító

p Kislányok emlékkönyvbe írt frázisok: ennyi az életmű

p Csapatszellem-rontó, demoralizáló, intrikus bomlasztó

p A nem zsidó, buzi stb. kollegát alattomban kirekesztő

p Piti, piszlicsáré ügyek nagy oknyomozó újságírója

p A pártirodába bejáratos, ott egyeztető nagy „fenegyerek”

p A vendégeit provokáló, kihallgató, feljelentgető kocsmáros

p A másodállásban belügyes minden lében kanál házmester

*

Petőfi Sándor

A NEMZETGYŰLÉSHEZ

Ott álltok a teremnek küszöbén,
Melyből a nemzet sorsa jön ki majd,
Megálljatok, ne lépjetek be még,
Hallgassátok ki intő szózatom...
Egy ember szól, de milliók nevében!

Az a hon, melyet őseink szereztek
Verítékökkel s szívök vérivel,
Az a hon többé nincs meg, csak neve
Bolyong közöttünk, mint a temetőbül
Éjféli órán visszajött kisértet...
Az a hon többé nincs meg, falait
Elmorzsolák a mult kor férgei,
S az uj vihar szétfújta födelét,
S lakói most az ég alatt tanyáznak,
Mint a vadállat és mint a madár.
Mit őseink egy ezredév előtt
Tevének, azt kell tenni most tinektek:
Bármily erővel, bármily áldozattal,
Bár mind egy szálig elvesztek belé,
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok,
Egy új hazát, ahol ne légyenek
Kiváltságok kevély nagy tornyai,
Sötét barlangok, denevértanyák,
Egy új hazát, hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő,
Hogy minden ember lásson s ép legyen.
Nem mondom én: a régi épületnek
Dobjátok félre mindenik kövét,
De nézzetek meg minden darabot, mit
Alapnak vesztek, s amely porhatag már,
Vessétek azt el kérlelhetetlenűl,
Bármily szent emlék van csatolva hozzá,
Mert jaj a háznak, mely alapba' gyönge,
Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,
Egy perc jöhet, s az épület ledől,
S rosz gazda, aki mindig ujra épit,
S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.

Számot vetett-e mindenik magával,
Minő dologra szánta el magát?
Nagy a dicsőség, melyet mindegyik
Szerezhet itten, de tudjátok-e,
Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!
Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,
Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,
Átok s gyalázat lesz kisérete,
Mellyel haza s később a sírba megy. -
Ti, kik szivébül bálványistenek
Ki nem szoríták az igaz nagy istent,
Kiknek szivében a honszeretet
Mint szentegyházi oltárlámpa ég,
Eredjetek be és munkáljatok,
Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,
Hogy bámultában, majd ha látni fogják,
Megálljon rajta a világ szeme,
A bennlakókat vallja boldogoknak
És istenítse, akik épitették!

Pest, 1848. július 4.

*

p Nyomort, mélyszegénységet hátrányos helyzetté szépítő

p A felelősséghárító, kezeit mosó, lelkét mentő Pilátusok

p A helytartókkal különbékét, magánalkut kötögető közíró

p Háborús, emberiségellenes bűn számonkérését elodázó

p Szégyenlistákat alkotó, gyártó és kifüggesztő, terjesztő

p Koncepciós per ötletgazda/dramaturg/koreográfus/kivitelező

p Embersorsok megismerése helyett absztrakt átlagot néző

p Konyhakész szellemi ételt, tejbepapit gyártó, szájbarágó

p Fizetett állami kampányhoz ismertségét/hitelét/arcát adó

p Emberidomár: a jól bevált korbács/mézesmadzag taktikás

p Ócska áruknak, bóvliknak jó cégért, hamis reklámot festő

p A korrupciót szelektíven. pártos elfogultsággal vizsgálgató

p Jó helyét monopolizáló, és végelgyengülésig le is foglaló

p Vad szilaj csikók betörését szakmányban rutinnal végző

p A vad, zabolátlan ifjakat a fő pályára be nem engedő

p Kortárs mű bemutatásával, dotálásával nem kísérletező

p Kis kor kisből felfújt nagy hamis tanúja: beteges hazudozó

p Kényelmes aranykalickájában királyi sasként „szárnyaló”

p A nem ítélkező, megítéléstől rettegő erkölcsi relativista

p A pálya szerencse-faktorai miatt oly babonássá váló

p A babérjain ücsörgő, rövid dicső múltjából megélő

p Színpadi mű/mennyiségi érték: jegyeladási statisztika

p Nesze semmi, fogd meg jól: turnézó motivációs tréner

p Pocsék, andalító-bénító szellemi dömpingárut importáló

p A lenézett/lekezelt közönségét lehúzó/kizsebelő előadó

p Egy rókáról több bőrt lehúzó, amúgy rég kiégett „alkotó”

p A gazdag, befektető gyűjtőket kiszolgáló antikvárius

p A napi bevételre hajtó kontár, ízlésficamos könyvárus

p A jó műveket nem ajánló, de kiselejtező könyvtáros

p A köszönetet-hálát nem nyilvánító, önimádó díjazott

p Aki amit még soha nem írt (alá): közérdekű nyílt levél

p Kínosan ügyel rá, hogy minél kevesebben értsék/ítéljék

p Hírnév-kamatoztató csóró: rossz ügy frontembere

p Adat-begyűjtő és beszolgáltatást végző szociológus

p Hangulatjelentést belső kiadványba író „szociográfus”

p Közönyét megideologizáló: „bölcs kívülálló szemlélődő”

p A társadalmi felforgatókönyvek titkos értelmi szerzője

p Társasházon élősködő, lakókat összeuszító közös képviselő

p Szellemi hóbortjai magas költségeit közpénzből előteremtő

p Szexuális felvilágosítás címén aljas nemi erkölcsrontó

p Hazug, ízlésromboló köztéri szobor-rendelő/készítő/avató

p A miatta is egyre rosszabb profi fociból egyre jobban megélő

p Unalmas/bundameccs: rangadó mérkőzésnek közvetítő/eladó

p Szellemi párbajkerülő: átlátszó kifogássokkal meg/kihátráló

p Nemhogy szervez, de inkább csak töröl fontos eseményeket

p Kincset, sajátját/másét a feledés feneketlen kútjába dobja

p Nemzetbiztonsági álokra hivatkozva: bármit titkosít(tat)hat

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...