Az 1963 utáni politikai elítéltek társadalmi helyzete

Kedves Jenő!

Részekre bontva küldöm el Neked a BAZ -megyei levéltári anyagot. Így áttekinthetőbb lesz és érthetőbb.

Én a rendszerváltás elején elhittem, hogy 1963 után már nem volt nagy számban politikai ítélet. Én is nagyra tartottam az 56-osokat és elismertem azt, hogy ők többet ültek rosszabb körülmények között, mint mi a 63 utániak.  A rendszerváltás előrehaladtával elkezdett érdekelni, hogy miért csak mindig az 56-osok kapják az elismeréseket, magasabb nyugdíjat és már besokalltam attól, hogy én még egy vállveregetést sem kaptam, vagy egy jó szót sem. Aztán ez a torz aránytalanság és az igazságtalanság vitt el odáig, hogy összehasonlítom az 56-osok ítéleteket az 1963 utáni politikai ítéletekkel.

Mivel engem is kényszergyógykezelésre is ítéltek, így kíváncsi voltam, hogy mennyi hasonló politikai ítéletet találok majd a levéltárban.

Persze előtte gondolkodtam azon, hogy mit is lehetne felhozni reális érvként, hogy nem az 56-os elítélteknek volt rosszabb, nehezebb, hanem enyhe fokban súlyosabb voltak a 1963 utániak ítéletei.

Eszembe jutott a politikai pszichiátria, hisz én is ott voltam az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben 2 hónapig. Rajtam kívül még akkor ott volt három politikai: Lóczi Nándor, Furkó Béla és még egy fazon, nevére már nem emlékszem. Lóczi már második alkalommal volt államellenes izgatásért börtönben, illetve a második izgatásáért már 3 év fegyházat kapott. Bácsalmási gyerek volt. A bűne az volt, hogy Bácsalmáson 1980 augusztusában, a diszkóban elkérték a mikrofont egy társával és bemondták, hogy Lengyelországban az emberek sztrájkolnak. Megunták az elnyomást. Csatlakozásra hívták a jelenlévőket és utána elénekeltek néhány irredenta dalt. Mivel néhány sört is elfogyasztottak, így az elmeorvosi vizsgálat eredménye az lett, hogy kényszergyógyítást is kapott Lóczi.

Az IMEI akkoriban a Kisfogházban is működött, de úgy tudom, hogy az Emlékhely utáni emeleten ma is IMEI működik. Nekem azért volt "jó " a Kisfogházban, mert tudtam, hogy olyan híres történelmi helyen vagyok, ahol a falakból árad a kivégzettek fájdalmai, a nagy szenvedések színhelyén lenni megtiszteltetés volt. Ott sétáltam a Kisfogház udvarán, ahol Nagy Imre is el volt kaparva. Csúnya szó, de így volt. Akkoriban 1981-ben a Kisfogház udvarán állt egy kopjafa. Fürst - Sallainak volt állítva, ott végezték ki a két kommunistát. Tehát gondoltam arra, hogy a politikai pszichiátria lesz az, amivel megkülönböztethetjük a politikai ítéletek súlyosságát az 1963 utániak javára. Személy szerint én soha nem tennék különbséget két elítélt között, de az aránytalanság az elismerések háza táján, a negatív diszkriminatív hátrányok az 1963 utániak számára kihozta belőlem a vizsgálódást.

Nagyon különös, hogy mennyire titokban tartják az 1963 utáni politikaiak számát. A neten sehol nem találni erről adatot. Sok történész mondott számokat, hogy mennyi ítéletet mondtak ki a katonai és polgári bíróságok 1945-56 között és vannak számok 1956-63 közötti időszakról. 1945-56 között kb. 43 000, 1956-63 között 22 000 és 24 000 közötti ítéletekről beszélnek. De mennyi volt 1963-89 között?  Kb. 3 évvel ezelőtti kutatásom alapján 914 politikai ítéletet írtam össze. (mellékletben küldöm)

Most, hogy ebben a pandémiás időszakban ismét lett némi szabadidőm, így megismételtem a kutatást, alaposabban körbe néztem és 1100 politikai ítéletet rögzítettem. A nevek, a vád tárgya és a büntető mutatószám össze van írva 1963-tól 1989-ig évi lebontásban. (ezt is el fogom küldeni)

Már a nevek összeírásánál észrevettem, hogy vannak ismétlődő nevek. Mert sok volt a visszaeső. Mert aki szabadult, ugye következett az " F " dosszié. Odafigyeltek az F dossziésra és nem kellett sok, hogy visszaeső legyen. Most elküldöm Neked azt a két ember anyagát, akik a legtöbbet ülték Borsod megyében. M. Pál és P. Árpád. Mindkettőt 4 x ítélték el államellenes izgatásért, kényszer elvonóra ítélték őket minden alkalommal a politikai rendőrség megrendelte számukra az elmeorvosi vizsgálatot.

Iszonyú sors jutott P. Árpádnak: az ahogy kiszabadult és már rövid időn belül ismét visszavitték. Negyedik izgatásánál már a max 5 évet kapott. Ebben még az volt a happy, hogy egy 1975-ös minisztertanácsi rendelet kimondta, hogy államellenes bűntettért 5 év vagy annál nagyobb szabadságvesztésre ítéltek addigi munkaviszonya törlődik. M. Pál és P. Árpád is több, mint 12 évet voltak véleménynyilvánításért fegyházban. Találtam egy különös esetet: L. Imre esete. 1961-ben 1965-ben és 1969-ben is bíróság előtt állt izgatásért. 61-ben és 65-ben is letöltendő szabadságvesztésre ítélték, de az 1969-es izgatásnál már elmebeteggé nyilvánították. pedig 1965-ben is volt elmeorvosi vizsgálata. . Egyelőre itt most befejezem. Így szépen csepegtetve mutatom be Neked ezt a korszakot BAZ- megye alapján.

Tamás János