Bölcs-balga/boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár

Életrontás/javítás ABC – IV.

I’am a great pretender

(A nagy tettető vagyok)

1.
Dalszövegíró: Miklós Tibor

Nézz rám, itt a nagy varázsló

Nagy színlelő és csaló

Azt játszom rég

Minden jó és szép

Nincs senkim

És fáj minden szó

Ó nézd, ezt a nagy varázslót

Innét nincs kiút

Nincs tovább

Hát játszom én

És a szégyen amiért

Elhagytál, és álmom elszállt

Úgy kínoz az érzés

Hogy nincs mit várj

Hogy nincs kiben bízz

Fájdalmam körbezár

Ó nézd, ezt a nagy varázslót

Úgy sír és nevet

Mint egy bohóc

Így rejtem el

A sok kínt itt benn

Csak festék, mit látsz

Rongy és kóc

Te érzed mi bánt

Mégse szólsz

Ó igen

Úgy fáj

Hogy e szív

Annyi kínt

Őriz benn

Ó nézd, itt a nagy varázsló

Ne szánd bárhogy sír

Hisz bohóc

Így rejtem el

A sok kínt itt benn

Csak festék, mit látsz

Rongy és kóc

És játszom

Hogy még

Jössz majd

Jössz még

Hogy vigaszt hozz

2.

Megjátszott boldogság

én vagyok a színlelt boldog ember

ezt a jelmezt hordom szüntelen

ne lássa más sanyarú sorsom

mit magam kell elviselnem

én vagyok a megjátszott siker ember

a valóság a keserűség

elbukott sors az én részem

csak az álmok maradnak nekem

jót tesz ez a könnyű érzés

hogy eljátszom milyen jó nekem igen

én vagyok a színlelt boldog ember

játszom, mint egy jó színész

eljátszom mi már nem vagyok rég

de szívem színes nagy színész

mint ha mindig itt lennél

jót tesz ez a könnyű érzés

hogy eljátszom milyen jó nekem igen

én vagyok a színlelt boldog ember

játszom, mint egy jó színész

eljátszom mi már nem vagyok rég

de szívem mesés nagy színész

mintha itt lennél még

fordította Gaál György István

*

az eredeti

https://www.youtube.com/watch?v=IEzfhclKO8Q

*

Freddy Mercury

https://www.youtube.com/watch?v=mLRjFWDGs1g

*

p A bűnös gondatlanság miatt füstmérgezésben kimúló család

p Egy ördög nem bír vele, kettő meg már úgysem vesződik vele!

p Ő mindent a csak azért se/csak azért is alapon csinál/kerül

p Egy királyi sas-madár aranykalickában legyek után kapdos...

p Jobb ügyhöz méltó buzgalommal legyeket csapkodó vadász

p Elsóztad ételed/életed, mint aki nyílt tengeren hal szomjan

p A túlvilági jutalom reményében próbálsz így-úgy „jó” lenni

p Egészen másként élnél, ha nem félnél az örök kárhozattól

p Nem autonóm erkölcsi lény: csak jutalom-büntetésfüggő

p Mindent csak éppen elkezd, de hamar abba/félbehagy

p Nagyon is elvi engedmény az ő „józan kompromisszuma”

p Bent ragad, belebetegszik magányosan megélt bajaiban

p A mocskos fürdővízzel egy lendülettel a kisbabát is kiönti

p Nem mer már senkinek bókolni, nehogy szex zaklatás...

p Öregsége neki betegség: majd a plasztikai sebész segíti

p A művi fiatalítással végső soron folyton öregíti magát

p Nem meghazudtolná, de nevetségesen tagadná a korát

p Balsiker feledő: mintha csak rémálom/siker lett volna

p Megelégszik vele, ha már az álmában sikerült valami

p Első a kötelesség, de a sokadik dolga is csak ilyen ízű

p Imitátor: csak úgy tesz, mintha a színpadon csókolna

p Nagyon jót főzne: minden lehetséges fűszert beledob

p Mintha nem is ő maga, de a saját paródiája lenne

p Mosakodás helyett inkább mindenki mást mocskol

p Vád nélkül mentegetőzve így önmagát gyanúsítja

p Egész élete csak egy felvételi vizsga a másvilágra

p A parancs az parancs: akár még az anyjára is lő

p Ő lesz majd a halandóság törvényét erősítő kivétel!?

p Istent kárhoztató: miért nincs négy lába, szárnya!?

p Aki semmit nem dolgozik, az nem is hibázhat...!?

p Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik

p Bűntudata van, ha kis élvezeten kapja magát

p A hajánál fogva húzná ki magát a mocsárból

p Ő a verembe esve oda/ott be is rendezkedik

p Ő vagy a senkire, vagy mindenkire hallgató

p A falánk: orvosságból is bezabáló önmérgező

p A „Csavard ki, dobd el” szerepre kasztingoló

p Kevés jó étel helyett inkább sok rosszat eszik

p Nyomdahibás szakácskönyvből főz magának

p Diabolikus: ő mindig szórakozott, szétszórt...

p Folyton ki nem érlelt, idétlen ötlettel áll elő

p A semmittevésbe, a naplopásba pistul bele

p Büszke beteg: lógóst lenéző munkamániás

p Az ideiglenes életmegoldásait konzerváló

p Az alapvarázsigéket sem ismeri: pl. kérem...

p Az örök elégedetlen, a háborgó követelőző

p Inkább mindig kussol, hátha hülyeséget mond

p Kéziféktelen ember: nincsen semmi önkontrollja

p A kiköpött szavait már rögtön vissza is szívná

p Ami eszébe jut, azon nyomban, rögtön a száján

*

Dsida Jenő:

Tóparti könyörgés

Ez pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november.

Ó jöjj velem, ne hagyj magamra
e rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni a korhadozó, görbe küllőt,

mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát árkok szennyében megfürössze.

Ez nem negédes jajgatás,
finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyúlt a párna.

Kuszált körívet, parabólát
cirkalmoztam és léniáztam. Nem tudom hol, a számítást összezavartam, elhibáztam

s most már nincs többé elme, hogy
a rend bogával összekösse e rámbízott, romolt világot, mely belefut az üstökösbe.

Tört homlokomon távoli
lángok visszfénye váltakozva lobban s kialszik. Irgalomtelt angyalra várok, hátha hozna

valami enyhe-lanyha mérget,
amelytől csapzott-fürtü, csúnya fejem elalvó lassusággal válladra esne s ott kihúnyna.

Vagy - fuss velem, hiszen szeretsz.
Tán gyógyulás ősparkja vár itt: szívedre bízom magamat, légy most okos és tégy akármit.

Nő vagy és voltál kisgyerek
s felsírtál bizonyára éjjel, melletted látva bábudat lyukas, tört porcellán-fejével.

Mit tettél akkor? Ó, ha most
eszedbe jut, próbáld meg újra! Mívelj csodát, tíz gyönge ujjad legyen gyógyító Isten ujja,

végy valahol varázsragasztót,
lássam magamat újra épen, e sok riadt, repedt szilánkot egy darabban és emberképpen! -

Ez itt a park s ez itt a tó.
Már nem sírok és nem menekszem, történjen bármi mindenekkel, fáradt vagyok, a padra fekszem, -

nézd: a megtestesült betegség,
gigász beteg a törpe padkán; milliárd ember várja benne, hogy könnyes kínja elapad tán

S te csak magad vagy, édesem.
Van-e szerszámod; mely kivágná e duzzadó daganatot? Tedd a világot orvossággá

és add be az emberfiának! -
meleg felhőkből adj kabátot a széthulló, szegény betegre, ki betegen is csak barátod

teremts neki tavaszt, ha tudsz,
ezer vigyázó virágméccsel s készíts teát a parki tóból, ha fuldokolva felköhécsel,

bodzateát a parki tóból,
csészéje, kristállyá meredve, maga legyen a tó kerek kavicsos-öblű, tiszta medre,

és facsarj hűs citromlevet,
savanyú fényt a sárga napból, mely óriás csészénk fölött ring-leng és bágyadtan barangol,

s a mesebeli hószín hattyút,
mely most suhogva vízbe ugrott, süllyeszd el benne olvadón, mint fehér, édes kockacukrot

*

p Drága az ideje: mégis hol zsugori, hol tékozló

p Tüntet vele: ő mennyire/minő vigasztalhatatlan!

p Sokára – se - érti meg a viccet/esik le tantusz

p Minden vontatott mondat után kis hatásszünet

p Ő mindig csak a pót/tartalék, beugró ember

p Hiszi/hiteti: ha valaki, hát ő a nélkülözhetetlen

p Igyekszik mindenütt teljesen feleslegessé válni

p Akár kezét is levágatná, ha a szeszélyes Ő kéri

p Fontos pontos adat: a hasára üt, mond valamit

p Minden tárgyból/Életből elég a kegyelemkettes

p Örök gyászban van: nincs itt helye a humornak

p Fizetett hirdetésben ömleng magáról/művéről

p Abban verseng, kinek fáj a feje/szíve jobban

p Túl büszke ő ahhoz, hogy segítséget kérjen

p Ha rosszabb a sorsod, mint neki: te csalsz

p Egy unikum: a Teremtésnek egyetlen vesztese

p Ő – harag/elfogultság nélkül - önmaga bírója

p Nem oszt ki, ill. meg feladatot: ön-túlterhelő

p Az Evilágban otthonos, de az Égiben idegen

p Magához is jó fej, önmagától sem követel sokat

p Reggel még a Napnak is parancsol: kelj fel!

p Mást akar vezetni, de még önfegyelme sincsen

p Vezér-önjelölt, de gyereknek se tud parancsolni

p Ha egyszer becsapták, többé senkinek sem hisz

p Holtig hiszi: mindenki csakis az ő javát akarja

p Ha oly szépen kéri, a cukros bácsi is jó bácsi

p Szavát így súlyozza: „Apám-anyám tűzben éghet!”

p Ha nagy hülyeséget is ígért, akkor is betartja azt

p A legutolsóként – se mindig - jön rá: felszarvazott

p A ténymegállapításait ő az imént az ujjából szopja

p Semmi spontaneitás: csak koreografált mozdulatok

p Soha nem enged ki, mindig csúcsra járatja magát

p Mintha mindig lábujjhegyen/spiccen, vigyázban állna

p Azért oly rab, mert úgy hiszi, hogy ő most épp szabad

p Mintha hipnózisban lenne: egy akaratátviteles gépezet

p Hallucinációja mi más lenne, mint az Isten szava

p A vendéglőben érzi Úrnak magát: hisz ott ő fizet

p Ne fájjon már semmi: végérvényes érzéstelenítés

p Langyos vallásosból örökre szektás szirénsziget-lakó

p Őrmestere szava szent: a katona nem fázik, csak úgy érzi

p Az államra hárítja a jogos önvédelme elemi kötelességét

p Mindig más, már régóta bejáratott/kavicsos cipőjébe bújsz

p Nem mer semmivel/senkivel viccelni, hátha rosszul sül el

p Hazugság glóriás büszke, gyógyíthatatlan munkaalkoholista

p Új és újabb házasságokba menekülne, de pont önmaga elöl…

p Páni félelem: szabadúszás, vízen járás, szabad gondolkodás

*

ÉLETRONTÁS/JAVÍTÁS ABC

Az istenképmás ember miért boldogtalan,

miért lesz ördögfajzat, mint ragadozó/préda,

illetve miért kövezi tele őszinte jószándékkal

saját és előszerettei stb. útját a földi pokolba?

Talán épp abban az istenképben van a hiba,

amit - nem is tudva, beprogramozva – másol?

A példák rólunk szólnak, ismerjünk magunkra,

a gyógyulás jó kezdete a baj korai felismerése…